Frank Herbert:
A Dosadi kisérlet 

  
Babe emlékére, aki tudta, hogyan kell élvezni az életet. 



Amikor a kalebánok először küldték el nekünk hatalmas, fémből készült "labdáik" egyikét, ezzel tudtunkra adva, hogy ezennel felajánlják csillagközi utazásra való dimenzióajtóik használatát, az Érző Lények Konföderációjában sokan megkérdőjelezhető céljaikra kezdték felhasználni ezt a csillagokból aláhullott ajándékot. Mind az Árnyékkormány, mind a gowachinok egy része látta már, ami mostanra nyilvánvalóvá vált: hogy a csupán másodperceket igénybe vevő csillagközi utazás olyan hatalmat jelent, mely az alávetett népek tömegeit szakíthatja el a külvilágtól. 
A Dosadi Kísérlet kezdeteiről szóló megfigyelések sokkal korábbi keletűek, minthogy Jorj X. McKie, Különleges Szabotőr felfedezte volna, hogy univerzumunk látható csillagai vagy kalebánok, vagy azoknak a konföderációs űrben való megnyilvánulásai. (Lásd még a "Whipping Star" (kb. Kavargó csillag) c. műben, mely McKie felfedezését tartalmazza, elég ügyetlenül regénynek álcázott formában.) 
A dolog lényege az, hogy McKie, aki a Szabotázsirodának dolgozott, a "Fannie Mae" nevű kalebánt a Thyone nevet viselő látható csillagként azonosította. A Thyone-Fannie Mae-egyezés felfedezése új érdeklődést keltett a kalebán kérdéssel kapcsolatban, és ily módon hozzájárult a Dosadi Kísérlet leleplezéséhez - melyet máig is sokan az érző lények érző lények általi felhasználásának legvisszataszítóbb példájaként tartanak számon a Konföderáció történelmében. Annyi bizonyos, hogy ez marad az érző lények által valaha végzett legotrombább pszichológia teszt, és mind a mai napig nem sikerült mindenki megelégedésére tisztázni, hogy a kísérleti alanyok mennyiben adták beleegyezésüket, illetve mennyiben voltak tisztában a kísérlet jellegével. 
  
- Részlet az első nyilvános beszámolóból, a Tárgyalások Tárgyalásáról. 
  

  
Az igazság azoké, akik jogot formálnak rá, de a jogformálónak vigyáznia kell, nehogy követelésével újabb igazságtalanságot teremtsen, és kérlelhetetlen mozgásba lendítse a bosszú véres ingáját. 
- gowachin aforizma 
  
- Miért vagy olyan hideg és gépies az emberi kapcsolataidban? 
Jorj McKie elgondolkodott a kalebán kérdésén. Talán az már korábban figyelmeztetni akarta a Dosadi Kísérletre, és arra, mibe sodorhatja a kísérlettel kapcsolatos nyomozása? Abban az időben még nem is tudott Dosadiról, a kalebánnal folytatott kommunikációs transz, és a lény vádló hanghordozása azonban minden más lehetőséget kizárt. 
Mégis rosszul esett. Nem volt ínyére az érzés, hogy a kalebán esetleg csupán az emberekkel kapcsolatos kutatása egyik alanyának tekinti őt. Mindig barátjaként gondolt erre a bizonyos kalebánra - ha egyáltalán barátságot lehet kötni egy olyan teremtménnyel, melynek ebben a világegyetemben egy negyedik fényességi csoportba tartozó sárga nap a megjelenési formája, olyan, melyet a Központi Központ nevű bolygóról lehet látni, ahol a Szabotázsiroda főhadiszállása van. A kalebánokkal való kommunikáció ezen kívül határozott kellemetlenséggel jár. Az ember egyfajta reszkető, hullámzó transzba esik, míg a csillaglények a tudatába vetítik gondolataikat. 
Bizonytalansága továbbra is megmaradt: vajon Fannie Mae akart-e még közölni vele valamit szavai elsődleges jelentésén túl? 
Amikor a klímafelelősök az esti esőzést rövid időre korlátozták, McKie szeretett utána azonnal kimenni, és sétálni egyet a parkban, melyet a SzabIr bocsátott dolgozói rendelkezésére a Központi Központon. McKie, mint Különleges Szabotőr szabadon sétálgathatott a területen. Szerette a park eső utáni illatát. 
A park mintegy harminc hektárnyi területen nyúlt el, mélyen az Iroda épületeinek gyűrűjében. Ágyások kusza összevisszaságából állt, melyek között keresztül-kasul széles ösvények kanyarogtak, az ismert világegyetem összes lakott bolygóján fellelhető növények kavalkádjában. Nem figyeltek külön oda arra, hogy az érző fajokat külön területre telepítsék. Ha volt is valami szabályszerűség a park kialakításában, az csakis a gondozást szolgálta, vagyis szektoronként olyan egyedeket ültettek össze, melyek hasonló körülményeket és bánásmódot igényeltek. Az egyik szeglet közelében levő dombon a Sasak bolygóról való óriás lándzsafenyők tenyésztek, melyeket rudiriai lángrózsabokrokkal beültetett ágyások vettek körül. Hosszan elnyúló pázsitszőnyegek és rejtett kis gyepszigetek váltakoztak egymással, no meg néhány jó darabon elterülő növényfolt, mely nem fű volt, hanem egy keskeny, savas vízzel teli árkok mögé kényszerített, mozgásra képes ragadozófajta. 
Az esővízcseppekkel ékesített virágok nem ritkán teljesen rabul ejtették McKie-t. Ott pompázott egy tő Lilium Grossa, melynek vörös virágai kétszer akkorák voltak, mint ő maga, és hosszú árnyékokat vetettek a kék syringák tekergőző szőnyegére, melyek minden egyes miniatűr virágocskája véletlenszerűen nyílt és záródott, akár levegőre éhes apró szájak. 
A virágok illata olykor megállásra kényszerítette, és néhány pillanatra megadásra késztette érzékeit, míg szeme az illat forrását kutatta. Az esetek egy bizonyos hányadában a növény veszélyes fajtából került ki - egy-egy húsevő vagy mérgező példány volt. Villogó, galach nyelvű figyelmeztető táblák hívták fel rájuk a figyelmet. A kanyargó ösvényeket sokhelyütt hangkorlátok, árkok és erőterek szegélyezték. 
McKie-nek volt egy kedvenc búvóhelye a parkban - egy pad, mely hátat fordított az egyik szökőkútnak - itt elüldögélhetett, és figyelhette, ahogy árnyék vetül a Tandaloor lebegő szigeteiről való terebélyes, sárga bokrokra. A sárga cserjék buján tenyésztek, mert gyökereiket a földréteg rejtette folyó víz mosta, mely a szökőkútból áramlott lefelé. A sárga bokrok alatt egy foszforeszkáló ezüstszín növény levelei csillantak tompán, melyet erőtér vett körül, és mely mellett egy alacsony tábla hirdette: 
"Sangeet Mobilus. Vérszívó, évelő növény Bisajról. Minden érző fajra fokozottan veszélyes. Kérjük, testének egyetlen pontjával se érintse az erőteret." 
Ahogy McKie a padon ült, a tábláról gondolkodott. Az univerzum gyakran keveri a szépet és a veszélyest. Ez a parkban tudatos tervezés eredménye. A sárga bokrokat, az illatos és ártalmatlan Arany Irideneket szándékosan ültették a Sangeet Mobilus mellé. A két faj kiegészítette egymást, és teljes szépségében pompázott. A Konföderáció kormánya, melyet McKie szolgált, gyakorta produkált efféle egyveleget ... olykor véletlenszerűen. 
Olykor viszont szándékosan. 
Hallgatta a szökőkút csobogását, míg az árnyékok egyre mélyültek, és az ösvények mentén apró jelzőfények gyúltak. A parkon túli építmények teteje színes palettává változott, melyre a búcsúzó nap még ráragyogta utolsó sugarait. 
Ebben a pillanatban született meg a kapcsolat közte és a kalebán között - érezte, ahogy teste a könyörtelen kommunikációs transzba zuhan. Rögtön beazonosította a gondolathullámokat - Fannie Mae. És arra gondolt, mint addig már annyiszor: micsoda lehetetlen név ez egy csillaglénynek. Nem hallott hangokat, de hallóközpontja úgy viselkedett, mintha beszédet azonosított volna, és annak belső ragyogását nem lehetett összetéveszteni semmivel. Fannie Mae volt az, akinek mondatformálása időközben sokkal kifinomultabb lett, mint korábbi beszélgetéseik alkalmával. 
- Egyikünket csodálod éppen - mondta, a napra terelve a férfi figyelmét, mely éppen akkor nyugodott le az épületek mögött. 
- Megpróbálok nem úgy gondolni a csillagokra, mint kalebánokra - felelte - Ezzel befolyásolnám a természetes szépségről alkotott felfogásomat. 
- Természetes? McKie, hiszen a saját felfogásoddal sem vagy tisztában, sem pedig annak használatával! 
Így kezdte - vádlón, támadón, gyökeres ellentétben korább beszélgetéseikkel. A csillaglény, akit mindeddig a barátjának tekintett. A kalebán szokatlan ügyességgel alkalmazta a szavakat mintha kérkedni akarna, mintha büszkélkedne azzal, milyen jól ismeri McKie anyanyelvét. 
- Mit akarsz, Fannie Mae? 
- A fajtádbéli nőnemű egyedekkel való kapcsolatodról elmélkedem. Házasságaid száma több mint ötvenre rúg. Nem így van? 
- De igen. Így van. Miért kér... 
- A barátod vagyok, McKie. Te hogy érzel irántam? 
McKie eltöprengett. Volt valami sürgető hevesség a lény kérdésében. ő az életét köszönheti ennek a lehetetlen nevű kalebánnak. Ha már itt tartunk, a lény is az életét köszönheti neki. Együtt küzdöttek meg a Kavargó Csillag jelentette fenyegetéssel. Most már temérdek kalebán kínál olyan dimenzióajtókat, melyek segítségével más lények egy lépéssel átugorhatnak egyik bolygóról a másikra, de amikor Fánnie Mae tartott nyitva minden ilyen ajtót, életét a becsületesség ama különös fajtája fenyegette, mellyel a kalebánok szerződésben előirt kötelezettségeiknek tesznek eleget. McKie pedig megmentette a lény életét. Csupán valamikori egymásrautaltságukra kellett emlékeznie, és elárasztotta a bajtársiasság melege. 
Fannie Mae pedig megérezte ezt. 
- Igen, McKie, ez a barátság, a szeretet. Érzel-e ilyesmit a nőnemű emberi lényekkel kapcsolatban? 
McKie-t bosszantotta a kérdés. Miért ártja bele magát ilyesmibe Fannie Mae? Semmi köze az ő szexuális életéhez! 
- A szereteted könnyen haragra vált - korholta Fannie Mae. 
- Határai vannak, hogy egy Különleges Szabotőr milyen mélységig kötődhet bárkihez is. 
- Melyik volt előbb, McKie - a különleges szabotőrség, vagy ezek a határok? 
A csillaglény kérdésében leplezetlen gúny bujkált. Azért választotta McKie az Irodát, mert képtelen az őszinte emberi kapcsolatokra? De tényleg kedveli Fannie Mae-t! Csodálja... és a lény pont azért tudja megbántani, mert annyira imádja, és úgy érez iránta... ahogy. 
A harag és a sértődöttség beszélt belőle. 
- Az Iroda nélkül nem létezne a Konföderáció, és nem lenne szükség a kalebánokra sem. 
- Ez igaz. Ha az emberek félni akarnak, elég csak ránézniük egy rettenthetetlen SzabIr ügynökre. 
Ez már elfogadhatatlan volt, mégsem tudott menekülni a mélyen megbúvó melegség elől, melyet e fura kalebán iránt érzett - a lény iránt, aki szabadon behatolhat a tudatába, és úgy beszélhet vele, ahogy senki más. Bárcsak talált volna egy asszonyt, akivel ilyen meghitt lehetne a kapcsolata... 
Beszélgetésüknek ez a része később még sokszor az eszébe ötlött, hogy kísértse. Több havi csend után miért pont ezt a pillanatot választotta a csillaglény? Mindössze három nappal azelőtt jelentkezett, hogy a Dosadi-krízis rázúdult volna az Irodára. Fannie Mae McKie valós énjét csalogatta elő, személyiségének velejét. Aztán jól összezavarta ezt a személyiséget, s végül könyörtelen kérdésével megadta neki a kegyelemdöfést: 
- Miért vagy olyan hideg és gépies az emberi kapcsolataidban? 
Nem lehetett nem észrevenni hangjában az iróniát. A csillaglény saját maga előtt tette nevetségessé McKie-t. Igen, tud melegséget érezni... sőt, zeretetet, a kalebán iránt, de asszony iránt soha. Azt a szabadon áradó érzést, amit Fannie Mae iránt érez, egyik felesége sem tapasztalhatta meg. Fannie Mae először haragra gerjesztette, majd ezt a haragot büszkeséggé változtatta, végül pedig csendes összeomlásba kergette. A szeretet mégis megmaradt. 
Miért? 
Az asszonyok az ágyastársai. Testek, melyek őt élvezik, és amelyeket ő élvez. Ez ennél a kalebánnál szóba sem jöhet. Fannie Mae atomenergiától lobogó csillag, tudatának mibenlétét pedig érző lény képtelen felfogni. Mégis sikerült kicsikarnia a férfiból a szeretetet. McKie pedig önszántából szereti, és a lény tudja ezt. Egy kalebán elől nem lehet eltitkolni az érzelmeket, amikor mentális csápjait az ember tudatába mélyeszti. 
A csillaglény tisztában volt azzal, hogy McKie meg fogja sejteni hangjában az iróniát. Egy ilyen lerohanásban ez tervének részét kellett, hogy képezze. A kalebánok azonban ritkán cselekszenek egyetlen okból kifolyólag - többek között ezért is olyan elbűvölőek, no meg ezért képesek olyan vérlázító beszélgetéseket folytatni más érző lényekkel. 
- McKie? - hangzott fel lágyan a tudatában. 
- Igen - dühödt mordulás volt a válasz. 
- Most megosztom veled egy mikronnyi résszét annak, amit a te térbeli csomópontod iránt érzek. 
Akár egy léggömb, mely gázzal telik meg, McKie hirtelen feltöltődött a féltés és az aggodalom feléje sugárzott érzésével. Szinte elmerült benne... és el is akart merülni benne. Egész teste felragyogott az óvó gyengédség fehéren izzó áradatától. Még percekkel az érzés elmúlta után is lobogott tőle. 
Egy mikronnyi rész? 
- McKie? - szólította meg a csillaglény aggodalmasan. 
- Tessék - jött a döbbent válasz. 
- Fájdalmat okoztam neked? 
McKie magányosnak és kifosztottnak érezte magát. 
- Nem. 
- Térbeli csomópontodhoz való viszonyom teljes érzékeltetésével elpusztítottalak volna. Néhány emberi lény gyanította ezt a szeretettel kapcsolatban. 
Csomóponthoz való viszony? 
A csillaglény összezavarta, mint ahogy azt első találkozásaik alkalmával is tette. Hogy tudják a kalebánok a szeretetet... csomóponthoz való viszonynak nevezni? 
- Az elnevezés csupán szemlélet kérdése - szólt a csillaglény - Túlságosan szűk nyíláson át nézed a világot. Néha kétségbe vagyunk esve tőletek. 
Lám, megint támadásba lendült. 
McKie csupán egy gyermekkorában tanult üres frázissal tudott visszavágni: 
- Az vagyok, aki vagyok, és csakis az, semmi több. 
- Lehet, hogy hamarosan rájössz, McKie barátom, hogy sokkal több vagy, mint eddig hitted. 
Ezzel a csillaglény elhallgatott. McKie nyirkos, hűvös sötétségben tért magához. A szökőkút csobogása ott visszhangzott a fülében. Sehogy sem tudta volna visszaállítani a kapcsolatot, akkor sem, ha fizetőeszközének egy részét taprizióra költi, azzal a hiábavaló elgondolással, hogy kapcsolatot kezdeményez Fannie Mae-jel. 
Kalebán barátnője ugyanis a maga részéről befejezettnek tekintette a beszélgetést. 
  

  
Szörnyeteget alkottunk - felbecsülhetetlen értékűt, sőt hasznosat, ám rettenetesen veszélyeset. Szörnyetegünk gyönyörű, és egyben iszonyatos. Nem merjük kihasználni minden képességét, de nem is engedhetjük ki a kezünk közül. 
- A gowachinok értékelése a Dosadi kísérletről 
  
A golyó egy éles koppanással csapódott az ablaküvegnek Keila Jedrik íróasztala mögött, gellert kapott, majd lesüvített a szurdokszerű utcára, mélyen a lány irodája alá. Jedriket büszkeséggel töltötte el, hogy még csak meg sem rezzent. A Választófejedelem járőrei majd elkapják a lövöldözőt. A járőrök, akik minden reggel átfésülik Chu utcáit, a lövés hangjára úgyis kijönnek. Halványan reménykedett, hogy az orvlövész sikeresen visszamenekül a Perifériára, de rájött, hogy reménye nem más, mint gyengeség, így száműzte a tudatából. Sokkal fontosabb gondjai voltak aznap reggel, mintsem hogy egy, a Perifériáról beszökött terroristával foglalkozzon. 
Jedrik egyik kezével a főkönyvelési számítógéphez csatlakozó terminál kora reggeli napsugarak fürdette billentyűzete felé nyúlt. Hogy ugráltak az ujjai - szinte önállósították magukat. Kis ragadozók módjára csaptak le a várakozó billentyűkre. A terminál hivatalos eszköz volt, főösszekötői rangjának jelképe. Magányosan lapult az íróasztalba építve - szürke, zöld, arany, fekete, fehér... és halálos. Szürke képernyője szinte hajszálra ugyanaz az árnyalat, mint az íróasztal munkalapja. 
Jedrik ujjai óvatos precizitással táncoltak a billentyűkön. A képernyőn sárga számjegyek jelentek meg, melyekhez a gép utasítására hozzáadott valamennyit, vagy épp átlagolta őket - a végzet keskeny számsora volt ez; az aranyszín vonalak mögött erőszak bujkált. 
Minden angyalnak lángkard van a kezében - gondolta. 
Mégsem tekintette magát angyalnak, vagy fegyverét lángkardnak. Eszköze valójában az értelem volt, melyet megedzettek és kiéleztek a bolygója kívánta rettenetes döntések. Az érzelmeket egyszerűen magába kellett fojtania, vagy azok ellen kellett bevetnie őket, akik nem tanulták meg Dosadi tanait. Ismerte saját gyengeségét, és gondosan el is rejtette: szerető szülei (akik szeretetüket kifinomult gonoszsággal burkolták) tudatosították benne, hogy Dosadi döntései valóban szörnyűségesek. 
Jedrik áttanulmányozta a számítógép képernyőjére kiirt számokat, majd eltüntette őket, és beütött egy újabb parancsot. Amint ezt tette, tisztában volt azzal, hogy a bolygó ötven emberi lakosának életéről döntött. Ebből az ötvenből sokan nem fogják túlélni ezt a kegyetlen tréfát. Ujjai valójában halálos fegyverek voltak azok számára, akik megbuktak a vizsgán. Nem érzett lelkiismeretfurdalást azok miatt, akiket legyilkolt. Egy bizonyos Jorj McKie küszöbön álló érkezése diktálta és sürgette cselekedeteit. 
Amikor McKie-re gondolt, alapvetően elégedettség töltötte el. Úgy várta a férfi érkezését, mint ahogy a róka lapul az üregi nyúl búvóhelyénél. Nevét és azonosító kódját Havvytól, a sofőrjétől sikerült megtudnia, aki így akart a kegyeibe férkőzni. ő pedig vette az információt, és elvégezte a szokásos vizsgálatot. Nem hitte, hogy Dosadin rajta kívül bárki más hasonló adatokra bukkant volna: Jorj McKie ugyanis olyan felnőtt emberi lény, akinek nem lenne szabad léteznie. Dosadin sehol sem állt róla rendelkezésre semmilyen adat - nem volt megtalálható sem a lezüllött Periférián, sem Chu kazamatáiban, vagy bárhol a fennálló hatalmi rendszerben. McKie nem létezett, bár minden percben várható volt az érkezése - vagyis az, hogy a pillanatnyilag a Jedrik irányítása alatt levő gowachin becsempészi a városba. 
McKie volt az a precíziós alkatrész, amelyre várt. Nem elég, hogy az Istenfal lehetséges kulcsa (és nem olyan rozsdás és hasznavehetetlen szerszám, mint Havvy), ráadásul tiszta és biztos. Gondolni sem mert volna arra, hogy egy nem odaillő szerszámot illesszen ebbe a zárba. Csak egyetlenegy lehetősége lesz - ehhez pedig a legjobbra van szüksége. 
A számítógépében levő számok mögött ötven arc nélküli dosadi polgár bújt meg. Fogyóeszközök, semmi több. Akik ezen lépés hatására vesznek oda, nem fognak azonnal meghalni. Közülük negyvenkilenc talán sosem fog rájönni, hogy korai halála az ő tudatos döntésének következménye. Néhányuk a Periférián leli majd halálát egy rövid és elkeseredett lét után. Mások az általa gerjesztett véres összecsapásokban hullanak majd el. A többi a kazamatákban vívja meg haláltusáját. Legtöbbjük haláláig elegendő idő fog eltelni ahhoz, hogy bárki is rájöjjön az ő közreműködésére. De végtére is az ő számítógépe végez velük, és ezzel tökéletesen tisztában volt. Átkozta a szüleit (és azok összes felmenőit), amiért nem kívánt érzékenységgel reagált a számítógép számsorai mögött megbúvó húsra és vérre. Szerető szülei helyesen nevelték. Lehet, hogy soha nem fogja látni a hullákat, és egy kivételével nem is kell még egy pillanatig sem rájuk gondolnia; mégis érezte a jelenlétüket a számítógép képernyője mögött... érezte testük lüktető melegét. 
Felsóhajtott. Ez az ötven primitív állat csupán, melyeket odadobnak, akár a koncot, hogy egy különleges vadat csalogassanak Dosadi mérgező földjére. Az ő ötven kiválasztottja elhanyagolható többletet fog képezni, mely odavész, eltűnik, mielőtt bárki rájönne, miféle célt szolgáltak. 
Dosadi beteg - gondolta. És eltöprengett, mint már annyiszor: Ez lenne tehát a Pokol? 
Sokan gondolják így. 
Bűnhődnünk kell. 
Azt azonban senki sem tudja, mivel szolgáltak rá a büntetésre. 
Jedrik hátradőlt, és ajtó nélküli irodájából kinézve a hangkorlátra és a folyosó opálos fényébe pillantott. Egy fura kinézetű gowachin totyogott el a bejárat előtt. Leginkább békához hasonlított. Valami hivatalos elintéznivalója lehetett, mert bütykös mancsában egy köteg barnás papírt szorongatott. Zöld bőre ragyogott, mintha az imént jött volna elő a vízből. 
A gowachin arra a Bahrankra emlékeztette, aki McKie-t a hálójába terelte, arra a Bahrankra, aki mindent megtesz érte, mivel ő felügyeli a szert, melynek a rabjává vált. Micsoda őrültség bárminek is a rabjává válni, legyen az akár az élet. Egy szép napon Bahrank el fogja adni a Választófejedelem kémjeinek mindazt, amit róla tud; de akkor már túl késő lesz, és a Választófejedelem csak azt fogja megtudni, amit ő enged, és csak akkor, amikor ő akarja. Ugyanolyan elővigyázatosságal választotta ki Bahrankot, amellyel számítógépét is kezelte, s amely pontosan egy olyan ember felbukkanásának kivárására késztette, mint McKie. És Bahrank gowachin. Akik, ha egyszer elkötelezik magukat egy ügy mellett, híresek arról, hogy a legnagyobb pontossággal tesznek eleget az utasításoknak. Velük született tulajdonságuk a rend szeretete, mégis felfogják a törvények korlátait. 
Ahogy pillantása körbejárt az irodában, a helyiség mértékletes és praktikus, hatékonyságot szolgáló berendezése csendes ámulattal töltötte el. Az iroda olyan képet tükrözött róla, amit a legnagyobb műgonddal alakított ki magáról. Örömmel töltötte el, hogy hamarosan elmegy innét, és nem jön vissza soha többé, akár a rovar, mely maga mögött hagyja a levetett bábot. Az iroda négy lépés széles volt, és nyolc lépés hosszú. Bal oldalt tizenkettő, fekete fémből készült rotációs iratszekrény sorakozott a fal mentén - szisztematikusságának sötétlő őrzőangyalai. Korábban már átprogramozta a zárkódjaikat, és beléjük táplálta, hogy semmisítsék meg tartalmukat, amint a Választófejedelem varangyai a közelükbe férkőznek. A Fejedelem emberei ezt őrültségnek fogják tekinteni, az utolsó dühödt szabotázsnak. El fog telni egy kis idő, amíg felgyülemlő kétségeik újragondoltatják velük a dolgot, és ennek hatására felteszik tétova kérdéseiket. Még ők sem fogják sejteni, hogy benne van a keze az ötven emberi lény lemészárlásában. ő maga, végül is, egy az ötven közül. 
Erre a gondolatra egy futó pillanatig bizonytalan veszteségérzete támadt. Milyen meggyőzőek Dosadi hatalmi rendszerének kísértései! Milyen kifinomultak! Amit az imént tett, azzal azt a számítógépes rendszert kavarta össze, mely Dosadi egyetlen városában a nem mérgező élelmiszer elosztását szabályozza. Élelmiszer - ezen alapul valójában Dosadi társadalmának piramisa, mely egyszerre szörnyű és sziklaszilárd. A rendszerbe táplált hiba elmozdította őt ebben a piramisban elfoglalt hatalmi helyzetéből. Évekig élt Keila Jedrik, az összekötő bőrében, elég hosszú ideig ahhoz, hogy megtanulja élvezni a hatalmi rendszer nyújtotta kiváltságokat. Most, hogy elvesztett egy értékes fogódzót Dosadi véget nem érő túlélési játékában, ezentúl Keila Jedrik, a Hadúr bőrében kell tovább élnie és munkálkodnia. Ez egy "dupla vagy semmi" húzás, vakmerő szerencsejáték. Semmi több. De régóta folyamatban van már - messzire visszanyúlik Dosadi mások által kiagyalt történelmébe, amikor is az ő felmenői felismerték a bolygó valódi természetét, és megkezdték egy olyan individuum kifejlesztését illelve kiképzését, aki vállalja majd ezt a halálugrást. 
Én vagyok ez az individuum - gondolta magában - Elérkezett a pillanat. 
De valóban helyesen mérték fel a helyzetet? 
Jedrik pillantása az egyetlen ablakra esett, mely a szurdokszerű utcára engedett kilátást. Farkasszemet nézett az üvegről visszaverődő képével: keskeny arc, vékony orr, túl nagy szem és száj. A haja érdekes fekete bársonyzuhatag lenne, ha hagyná megnőni, de rövidre vágva hordja, mintegy emlékeztetőül, hogy ő itt nem a megtestesült csábítás, és hogy az eszére kell hallgatnia. Így nevelték és tanították. Dosadi korán beléplántálta a kegyetlen leckét. 
Már tinédzserkorában magas volt, ráadásul a felsőteste hosszabb, mint a lába, így amikor leült, még magasabbnak hatott. Több szempontból is lenézett a legtöbb gowachin illetve emberi lényre. Ez szerető szüleinek és felmenőinek újabb ajándéka (és tanítása) volt. Ezt a Dosadi leckét nem lehetett megúszni. 
Ami kedves neked, azt fel fogják használni ellened. 
Előredőlt, hogy elbújjon nyugtalanító tükörképe elől, és lenézett az utca mélyére. Igen, így már jobb. Dosadin élő embertársai már nem melegen lüktető lények. Távoli mozdulataikban léteznek csupán, olyan személytelenül, akár a képernyőn táncoló számsorok. 
Feltűnt neki, milyen gyér a forgalom. Egy-két páncélos járművet lehetett ugyan látni, de egyetlen járókelőt sem. Csak az az egy golyó érte az ablakát. Halványan továbbra is bízott abban, hogy a lövöldözőt nem kapták el. De valószínűbb, hogy a járőrök nyakon csípték már az ámokfutót. 
A Periféria kitartóan kóstolgatja Chu védelmi rendszerét, tekintet nélkül a lehangolóan ismétlődő eredményre. Akcióikat az elkeseredés diktálja. Az orvlövészek ritkán várják ki a napnyugtát, amikor is a járőrök szétszélednek, és a legeslegbátrabbak közül néhányan még az utcára is kimerészkednek. 
Tünetek, egytől egyig tünetek. 
A Perifériáról jövő támadás csak egy a Dosadin észrevehető tünetek közül, melyek értelmezését saját maga fejlesztette ki magában pályafutásának bizonytalansága idején, melynek korai szakasza itt forrta ki magát, ebben a helyiségben. Nem csupán egy gondolat volt ez, inkább egyfajta ismerős tudatosulás, melyhez visszavisszatért életének furcsán melankolikus pillanataiban. 
Múltunkkal való kapcsolatunk zavaros, melyet a vallás sem tud megmagyarázni. Kimondhatatlanul primítívek vagyunk, életünk az Ismeretlen és az Ismerős, a Logikus és az Illogikus szövevénye. 
Néhány őrült választás ennek fényében csodálatosan vonzónak hatott. 
Talán őrültség volt, ahogy döntöttem? 
Semmiképpen! 
Az adatok világos egészet alkottak a fejében, tényeket, melyeket nem tudott kitörölni azzal, hogy a homokba dugta a fejét. Dosadi valami kozmikus zsákbamacska eredménye lehetett: "Egyet ebből, egyet abból, egyet amabból... " össze nem illő dolgok kerültek egymás mellé. A DemoPol, mellyel Dosadi számítógépfelügyelte társadalmát irányítják, nem illik bele egy olyan világba, mely egy geostacionárius műhold által továbbított energiát használ. A DemoPol bűzlik a primitív nemtörődömségtől, egy olyan társadalomban, mely túl messzire tévedt a legalitás ösvényén - mindenre van törvény, a jog szabályoz mindent. A dogma, miszerint egy Isteninspirálta maroknyi csoport Chu folyójának völgyét választotta, hogy ott egy várost építsen, mely védelmet nyújt ezen a mérgező bolygón, már huszonegynéhány generációval ezelőtt is emészthetetlen volt. És az az energiatovábbító műhold, mely az Istenfal jelentette gát alatt lebeg - mely csak úgy sugárzik a hosszú és kifinomult evolúciótól, melynek során egy olyan nyilvánvalóan hibás dolgot, mint a DemoPol, már rég el kellett volna vetniük. Olyan kozmikus zsákbamacskáról van szó, melyet speciális célzattal terveztek, és az ősei ezt felismerték. 
Mi ezen a bolygón nem a törzsfejlődés eredményei vagyunk. 
A bolygó sem az emberi lényekkel, sem a gowachinokkal nem tart lépést. Dosadi ugyanarra a célra egyszerre használja a számítógép memóriáját, és a régimódi irattárat. És észveszejtő az élvezeti cikkek száma. Ezeket vetik be a vallás ellen, mely annyira jól szerkesztett és olyan lázasan követeli az "egyszerű hitet", hogy a két tábor állandó háborúskodásban áll' egymással. A misztikusok "új megvilágosodásaikért" halnak meg, míg az "egyszerű hit" bajnokainak sikerült a hatalmuk alá vonni az élvezeti cikkek elosztását, hogy még nagyobb befolyásra tehessenek szert. Dosadin az egyetlen valós hittétel az, hogy a túlélés egyedül a hatalom árán lehetséges, hatalmat szerezni pedig úgy lehet, ha az ember megkaparintja azt, amire a többinek a fennmaradáshoz szüksége van. Társadalmuk a gyógyászatban képes megküzdeni a baktériumokkal és vírusokkal, valamint alkalmazza az agykontrollt, mégsem tudnak gátat vetni a Periféria és a Katakombák jabua csodadoktorainak, akik különféle égő gyomok füstjével gyógyítják betegeiket. 
És (egyelőre) nem sikerül eltaposniuk Keila Jedriket sem, mert ő látta azt, amit látott. Az összeférhetetlen dolgok párosával folydogálnak körülötte Chu városában, és az azt körülvevő Periférián. Minden esetben ugyanaz a helyzet: egy társadalom, mely ezen dolgok közül az egyiket alkalmazza, természetes körülmények között nem alkalmazhatná a másikat. 
Természetes körülmények között nem. 
Jedrik mindenhol érezte Chu kibékíthetetlen ellentéteit. Csupán két faj é1 a bolygón: az emberek és a gowachinok. Miért éppen kettő? Talán nincs több faj az univerzumban? A Dosadin talált leletek egy része arra enged következtetni, hogy a bolygón eredetileg nem az emberek és a gowachinok hajlékony kezéhez hasonló végtagokkal rendelkező egyedek éltek. 
És miért csak egy város van Dosadin? 
A Dogma erre nem tud választ adni. 
A Periféria hordái egyre közelebb óvakodnak, és minduntalan utat akarnak törni maguknak Chu hermetikusan elzárt tisztaságába. 
De hát egy egész bolygó a rendelkezésükre áll!. Lehet, hogy mérgező, mégis vannak más folyói, egyéb lehetséges menedékei. A két faj túlélése azt kívánja, hogy minél több menedék épüljön, jóval több, mint az a szánalmas kis porfészek, melyet Gar és Tria vél felügyelni. De nem... Chu önmagában áll - csaknem húsz kilométer szélesen és negyven kilométer hosszan, hegyekre és iszapos szigetekre nyújtózva, ahol a folyó folyása lelassul a mély szurdokban. Az utolsó számláláskor körülbelül nyolcvankilenc millió ember élt itt, és háromszor ennyien tengették rövidke életüket a Periférián - és egyre azon voltak, hogy valahogy beférkőzhessenek a méregtelenített városba. 
Adjátok nekünk értékes testeteket, ostoba Peremlakók! 
Azok meghallják az üzenetet, felfogják annak értelmét, mégis ellenszegülnek. Mit követtek el Dosadi lakói, hogy itt kell sinylődniük? Mit követtek el az elődeik? Az ilyen ősök számára helyénvaló volt egy gyűlöletre épülő vallást alapítani... feltéve, hogy valóban az elődök a bűnösök. 
Jedrik az ablak felé hajolt, felpislantott az Istenfalra, arra a tejszerűen áttetsző hálóra, mely rabságban tartja Dosadit, és amelyen keresztül egy ilyen Jorj McKie-féle szerzet mégis keresztül tud jutni, ha neki úgy tetszik. Égett a vágytól, hogy személyesen is találkozzon végre Jorj McKie-vel, hogy meggyőződjön róla: ő nem fertőzött. Nem úgy, mint Havvy. 
Egy ilyen McKie-félére volt éppen szüksége. Dosadi átlátszóan konstruált természete azt sugallta, léteznie kell egy McKie-nek. Látta magát vadászként, amint McKie-t, a prédát üldözi. A hamis személyiség, melyet ebben a szobában alkotott, része volt a csaléteknek. Most, a McKie-szezonban, a mélyen gyökerező vallásos maszlag, melynek segítségével a Dosadin élő hatalmasok fenntartják privát kis illúzióikat, semmivé lesz. Már látta is az összeomlás kezdetét - és hamarosan mindenki látni fogja. 
Mély levegőt vett. Volt valami tisztaság abban, ami készült, valamiféle leegyszerűsödés. Éppen most vetett véget két élete közül az egyiknek, hogy tudatának minden szilánkját annak a másik Keila Jedriknek a bőrébe bújtassa, akit hamarosan egész Dosadi meg fog ismerni. Az emberei jól megőrizték a titkot, elrejtették polgártársaik elől a molett és lompos szőkeséget, csupán annyit mutatva belőle "X"nek, hogy az Istenfalon túli erők a tervnek megfelelően reagáljanak. Megtisztultságot érzett a gondolatra, hogy másik énjének titkolása kezdett veszíteni fontosságából. Azon a másik helyen személyiségének teljes egésze a felszínre kerülhet. Es McKie volt e metamorfózis kiváltója. Jedrik gondolatai most már világosak és lényegretörők voltak: 
Sétálj csak be a csapdámba, McKie. Szédítőbb magasságokba emelsz majd, mint a Kormánydombok tetején magasló paloták. 
Vagy sötétebb pokolba taszítasz, mint a legszörnyűbb rémálom. 
  

  
Hogyan kell kirobbantani egy háborút? Ápold szunnyadó hatalom iránti vágyad. Felejtsd el, hogy csak az őrült akar vakon hatalmat szerezni. Hagyd, hogy az ilyen őrültek győzzenek - magadat is beleértve. Hagyd, hogy ezek az őrültek a beszámíthatóság konvencionális álarcát felöltve cselekedjenek. Akár a védekezés illúziójából, akár a törvényesség ideológiájából készülnek álarcaik, a háború bekövetkezik. 
- Gowachin aforizma 
  
Az illatvekker ébresztés gyanánt heveny citromillatot permetezett Jorj McKie arcába. Egy pillanatig ébredező tudata még megtréfálta a férfit. Azt hitte, Tutalsee lágyan fodrozódó óceánján ringatózik, buja virágkoszorúkba burkolódzó szigetén. A lebegő kis szigeten citromfák tenyésznek, a hibiszkuszágyások és fűszeres alyssiumszőnyegek között. Lugassal árnyékolt házikóját átjárja az illatos szellő, és a citrom... 
Felocsúdott. Nem a Tutalsee bolygón volt valamelyik szeretőjével; egy megviselt priccsen feküdt Központi Központon levő lakásának páncélozott biztonságában; a Szabotázsiroda központjában volt megint: visszajött dolgozni. 
McKie hátán végigfutott a hideg. 
Egy emberekkel zsúfolt bolygó még ma elpusztulhat... vagy holnap. 
Ez lesz a vége, hacsak valakinek nem sikerül megoldania ezt a Dosadi-rejtélyt. Mivel jól ismerte a gowachinokat, meggyőződése volt, hogy így lesz. A gowachinok képesek a kegyetlen döntésekre, különösen, ha a fajuk büszkesége a tét, valamint olyan okokból, melyeket más fajok esetleg nem is érnek fel ésszel. Az Iroda vezetője, Bildoon, ugyanígy értékeli a válságot. A kalebán-krízis óta nem tűnt fel ekkora horderejű probléma a Konföderáció egén. 
De hol van ez a veszélyeztetett bolygó, ez a Dosadi? 
Egy éjszakányi alvás után a Dosadiról szóló jelentések élénken villantak a tudatába, mintha agyának egy része folytatta volna a munkát, és kiélesítette volna a részleteket. Két alkalmazott, egy vriv és egy laklak, készítette a jelentést. Mindketten megbízható és ügyes munkatársak. Forrásaik elsőrendűek, bár az információ meglehetősen gyér. Mindketten előléptetésre pályáznak, miközben a vrivek és a laklakok egyfolytában a fajuk elleni megkülönböztetésről sustorognak. A jelentés különleges vizsgálatot kíván. Egyetlen SzabIr ügynök, fajra való tekintet nélkül, sem mentesülhet valainiféle belső ellenőrzés alól. Olyan furfang ez, melyet az Iroda gyengítésére találtak ki, hogy esetleg ily módon valaki pirospontokhoz jutva beszánkázhasson az igazgatói székbe. 
A Szablrt azonban egyelőre még Bildoon vezeti, egy emberi formájú panspechi, aki almának negyedik tagjaként viseli nevét. Bildoon első szavaiból kitűnt, hogy hisz a jelentésnek: - McKie, ez az ügy egymás torkának ugraszthatja az embereket és a gowachinokat. 
Értelmezhető kifejezés volt ez, bár a pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy a gowachinok számára inkább a hastáji rész jelenti ezt a fajta fenyegetést. McKie már előzőleg áttanulmányozta a jelentést, és személyes tapasztaltból, melyet a gowachinokkal való régi kapcsolata folytán szerzett, osztotta Bildoon véleményét. Miután leült egy szürke karosszékbe az igazgató íróasztalával szemben, abban a meglehetősen kicsi és ablaktalan irodában, melyet Bildoon mostanság preferált, a jelentést egyik kezéből áttette a másikba. Amikor aztán hirtelen tudatosult benne az idegesség diktálta mozdulat, inkább az íróasztalra helyezte az aktát. Kódolt memotávirat formájában érkezett, mely akkor fedi fel tartalmát a kiélezett érzékeknek, amikor az emberi ujjak, vagy más érzékeny végtagrészek végigszántanak rajta. 
- Miért nem tudták meghatározni Dosadi koordinátáit? - tudakolta McKie. 
- Mert azok csak a kalebánok számára ismeretesek. 
- Hát akkor miért nem... 
- A kalebánok nem hajlandók válaszolni. 
McKie az íróasztal felett Bildoonra bámult. A fényezett asztallap visszatükrözte a SzabIr igazgatójának képmását, egy fordított képet, mely ikertestvére volt a valódinak. McKie a tükörképet vizsgálgatta. Amíg az ember nem összpontosít az összetett szemekre (mennyire hasonlítanak egy rovar látószervéhez!), ez a panspechi szakasztott úgy néz ki, mint egy sötéthajú és kerekarcú ember. Talán a puszta külsőségeknél többet kapott, amikor testét emberí formába öntötték. Bildoon arca olyan érzelmekről árulkodott, melyeket McKie emberi mércével értelmezett. Az igazgató dühösnek látszott. 
McKien nyugtalanság vett erőt. 
- Megtagadták a válaszadást? 
- A kalebánok nem tagadják Dosadi létezését, és azt sem, hogy veszély fenyegeti. Csupán nem hajlandók ezt a kérdést megvitatni. 
- Akkor valaki szerződést kötött velük, melynek akkor tesznek eleget, ha így viselkednek. 
Miután felébredt a lakásában, McKie ezt a beszélgetést idézte az emlékezetébe, ahogy csendesen, elgondolkozva az ágyon feküdt. Dosadi lenne a kalebán-kérdés soron következő fejezete? 
Helyénvaló félni attól, amit nem értünk. 
A kalebán-rejtélyt a Konföderáció nyomozói túl hosszú ideje képtelenek voltak megfejteni. Visszagondolt valamivel korábbi beszélgetésére Fannie Mae jel. Amikor már azt hitte, van valami megfogható a kezében, az is gyorsan elillant. A kalebánok felajánlotta térbeli dimenzióajtók alkalmazása előtt az Érző Lények Konföderációja az ismert érző fajokat csoportosító, viszonylag nehézkes, ám áttekinthető szövetség volt. Az univerzumot egy felismerhető dimenziókból álló, megosztott világűr képezte. Az akkori Konföderáció egy egyre nagyobbodó buborékhoz hasonlóan terjeszkedett. A növekedés lineáris volt. 
A kalebánok nyújtotta dimenzióajtók ezt az élet minden területének robbanásszerű gyorsításával együtt gyökeresen megváltoztatták. Az ajtók azonnal ható, romboló hatalmi eszközökké váltak. Végtelen sok használható dimenziót sugalltak. És több olyan dolgot, melyek még az érthetetlenség homályába vesztek. Egy ilyen ajtón keresztül egy Tutalseen levő szobából egy, a Központi Központon levő csarnokba lehet jutni. Vagy az ember szépen átsétál egy itteni ajtón, és egy paginui kertben találja magát. A közbülső "normális tér" esetleg fényévekben vagy parszekekben mérhető, az egyik helyről a másikra való átjutás során az ember azonban már nem bajlódik az efféle ósdi dolgokkal. A Konföderáció nyomozóinak mindeddig nem sikerült rájönniük, hogy működnek ezek az ajtók. Az olyan elnevezésekkel, mint például "relatív tér", nem tudják magyarázni a jelenséget; mindezekkel inkább csak még körmönfontabbá válik a nagy titok. 
McKie elkeseredésében a fogát csikorgatta. A kalebánok folyton ezt csinálják vele. Mire jó az, ha látható csillagokként gondol rájuk abban a térben, melyben a teste létezik? Felnézhet és fürkészheti az éjszakai eget bármelyik bolygóról, ahol a dimenzióajtókon keresztül landol. Látható csillagok: ó igen. Kalebánok. De mit mond ez neki? 
Létezik egy erősen megtámogatott elmélet, mely szerint a kalebánok nem mások, mint az éppolyan rejtélyes tapriziók kifinomultabb formái. A Konföderáció Standard évezredek óta elfogadja és alkalmazza a tapriziókat. A taprizióknak az érző lényekhez hasonló a formája és mérete. Úgy néznek ki, mint egy alul és felül elvágott fa törzse, tömzsi testükből furcsán előreugró, csonkszerű végtagokkal. Ha az ember hozzájuk ér, melegek és rugalmasak. A Konföderáció tagjaiként tartják őket számon. De amíg a kalebánok az ember testét fuvarozzák akár több parszeknyi messzeségbe, addig a taprizíók a tudatot utaztatják ugyanakkora távolságokra, hogy aztán egy másik tudattal olvasszák össze. 
A lapriziók tehát lényegében kommunikációs eszközök. 
A jelenleg érvényes elmélet szerint a tapriziókat azért vetették be, hogy felkészítsék a Konföderációt a kalebánok érkezésére. 
Veszélyes dolog azonban pusztán kommunikációs eszközöknek tekinteni a tapriziókat. És éppolyan veszélyes a kalebánokat pusztán "utazási segédeszközöknek" hinni. Vegyük például a dimenzióajtók társadalmilag romboló hatását! És ha az ember egy tapriziót alkalmaz, a veszély mindig ott leselkedik a közelben: a kommunikációs transzról van szó, mely az embert leginkább egy vonagló zombihoz teszi hasonlatossá a beszélgetés során. Nem... sem a kalebánokat, sem a tapriziókat nem lenne szabad feltétel nélkül elfogadniuk. 
Talán a panspechik kivételével egyetlen fajnak sincs fogalma a kalebán- és a taprizió-jelenség mibenlétéről, gazdasági illetve az egyén számára jelentkező értékükön kívül. Mert hát valóban értékesek, a dimenzióajtók illetve a kapcsolatteremtés ára legalábbis gyakran ezt a benyomást kelti. A panspechik cáfolják, hogy meg tudnák magyarázni ezeket a dolgokat, de hát a panspechikről mindenki tudja, hogy megvannak a maguk titkai. Olyan fajról van szó, melyben minden egyes "személyiség" öt darab testből, de csupán egy domináns énből áll. A négy tartalék valahol, egy rejtett alom mélyén pihen. Bildoon is egy ilyen alomból származik, elfogadva alomtársa domináns énjét, akinek további sorsát csak gyanítani lehet. A panspechik nem hajlandók az almok belső dolgait kitárgyalni, csupán annyit vallanak be, ami amúgyis közismert róluk: testük formáját képesek megváltoztatni, így a Konföderáció szinte minden ismert fajának formáját felölthetik. 
McKien egy pillanatra eluralkodott az idegengyűlölet. 
Átkozottul sok magyarázatot elfogadunk olyasvalakik szájából, akiknek jó okuk lehet arra, hogy hazudjanak. 
McKie szemét csukva tartva felült. Az ágy jólesőn fodrozódott az ülepe alatt. A fenébe az összes kalebánnal! A fenébe Fannie Mae jel! 
Már megpróbálta hívni Fannie Maet, hogy Dosadiról faggassa. Az eredményt tekintve elgondolkodott, vajon valóban tudja-e, mit értenek a kalebánok barátság alatt. 
"Információ megtagadva." 
Miféle válasz ez? Különösen akkor, amikor ez volt az egyetlen válasz, amit kapott. 
Információ megtagadva? 
Alapvetően egy régi dolog idegesítette igazán: a SzabIrnak nem igazán sikerült "szelíd erőszakot" alkalmaznia a kalebánokon. 
A kalebánok azonban mindeddig sohasem hazudtak. Inkább fájdalmasan, szókimondóan őszintének tűntek... már ameddig követni lehetett őket. De látszott, hogy információkat tartanak vissza. Megtagadva! Lehetséges, hogy bűnrészességet vállalnak egy bolygó és teljes lakosságának elpusztításában? 
McKie-nek be kellett ismernie, hogy a lehetőség fennáll. 
Lehet, hogy tudatlanságból csinálják, vagy a kalebán morál valamely elvének értelmében, melyet a Konföderáció többi tagja nem oszt, vagy fel sem fog. Esetleg valami egyéb okból, melyet nem is lehet lefordítani. Azt mondják, a kalebánok úgy tekintenek mindenfajta életre, mint "a lét értékes csomópontjaira". De halványan utaltak már különleges kivételekre. Mit is mondott egyszer Fannie Mae? 
"Ez a csomópont rendesen szertefoszlott." 
Hogy lehet egy értelmes lény életét "csomópontnak" nevezni? 
Ha a kalebánokkal való kapcsolata bármire is megtanította, az valahogy úgy szól, hogy a fajok közti megértés a legjobb körülmények között is egy hajszálon múlik, és ha az ember megpróbál megérteni egy kalebánt, attól könnyen ideggörcsöt kaphat. Milyen közegben foszlik szét egy csomópont? 
McKie felsóhajtott. 
Ezt a vriv és laklak ügynökök által készített Dosadi-jelentést egyelőre a maga behatárolt nemében kell elfogadnia. A Gowachin Föderáció befolyásos tagjai embereket és gowachinokat különítettek el egy jelöletlen bolygón. Dosadi - koordinátái ismeretlenek, ám meg nem határozott kísérleteket és teszteket folytatnak a fogvatartott populáción. Ez, ágálnak az ügynökök, színigaz. Ha megerősítést nyer az információ, akkor mocskos egy dologról van szó. Ezt bizonyára a varangyemberek is felfogják. És hogy szégyenüktől meneküljenek, valóban megvalósíthatják azt a fenyegetést, amitől a két ügynök tart: atomjaira robbantják a rabul ejtett bolygót, annak népességével és az összes terhelő bizonyítékkal együtt. 
McKie elborzadt. 
Dosadi - egy bolygó, melyen gondolkodó lények élnek. - Érző lények. Amennyiben a gowachinok beváltják veszedelmes fenyegetésüket, egy lakott világból csupán izzó gázok és az elemi részecskék forrongó plazmája marad. Valahol, talán minden figyelő szempár számára elérhetetlen messzeségben, valami egyszercsak berobban a végtelen ürességbe. A katasztrófa kevesebb mint egy standard másodpercet venne igénybe. A legtömörebb gondolatvillanás egy ilyen tragédiáról tovább tart, mint maga az esemény. 
De ha megtörténik, és a Konföderáció egyéb fajai perdöntő bizonyítékot szereznek arról, hogy bekövetkezett... nos, akkor a Konföderációnak alighanem befellegzett. Ki fog dimenzióajtókat használni, amikor nem tudhatja, mikor csöppen bele egy szörnyűséges kísérlet kellős közepébe? Ki fog megbízni a szomszédjában, ha annak a szomszédnak a szokásai, az anyanyelve, a testének formája különbözik az övétől? Igen... többen ugranának egymás torkának, nemcsak az emberek és a gowachinok. Vannak olyan dolgok, melyektől az összes faj tél. Bildoon rájött erre. A rejtélyes Dosadit fenyegető katasztrófa mindenkire veszélyt jelent. 
McKie nem tudta kiűzni a fejéből a szörnyű látomást: egy robbanás, egy ragyogó villanás, mely az őt körülölelő feketeségben terjed. És ha a Konföderáció rájön... abban a percben, mielőtt az univerzum darabjaira hullik, akár a szikla, melybe villám csapott, miféle mentségeket fognak felhozni az értelem eme megfogyatkozására, hogy megakadályozzák az effajta tragédiát? 
Értelem? 
McKie megrázta a fejét és kinyitotta a szemét. Semmi haszna nincs abból, ha a lehető legrosszabb kilátásokon rágódik. Hagyta, hogy a lakásban levő félhomály beférkőzzön az érzékeibe, magához engedte környezetének ismerős körvonalait. 
Különleges Szabotőr vagyok, és sürgős elintéznivalóm akadt. 
Segített, ha így gondolt Dosadira. A problémák megoldása gyakran a siker áhításán múlik, a tökéletesre csiszolt képességeken és a szerteágazó ismereteken . A SzabIr birtokában van azoknak az ismereteknek, illetve képességeknek. 
McKie messze a feje fölé nyújtóztatta karját, és elfordította tömzsi felsőtestét. Ágya kellemesen hullámozva fogadta mozdulatait. A férfi halkan fütyörészni kezdett, és hunyorgott a felerősödött reggeli fényben, ahogy a lakás ablakának vezérlőmechanizmusa működésbe lépett. Hatalmasat ásított. Feltápászkodott az ágyról, és odagyalogolt az ablakhoz. Az égbolt úgy terjeszkedett a látóhatárig, akár egy darab kékre festett papír. Elnézett a Központi Központ tornyai és háztetői felett. Itt dobog az uralkodó bolygó szíve, melyről a Szabotázsiroda kiengedi csápjainak kavalkádját. 
A férfi hunyorgott a fényességben, és vett egy mély levegőt. Az Iroda. A mindenütt jelenlevő, mindenható, mindenevő Iroda. A Konföderáeióban fennmaradt egyetlen, felügyelettel nem rendclkcző, kormányszintű erőszakszervezet. Itt van a mérce, melyhez az értelmet mérik. Minden itt hozott döntés a legnagyobb diszkréciót kívánja meg. A közös ellenség az érző lények szűnni nem akaró teljesség utáni vágya. Es a SzabIr minden egyes szerve minden áldott nap minden egyes órájában felteszi magának a kérdést: "Mik vagyunk, ha engedünk a féktelen erőszaknak?" 
A válasz ott lapult a tudatuk mélyén: "Akkor semmik vagyunk." 
Az Érző Lények Konföderációja azért működött, mert bárhogyan is próbálták definiálni, annak tagjai hittek az egyénileg megvalósítható közjóban. A Kormány azért működött, mert a SzabIr félelmetes vérebként ott kuksolt a közepén, készen arra, hogy finoman beszabályozott immunitásával szembeszálljon saját magával, vagy bármely más hatalommal. A Kormány azért működött, mert voltak olyan területek, ahol nem ténykedhetett az elbukás veszélye nélkül. Egy felhívás a Szablrhoz olyan befolyásossá tehetett egy embert, akár az egész Konföderáció együttvéve. És mindez a nagy körültekintéssel megválogatott SzabIr-csápok cinikus és jól álcázott viselkedésének köszönhető. 
Ma reggel nem igazán érzem magam SzabIr-csápnak - gondolta McKie. 
Az évek múltával gyakran volt része efféle reggelekben. Privát módszere volt arra, miként bánjon el az ilyen hangulatokkal: a munkájába temette magát. 
Sarkon fordult, odalépett a fürdőszobát irányító kapcsolótáblához, majd bement a helyiségbe, ahol átadta testét reggeli toalettje mechanikusan ismétlődő mozdulatainak. A fürdőszoba szemközti falán levő pszichétükör visszatükrözte testének alakját, miközben felmérte a belső folyamatait, és azokhoz igazította működését. A férfi szeme azonban továbbra is azt érzékelte, hogy ő egy tömzsi, sötétbőrű, törpenövésű, vöröshajú emberi példány, olyan óriási arcvonásokkal, hogy az már valamiféle lehetetlen rokonságot sugall a gowachinok varangyábrázatával. A tükör azonban nem jelenítette meg áz elméjét, mely sokak szerint a legélesebb törvényességet biztosító eszköz volt a Konföderációban. 
A Napi Programmondó elkezdte darálni McKie napirendjét, abban a percben, hogy az kilépett a fürdőkádból. Az NP a mozdulataihoz, valamint pszichofizikai állapotának vizsgálati eredményeihez igazította hangfekvését. 
- Jó reggelt, uram - fuvolázta. 
McKie, aki az NP hanghordozásából nagyjából vissza tudott következtetni a hangulatanalízis lehetséges adataira, kisebbfajta dühkitörést fojtott el magában. Naná, hogy mérges és aggódik. Ilyen körülmények között ki tenne mást? 
- Jó reggelt, te érzéketlen, élettelen tuskó - dohogta. Belebújt egy elasztikus, fáradtzöld színű, védőréteggel ellátott pulóverbe, mely a szövet benyomását keltette. 
Az NP megvárta, míg a férfi feje újra felszínre bukkan. 
- Azt kívánta, uram, hogy figyelmeztessem, miszerint az Iroda Elnöksége helyi idő szerint kilenc órakor teljes létszámú konferenciát tart, ám a... 
- Azt a jó... - McKie hangja félbeszakította az NP t. Már egy ideje tervezte, hogy újraprogramozza az átkozott kis masinát. Bármilyen figyelmesen állítja be az ember, mindig becsúszik valami malőr. Nem is próbálta megfékezni magát, amikor nagy vehemenciával kicsúsztak a száján a kulcsszavak: 
- Hát ide figyelj, te masinéria: nehogy még egyszer ilyen cseverésző hangot merészelj megütni velem, amikor ebben a hangulatban vagyok! Semmi mást nem akarok, mint azt, hogy figyelmeztess a konferenciára. Amikor ilyen emlékeztetőket sorolsz fel, még csak távolról se utalj arra, hogy ez a kívánságom. Megértetted? 
- Figyelmeztetését rögzítettem, az új programot üzembe léptettem, uram - az NP gyors és tárgyilagos hangvételben folytatta: 
- Ujabb okom van arra, hogy a konferenciára hivatkozzam. 
- Éspedig? 
McKie magára húzott egy zöld alsónadrágot, és egy páncélozott anyagból készült kiltet, mely a pulóverével megegyező anyagból készült. Az NP folytatta: 
- A konferenciára egy új momentum miatt hivatkoztam, uram. Önt ugyanis arra kérték, tartsa távol magát. 
McKie, aki közben lehajolt, hogy lábát az önjáró rohamcsizmába bújtassa, tétovázott egy ideig, aztán így szólt: 
- Mégis lesz egy gyűlés, amikor kiterítik a kártyáikat az Iroda gowachin tagjai előtt? 
- Erről nincs adatom, uram. Az üzenet úgy szólt, hogy önnek ma reggel azonnal útnak kell indulnia arra a kiküldetésre, melyet már megvitattak önnel. A Gevee-fokozat lépett életbe. Egy meg nem nevezett gowachin Phylum arra kérte, azonnal lépjen át az anyabolygójára. Tandaloorra. A helyszínen egy jogi jellegű kérdést kell megvitatnia. 
Amikor McKie végre felvette a csizmáját, felegyenesedett. Mindeddig felhalmozódott éveinek minden terhét érezte, mintha nem avatkoztak volna bele öregedésének folyamatába. A Gevee-fokozat milliónyi poklot juttatott az eszébe. Teljesen magára kell hagyatkoznia, csupán egyetlen, végső esetre tartogatott segítsége van: egy taprizió monitor. 
Saját tapriziókészüléke mindig ott várt rá a Központi Központ biztonságában, míg ő a vásárra vitte sérülékeny irháját. A taprizió egyetlen célt szolgált: hogy informálódjon a haláláról, és utolsó rúgásainak minden momentumát rögzítse - minden gondolatot, minden emléket. Ez aztán a következő ügynökre váró jelentés részét fogja képezni. És aztán a következő ügynök is megkapja a saját taprizióját, és így tovább, és így tovább... A SzabIr hirhedt arról, hogy minden áron a végére jár a saját dolgainak. Az Iroda soha nem adja fel. Ám egy tapriziómonitor csillagászati árából ítélve az agyafúrt ügynök hamar következtethet arra: nincs valami sok esélye az életben maradásra. Nem lesz kitüntetés, sem fényes temetés a halott hősnek... valószínűleg a hős földi maradványai sem fognak rendelkezésre állni a családi gyászhoz. 
McKie pillanatról pillanatra kevesebbet észlelt saját hősiességéből. 
A hősiesség az őrültek tulajdonsága, és a SzabIr ügynökeit nem azért fizetik, hogy őrültek legyenek. A dolog logikáját azonban átlátta. ő az egyetlen nem gowachin, aki tárgyalni tud a gowachinokkal. Rápillantott a legközelebbi NP-hangszóróra. 
- Utaltak arra, hogy valaki nem kívánja a részvételemet a konferencián? 
- Ilyen utalás nem történt. 
- Ki hagyta ezt az üzenetet? 
- Bildoon. Ellenőrzött hangminta. Kérte, hogy ne keltsem fel önt, hanem csak az ébredése után adjam át az üzenetet. 
- Nem említette, hogy visszahív, vagy nem kért meg arra, hogy hívjam vissza? 
- Nem. 
- Tett említést Dosadiról? - Azt mondta, a Dosadi-probléma változatlan. Dosadi nem szerepel az adatbankomban, uram. Kívánja, hogy keressek több... 
- Nem! Azonnal indulnom kell? 
- Bildoon azt mondta, az utasításait vegye semmisnek. Dosadival kapcsolatban pedig annyit mondott, idézem: "Készüljünk fel a lehető legrosszabbra. Minden szükséges motiváció adott." 
McKie hangosan töprengeni kezdett: 
- Minden motiváció... önös érdek vagy félelem... 
- Uram, arról kérdez,... 
- Nem, te ostoba gép! Csak hangosan gondolkodom. Az emberek képesek ilyesmire. A helyére kell lennünk a dolgokat a fejünkben, megfelelően kell értékelnünk a rendelkezésre álló adatokat. 
- Ezt nagyfokú hozzá nem értéssel teszi. 
Ettől a kijelentéstől McKie alaposan felpaprikázódott: 
- De ezt egy érző lénynek, egy embernek kell megtennie, nem pedig egy gépnek! Csak az ember képes felelősségteljes döntést hozni. És én vagyok az egyetlen olyan ügynök, aki képes őket megérteni, ahogy kell. 
- ÉS miért nem egy gowachin ügynököt küldenek, hogy kiszimatolja... 
- Akkor hát kitaláltad? 
- Nem volt nehéz, még egy gépnek sem. Elegendő utalás állt rendelkezésre. És minthogy ön kap egy taprizió monitort, a projekt veszélyt jelent az ön testi épségére nézve. Bár nincs adatom Dosadiról, a logikus végkövetkeztetés az, hogy a gowachinok valamiféle megkérdőjelezhető tevékenységbe kezdtek. Hadd emlékeztessem, McKie úr, hogy a gowachinok nem ismerik be egykönnyen a bűnösségüket. Nagyon kevés nem fajtákjukbélit tekintenek érdemesnek arra, hogy kitüntessék a társaságukkal és a bizalmukkal. Nem szeretnek a nem gowachinoktól függeni. Valójában nagyon kevés gowachin képes bármiféle függőséget elviselni, még akkor is, ha egy másik gowachinról van szó. Ez a törvényeikben gyökerezik. 
Ez a beszélgetés sokkal több érzelmet tartalmazott, mint amit McKie valaha is kapott az NP-jétől. Talán az kényszerítette a gépet erre a megpyilatkozásra, hogy ő képtelen elfogadni a masina személyes és emberi jellegét. Hirtelen szinte elszégyellte magát az NP előtt. Amit a gép mondott, helytálló volt, sőt, a maga nemében létfontosságú: az NP elhatározta, hogy segít neki, amennyire csak egy ilyen gép erejéből futja. McKie fejében az NP egy csapásra hű fegyverhordozóvá vedlett át. 
Az NP pedig, mintha olvasott volna a gondolatai között, megszólalt: 
- De én csak gép vagyok. Ön nem hatékony, de ahogy azt helytállóan megállapította, olyan pontosságra vezető módszerei vannak, melyeket a gépek nem érthetnek. Mi csak... találgathatunk, ám nem igazán vagyunk spekulációra programozva, hacsak nem kifejezetten erre kapunk utasítást bizonyos meghatározott körülmények között. Bízzon önmagában. 
- De te azt szeretnéd, ha életben maradnék? 
- Így szól a programom. 
- Van még valami segítő javaslatod? 
- Azt tanácsolnám, minél kevesebb időt vesztegessen itt. Bildoon hangja sürgősségről árulkodott. 
McKie a legközelebb eső hangszóróra bámult. Sürgősség Bildoon hangjában? Bildoon hangja McKie számára még a legrázósabb vészhelyzetben sem árulkodott sürgősségről. Tény, hogy Dosadi valóban sürgető probléma, na de... Miért hangzik ez olyan furcsán? 
- Biztos vagy benne, hogy sürgető volt a hangja? 
- Gyorsan beszélt. Észrevehető feszültséggel a hangjában. 
- Oszintének tűnt? 
- A hangsúlyaiból erre tudok következtetni. 
McKie a fejét rázta. Bildoon viselkedésében valami nem tiszta ezzel az üggyel kapcsolatban, de bármi legyen is az, elkerülte az NP kifinomult értelmezőáramköreinek érzékelőit. 
No meg az én áramköreiméi is. A továbbra is tépelődő McKie ezután utasította az NPt, hogy állítsa össze az utazásához zükséges teljes szerszámkészletet, és olvassa el napi teendőinek hátralevő listáját. Odalépett a fürdőszobai kapcsolópanel melletti szerszámosszekrényhez, az NP pedig darálni kezdte a napirendjét. 
A napja a taprizióval kapcsolatos megbeszéléssel fog kezdődni. Csak fél füllel hallgatta a gépet, mert a szerszámkészletet ellenőrizte, ahogy azt az NP összerakosgatta. Plasztiklövegek. Az őket megillető legnagyobb óvatossággal kezelte őket. Majd egy sor stimulátor következett. Ezeket visszaküldte, számítva a beépített érzé- és izomerősítőkre, melyek a magasrangú SzabIr ügynökök képességeit hívatottak növelni. Különböző fajta robbanóanyagok következtek - raygenek és pentrátok. Ezekkel a veszélyes szerekkel igen óvatosan kellett bánnia. Elfogadta még ezen kívül a multilencséket, egy csomag műizmot a hozzávaló medibőrrel, a szolvókat és a miniputert. Az NP kiadott egy életfunkciót ellenőrző labdacsot a taprizióval való összeköttetéshez. Ezt lenyelte, hogy időt adjon a labdacsnak a gyomrába való beágyazódásra a tapriziós megbeszélésig. A holoscant és tartozékait is elfogadta, éppúgy, mint a ruptorokat és a komparátorokat. A megcélzott egyedek szimulálásához való adaptert nem kérte. Kétséges, lesze ideje és módja az efféle kifinomult machinációkra. Jobban teszi, ha inkább az ösztöneire hagyatkozik. 
Ezzel becsukta a készlettartó fedelét, a dobozt pedig a zsebébe mélyesztette. Az NP pedig már sorolta is tovább: 
- Tandalooron pedig a Szent Főváros nevű helyszínre fog érkezni. Ott addigra kora délután lesz. 
Szent Főváros! 
McKie figyelme a szóra összpontosult. Egy gowachin mondás ötlött az eszébe: A törvény vakon vezet, olyan, akár egy csupor keserű víz. A törvény halálos hajsza, mely úgy változik, miként a tenger hullámai. 
Töprengenie sem kellett azon, mi terelte a gondolatait erre a vágányra. A Szent Főváros a gowachin mítoszok középpontjában áll. A legendák szerint itt é1 Mrreg, a szörnyeteg, aki nem más, mint a gowachinok megrögzött karakterének megformálója. 
McKie most már sejtette, melyik gowachin Phylum hívatta magához. A Szent Fővárosban székelő öt Phylum bármelyike lehetett, de tartott tőle, hogy az öt közül a legelvetemültebb társaság lesz az - a legkiszámíthatatlanabb, a leghatalmasabb, és a legrettenetesebb. Honnan is származhatna egy efféle Dosadi-botrány, ha nem tőlük. 
McKie odaszólt az NP-nek: 
- Küldesd be a reggelimet. És rögzítsd, hogy az elítélt alaposan teletömte a hasát. 
Az NP melyet arra programoztak, hogy felismerje azon retorikus kiszólásokat, melyekre nem tud megfelelő választ adni, némán fogadta az utasítást, és egyúttal teljesítette is azt. 
  

  
Az érző egyedek egyikét sem teremtették egyenlőnek. A legjobb társadalom minidenkinek egyenlő esélyt ad arra, hogy a saját szintjén létezhessen. 
- A gowachin uralkodó 
 
Délutánra Jedrik már látta, hogy veszélyes húzását elfogadták. Az ötven emberi lényből álló felesleg éppen megfelelő létszámú csoport ahhoz, hogy egy éhes alkalmazott elragadja őket. Bárki legyen is az, látni fogja a folytatás lehetőségét - tizet itt, harmincat amott - és a hiba tálalásának módja miatt a következő lépésben likvidálandó lények főképp emberek lesznek, de éppen elég gowachinnal megspékelve ahhoz, hogy megtorlásnak hasson a dolog. 
Nehéz volt folytatnia a napi megszokott munkát abban a tudatban, hogy beindította a gépezetet. Minden gond nélkül elfogadta a tényt, hogy szándékosan veszélybe sodorja önmagát. Ám amikor elérkezett az a bizonyos pillanat, mindjárt más színezete lett a dolognak. Ahogy a siker körmönfont és kevésbé körmönfont bizonyítékai gyűltek, érezte, hogy annak őrült ereje leteríti. Most jött el az idő, hogy elgondolkodjon saját valós hatalmi hátteréről, a csapatokról, melyek egyetlen szemrebbenésére engedelmeskedni fognak, a szoros kommunikációs kapcsolatról a Perifériával, a nagy körültekintéssel kiválogatott és kiképzett tisztállományról. Most jött el az idő, hogy McKie-re gondoljon, aki olyan simán belesétált a kelepcéjébe. Jókedvét a düh álarca mögé rejtette. Elvégre azt várják tőle, hogy dühös legyen. 
A bizonyíték a számítógépterminál egy lassított reakciójával mutatkozott meg először. Valaki figyelte. Bárki is kapta be a horgot, biztos akart lenni abban, hogy a lány nélkülözhető. Nem akart úgy likvidálni egy embert, hogy aztán rájöjjön: olyasvalakit sikerült félretennie az útból, akire szükség van a hatalmi rendszerben. Jedrik azonban biztosra ment - jó széles ösvényt vágott magának egy olyan területen, amelyet lényegtelenné lehet kicsinyíteni. 
A megfigyelés miatti mikroszekundumos késleltetés megszakítást eredményezett a felelős áramkörben, és a gép ezzel kitörölte az ő közreműködésének bizonyítékát, mielőtt bárki megtalálhatta volna. Nem gondolta volna, hogy az illető, aki bekapja a horgot, ilyen nagy körültekintéssel fog eljárni, de a felesleges rizikó sem szerepelt a tervében. Eltávolította az árulkodó időzítőt, és bezárta az egyik irattartószekrénybe, ahol az a többi bizonyítékkal együtt fog megsemmisülni, amennyiben a Választófejedelem varangyal belekukkantanak. A magányos kék villanás a fémfalak börtönében lobban majd fel, melyek szépséges vérvörösre izzanak, mielőtt porrá és hamuvá enyésznének. 
A következő lépés az volt, hogy az emberek elfordították a fejüket, ahogy elhaladtak irodájának bejárata előtt. 
Ó, milyen pontosan is működik a pletykaposta! 
A félrenézés olyan természetes ruhába öltözött: egy pillantás az ember munkatársára, aki a másik oldalon halad, a kezünkben levő irathalmaz elmélyült tanulmányozása, gyors és céltudatos léptek, miközben az ember a folyosó végét fixirozza. Mert hogy sürgős dolga van arrafelé. Ma nincs időnk arra, hogy leálljunk Keila Jedrikkel cseverészni. 
Az Ég szerelmére! Olyan nagyon átlátszó trükkök! 
Egy gowachin sétált el a bejárat előtt, miközben a szemközti üres falat vizsgálgatta. Ismerte ezt a gowachint: a Választófejedelem egyik besúgója. Vajon mit fog ma mondani Broey-nak? Jedrik titkolt örömmel bámulta a gowachint. Mire leszáll az est, Broey tudni fogja, ki kapta be a csalit, de túl kis falat lesz ez ahhoz, hogy felkeltse a fösvénységét. Csupán tárolni fogja az információt, hátha hasznát veszi még a jövőben. Zúl korai lenne, ha gyalogáldozatot gyanítana. 
A gowachint egy férfi követte. Éppen a gallérjának igazgatásával volt elfoglalva, és ez, természetesen megakadályozta abban, hogy akár egyetlen pillantást vessen egy összekötőtisztre az irodájában. A férfit Drayjo-nak hívták. Drayjo tegnap még udvarolni próbált neki, pont e szent íróasztalon keresztül hajolt fölé, hogy világoskék overallja alatt duzzadó izmait fitogtassa. Kit érdekel, hogy Drayjo már nem tekinti őt hasznos hódításnak. A férfi arca olyan volt, akár egy bereteszelt deszkaajtó: semmi nem látszott mögötte. 
Fordítsd el a fejed, te mocsok! 
Amikor a vörös fény kigyulladt a terminál képernyőjén, Jedrik lelkesedése lehervadt. Bebizonyosodott, hogy valaki elfogadta a gyalogáldozatot, és ezt hamarosan sajnálni fogja. A képernyőn a következő üzenet villant fel: 
"T SD22240268523ZX." 
A jó öreg ZX! 
A rossz hírek mindig kialakítják saját kódjeleiket. Elolvasta, ami következett, bár előre tudott minden egyes szót: 
"Isten akaratából a következő létszám feletti munkaerőt leépítjük. Amennyiben a képernyőjén megjelenik az ön fokozatának aláhúzott megnevezése, ön is a leépítendők listáján van." 
"Összekötőtiszt." 
Jedrik megjátszott dühében ökölbe szorította a kezét, mialatt az aláhúzott szót bámulta. Elvégeztetett. A jó öreg nagy T, mint Törölve. A DemoPol, a Mennybéli Fátyol Szent Kongregációjának mindenhová elérő keze újra lecsapott. 
Áradó jókedvének nyoma sem látszott a Dosadi-akcióban. Aki képes lenne az azonnali nyereség mögé nézni, azonnal rájönne, hogy ezt a régről ismert nagy T betűt kizárólag emberi lények kapták. Egyetlen gowachinnak sem volt része benne. Ha bárki is ilyen felfedezést tenne, szépen végigszaglászna azon a nyomvonalon, amit a lány szándékosan hagyott hátra. A bújtatott utalások egyre gyűlnének. Úgy gondolta, tudja is, ki fogja előadni a felgyülemlett bizonyítékokat Broey-nak. Tria lesz az. Még nem jött el az idő, hogy Tria gyanakodni kezdjen. Broey csak azt fogja hallani, amit Jedrik amúgy is közölni akart vele. A dosadi hatalmi játszma szabályait akkor majd ő, Jedrik fogja diktálni, és mire mások is rájönnek, melyek azok a szabályok, már túl késő lesz. 
Arra a tényezőre számított, melyet Broey csak "a tömegek instabilitásának" nevez. Vallási maszlag, semmi más. Dosadi tömegei csupán bizonyos szempontokból számítanak instabilnak. Ha az ember tudatosan eleget tesz legmélyebb tudatalatti szükségleteiknek, akkor kiszámítható rendszerré állnak össze, mely kiszámítható cselekedetekre szánja el magát - különösen igaz ez egy pszichotikus populáció esetében, akiknek tudatalatti igényeivel az egyén soha nem tudna szembenézni. Egy ilyen populáció igen nagy fontosságot nyer a beavatottak körében. Ezért tartják meg a DemoPolt annak isteni felhatalmazásával egyetemben. A kormányzás eszközeit nem nehéz átlátni. Csupán egy keskeny ösvényre van szükség, mely a rendszerbe vezet, ahol az, amit az ember tesz, új valóságot teremt. 
Broey azt fogja hinni, hogy ő a célpont. Ennél nem is lehetne ostobább. 
Jedrik hátratolta a székét, felállt, .és odament az ablakhoz, miközben alig volt mersze azon töprengeni, vajon hol fogja valójában éreztetni hatását a ténykedése. Látta, hogy az orvlövész puskagolyója még csak nyomot sem hagyott az üvegen. Ezek az új ablakok sokkal jobb minőségűek, mint a régiek, melyeken már néhány év után is homályos sávok és karcolások keletkeznek. 
Lepillantott a folyón úszó fénycsíkra, és gyengéden melengette a pillanatot, próbálta hosszabbítani. 
Nem nézek fel. Még nem. 
Bárki is kapta be a horgot, most őt figyeli. Túl késő! Túl késő! 
A folyó áramlatába egy sárgás-narancsszín csík keveredett: szennyező anyagok a Katakombákban levő gyárakból... mérgek. Ezután, bár még nem nézett fel túl magasra, pillantását a Kormányzódombok ezüstös vonulatára emelte, a magasan fekvő, tüneményes, fordított cseppkő alakú házakra, melyekről hányatott éjszakáikon Chu lakói álmodoztak. A nagyteljesítményű világítótestekből, melyek a dombokon fekvő épületeket díszítették, nappali fény áradt. A kormány hatalmas és félelmetes fogaskereke tanyázott azokon a dombokon, a kereket azonban egy máshonnan eredő erő lendítette mozgásba. 
Most, hogy sikerült megfagyasztania a pillanatot, melyet bearanyozott a várakozás, Jedrik a Kormányzódombok fölé emelte tekintetét - a határmezsgye fátylának szürkés ragyogására, tündöklő szerpentinjeire. Az Istenfalra, mely áthághatatlan burokként ölelte körül a bolygót. A Mennyei Fátyol olyannak látszott, mint ilyen fényviszonyok között mindig. Semmi szembetűnő változást nem észlelt rajta. ő azonban tudta, mit cselekedett. 
Jedrik ismerte azokat a finom műszereket, melyek segítségével feltárulnak az Istenfalon túli napok és galaxisok, olyan területek, ahol létezniük kell más világoknak is, bár az ő népének csupán ez az egy bolygó jutott. Az a mezsgye ott fent, és annak alkotója, bárki legyen is az, biztosította ezt az elszigeteltséget. Szeme gyorsan gyűlő könnyekkel telt meg, melyeket le kellett törölnie, miközben nagyon haragudott saját magára. Hadd higgye csak Broey és a varangyok, hogy ő csakis rájuk képes haragudni. Igenis utat fog törni magának azon a halált hozó fátylon keresztül. Dosadin soha senki nem fog többé meghunyászkodni az égben tanyázó rejtett hatalmak elől! 
Pillantása ezután a Katakombák és az elnyújtózó gyárak tengerére esett. A védőfalak egy része halványan előtűnt a füstfelhőn keresztül, mely befedte az elevenen rajzó tömeget, amelyből a város táplálkozott. A füst kitörölte a finom részleteket, hogy a Kormánydombokat elválassza a földtől. A szmogréteg felett a nyúlánk épületek inkább az égbolthoz tartoztak, nem pedig a földhöz. Még a kanyon párkányozott, beugró falai is, melyeken belül Chu meghúzta magát, mintha eltávolodtak volna a talajtól, elrugaszkodtak volna attól a helytől, ahol az emberek egy nagyobb fokú érettségre is szert tehetnének. A füst tompította a párkányzat és a Periféria zöldjét, ahol a Csőcselék vesztésre álló harcát vívta a túlélésért. Aki húszéves, ott már öregnek számít. Ettől vezettetve minden lehetséges eszközzel képesek küzdeni azért, hogy Chu védelmező biztonságában tudhassák magukat, és még azt is hatalmas lehetőségnek tartják, ha szemetet ehetnek, melyből eltávolították a bolygó mérgeit. Chu legszörnyűbb valósága is jobb, mint náluk a legfényesebb luxus, és ez ismét csak a pokolról való felfogások viszonylagosságát bizonyítja. 
Ugyanazért próbálok menekülni az Istenfalon túlra, amiért a Csőcselék megkísérel bejutni Chu városába. 
Jedrik fejében egy grafikon jelent meg, egy kanyargó vonallal a közepén. Több befolyásoló tényezőt kombinált: Chu értékes élelmiszerkörforgását és gazdaságát, a Periféria illetéktelen behatolásait, foltokat, melyek lefátyolozott napjuk felszínén terjeszkednek, bonyolult bolygóközi mozgásokat, az atmoszferikus elektromosságot, gravitációs áramlatokat, magnetronikus fluktuációkat, az összekötőbankokban a számsorok táncát, a kozmikus sugarak látszólag ötletszerű játékát, az Istenfal változó színeit... és az egész rendszert megrázó rejtélyes lökéseket, melyekre mind közül a legnagyobb figyelmet fordította. Ezeknek a zavaroknak csupán egyetlen forrása lehet: egy Dosadin kívül létező manipulativ intelligencia. Ezt az erőt "X"-nek hívta, és már sikerült alkotóelemeire bontania. Az egyik komponens Broey Választófejedelem szimulált mása volt, melyet jól megjegyzett magának, így nem volt szüksége arra, hogy az efféle dolgok olvasására bármilyen mechanikus szerkezetet kelljen használnia. "X" és annak összes komponense éppolyan valós volt, mint bármi más a képzeletbeli grafikonon. Egymásra gyakorolt hatásuk alapján értelmezte őket. 
Jedrik néma üzenetet intézett "X"hez: 
A tetteid alapján ismerlek, és emiatt sebezhető vagy. 
A Szent Kongregáció minden üres locsogása ellenére Jedrik és követői tudták, hogy az Istenfal meghatározott célzattal került a fejük fölé. Ugyanabból az okból, amiért élő hús áramlik be Chu városába a Perifériáról. Ugyanabból az okból, amiért túl sok embert sűrítettek túl szűkös helyre, és minden próbálkozást meghiúsítanak, mely az egyéb potenciális menedékekbe való terjeszkedést célozza. Ugyanabból az okból, amiért olyan embereket teremtettek, akik azt a rettenetes felfogást osztják, hogy a húst húsra kell cserélni... gowachinra vagy emberire. Sok rejtély fedte fel magát előtte és jutott keresztül azon a ragyogó égi fényhálón, ám ő még nem volt hajlandó ezen miérteket összefüggő egésszé formálni magában. Még nem. 
Kell nekem ez a McKie! 
Emberei az ő általa fenntartott állhatatossággal vallották, hogy a határmezsgyén túli terület nem a mennyország vagy a pokol. Dosadi a pokol, de mesterséges pokol. Hamarosan megtudjuk... hamarosan. 
Erre a pillanatra majdnem kilenc Dosadi generáción keresztül készültek: egy különleges személy megalkotása volt a cél, aki egy testben ötvözte az "X" civilizáció eme lerohanásához szükséges képességeket; egy emberbőrbe bújtatott csodafegyver aprólékos tökéletesítése... És közben sok minden más is történt - elsuttogott beszélgetések, titkos kiadványokba rejtett tanok, egy bizonyos felfogású embercsoport támogatása, és azok félreállítása, akik csak gátolták a munkát az elképzeléseikkel, a kommunikációs hálózat kiépítése a Periféria és a Katakombák között, egy olyan hadsereg fokozatos és titkos megszervezése, mely a dosadi hatalom csúcsát szolgáló csapatokkal is felveheti a versenyt... Mindez, és még több minden kövezte ki az utat a számítógéptermináljába bevitt számokig. Azok, akik úgy irányítják Dosadit, mint a bábfigurák - őket többféleképp lehet értelmezni, és ezúttal az uralkodók, a láthatóak és a rejtőzködők, kiterveltek valamit, míg Jedrik szintén kitervelt... másvalamit. 
Újra felnézett az Istenfalra. 
Hé, ti ott kint! Keila Jedrik tudja, hogy ott vagytok. És tőrbe lehet csalni benneteket. Lassúak vagytok és ostobák. És azt hiszitek, nem tudom, hogyan használjam McKie-t. ó, ti égi szörnyek, McKie fel fogja libbenteni a fátylatokat előttem. Az életem egyetlen zabolátlan harag, és ez a harag ellenetek irányul. Én meg merem tenni azt, amit ti sohasem. 
Ezen gondolatokból azonban semmi sem mutatkozott az arcának és testének minden izma halálosan nyugodt maradt. 
  

  
Légy résen, ha a Varangyisten mosolyog. 
- gowachin figyelmeztetés 
 
McKie megszólalt, amint belépett a Phylum sanctus színe elé: 
- Jorj McKie vagyok, a Szabotázsirodából. 
Név és a kötelék megnevezése, ez a rend. Ha gowachin lenne, a nevén szólította volna Phylumát, vagy egy lapos pillantással illeti a helyiséget, hogy láthatóvá váljék a szemhéjára tetovált azonosító Phylum jel. Mivel nem gowachin, nincs szüksége a tetoválásra. 
Kinyújtott jobb kezével a gowachinok békejelét utánozta: tenyerét lefelé fordította, ujjait pedig szétterpesztette, hogy megmutassa, nincs nála fegyver, és nem engedi ki a karmait. Már akkor mosolyogni kezdett, amikor belépett, hiszen tudta, milyen reakciót kelt ezzel a gowachinok mindegyikében. Egyik idős gowachin tanítómestere ritka őszinteségi rohamainak egyikében egyszer elmagyarázta, milyen hatást gyakorol rájuk a mosolygó McKie látványa. 
- Mintha éreznénk, ahogy csontjaink elöregszenek. Nagyon kellemetlen élmény. 
McKie ismerte ennek az okát. Tömzsi, izmos teste van - akár egy úszóé, bőre pedig világos mahagóni árnyalatú. Járása ruganyos, ismét, akár egy úszóé. Régi terrai ősei között polinézek is előfordultak, ennyit tudott a családi krónikáiból. Arcán széles ajkai és lapos orra dominál; szeme nagy, és békés, barna színű. Végül pedig van még egy genetikailag ráörökített ékessége, mely végképp zavarba hozza a gowachinokat: lángvörös haja. Ő a Tandaloor minden Phylumának házában fellelhető zöld jádekőből faragott szobor emberi megfelelője: a Varangyistené, a Törvény Adományozójáé. 
Ahogy azt jó öreg tanítója megjósolta, minden gowachin félelemmel vegyes tiszteletet érez a jelenlétében, különösen, ha még mosolyog is hozzá. Rákényszerülnek, hogy elrejtsék reakciójukat, mely abban a figyelmeztetésben gyökerezik, melyet a gowachinok már akkor jól a fejükbe vésnek, amikor még anyjuk hátán gubbasztanak. 
Légy résen! - gondolta McKie. 
Még mindig mosolyogva megállt az előírt nyolc lépés után, körbenézett a helyiségben, aztán fókuszálta a figyelmét. A sanctus zöld kristályfalak között tengette mindennapjait. Nem volt nagy a helyiség, legszélesebb kiterjedésében talán húsz méter lehetett a finom rajzolatú ellipszis formájú szoba. Egyetlen ellipszis alakú ablak hagyta beszűrődni Tandaloor aranyszínű napjának délutáni, meleg fényét. A tűndöklő aranyszín míves fénykört vont McKie elé. A glória egy idős gowachinra telepedett, aki egy barna székben ült, mely olyan széles volt, hogy szinte szét akart folyni, hogy megtarthassa a férfi könyökét és úszóhártyás kezét. A gowachin jobbján egy díszesen faragott, fából készült forgóasztal állt görgős lábakon. Az asztalon egyetlen tárgy feküdt: egy fakókék fémláda, mely körülbelül tizenöt centiméter hosszú, tíz centi széles és hat centi mély lehetett. A kék láda mögött egy vörösruhás, őrszolga-tartásban feszítő vriv nő állt. Harci csőrkáváját arcnyílásának alsó redőjében nyugtatta. 
Ez a Phylum egy vriv társaságában fogadja őt! 
A felfedezés nyugtalansággal töltötte el McKie-t. Bildoon elfelejtette figyelmeztetni, hogy Tandalooron vrivek is előfordulnak. Márpedig jelenlétük azt sugallja, hogy a gowachinok sajnálatos módon az erőszak egy rettenetes formájának útjára léptek. A vrivek soha nem örömükben táncolnak - hanem ellenfelük haláláért. És ez a példány a vrivek legveszélyesebbike, egy nőstény, akit onnan lehet felismerni, hogy csőrkávája mögött bőrtáskák vannak. Valahol kell lennie két hímnek is, hogy tenyészhármast alkothassanak. A vrivek enélkül ki sem mozdulnak anyabolygójukról. 
McKie észrevette, hogy már nem mosolyog. Ezek az átkozott gowachinok! Tudták, milyen hatást fog gyakorolni rá egy vriv nőstény! Az Iroda kivételével, ahol különleges rendelkezések vannak érvényben, a vrivekkel való érintkezés a legnagyobb elővigyázatosságot követeli meg, nehogy sértődésre adjon lehetőséget. És mivel azok rendszeresen cserélik a tenyészhármasok tagjait, tetemes létszámú családot képeznek, melynek az a hátránya, hogy amennyiben az ember egyiküket megsérti, az összes egyedet magára haragítja. 
Ezek a gondolatok nem alkottak valami gyönyörű harmóniát azzal a rettenettel, ami a forgóasztalon nyugvó kék láda látványától ébredt benne. Még mindig nem ismerte ennek a bizonyos Phylumnak a nevét, de azt tudta, mi ez a kék láda. Érezte körülötte a régiségekre jellemző különös, ódon illatot. Lehetőségei ezzel behatárolódtak. 
- Ismerlek, McKie - szólalt meg az agg gowachin. 
Szabvány galach nyelven szólította meg, keményen ejtve a mássalhangzókat, melyből arra lehetett következteti, hogy ritkán mozdul ki szülőbolygójáról. Bal kezével egy fehér székre mutatott, mely a jobbján levő forgóasztal mögött állt ferde szögben, még jóval a néma vriv hatótávolságán belül. 
- Foglalj helyet, McKie. 
A gowachin a vrivre sandított, majd a kék ládára, aztán figyelmét ismét McKie-re összpontosította. Szándékosan mozgatta halványsárga szemét, mely a fakózöld szemöldök alatt már nedves volt idős kora miatt. Mindössze egy fehér vállrésszel ellátott zöld kötényt viselt, mely alatt kirajzolódtak mellkasának páncélszerű, fehér darabjai. Arca lapos volt és hullámos, az enyhén kiemelkedő orrnyereg alatt pedig ráncos orrlyukak virítottak. Ahogy pislogott, látni engedte a tetoválást a szemhéján. McKie az Uralkodó Phylum sötét, hullámzó körgyűrűjét fedezte fel rajta, azét a Phylumét, aki a legenda szerint elsőként fogadta el a Varangyistenségtől kapott gowachin törvényeket. 
McKie, miután legszörnyűbb félelmei beigazolódtak, leült, és érezte, ahogy a fehér ülőalkalmatosság hozzáidomul a testéhez. Nyugtalan pillantást vetett a vrivre, aki vörösruhás hóhér gyanánt tornyosult a forgóasztal fölé. A vrivek alsó végtagjául szolgáló rugalmas kinövések láthatóan mozogtak a lény ruhájának redői alatt, de nem árulkodtak felindultságról. Ez a vriv még nem állt készen a táncra. McKie emlékeztette magát, hogy a vrivek minden vonatkozásban igen elővigyázatosak. Ez ihlette a Konföderációban keringő "vriv kockázat" kifejezést. A vrivek ugyanis arról nevezetesek, hogy mindig biztosra mennek. 
- Látod ezt a kék ládát - szólt az mgg gowachin. 
Ez mindkét fél számára világos volt. A gowachin nem várt válaszra, McKie azonban kihasználta a megszólítás adta lehetőséget: 
- A kísérődet viszont még nem ismerem. 
- Ez itt Ceylang. A Láda Vigyázója. 
Ceylang helyeslőn bólintott. 
Egyik SzabIrbeli ügynöktársa egyszer elmagyarázta neki, hogy kell kiszámolni azon tenyészhármasok számát, melyben egy vriv nőstény élete során részt vett. "A búcsúzó partner lecsíp egy picinyke bőrdarabot a nőstény egyik csőrkávazacskójáról. Olyan az egész, mint egy apró himlőhely." 
Ceylan mindkét bőrtáskáját ilyen emlékek pettyezték. McKie megbiccentette a fejét, teátrálisan, udvariasan - nem szándékozott megsérteni a nőstényt, és nem is tette. A ládára nézett, melyet a vriv vigyázott. 
McKie maga is volt már a Láda Vigyázója. Az ember itt tanulja meg, hol vannak a törvényes rítusok korlátai. Az e tanoncállapotot jelölő gowachin kifejezés szó szerint azt jelenti: "A Tiszteletlenség Szíve". A légumi rang felé vezető út első lépcsője ez. Az agg gowachin nem téved: McKie, aki azon kevés nem gowachin származású egyed közé tartozik, aki megkaphatta a légumi rangot, tehát jogot gyakorolhat ebben a planetáris föderációban, látni fogja a kék ládát, és azt is tudni fogja, mi van benne. Egy barna könyvecske, melyet kortalan fémre nyomtak, egy kés, melynek fekete pengéjéhez sok-sok érző lény rászáradt vére tapad, és végül egy darab szürke szikla, melyet arra használnak, hogy egy fadarabon kopogjanak vele, amikor a gowachin bíróság összeül. Ilyen minőségében alaposan letöredezett és összekarcolódott már. A láda és tartalma jelképezi mindazt, mely rejtélyes, és egyszersmind praktikus a gowachin törvényhozásban. A könyvnek nincs kora, de nem arra való, hogy olvassák; lepecsételt ládában fekszik, ahol úgy lehet tekinteni, mint valamit, ami egy kezdetet jelöl. A kés temérdek végpont véres nyomát hordja magán. És a szikla - mely a természet alkotta anyagból van, ahol a dolgok csak változnak, de soha nem kezdődnek, és nem érnek véget. Az egész gyűjtemény, a láda és tartalma, a Varangyistenség talpnyalóinak lelkivilágába enged bepillantást. És most ugyanezek egy vrivet oktatnak a Láda Vigyázójának szerepkörére. 
McKie azon törte a fejét, miért választottak a gowachinok egy halálosztó vrivet, de nem mert kérdezősködni. A kék ládával azonban más volt a helyzet. Annak jelenléte annyit jelentett, hogy egy Dosadi nevű bolygót itt nyíltan a nevén fognak nevezni. Az, amiről a SzabIr fellibbentette a fátylat, a gowachin törvényhozás egyik ügyévé fog válni. Az a tény pedig, hogy a gowachinok rájöttek, mire készül az Iroda, pozitív fényben tünteti fel az információs forrásaikat. A helyiség az elővigyázatos választások szükségességének érzetét sugalmazta. McKie a híggadtság álarcát magára öltve csendben maradt. 
Az agg gowachin nem látszott ettől elragadtatva: 
- Egykor sok örömömet leltem benned, McKie. 
Ez lehetne éppen bók is, de valószínűleg mégsem az. Nehéz megmondani. Ha bók lenne, mivel egy gowachin szájából jön, több visszafogottságot kellene tartalmaznia, különösen törvénykezési kérdésekkel kapcsolatban. McKie továbbra sem szólt. Ez a gowachin a tiszteletet parancsoló hatalmat és a tévedhetetlenséget testesíti meg. Aki esetleg félreismerné, annak hamarosan utoljára hangzana fel a tárgyalóarénában zengő trombitaszó. 
- Tanúja voltam annak, ahogy az első törvénykezési esetednél érveltél - folytatta a gowachin - Kilenc egész három a három egész nyolchoz volt az esély, hogy folyni fog a véred. De amikor azzal zártad a beszédedet, hogy bemutattad: a szabadság ára az örök hanyagság... hát az mesteri húzás volt. Számos Légumot fogott el a sárga irigység. Szavaid bemarták magukat a gowachin törvénykezés bőre alá, az eleven húsba vájtak. És ugyanakkor szórakoztattál is minket. Ez tette fel az i-re a pontot. 
McKie eddig a pillanatig még csak nem is gyanította, hogy akkor, az első esete során bárki is jól szórakozott volna. A jelenlegi körülmények azonban mégis az agg gowachin őszinteségét támasztották alá. McKie visszaidézte magában azt a bizonyos első esetet, és megkísérelte az elmondottak fényében újraértékelni. 
Jól emlékezett az esetre. A gowachinok egy Klodik nevezetű Almagisztert azzal vádoltak, hogy egy törvénykezési ügyben megszegte legszentebb esküjét. Klodik bűne az volt, hogy harmincegy gowachint mentett fel a gowachin törvények iránti hűségesküjük alól, azért, hogy ez a harmincegy fő a SzabIr szolgálatába állhasson. A szerencsétlen ügyész, a nagy köztiszteletnek örvendő Légum, aki a Pirgutud nevet viselte, Klodik pozíciójára pályázott, és elkövette azt a hibát, hogy büntetőjogi ügyet csinált a dologból. McKie akkor úgy gondolta, hogy bölcsebb választás lett volna megkísérelni annak a jogrendszernek a megkérdőjelezését, amely szerint Klodik bűnös volt. Ezzel az ítélkezés labdáját az arénába hajítják, és nem lett volna kétséges, hogy Klodik idő előtti halálát jól fogadja majd a közvélemény. Ezt a nyitást látva McKie megszállottsággal és maradisággal vádolta az ügyészt, azt állítva róla, hogy a Régi Törvények szerint ítélkezik. A győzelem így viszonylag egyszerű volt. 
Amikor azonban a késre került volna sor, McKie viszolyogni kezdett. Arról szó sem lehetett, hogy Pirgutudot visszaküldik a Phylumához. A SzabIrnak pedig szüksége volt egy nem gowachin Légumra... a teljes nem gowachinok lakta univerzum érdeke ezt kívánta. Az a néhány másik nem gowachin, aki Légumi rangot kapott, egytől egyig halott volt már, és mindegyiküket a tárgyalóarénában érte a vég. A gowachin világ felé irányuló harag egyre fokozódott. A gyanú további gyanút keltett. 
Pirgutudnak a hagyományos, hivatalos formában kellett elpusztulnia. ő ezt talán még McKienél is jobban tudta. Pirgutud, az előírás szerint szabaddá tette a szívtájékát a gyomra mellett, és kezét összefonta a feje felett. A hasi régió így kidomborodott, hogy tájékozódási pontul szolgálhasson. 
A tisztán tanulmányi célokat szolgáló anatómia órák, és az életnagyságú bábukkal végzett gyakorlatok hirtelen halálos komolysággal tolultak McKie agyába. 
"A hasi régiótól egy picit balra képzelj el egy kis háromszöget, melynek horizontálisan eltolt csúcsa a hasi régió közepén van, alapja pedig a hasi régió aljával van egy szintben. A háromszög alsó, külső szögletébe szúrj, kissé a középvonal felé." 
Talán az egyetlen megkönnyebbülés az volt McKie számára, hogy Pirgutud az első szúrásra azonnal, simán kilehelte a lelkét. McKie-nek így nem "mészárosként" kellett bevonulnia a gowachin törvénykezés történetébe. 
Mi találtak a gowachinok ezen az eseten és annak véres végkifejletén olyan mulatságosnak? A válasz a veszély lehengerlő érzetével töltötte el McKie-t. 
A gowachinok saját magukon mulattak, mert félreismertek! De hát én végig arra játszottam, hogy ezt fogják tenni. Ez mulattatta őket annyira! 
Miután az agg gowachin udvariasságból hagyott némi gondolkodási időt McKie-nek, így folytatta: 
- En ellened fogadtam, McKie. Az esélyek... érted, ugye? Ennek ellenére kedvemet leltem benned. Minket oktattál ki, miközben megnyerted a tárgyalást, méghozzá oly módon, mely közülünk a legkiválóbbaknak is tiszteletére vált volna. Természetesen ez a törvények egyik célja: hogy lemérje azok képességeit, akik alkalmazását hivatásul választják. Nos hát, mire számítottál, amikor eleget tettél Tandaloorra szóló meghívásunknak? 
A kérdés hirtelen témaváltása majdhogynem meghökkentette McKie-t. 
Túl hosszú ideje nem jártam a gowachinoknál - gondolta - Egy másodpercre sem engedhetem el magam. 
Szinte érezte a bőrén: ha a teremben diktált ritmus egyetlen ütemét is kihagyja, ő maga és egy egész bolygó bukhat el a gowachin ítélkezés előtt. Egy olyan civilizációnál, aki jogrendszeréi a tárgyalóarénára alapozza, ahol bármelyik résztvevőt fel lehet áldozni, bármi elképzelhető. McKie úgy válogatta meg válaszának szavait, mintha az élete függne tőle. 
- Idehívattál, ez igaz, de én az Irodám hivatalos megbízásából érkeztem. Engem az Iroda elvárásai érdekelnek. 
- Akkor nehéz helyzetben vagy, mert a gowachin jogrendszeren belül viszont Légura vagy, tehát az elbírálásunk alá tartozol. Tudod-e, ki vagyok én? 
Ez egy Magiszter, a "Phylumok Phylumának" Első Szónoka, semmi kétség. Az érző lények univerzumában ismert egyik legkegyetlenebb hagyomány túlélője. Képességei és adottságai kiemelkedőek, ráadásul saját pályán játszik. McKie az elővigyázatosságot választotta: 
- Amikor megérkeztem, azt az utasítást kapIcnn, hagy ebben az időpontban ide jöjjek. Ennyit tudok. 
Az fogja irányítani cselekedeteidet, amit a legkevésbé ismersz. 
A gowachinokkal kapcsolatban ez volt a tapasztalata. McKie válaszával törvényes koloncot kötött kérdezője nyakába. 
Az agg gowachin összekulcsolta a kezét megelégedettségében - a versengés immár művészi szintre emelkedett. A néhány pillanatra beálló csendben Ceylang szorosan összefogta a ruháját, és még közelebb lépett a forgóasztalhoz. Most már valóban feszültség érződött a mozdulataiban. 
A Magiszter megmozdult, és ennyit mondott: 
- Az az undorító megtiszteltetés ért, hogy az Uralkodó Phylum Főmagisztere lehetek, a nevem pedig Aritch. 
Beszéd közben jobb keze előrelendült, megragadta a kék ládát, és McKie ölébe pottyantotta: 
- A könyv nevében ezennel kötelező eskü alá helyezlek! 
Ahogy McKie várta, mindez hirtelen történt. Kezében tartotta a ládát, az ősi törvényességre való felszólítás utolsó hangjai pedig ott visszhangzottak a fülében. Mindegy volt, hogy a gowachin törvény mely konföderációs módosításai vonatkozhatnak erre a helyzetre, mert ezzel egy kacskaringós jogi machináció hálójába került. Ujjai alatt fagyosnak érezte a láda fémlapját A Főmagiszterrel hozták össze. A gowachinok sokszor kihagyják a közbülső fokozatokat. Ebből időhiányra következtetett, no meg kényes helyzetük pontos értékeléséből. Emlékeztette magát, hogy olyan lényekkel van dolga, akiknek örömöt okoz saját vereségük, akiket elszórakoztatnak a tárgyalóarénában elkövetett gyilkosságok, akik akkor érzik a legnagyobb boldogságot, ha valaki művészi módon átformálja törvényeik jellegét. 
McKie a szokás kívánta óvatos formalitással szólalt meg. Ezt kelleti tennie, ha élve akarta elhagyni a termet: 
- Két helytelen dolog kiolthatja egymást. Ezért akik helytelenül cselekszenek, hadd tegyék egyszerre. Ez a törvény valós célja. 
McKie ezzel finoman kinyitotta a ládán levő egyszerű tolózárat, és felkattintotta a fedelet, hogy ellenőrizze a láda tartalmát. Ezt a rítust a részletekre gondosan odafigyelve kell elvégezni. Amikor a tető felemelkedett, kesernyés, dohos szag csapódott McKie orrába. A ládában valóban az volt, amit várt: a könyv, a kés, és a kődarab. Ekkor McKie ráébredi, hogy az efféle ládák eredetijét tartja a kezében. A tárgy kora a végtelennel volt csak mérhető - több ezer szabványéves lehetett. A gowachinok azt tartják, hogy maga a Varangyistenség alkotta ezt a ládát - ezt a ládát, és annak tartalmát, hogy sablonként szolgáljon - az "egyetlen működőképes jog" jelképeként. 
Vigyázva arra, hogy a jobb kezével tegye, McKie a ládában levő minden egyes tárgyat sorban megérintett, majd lehajtotta a fedelet, és rákattintotta a zárat. Amint ezt tette, érezte, ahogy beszáll a Légumok démoni táncába, akik nevüket már bevésték a gowachin történelem le'gendás kronológiájába. 
Biskhar, aki elrejtette a tojásokat... 
Kondush, a Búvár... 
Dritaik, aki a mocsár szülötte volt, és kinevette Mrregget... 
Tonkeel és az elrejtett kés... 
McKie eltöprengett, vajon őt hogyan fogják megénekelni. Talán McKie, a pancser cím büszke hordozója lesz? Gondolatai végigszántottak az elvégzendő feladatok listáján. Az elsődleges feladat Aritch. A Gowachin Föderáción kívül keveset tudnak erről a Főmagiszterről, de azt beszélik, hogy egyszer azért nyert meg egy esetet, mert egy népszerű részrehajlást használt ki, melynek segítségével megölhetett egy bírát. Az esetről készült kommentár szerint Aritch "olyan magától értetődöen alkalmazta a törvényt, mint ahogy a só feloldódik a vízben". A beavatottaknak ez annyit jelent, hogy Aritch testesíti meg a gowachinok törvényhez való, alapvető hozzáállását: "a tiszteletteljes tiszteletlenséget". Ez a szentség egy különös formája. Az ember testének minden egyes mozdulata éppolyan fontos, mint a szavai. A gowachinok gyártottak erről egy aforizmát: 
"Éleied kulcsa a szájadban van, amikor belépsz a tárgyalóarénába." 
Joguk lehetőséget nyújt arra, hogy bármelyik résztvevőt megöljék - legyen az bíra, Légum, al- vagy felperes... Finom jogi rafinéria szükséges hozzá, hogy minden megfigyelő számára nyilvánvaló legyen az eljárás megalapozottsága, továbbá a legkörültekintőbben megválasztott időzítés. Legfőképp pedig az arénában csakis akkor kerülhet sor a gyilkosságra, ha a gowachin törvény iránti tiszteletteljes tiszteletlenség megvalósítására más eszközökkel nincs mód. Még a törvény módosításakor is tisztelni kell annak szentségét. 
Amikor az ember belép a tárgyalóarénába, minden idegszálával érzi azt a megmagyarázhatatlan emelkedettséget. A formák... a formák... a formák... Amíg a kék ládát a kezében tartja, a gowachin jog halált hozó formalitásai határoznak meg minden mozdulatot, minden szót. 
Mivel Aritch tisztában volt azzal, hogy McKie nem gowachin származású, nagyon kevés időt hagyott neki, és reménykedett, hogy az bármelyik pillanatban hibát véthet. Nem akarták vitára bocsátani a Dosadi-kérdést az arénában. Ezért kezdődött meg az azonnali versengés. Ha pedig ennek ellenére az arénában köt ki az ügy... nos, akkor a leglényegesebb pont a bírák kiválasztása. A bírákat nagy elővigyázattal válogatják össze. Ebben a játszmában mindkét oldal részt vállal, ügyelve arra, nehogy véletlenül egy hivatásos legalistát ültessen a bírói székbe. A bírák képviselhetik azokat, akiket a törvény sért. Közönséges állampolgárok ők, olyan számban, melyet a szembenálló erők kielégítőnek találnak. A bírákat kiválaszthatják a szóban forgó esethez szükséges különleges tudásuk alapján is (és gyakran pont ezt teszik). Ám az embernek ezen a ponton számításba kell vennie az előítélet különféle kifinomult formáit. A gowachin jogban az előítélet és a részrehajlás között világos különbséget tesznek. 
McKie emlékezetébe idézte a meghatározásokat: 
A részrehajlás meghatározása a következőképpen szólt: "Ha az egyik oldal érdekében bíráskodhatom, akkor azt fogom tenni." 
Az előítélet definíciója pedig így szólt: "Történjen az arénában bármi, én az egyik oldal érdekében fogok bíráskodni." 
A részlehajlás megengedett, az előítélet nem. 
Aritch az első számú probléma: a szóba jöhető előítéletei, a részrehajlása, a vele született és mélyen begyökerezett állásfoglalásai. Legmélyebb bensőjében az összes nem gowachin jogrendszerre úgy tekint, mint "az egyén személyiségének gyengítését szolgáló eszközökre, melyek egy magasabb érdek nevében bevetett illogikán, irracionalitáson és éncentrikus önzésen nyugszanak". 
Ha Dosadi terítékre kerül az arénában, a módosított gowachin törvények szerint fogják tárgyalni. Ezek a módosítások tüskék a gowachin köröm alatt. Olyan engedmények, melyek a Konföderációba való belépés előfeltételei voltak. A gowachinok időről időre megkísérlik saját törvényeiket a Konföderáció minden törvényének alapjául feltüntetni. 
McKie-nek eszébe jutott, mit mondott egyszer egy gowachin a Konföderáció törvényeiről: 
"A kapzsiság, az elégedetlenség és a rivalizálás táptalaja; nem a kiválóságon, hanem az előítéleten és a materiális eszméken alapszik." 
McKie hirtelen észbe kapott: ezt a mondást éppen Aritch-nak tulajdonítják, az Uralkodó Phylum Főmagiszterének. Vannak még efféle rejtett késztetések abban, amire annyira készülődnek a gowachinok? 
Aritch türelmetlenségét érzékeltetve mély levegőt vett mellkasi szegmentjein keresztül, és megszólalt: 
- Te pillanatnyilag Légumi minőségedben állsz előttem, az én felügyeletem alatt. Amennyiben elítélnek, szabadon távozhatsz, mert emiatt az összes kormány ellenségévé válsz. Tudom, hogy ellenség vagy, McKie. 
- Akkor hát ismersz - bólintott McKie. 
Több volt ez, mint a szokások megkívánta felelet, mint a hagyományokhoz való hűség - ez volt az igazság. McKie-nek mégis hatalmas erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy nyugodtan beszéljen. Mióta majdnem ötven évvel ezelőtt felvételt nyert a Gowachin Jogászkamarába, négy alkalommal szolgálta az ősi jogrendszert a tárgyalóarénában, mely a többi Légum gyakorlatát tekintve igen alacsony szám. Minden alkalommal az élete forgott kockán. Ez a versengés minden egyes lépcsőjében halált tartogat. A vesztes élete a győztes kezébe kerül, és az ki is olthatja, ha úgy kívánja. Olykor megtörténik, hogy a vesztest eladják szolgának a felügyeletét ellátó Phylumnak. Ezt a lehetőséget még a vesztesek is gyűlölik. 
Inkább a tiszta halál, mint a szennyes élet. 
A kék ládában a rászáradt vér borította kés volt a népszerűbb választás bizonyítéka. Olyan gyakorlat volt ez, mely kivételes pereskedést, és emlékezetes tárgyalótermi előadásokat eredményezett. 
Aritch lehunyta a szemét, hogy a szokások szerint felfedje az Uralkodó Phylum tetovált jelét, miközben feltette a találkozó kimenetelét eldöntő kérdést: 
- Nos hát, McKie, most pedig mondd: a Szabotázsiroda mely hivatalos afférja hozott ide hozzánk a Gowachin Föderációba? 
  

  
A jognak törekednie kell arra, hogy konstruktív módon szakítson a hagyományokkal, mert semmi sem bizonyosabb, mint hogy a formák megmaradnak, miután az igazság semmivé enyészik. 
Gowachi aforizma 
 
A gowachinok között magasnak számított, ám kövér volt és ápolatlan. Járás közben csoszogott, és meghajlott a háta. Amikor izgatott volt, mellkasi szegmentjei fel-alá hullámzottak. ő ezzel tökéletesen tisztában volt, valamint azzal is, hogy mindezt a körülötte levők is tudják róla. Ezen tulajdonságát gyakran használta figyelmeztetésre, emlékeztetve az embereket, hogy Dosadin övé a legnagyobb hatalom, és ez a hatalom halálos. Dosadin mindenki ismerte a nevét: Broey. És csak nagyon kevesen értelmezték félre azt a tényt, hogy a Mennybéli Fátyol Szent Kongregációján keresztül került főellenőri rangjára: ő volt a Választófejedelem. Magánhadserege a legnagyobb és legütőképesebb haderőt alkotta Dosadin, és a legmodernebb fegyverekkel rendelkezett. Broey hírszerzőgárdája pedig félelemmel vegyes döbbenetet keltett az emberekben. Broey főhadiszállásának tetején egy megerősített lakosztályban élt, egy kőből és plasztilból készült építményben, mely a folyó főágának partján magasodott Chu városának szívében. A város kacskaringós falú erődítményei koncentrikus körökben terjeszkedtek kifelé. A Broey-féle fellegvár egyetlen bejárata az egyik alsó alagsorban őrzött csőkapun keresztül vezetett, melyet Egyes Kapunak neveztek. Az Egyes Kapun kizárólag a kiválasztottak krémje juthatott be, senki más. 
Délelőttönként a Broey ablakai előtt levő párkányzaton dögevő madarak tanyáztak, melyeknek Dosadin különleges státusza volt. Mivel a Fátyol Urai megtiltották, hogy az érző lények egyéb érző fajokat fogyasszanak, ez a feladat a madarakra hárult. A Chu városában, sőt akár a Periférián kiszenvedett emberek húsa a bolygón fellelhető nehézfémekből kevesebbet tartalmazott. A dögevő madarak királyi életet éltek. Egy csapatuk ott páváskodott Broey ablakpárkányán: búgtak, vijjogtak, elhullatták az ürüléküket, és a madarak szemérmetlenségével párosodtak, míg a lent elterülő utcákat fürkészték, hátha akad valahol eleség. A Perifériát is figyelték, de azt átmenetileg hangkorláttal elzárták előlük. 
A lakosztály nyolc szobája közül az egyikbe hangszórón keresztül szüremlett be a madarak rikácsolása. A körülbelül tíz méter hosszú és hat méter széles, sárga és zöld színekben pompázó helyiségben Broey és két emberi lény tartózkodott. 
Broey fojtott káromkodást eresztett meg a madarak zajongását hallva. Az átkozottak öszszezavarják a gondolatait. Odacsoszogott az ablakhoz, és kikapcsolta a hangszórót. A hirtelen beálló csendben a város külső sávját, és az azt körülölelő sziklaszirtek alsó részét szemlélte. A múlt éjjel sikerült egy újabb behatolási kísérletet meghiúsítaniuk a Perifériáról. Broey az eset előtt nem sokkal személyes inspekciót tartott egy páncélozott harckocsikonvojjal. A csapatainak tetszik, ha olykor-olykor ő is kiteszi magát a rájuk leselkedő veszélyeknek. A dögevő madarak már nagyjából el is takarították a mocskot, mire az állig felfegyverzett osztag végighaladt a városon. A gowachinoknak nincs mellkasuk, ezért lapos háttájékukat könnyen meg tudta különböztetni a fehér csontvázaktól, melyek az emberi test belső szerveit hivatottak védeni. Csupán néhány vörös vagy zöldes húscafat jelölte, hol fejezték be a madarak a lakomázást, amikor a hangkorlátok távolabb terelték őket. Broey gondolatai kemények, egyszersmind világosak lettek, ahogy a hangkorlátokra összpontosított. A hangkorlátok Gar átkozott nagyzolásának bizonyítékai! Majd a madarak befejezik. 
Gar igen vérszomjas. 
Broey megfordult, és két emberi kísérőjén átnézve a szoba túlsó végébe pillantott. Két falat kanyargó, színes vonalakkal telerajzolt grafikonok borítottak. A helyiség közepén levő asztalon egy másik grafikon hevert, rajta egyetlen piros vonal. A vonal hullámot írt le, majd zuhanni kezdett lefelé, és a grafikon közepe táján ért véget. A vörös csík végpontjánál egy fehér kártya feküdt, amellett pedig egy hatalmas, erekcióban levő hímtaggal megáldott férfit formáló szobrocska állt, rajta a "Csőcselék" felirattal. Egy Perifériáról származó, felháborító, és tiltott műalkotás. A Periférián élők tudják, mi az, amiben nem lehet lefőzni őket: csak szaporodnak, szaporodnak, szaporodnak... 
A két emberi lény egymással szemben ült a grafikon előtt. Különleges módon illettek az őket körülvevő valóságba. Mintha valami misztikus, sötét és veszélyes rituálé segítségével avatták volna be őket Broey oroszlánbarlangjának titkaiba. 
Broey visszasétált az asztalfőn álló székéhez, leült, majd némán fürkészni kezdte a két embert. Elámult, ahogy rájuk nézvén hatalmas, behúzott karmai összerándultak az ujjbegye alatt. Igen - ne bízz meg jobban bennük, mint ahogy benned bíznak. Megvannak a saját csapataik, a saját spionjaik - valódi veszedelmet jelentenek rá, Broey-ra, de segítségük gyakran hasznosnak bizonyul. Persze éppolyan gyakran mennek az idegeire is. 
Quilliam Gar, az ablakoknak háttal ülő ember felpislantott, ahogy Broey elhelyezkedett a széken. Felhorkantott, ezzel próbálván jelezni, hogy ő is a hangszórót akarta volna kikapcsolni. 
Nyavalyás dögevők! De hát szükség van rájuk... szükség van rájuk. 
A Periféria szülöttei mindig is vegyes érzelmekkel viseltettek a dögevők iránt. 
Gar úgy feszített a székén, mintha tiszti rangját akarta volna fitogtatni. A Testület kiképzőrendszerén keresztül tört fel, mielőtt Broey mellé szegődött volna. Gar vékonydongájú ember volt, annyira szokványosan girhes, hogy a dosadi polgároknak már szinte fel sem tűnt. Arca és tekintete akár egy vadászé, és nyolcvannyolc évesen úgy festett, mint aki legalább duplaannyi idős. Homloktetői ráncai egészen az orcájáig csúsztak. A kézfején végigfutó kidomborodó erek, és szürke haja perifériai származásáról árulkodott, akárcsak hirtelen dührohamai. Öltözékének munkásvoltára utaló zöld színe senkit sem téveszthetett meg, annyira jól ismerték az arcát. 
Garral szemben legidősebb lánya, s egyben helyettese, Tria foglalt helyet. Azért választotta ezt a széket, hogy kilásson az ablakon keresztül a sziklákra. A dögevő madarakat is megfigyelés alatt tartotta, és nagyon élvezte a ricsajukat. Nem árt, ha az embert emlékezteti valami arra, mi folyik a város külső kapuin túl. 
Tria arca túl sok keménységet hordott magán ahhoz, hogy bárki is szépnek tartsa - kivételt képezett ez alól némely gowachin, aki valami egzotikus élményre vágyott, vagy egy-egy katakombabeli munkás, aki a rabszolgaságból való kitörés szamárlétrájának szerette volna használni. Tria hódolóit nem ritkán csupán egy leplezetlen, és cinikus pillantásra méltatta. S mindezt olyan arisztokratikus magabiztossággal, melyet nem lehetett nem észrevenni. Direkt erre a célra fejlesztette ki ezt az arckifejezést. Ma a Különleges Erők fekete szegélyű, narancsszín uniformisát öltötte magára, de az osztályt pontosító karjelzés nélkül. Tudta, hogy emiatt sokan Broey különbejáratú játékszerének hiszik, ami igaz is, de nem úgy, ahogy azt a cinikusabbja gyanítja. Tria tisztában volt különleges képességével: azzal a kivételes adottsággal rendelkezett, hogy értelmezni tudta a DemoPol húzásait. 
Tria az előtte fekvő grafikonon ábrázolt piros vonalra bökve megszólalt: 
- Biztos, hogy ő az. Hogy is lehetnének kétségeid? - és közben azon tűnődött, vajon miért aggódik Broey továbbra is egy teljesen nyilvánvaló dolog miatt. 
- Keila Jedrik - morogta Broey, majd megismételte: 
- Keila Jedrik. 
Gar a lányára sandított: 
- De miért sorolná saját magát is az ötven ember közé, akik... 
- Üzenni akar nekünk - felelte Broey - Most már világos előttem. - látszott, hogy örül a saját gondolatainak. 
Gar még valamit kiolvasott a gowachin viselkedéséből. 
- Remélem, nem akarod megöletni? 
- Én nem gerjedek olyan hirtelen haragra, mint ti, emberek - válaszolta Broey. 
- A szokásos megfigyelés? - tudakolta Gar. 
- Még nem döntöttem róla. Ugye, tudjátok, hogy meglehetősen önmegtartóztató életet él? Talán nem kedveli a fajtátokbéli hímek társaságát? 
- Valószínűbb, hogy azok nem kedvelik őt - jegyezte meg Tria. 
- Különös. Nagyon furcsa szaporodási szokásaitok vannak. 
Tria fagyosan végigmérte Broey-t. Azon tűnődött, vajon miért éppen feketébe öltözött ma a gowachin. Hosszú ruhaszerű öltözéket viselt, melyet a válltól derékig éles szögben elvágtak, hogy kilátszódjanak a légzőszegmentek. A gowachinok e testrésze undorral töltötte el Triát, és Broey tudta ezt. A puszta gondolat, hogy a szegmentek a testéhez nyomódnak... A lány megköszörülte a torkát. Broey ritkán öltözött feketébe; ez a papi ünnepségek vidám színe. Ő azonban olyan nagyfokú komolysággal viselte, melyből arra lehetett következtetni, hogy olyan gondolatok járnak az eszében, melyeket senki más nem tud elképzelni. 
A Broey és Tria közti intermezzó aggasztotta Gart. Nem tehetett róla, nagyon furcsának érezte azt, hogy mindketten úgy próbálnak fenyegető képet festeni az eseményekről, hogy közben néhány részletet elhallgatnak, megint másokat pedig kiszíneznek. 
- És mi van akkor, ha kiszökik a Perifériára? - vetette fel a kérdést Gar. 
Broey megrázta a fejét. 
- Hadd szökjön. Nem olyan, aki kibírná a Periférián. 
- Lehet, hogy be kellene hozatnunk - vélte Gar. 
Broey rámeredt, majd így válaszolt: 
- Az a határozott gyanúm, hogy van valami saját gyártmányú haditerved. Lennél szíves megosztani velünk? 
- Fogalmam sincs, miről... 
- Elég legyen! - ordította Broey. Szegmentjei ziháló hangot adtak, ahogy levegőt vett. 
Gar behúzta a nyakát. Broey feléje hajolt, és észrevette, mennyire ,mulattatja Triát az apró incidens. 
- Túl korai az idő ahhoz, hogy visszavonhatatlan döntéseket hozzunk! Még bármi megtörténhet. 
Broey-t annyira bosszantotta iménti dühkitöirése, hogy felállt, beviharzott a teremből nyíló irodájába, és bezárta maga mögött az ajtót. 
Nyilvánvaló volt, hogy a két ember sem tudja jobban, mint ő, hol lépett akcióba Jedrik. Ez mégis Broey játszmája volt. Örökké nem bújkálhat az a lány. Leült az irodájában, és hívta a biztonságiakat. 
- Bahrank visszajött már? 
Egy gowachin tiszt sietett be a képernyő látószögébe, és felnézett: 
- Még nem. 
- Milyen lépéseket tettetek, hogy megtudjátok, hová viszi a szállítmányt? 
- Tudjuk, melyik kapun ment be. Nem lesz nehéz kiszúrni. 
- Nem akarom, hogy Gar emberei rájöjjenek, mit műveltek. 
- Igenis, uram. 
- Es a másik ügyben mi a helyzet? - Valószínű, hogy Pcharky volt az utolsó. Lehet, hogy már ő is halott. A gyilkosok alapos munkát végeztek. 
- Keressétek őket tovább. 
Broey leküzdötte nyugtalanságérzetét. Valami nagyon nem Dosadira jellemző dolog folyik Chuban... no meg a Periférián. Az az érzése támadt, hogy olyasmi történik, amit a kémjei nem tudnak kiszimatolni. Majd figyelme ismét a sürgősebb ügyre terelődött: 
- Bahrankot hagyjátok békén egészen az akció végéig. 
- Igen, uram. 
- A szállítási helyszíntől jó messze kapjátok el, és vigyétek a szektorokba. Személyesen fogom kihallgatni. 
- De uram, a szenvedélye... 
- Tudom, milyen nagy hatással van rá az a lány. Számolok ezzel. 
- Azt az anyagot még nem helyeztük biztonságba, uram, bár egyfolytában próbálkozunk. 
- Sikert akarok, nem kifogásokat. Ki a felelős ezért az akcióért? 
- Kidge, uram. Nagyon hatékonyan dolgozik... 
- Ott van a közelben? 
- Egy pillanat, uram, máris idehívom. 
Kidgenek flegma gowachin arca volt, és dörgő hangja. 
- Helyzetjelentést óhajt, uram? 
- Igen. 
- Perifériai kapcsolataim azon a véleményen vannak, hogy a kérdéses anyagot egy "tibak" elnevezésű növényből nyerik. Nincs meglévő adatunk erről a növényfajról, bár a külső vidéken élő Csőcselék foglalkozik már egy ideje a termesztésével. A kapcsolataim szerint az emberi lények nagyon hamar a rabjává válnak, mi pedig még ennél is hamarabb. 
- Nincs róla adat? Honnan származik? Ezt elárulták? 
- Személyesesn beszéltem egy emberi lénnyel, aki nemrég tért vissza a folyó felső vidékéről, ahol a külső Csőcselék állítólag hatalmas tibakültetvényeket művel. Az informátoromnak beígértem egy helyet a Katakombákban, amennyiben részletes jelentést készít az anyagról, és hoz belőle egy kilót. Ez az informátor azt állítja, hogy a termesztők úgy tartják, a tibaknak vallási jelentősége van. En azonban nem láttam semmi értelmét, hogy ennek utánajárjak. 
- Mikorra várod a szállítmányt? 
- Legkésőbb napnyugtára. 
Broey egy pillanatra elhallgatott. Vallási jelentősége van. Akkor több mint valószínű, hogy a növény az Istenfalon túlról származik, mint ahogy azt Kidge sugallja. De miért? Mi a fenét műveinek ezek? 
- Új utasításai vannak, uram? - érdeklődött Kidge. 
- Hozd fel nekem azt a szert, amilyen gyorsan csak lehet. 
Kidge habozott. Látszott, hogy van még kérdése, de nem meri feltenni. Broey az arcába bámult. 
- Igen? Mi van még? 
- Nem kívánja inkább, hogy előbb megvizsgáljuk az anyagot? 
Meghökkentő kérdés. Talán Kidge visszatart valami fontos adatot a tibak hordozta veszélyről? Az ember sosem tudhatja, melyik oldalról éri a támadás. Megvan azonban, mivel lehet Kidget sakkban tartani. Tudja ő jól, mi történik vele, ha Broey csalatkozik benne. És ezt az anyagot Jedrik kezelte. De miért tette fel Kidge ezt a kérdést? Broey, amikor ennyi ismeretlennel találkozott, inkább visszavonulót fújt, és membránját a szemére eresztve sorravette a lehetőségeket. Most is így tett. Egy kis idő múlva megmozdult, és a képernyőn keresztül Kidgere nézett: 
- Ha van belőle elég, adjatok egy kicsit néhány önként jelentkezőnek - embereknek és gowachinoknak egyaránt. A többit pedig azonnal hozasd ide, még a teszteredmények előtt - egy lepecsételt ládaban. 
- Uram, sok mindent beszélnek erről a szerről. Nem lesz könnyű önként jelentkezőket találni. 
- Majd megoldod. 
Broey ezzel megszakította a kapcsolatot, és visszament a külső helyiségbe, hogy politikai békét kössön Garral és Triával. Még nem kész arra, hogy eltegye az útból a párost... még nem. 
Éppen olyan helyzetben találta őket, mint mielőtt kiment. Tria éppen beszélt: 
- ... a legvalószínűbb, és ezért ezt kell követnem. 
Gar némán bólintott. 
Broey elhelyezkedett a székén, és Tria felé biccentett, aki folytatta a beszédet, mitha a gowachin ki sem ment volna: 
- Jedrik minden bizonnyal zseni. És a Hűségindexe! Annak hamisnak, manipuláltnak kell lennie. És nézzétek meg a döntéseit: négy év alatt mindössze egyetlen megkérdőjelezhető volt köztük. Egyetlen egy! 
Gar végighúzta az ujját a grafikon piros vonalán. Furcsa, erotikus töltete volt a mozdulatnak, mintha eleven bőrt simogatna. 
Broey ösztökélte: 
- Igen, Gar, mi a véleményed? 
- Csak azon tűnődtem, vajon Jedrik nem egy újabb... 
Tekintetét ezzel gyorsan a mennyezetre emelte, aztán vissza a grafikonra. 
Mindketten értették, hogy az Istenfalon túlról érkező betolakodókra céloz. 
Broey úgy nézett Garra, mint aki félbeszakadt gondolaiaiból ébred. Mit akar ez az agyalágyult Gar azzal, hogy ezen a ponton ilyen kérdést vet fel? A kívánt válasz oly nyilvánvaló. 
- Egyetértek Tria elemzésével - felelte Broey - Ami pedig a kérdésedet illeti... - megrántotta a vállát, akár az emberek - Jedrikben megvan néhány klasszikus tulajdonság, de... - újabb vállrándítás - Mégis csak ezt a világot kaptuk Istentől. 
Broey szavai, melyeken a Szent Kongregációban eltöltött évei érezhetően alakítottak, kenetteljes felhangot kaptak, ebben a helyiségben azonban mégis egyértelmű volt azok világi tartalma. 
- A többiek akkora csalódást okoztak - mondta Gar. - Különösen Havvy - ezzel a szobrocskát még közelebb tolta a grafikon közepéhez. 
- Azért buktunk bele, mert túl sokat akartunk - jegyezte meg Tria epésen. - Rossz volt az időzítés. 
Gar a hüvelykujjával az állát vakargatta. Olykor zavarta az a vádaskodó hangnem, mellyel Tria a kudarcaikra emlékeztette. Végül így szólt: 
- De... ha mégis kiderül, hogy közülük való, mi pedig nem készültünk fel rá... 
- Majd ezt az eshetőséget is megvizsgáljuk, amikor rá kerül a sor - felelte Broey. - Ha rákerül a sor. Egy újabb esetleges kudarcnak is megvan a maga haszna. Az élelmiszergyárak a következő aratáskor jócskán növelik a termelésüket Ez pedig annyit jelent, hogy elnapolhatjuk a rázósabb politikai döntéseket, amelyek már eddig is komoly fejfájást okoztak nekünk. 
Broey hagyta, hogy szavai ott lebegjenek a két emberi lény között a levegőben, míg ő a háttérben zajló események menetét próbálta felmérni a helyiségben aznap lejátszódottakból ítélve. Igen, kétségtelen, hogy az emberi lények akaratlanul is olyan jeleket adnak, melyből kiderül, hogy egy titkos terv szerint járnak el. Akkor pedig jól haladnak a dolgok: hamarosan megpróbálnak majd föléje kerekedni... és elbuknak. 
A Tria mögötti ajtó kinyílt. Egy kövér nő lépett be. Teste szinte kibuggyant a zöld overallból, kerek arca pedig mintha sárgás hajának kuszaságában lebegett volna. Orcájának fakószürke színe a dacon nevű szer túlzott fogyasztásáról árulkodott. Alázatosan megszólította Gart: 
- Utasított, hogy jöjjek be, ha... 
- Igen, igen. 
Gar intett, jelezve, hogy a nő nyugodtan beszélhet. A gesztus és annak jelentősége nem kerülte el Broey figyelmét. A két ember kisded járékának újabb mozzanata ez. 
- Megtaláltuk Havvyt, de Jedrik nincs vele. 
Gar bólintott, és Broey felé fordult: 
- Akár ügynök ez a Jedrik, akár csak egy újabb bábfigura, ez az egész olyasvalamiről árulkodik, amit ők lendítettek mozgásba. 
Tekintete ezzel ismét a mennyezet felé szökkent. 
- Ebből fogok kiindulni - mondta Tria. Hátratolta a székét, és felállt - Lemegyek a Katakombákba. 
Broey a lányra nézett. Ismét érezte, hogy karmai összerándulnak a védő bőrréteg alatt. Így válaszolt: 
- Ne ártsd bele magad. 
Gar megpróbálta levenni a szemét a gowachinról, miközben gondolatai ide-oda cikáztak. A gowachinokat gyakran nehéz kiismerni, de Broey most az egyszer kristálytisztán értelmezhető volt: biztosra vette, hogy meg tudja találni Jedriket, és nem érdekelte, ki fog értesülni erről. Ez pedig nagyon veszélyes lehet. 
Természetesen Tria is látta ezt, de nem kommentálta, hanem egyszerűen sarkonfordult, és kiment a szobából a kövér asszony után. 
Gar úgy állt fel az asztal mellől, mint amikor az összehajtható vonalzót teljes hosszúságára nyitják. 
- Legjobb lesz, ha én is elindulok. Még sok elintéznivalóm van. 
- Nagyon számítunk rád - felelte Broey. De még nem állt készen arra, hogy eleressze Gart. Hadd nyerjen egérutat Tria. Nem árt, ha ezek ketten egy időre különválnak. Így szólt: 
- Mielőtt elmennél, Gar. Több dolog aggaszt még engem. Miért cselekedett Jedrik ilyen váratlanul? És miért törölte ki az adatait? Mi volt az, amit nem volt szabad felfedeznünk? 
- Talán csak megpróbált bennünket összezavarni - vélte Gar, Triát idézve. - Egy bizonyos: nem csupán egy elkeseredett lépésről van szó. 
- Valahol lennie kell valami nyomnak - tűnődött Broey - Megkockáztassuk Havvy kihallgatását? 
- Azt semmi esetre sem! 
Gar nem mutatta jelét annak, hogy észrevette volna, mennyire dühbe jön Broey. Így folytatta: 
- Annak ellenére, amit te és Tria mondtok, nem hinném, hogy megengedhetünk magunknak egy újabb baklövést. Ezúttal nem. Havvy... nos, ő... 
- Ha emlékszel még - vágott közbe Broey - Havvy nem Tria tévedése volt. Tria, bár nem osztotta a véleményünket, együttműködött velünk. Bárcsak hallgattunk volna rá - ezzel lemondóan legyintett - Menj csak, menj a sürgős dolgaid után. 
Nézte, ahogy Gar kilép az ajtón. 
Igen, a férfi viselkedése alapján logikus volt feltételeznie, hogy még semmit sem tud arról a diverzánsról, akit Bahrank éppen most vezet be a kapun. Ha Gar eltitkolt volna egy ilyen életbevágó információt, nem merte volna felemlegetni az Istenfalon való esetleges áttörést... Vagy mégis? Broey bólintott. Ezt a kérdést kimondhatatlan óvatossággal kell kezelnie. 
  

  
És most vizsgáljuk meg, hogy a különböző uralmi rendszerek milyen hatással vannak az egyénre. Kezdetnek azonosítsuk be az elsődleges kormányzati erőt. Vessünk egy pillantást az emberi történelemre. Az emberek - ösztöneiktől és kicsinyes érdekeiktől vezetve - sokféle hatalomnak vetették már alá magukat: anarchistáknak, plutokratáknak, a köztársaságok hataloméhes vezetőinek, oligarcháknak, többség és kissebbség szavának, a népszavazások rejtett erejének. És szeretnénk, ha mindenki megértené, hogy az uralkodó erő mindig is az volt, akiről az egyén hitte, hogy ellenőrzéssel bír pillanatnyi túlélési esélyei felett. A mintázatokat a túlélés iránti vágy rajzolja. Az emberiség történelme folymán (és ugyanígy valamennyi értelmes fajnál) a vállalatok elnökei elejtett megjegyzéseikkel is jelentősebb hatást érhettek el, mint a névleges hivatali vezetők. Mi, a ConSentiency nem feledkezhetünk meg erről, amikor rajta tarjuk szemünket a Világközi Társaságon. Es ez érvényes saját magunkra is. Amikor a túlélésed a cél, ez dominál a döntéseid, ez dominál a hited felett. 
- Oktatóanyag, Szabotázsiroda 
 
Soha ne tedd azt, amit az ellenséged várna tőled - emlékeztette magát McKie. 
Ebben a pillanatban Aritch volt az ellenség, mivel a Légumok kötelező érvényű esküjét kényszerítene egy SzabIr-ügynökre, valamint olyan információt követelt, melyhez nincs is joga. Az agg gowachin viselkedése tökéletesen megfelelt annak, amit saját jogrendszere elvárt tőle, mégis egy rettenetes tényezővel növelte a lehetséges konfliktusterületek számát. McKie a lehető legsemlegesebb választ választotta: 
- Azért vagyok itt, mert Tandaloor a Gowachin Föderáció központja. 
Aritch, aki végig csukott szemmel ült, hogy még jobban hangsúlyozza a megbízó és Léguma közötti viszonyt, most kinyitotta a szemét, és McKie-re bámult: 
- Még egyszer figyelmeztetlek, hogy a megbízód vagyok. 
A jelek egyre jobban arra utaltak, hogy a vriv szolgán veszélyes mértékű feszültség kezd erőt venni, McKie-nek azonban Aritch-ra kellett koncentrálnia. 
- Te nevezed magadat megbízónak. Rendben van. A megbízónak minden olyan kérdésre őszintén kell válaszolnia, melyet a Légum szükség esetén jogi kérdésekben feltesz. 
Aritch továbbra is McKie-t bámulta - sárgás szemében kitörni készülő vulkán. Kezdetét vette a valódi küzdelem. 
McKie érezte, milyen törékeny az a kapcsolat, melytől a túlélése függ. A gowachinok, akik aláírták a Konföderáció alapokmányát, mely az ismert univerzum fajait kötelezi, törvényességi kérdésekben szenvedő alanyai lehetnek bizonyos SzabIr-akcióknak. Aritch azonban egészen más helyzetet tárt elébük. Amennyiben a Gowachin Föderációnak nézeteltérése támad McKie-vel, az ügynökkel, akkor Légumként a tárgyalóarénába citálhatják azzal, hogy megsértett egy megbízót. És mivel az egész gowachin jogászkamara ellene fordulna, McKie-nek kétsége sem volt afelől, ki fogja megízlelni a kést. Egyetlen reménye, hogy elkerülheti az azonnali vádemelési. Végül is ez a gowachin törvénykezés igazi alapja. 
McKie egy árnyalatnyit pontosított a mondandóján: 
- Irodám egy, a Gowachin Föderációra nézve dehonesztáló ügyre bukkant. 
Aritch kettőt pislantott. 
- Ahogy azt sejtettük. 
McKie megrázta a fejét. Nem sejtették - tudták. Erre számított: a gowachinok tisztában vannak azzal, miért fogadta el a hívásukat. Ha az alapokmányt ratifikáló bármelyik érző faj megértheti a helyzetét, akkor azok a gowachinok. A SzabIr a gowachinok filozófiáját tükrözi. Több évszázad telt el a zűrzavar óta, melyből a SzabIr keletkezett, a Konföderációnak azonban sosem adatott meg, hogy ezt a születést elfeledje. Minden faj gyermekeinek megtanították. 
"Egyszer, soksok évvel ezelőtt, egy zsarnoki többség ragadta magához a hatalmat. Azt ígérték, mindenkit egyenlővé fognak tenni. Ezen valójában azt értették, nem fogják hagyni senkinek, hogy bármiben jobb legyen, mint a többi. A kiválóságot el kellett nyomni, vagy el kellett titkolni. A zsarnokok kormánya gyorsan működött, "a nép nevében". Ha valahol késedelemmel vagy ellenállással találkoztak, azonnal felszámolták. Tetteik mögött nem sok tudatosság volt. Nem voltak tisztában azzal, hogy tudatalatti késztetésből cselekszenek, azért, hogy elejét vegyék mindenfajta változtatásnak - a zsarnokok minden népre ugyanazt az uniformizált szürkeséget próbálták rákényszeríteni. 
Így aztán az erős kormánygépezet egyre növekvő, hihetetlen sebességgel száguldott. Magával ragadta a kereskedelmet, és a társadalom minden egyéb fontos elemét. Törvényeket eszeltek ki, és szinte néhány óra leforgása alatt bevezették őket. Minden egyes társadalom egyfajta öngyilkos létbe facsarodott. Az emberek nem tudtak felkészülni azon változtatásokra, melyeket az univerzum diktált. Egyáltalán nem voltak képesek a változásra. 
Ez volt az értéktelen pénz kora, melyet 'reggel bevezettek, estére pedig kivontak a forgalomból', mint ahogy arról már korábban tanultál. A zsarnokok uniformizáló-szenvedélyükben egyre hatalmasabbá tették magukat. Mindenki más ennek megfelelően egyre gyengült. Újabb és újabb irodák, elnökségek, mindenféle minisztériumok születtek a leglehetetlenebb célokra. Ezek aztán az új arisztokrácia fellegváraivá váltak, uralkodóké, akik a kormány óriáskerekét forgásban tartották, és akik rombolást, erőszakot és káoszt teremtettek mindenhol, ahol csak tehették. 
Ezekben az elkeseredett időkben egy maroknyi csoport (az öt Fül, akik kilétére és fajára sosem derült fény) megalakította a Szabotázs csapatot, hogy a kormány fékeveszett kerekét lelassítsák. A csapat kezdetben véres, erőszakos és kegyetlen volt. Az első erőfeszítéseket aztán fokozatosan finomabb módszerek követték. A kormány kereke lassult, kezelhetőbbé vált. A tudatosság visszatért az irányításba. 
A generációk során a kezdeti Csapatból Iroda lett: a Szabotázsiroda, annak jelenlegi végrehajtó hatalmával, mely az erőszak helyett inkább a változtatást részesíti előnyben, de kész akár az erőszakos beavatkozásra is, ha azt a helyzet úgy kívánja." 
Ezeket a szavakat McKie még kamaszkorából ismerte. Olyan képet festettek, melyet az Irodában szerzett élményei sokban módosítottak. Most már tudatában volt annak, hogy az összes ismert érző faj képviselőiből összeállított szervezet saját entropikus folyosóján ballag végig. Az Iroda egy szép napon feloszlik, vagy feloszlatják, de a világegyetemnek akkor is szüksége lesz majd rá. A régi beidegződések megmaradnak - mint például az egyenlőség abszolút kategóriáinak hasztalan keresése. Az ősrégi konfliktus aközött, amire az egyénnek saját belátása szerint szüksége van a pillanatnyi túléléshez, és aközött, amit a közösség diktál, ha bárki is fenn akar maradni. És most ez a konfliktus a gowachinok és a Konföderáció között pattant ki, Aritch pedig saját fajtájának a bajnoka. 
McKie figyelmesen tanulmányozta a Főmagisztert, bár közben a vriv szolgában tomboló változatlan feszültségről sem tudott megfeledkezni. Folyni fog a vér a teremben? A kérdés megválaszolatlan maradt, mert McKie megszólalt: 
- Említetted, hogy nehéz helyzetben vagyok. Nem szeretem látni, ha nagyra becsült tanáraim és barátaim, no meg azok honfitársai szorult helyzetbe kerülnek. Ezzel szemben bizonyítást nyert... - ezzel félbehagyta a mondókáját. A gowachinok nem állhatják a homályos utalásokat. 
Aritch karmai elővillantak úszóhártyás kézfejének bőrlebenyei alól. 
- A megbízód hallani akar erről a bizonyítékról. 
Mielőtt McKie válaszolt volna, kezét az ölében nyugvó láda zárszerkezetére helyezte. 
- Két faj közül többeknek nyoma veszett. Ez a két faj pedig a gowachinok és az emberek. Ezek az eltűnések önmagukban még nem is voltak olyan feltűnőek, csak ott a bökkenő, hogy túl hosszú ideje történnek már efféle esetek - régi emberi számítás szerint körülbelül tizenkét-tizenöt generáció óta. Ezeket összeadva már valóban jelentős számot kapunk. Megtudtuk, hogy létezik egy Dosadi nevű bolygó, ahová ezeket a lényeket szállították. A rendelkezésünkre álló bizonyítékoknak alaposan utánajárlak. Minden szál a Gowachin Föderációba vezet. 
Aritch ujjai kifelé hajlottak, mely nála a nagyfokú zavart jelezte. McKie nem tudta eldönteni, vajon valódi, vagy színlelt reakcióról vane szó. 
- Az Irodád a gowachinokat vádolja? 
- Tudod jól, milyen célt szolgál az Iroda. Még nem ismerjük Dosadi koordinátáit, de meg fogjuk találni. 
Aritch némaságba burkolózott. Tudta, hogy a SzabIr még sosem adott fel semmit. 
McKie feltartotta a kék ládát. 
- Amikor a kezembe adtad, a sorsodat bíztad rám vele, megbízó. Nem áll jogodban, hogy a módszereimről faggass. Nem a régi jog szerint fogok eljárni. 
Aritch bólintott. 
- Biztos voltam benne, hogy így teszel. 
Ezzel felemelte a jobb kezét. 
A vriven ritmikus "halálmozgás" hullámzott végig, mire harci csőrkávája előugrott a szájnyílásából. 
McKie, miközben félreugrott előle, felpattintotta a láda tetejét, és megragadta a könyvet és a kést. Teste egyáltalán nem érezte azt az erőt, mellyel a szavait megformálta: 
Amennyiben a legcsekélyebb mozdulatot teszi felém a szolgád, a vérem fogja meggyalázni ezt a könyvet - ezzel a kést a csuklójához emelte - A Láda Vigyázója vajon ismeri ennek következményeit? Az Uralkodó Phylum történetének itt vége szakadna. Egy másik Phylumról mondanák akkor, hogy annak idején elfogadta a törvényeket az Alkotótól. Az Uralkodó Phylum utolsó Főmagiszterének nevét pedig mindörökre kitörölnék a köztudatból. A gowachinok saját tojásaikat falnák be a leghalványabb utalásra, hogy ereikben egy ilyen Uralkodó Phylum vére csörgedez. 
Aritch mozdulatlan maradt, jobb keze még mindig a levegőben. Aztán megszólalt: 
- McKie, elárultad magad: kém vagy. Csak akkor tudhatod ezt, ha kiszagoltad a legszentebb rítusainkat. 
- Azt hitted, valami beijedt, jellemtelen tökfilkó vagyok, megbízó? Valódi Légum vagyok. Egy Légumnak pedig nem kell kémkednie ahhoz, hogy megtanulja a jogot. Amikor felvettetek a jogászkamarába, minden ajtót kitártatok előttem. 
Aritch lassan, minden izében remegve megfordult, és megszólította a vrivet: 
- Ceylang? 
A nőstény nehezen tudott válaszolni, mert méreggel borított csőrkávája továbbra is elzárta a szájnyílását. 
- Parancsol, uram? 
- Tartsd jól szem előtt ezt az emberi lényt. Tanulmányozd. Még lesz hozzá szerencséd. 
- Igenis, uram. 
- Most elmehetsz, de emlékezz a szavamra. 
- Emlékezni fogok. 
McKie, tudván, hogy a haláltánc nem maradhat befejezetlenül, megállította: 
- Ceylang! 
A vriv lassan, vonakodva ránézett. 
- Jól jegyezz meg magadnak, Ceylang. Én az vagyok, akivé te lenni akarsz. De figyelmeztetlek: soha nem lesz belőled Légum, hacsak le nem veted a vriv bőrödet - befejezésképpen bólintott. - Most már elmehetsz. 
A lény ruhájának lebegő suhogása közepette engedelmeskedett, harci csőrkávája azonban kint maradt. Tetején megcsillant a méreg. McKie tudta, hogy valahol a tenyészhármas lakóhelyén valami kis tollas állat hamarosan szörnyű halált fog halni, ahogy gazdájának mérge izzó lávaként az ereibe áramlik. Akkor véget ér a haláltánc, és a vriv visszahúzhatja a csőrkáváját. A gyűlölet azonban nem fog szűnni benne. 
Amikor az ajtó bezárult a vörös ruha mögött, McKie visszahelyezte a kést és a könyvet a ládába, és ismét Aritch-nak szentelte figyelmét. Most, ahogy a férfi megszólalt, valóban a Légum beszélt a megbízójához, mindenfajta mesterkéltség nélkül, és ezzel mindketten tisztában voltak. 
- Mi venné rá a tiszteletreméltó Uralkodó Phylum Főmagiszterét, hogy romlásba döntsön egy civilizációt? 
McKie társalgási stílust vett fel, amit egyenlő felek között szokás. 
Aritch-nak nem kis nehézséget okozott alkalmazkodnia új helyzetéhez. Nyilvánvaló volt, hogy mit gondol. Ha McKie egyszer részt vett egy Tisztító Szertartáson, akkor McKie-t gowachinnak kell tekinteni. De hát McKie nem gowachin. Mégis befogadták a gowachin jogászkamarába... és mivel tanúja volt a legszentebb szertartásnak... 
Aritch hirtelen megszólalt: 
- Hol láttad azt a szertartást? 
- Az a Phylum végezte, aki Tandalooron vendégül látott. 
- A Száraz Fejek? 
- Igen. 
- Es tudták, hogy te is ott vagy? 
- Ők maguk hívtak meg rá. 
- Hogy vedletted le a bőröd? 
- Lekaparták a felső hámréteget, és kipreparálták. 
Aritch-nak kellett némi idő, mire ezt sikerült megemésztenie. A Száraz Fejek régóta játszották titkos kis játszmájukat a gowachin politikában, és most fény derült a titkukra. Sorra kell vennie a dolog sugallta kérdéseket. Mit akarhattak ezzel? Megszólalt: 
- Nincs rajtad tetoválás. 
- Soha nem kértem hivatalos felvételemet a Száraz Fejek közé. 
- Miért nem? 
- Mert elsődlegesen a SzabIr kötelékében dolgozom. 
- És a Száraz Fejek tudják ezt? 
- Szívből örülnek neki. 
- De mi vitte rá őket... 
McKie elmosolyodott. 
Aritch a szentély távolabbi sarkában levő, lefüggönyözött alkóvra pillantott, aztán vissza McKie-re. A Varangyistenséghez való hasonlatosság? 
- Annál azért többre lenne szükség. 
McKie vállat vont. Aritch hangosan töprengett: 
- A Száraz Fejek Klodikot támogatták a bűnesetben, amikor te... 
- Nem volt bűnös. 
- Valóban. Te nyerted meg számára a szabadságot. És a győzelmed után a Száraz Fejek meghívtak a Tisztító Szertartásra. 
- Egy, a SzabIrnál dolgozó gowachin nem tartozhat kettős kötelékbe. 
- De egy Légum csakis a jogot szolgálhatja! 
- A SzabIrbeli és a gowachin törvénykezés nem mond ellent egymásnak. 
- Ezt akarják velünk elhitetni a Száraz Fejek. 
- A gowachinok közül sokan el is hiszik. 
- De Klodik esete nem volt igazi próbatétel. 
McKie-be ekkor villámként csapott a felismerés: Aritch egy fogadás elvesztésénél többet sajnál. A reményeire a pénzét is feltette. Akkor hát ideje: újra átvenni a vezető szerepet a társalgásban. 
- A Légumod vagyok. 
Aritch beletörődőn válaszolt: 
- Így igaz. 
- Légumod a Dosadi-problémáról szeretne hallani. 
- Egy ügy nem jelent problémát egészen addig, amíg nem kelt meglehetős aggodalmat - Aritch a McKie kezében levő ládára pillantott - Itt értékrendbeli különbségekről van szó, értékrendbeli változásokról. 
McKie egy pillanatig sem hitte, hogy a gowachinok ilyesmivel szoktak érvelni védekezésül, de Aritch szavai kétségkívül elgondolkoztatták. A gowachinok a törvényük és mindenfajta kormányzat iránt a tisztelet és a tiszteletlenség oly fura egyvelegét képesek produkálni. Az alapot a változatlan szertartások szolgáltatják, afelett mégis olyan cseppfolyós minden, mint az óceán, melyből kiforrott az élet. A szertartások burkolt célja szintén ugyanez az állandó változás. A gowachinokkal soha semmit nem lehet szilárd alapokon tárgyalni. Mindig valami mással rukkolnak elő... s mindezt vallásos meggyőződésből teszik. Ilyen a természetük. Minden alap időleges. A törvény azért van, hogy változhasson. Ez a fő hittételük. Légumnak lenni annyit jelent, mint megtanulni, hol vesd meg a lábad. 
- A Száraz Fejek egészen mást csináltak - mondta McKie. 
Aritch mintha szakadékba zuhant volna. Mellkasi szegmentjei ziháló hangot adtak ki magukból, jelezve, hogy most a gyomrából fog beszélni. 
- A Konföderációnak oly sokféle tagja van: vrivek (ezzel az ajtó felé sandított), sobaripok, laklakok, kalebánok, panspechik, palenkik, csiderek, tapriziók, emberek, mi, gowachinok... oly sokféle faj. A köztünk levő ismeretleneket pedig még csak megszámlálni sem lehet. 
- Inkább lehetne a tenger cseppjeit megszámlálni. 
Aritch felhorkant, majd folytatta. 
- Egynémely kór áthágja a fajok közötti korlátokat. 
McKie a gowachinra meredt. Dosadi akkor valami orvosi kísérleti telep lenne? Lehetetlen! Akkor nem lenne ok a titkolózásra. A titkolózás megakadályozza, hogy egy közös problémái közösen tanulmányozzanak, és a gowachinok tudják ezt. 
- Csak nem emberekre és gowachinokra egyaránt veszélyes betegségeket tanulmányoztok? 
- Némely betegség a pszichét támadja meg, és nem lehet semmilyen fizikailag létező kórokozót találni. 
McKie-nek meg kellett emésztenie a hallottakat. Bár a gowachin meghatározásokat nem könnyű megérteni, nem engedik meg a megtévesztő viselkedést. A szokványostól eltérőt igen - a félrevezetőt nem. A törvényt lehet megkérdőjelezni, nem a szertartást. Ebben a tekintetben igen következetesek. A szertartás megcsúfolója maga is csúfos véget ér. Nagyfokú visszafogottságot kíván tőlük a többi fajjal való érintkezés. 
Aritch folytatta: 
- Amikor különböző fajok kerülnek szembe egymással és rá vannak utalva arra, hogy új szokásokhoz alkalmazkodjanak, rettenetes pszichológai megrázkódtatások érik őket. A viselkedés e területét tanulmányozzuk. 
McKie bólintott. 
Az egyik, a Száraz Fejek közül való oktatója tanította egykor: "Bármilyen fájdalmas is, az élet vagy alkalmazkodik, vagy elpusztul." 
Súlyos felismerés volt, mennyire alkalmazták is magukra ezt az igazságot a gowachinok. A törvényük mindig változik, ám ezt olyan alapokról teszi, melyek viszont szemernyit sem formálódhatnak. "Különben honnan tudnánk, hol tartunk, és honnan jövünk?" Az egyéb fajokkal való konfrontációk azonban átalakítják az alapokat. Az élet alkalmazkodik... szándékosan, vagy kényszerűség alatt. 
McKie nagy elővigyázattal válogatta meg a szavait: 
- Az olyan lényeken végzett pszichológiai kísérletek, akik nem adták ehhez a beleegyezésüket a szükséges információk tudatában, akkor is törvénysértő... még a gowachinoknál is. 
Aritch nem volt hajlandó elfogadni ezt az érvet. 
- A Konföderáció minden részében történelme van az olyan viselkedéstani és orvosbiológiai tudamányos kísérleteknek, amelyek során a végső kísérleti alanyok értelmes lények. 
McKie így válaszolt: 
- Egy efféle kísérlet kezdeményezésénél az első kérdés mindig az: Mekkora az ismert kockázat a kísérleti alanyokra nézve? 
- Igen ám, tisztelt Légum, de a szükséges információk tudatában történő beleegyezés azt sugallja, hogy a kísérletet végző tudatában van az összes lehetséges kockázatnak, és ezeket ecsetelni tudja a kísérleti alanyainak. Kérdezem én: hogyan lehetséges ez, ha a kísérlet túlmegy eddigi tudásodon? Hogy lehet olyan kockázatokat ismertetni, amelyek előre nem láthatók? 
- A kísérlet tervezetét eljuttatjuk a szakterületen dolgozó szakemberek testületének - felelte McKie - ők aztán megnézik, milyen arányban áll a tervezett kísérlet az általa potenciálisan feltárható új tudásanyaggal. 
- Ó, igen. A tervezetünket benyújtjuk egyéb kutató kollégáknak, olyanoknak, akiknek személyiségükről alkotott képét és küldetését az a hittétel irányítja, hogy az érző fajok mindegyikét képesek továbbfejleszteni. Áruld el nekem, Légum: az ilyen emberekből álló döntőbizottságok sok kísérleti tervezetet elutasítanak? 
McKie látta, mire akar kilyukadni a gowachin. Nagy óvatossággal válaszolt: 
- Annyi bizonyos, hogy nem utasítanak el túl sok tervezetet. Ti mégsem juttattátok el a kísérletetek tervét egyetlen külső ellenőrző bizottsághoz sem. A saját fajtátok előtt akartátok titokban tartani, vagy mások előtt? 
- Aggódtunk, mi lesz a kísérletünk sorsa, amennyiben végigjárjuk a többi fajok ellenőrző tevékenységének köreit. 
- A gowachin többség támogatta a kísérletet? 
- Nem. De mindketten tudjuk, hogy ha egy többség állapítja meg egy kísérlet irányvonalait, attól az még nem lesz kevésbé veszélyes. 
- Dosadi veszélyesnek bizonyult? 
Aritch elhallgatott, majd több mély lélegzet után így folytatta: 
- Veszélyesnek bizony. 
- Kire nézve? 
- Mindenkire. 
McKie-t meglepetésszerűen érte a válasz, és új megvilágításba helyezte Aritch viselkedését. A férfi elhatározta, hogy visszavonulót fúj, és megvizsgálja az iménti kinyilatkoztatást. 
- A Dosadi-projektet tehát a gowachinok kisebbsége jóváhagyta - egy olyan kisebbség, mely hajlandó volt elfogadni egy veszélyes veszteség-nyereség indexet. 
- Hajlamos vagy úgy fogalmazni, McKie, mintha valami különleges bűntudatot igyekeznél belénk plántálni. 
- Esetleg a Konföderációban uralkodó többség egyetértene a meglátásommal? 
- Amennyiben a tudomásukra jutna. 
- Értem. Akkor hát, a kockázat veszélyének vállalásával milyen jövőbeni eredményeket vártatok? 
Aritch mélyről jövő nyögést hallatott. 
- Légum, biztosíthatlak, hogy kizárólag önként jelentkezőkkel dolgoztunk, azok pedig csakis az emberek és a gowachinok közül kerültek ki. 
- Nem válaszoltál a kérdésemre. 
- Csupán elhalasztottam. 
- Akkor arra válaszolj, elmondtátok-e a jelenlkczőknek, hogy választhatnak, és akár nemet is mondhatnak? Elmondtátok nekik, hogy veszélybe kerülhetnek? 
- Nem próbáltuk elijeszteni őket... nem. 
- Érdekelte bármelyikőtöket is az önként jelentkezők szabad akarata? 
- Vigyázz, mivel gyanúsítasz bennünket, McKie. A tudomány és a szabadság között alapvető összeütközés van - bárhogy is tekintenek a tudományra annak gyakorlói, és bárhogy is értelmezik a szabadságot azok, akik saját meglátásuk szerint élvezik azt. 
McKie-nek erről egy cinikus gowachin aforizma jutott eszébe: Fontosabb hinni, hogy szabad vagy, mint valójában szabadnak lenni. 
Így válaszolt: 
- Az önként jelentkezőiteket kelepcébe csaltátok. 
- Néhányan biztosan így gondolnák. 
McKie-nek szöget ütött a fejébe a kijelentés. Még mindig nem tudta pontosan, mit művellek a gowachinok Dosadival, de annyit már gyanított, hogyvalami undorító dologról lehet szó. Nem tudta száműzni a félelmet a hangjából: 
- Térjünk vissza a várt eredmény kérdéséhez. 
- Légum, mindig is nagyra tartottuk a fajtádat. Az egyik legfontosabb alapelvünket ti adtátok nekünk: Egyetlen fajban sem szabad jobban bízni, mint ahogy az saját érdekeihez kötődik. 
- Ez még mindig nem kielégítő magyarázat... 
- Ebből az alapelvből még egy szabályt felállítottunk: Bölcs dolog úgy irányítani a cselekedeteidet, hogy a más fajok és saját fajtád érdekei összecsengjenek. 
McKie a Főmagiszterre bámult. Ez az agyafúrt agg gowachin egy emberek és gowachinok közti összeesküvést sejtet, hogy eltussolja azt, amit Dosadin művelnek? Megkockáztatna egy ilyen húzást? Mennyire komoly ez a Dosadi-fiaskó? McKie, a problémát felmérendő, megkérdezte: 
- Milyen eredményeket vártatok? Ragaszkodom a válaszodhoz. 
Aritch magába roskadt. Széke hozzáidomult testének új helyzetéhez. A Főmagiszter egy hosszú és lapos pillantással illette McKie-t, aztán megszólalt: 
- Jobban játszol, mint reméltük. 
- Veletek a törvény és a kormányzás mindig is játék volt. Én egy másfajta arénából származom. 
- Az Irodából. 
- És megszereztem a légumi rangot. 
- Az én Légumom vagy? 
- A hűségeskü kötelez. Vagy nem bízol... 
McKie nem folytatta. Hirtelen beléhasított a felismerés. Hát persze! A gowachinok már hoszszú ideje tudják, hogy Dosadiból törvénykezési ügy lesz. 
- Miben nem bízom? - kérdezett vissza Aritch. 
- Legyen már vége a kertelésnek! - fakadt ki McKie - Már akkor a Dosadi-kérdés járt az eszedben, amikor kitanítottál. Most meg úgy csinálsz, mintha nem bíznál a saját tervedben. 
Aritch ajkai megremegtek. 
- Milyen különös. Gowachinabb vagy egy gowachinnál. 
- Milyen eredményeket reméltetek, amikor vállaltátok ezt a rizikót? 
Aritch szétterpesztette az ujjait, kifeszítve az úszóhártyákat. 
- Gyors befejezést reméltünk, és olyan eredményeket, melyek eltompítják a természetes viszolygást, melyre kezdettől fogva számítottunk. De a ti számításotok szerint nem tíz vagy tizenöt, hanem többb mint húsz generációval ezelőtt indítottuk be a gépezetet. Eredmények? Igen, voltak eredmények, de nem merjük használni őket, mint ahogy Dosadit sem merjük felszabadítani a rabiga alól, nehogy olyan kérdéseket teremtsünk, amelyeket nem tudunk megválaszolni anélkül, hogy fel ne fednénk... a forrásunkat. 
- Az eredményeket! - kiáltotta McKie - Légumod ragaszkodik hozzá. 
Aritch beleremegett, ahogy szegmentjein keresztül kiengedte a levegőt. 
- Dosadi koordinátáit csakis a bolygót őrző kalebán ismeri, és azzal bíztuk meg, hogy anélkül tegye hozzáférhetővé a bolygót, hogy felfedné annak helyzetét. Dosadin emberek és gowachinok élnek. Egyetlen városban, melynek a neve Chu. Körülbelül kilencvenmillióan lakják, a faji megoszlás pedig közel ötvenötven százalék. A városon kívül, a Periférián talán háromszor ennyien élnek, ők azonban nem vesznek részt a kísérletben. Chu hozzávetőlegesen nyolcszáz négyzetkilométer területű. 
A népsűrűség megdöbbentette McKie-t. Több millió lény jut egy négyzetkilométerre. Nemigen tudta elképzelni, hogy lehetséges ez. Még ha egy város függőleges kiterjedését vesszük is... és a föld alatti szinteket... Lesznek persze olyanok, akik befolyásuk révén nagyobb teret szereznek, de a többiek... Magasságos ég! Egy ilyen városban nyüzsögnek az emberek, és senki nem menekülhet a társai jelentette feszültségtől, csak azon a különös Periférián. McKie ezen meglátásait Aritch-nak is ecsetelte. 
A Főmagiszter igazat adott neki. 
- A népsűrűség némely részen valóban iszonyú. A dosadiak ezeket "Katakombáknak" hívják, és erre jó okuk van. 
- De hát miért? Ott van egy egész bolygó, ahová mehetnének... 
- Dosadi a mi életformánkra nézve mérgező. Az összes élelem a Chu városának szívében elhelyezkedő, körültekintően irányított hydrolponikus gyárakból származik. Az élelmiszergyárakat, valamint az elosztást hadvezérek felügyelik. Minden egyfajta katonai irányítás alá tartozik. A várható életkor a városban mégis négyszer nagyobb, mint azon kívül. 
- Azt mondtad, a városon kívüli lakosok száma jóval nagyobb, mint... 
- Szaporodnak, akár a nyulak... 
- Milyen eredményeket lehetett várni egy ilyen... 
- A ránehezedő nyomás alatt az élet felfedi alapvető elemeit. 
McKie elgondolkodott azon, amibe a Főmagisztertől beavatást nyert. A Dosadiról alkotott kép leginkább fortyogó masszához hasonlítható. Hadvezérek... Falakat képzelt maga elé, melyek között néhány ember viszonylag tágas térben é1 és dolgozik, míg a többiek... Magasságos ég! Iszonyat ez egy univerzumban, ahol olyan, az életre kiválóan alkalmas világok is vannak, melyeken mindössze néhány ezer lény é1. McKie remegő hangon szólt a Főmagiszterhez: 
- Ezek az alapvető elemek... az eredmények, amelyekre kíváncsiak voltatok... Mondj róluk valamit. 
Arilrlh előrelendült ültében: 
- A kapcsolatok új formáival szembesültünk, új motivációs eszközökre leltünk, eddig sosem tejtelt nrozgatórugókra, melyek képesek egy egész népességet befolyásolni. 
- Ezen felfedezések pontos és specifikus részletezését kérem. 
- Azonnal, Légtan,... azonnal. 
Miért habozik Aritch? Talán az úgynevezett eredmények messze elmaradnak egy efféle kísérlet visszataszító szörnyűségei mögött? McKie megkockáztatott egy újabb támadást: 
- Azt mondod, a bolygó mérgező. Akkor miért nem evakuáljátok a lakóit, fokozatosan, akár memóriatörléssel, ha muszáj, és miért nem hozzátok be őket új jövevényként a Konföderációba... 
- Nem merjük! Először is, a lakosság immunitást szerzett a memóriatörlésre a mérgek egyik melléktermékéből, melyekből valamennyi azért bekerül az élelmiszerbe. Másodszor, ha azt vesszük, mi lett belőlük Dosadin... Hogy magyarázzam meg? 
- Miért nem hagyják el maguktól a bolygót? Feltételezem, hogy a dimenzióajtót nem használhatják, de hát ott vannak a rakéták, és egyéb mechanikus... 
- Nem fogjuk hagyni, hogy elmenjenek. Kalebánunk saját szavaival élve "tempokinetikus korlátként" zárja körül a bolygót. Istenfalként, melyen a kísérleti alanyok nem juthatnak át. 
- Miért? 
- Inkább mindenestül elpusztítjuk az egész bolygót, mintsem hogy rázúdítsuk a lakosságát a Konföderációra. 
- Milyenek Dosadi lakói, hogy ilyesmi egyáltalán az eszetekbe jut? 
Aritch megborzongott: 
- Szörnyetegeket alkottunk. 
  

  
Minden kormányban csalók vannak, és semmit semszabad elhinni abból, amt mondanak. 
- egy, az ősidőkben élt emberi újságíró mondása 
 
Ahogy Jedrik az épülethez csatlakozó parkolótorony tetején viharzott keresztül főösszekötősége utolsó délutánján, nem tudott menekülni a tudattól, hogy a rang jelentette újabb kiváltságtól szabadul nemsokára. A hatalomkufárok és a köztisztviselők járművei az alatta levő épületben tornyosultak - mozgatószerkezetekre erősített fogók tartották őket a levegőben. A járművek között éppúgy előfordultak az uralkodó kisebbség óriási méretű jaigerei, melyeknek a páncélzattól, fegyverzettől és a redundáns motorszerkezettől hatalmas súlyuk volt, mint az apró fekete siklók, melyeket a magafajtáknak utalnak ki. Jedrik, az extisztviselő tudta, hogy most fog utoljára beleülni a kis járműbe, mely egykor megszabadította a reggeli és esti tülekedéstől a földalatti sétányokon. 
Indulását nagy körültekintéssel időzítette. Azok, akik jaigerekben utaznak, ,nehogy újból kiutalják a siklót és annak sofőrjét. Havvy, a sofőr, különös figyelmet követelt tőle ezen az utolsó utazáson, ebben a rövidke időintervallumban, melyet a lány hajlandó volt rászánni. 
Jedrik érezte, hogy az események most már saját őrjítő ütemükben száguldanak tovább. Csupán aznap reggel történt, hogy az ötven emberi lényre kimondta a halálos ítéletet. A lavina mostanra istenigazából beindult. 
A parkolótorony tetőjárdáját toldozva-foldozva javították meg a Perifériáról jött három gerilla nemsokkal azelőtti bombamerénylete után. Lába automatikusan igazodott az egyenetlen kövezethez, ahogy a nyílt terepen a csúszda felé igyekezett. A csúszdánál aztán megtorpant, és nyugat felé, a Chut körülölelő sziklaszirtek irányába nézett. A nap, mely lassan már késő délutáni árnyait vetette a sziklákra, aranyos gömbként ragyogott keresztül az Istenfal tejszerű ködjén. Újonnan ébredt félelmei azonban nem egy napot, hanem egy gonosz szemet láttattak vele, mely őt lesi. 
Mostanra a varangyspiclik óvatlan rajtaütése biztosan beindította a rotációs iratszekrények önmegsemmisítő mechanizmusát. Jelentésük késéssel fog érkezni, mire a hierarchiában olyan szintre bukdácsol, ahol valakinek lesz mersze felelős döntést hozni a kérdésben. 
Jedrik azon igyekezett, nehogy sötét árnyak vetüljenek gondolataira. Az iratok után egyéb adatok is a felszínre kerülnek majd. A Választófejedelem emberei egyre gyanakvóbbak lesznek. Ez azonban tervének részét képezte, egy' réteget a sok közül. 
Egy hirtelen mozdulattal a csúszdába lépett, lepottyant a parkoló szintjére, és a keskeny folyosókon végignézve a többi felfüggesztett jármű között függő siklójára pillantott. Havvy ott ücsörgött a lejtős motorháztetőn, vállban jellegzetesen meggörnyedve. Remek. Pont úgy viselkedik, ahogy várta. Bizonyos furfangra lesz most szüksége, bár nem számított semmiféle gondra egy olyan felszínes és átlátszó embernél, mint Havvy. Jobb kezét mégis a zsebében tartotta, melybe előzőleg egy apró, ám a célnak megfelelő fegyvert rejtett. Most már semmi sem állíthatja meg. Vannak válogatott és képzett tisztjei, de egyikük sem rendelkezik az ő képességeivel. A hadseregnek, melyet erre a pillanatra szerveztek, szüksége van a Jedrikben megbúvó pluszra, hogy az elkövetkezendő napok egyikén kivívhassa magának a győzelmet. 
Per pillanat a hurrikán felett kell lebegnem, mint egy játszi falevél. 
Havvy éppen egy könyvet olvasott, olyan pseudoremekművet, melyeket mindig is szeretett. Olyan könyvet, melyről Jedrik tudta, hogy úgysem érti meg. Olvasás közben a hüvelyk- és mutatóujjával alsó ajkába csípett - a póz a nagy gondolatok mélységesen intellektuális tanulmányozásának illúzióját keltette. De akkor is csak illúzió volt. Havvy nem adta jelét annak, hogy hallja, amint Jedrík feléje siet. A könyv lapjait könnyű szellő libbentette meg, a férfi pedig egy ujjával lefogta őket. Jedrik még nem tudta kibogarászni, mi van a címlapon, de annyit sejtett, hogy ez a könyv is az ellenzett irodalom listáján szerepel, mint szinte minden, amit a férfi olvas. Körülbelül ez Havvy vakmerőségének csúcsa. Nem valami hatalmas, ráadásul egyfajta hamis ragyogás szövi át. Újabb illúzió. 
Mostanra Havvy már egészen tiszta, kivehető közelségbe került. A férfinek fel kellett volna fedeznie a lányt, de továbbra is a könyvébe mélyedt. Havvy-nak nagy, barna szeme van, melyről nyilván azt hiszi, hogy az ártatlanság hamis hatását keltheti vele. Valódi ártatlansága azonban messze túlmegy a megtévesztésre irányuló erőtlen próbálkozásain. Jedrik könnyűszerrel el tudta képzelni, miféle jelenet játszódna le előtte, amennyiben Broey egyik embere ebben a pozitúrában lelne a férfire. 
- Tiltott könyv? - kérdezné Havvy, kihasználva barna szemének minden vélt őszinteségét - Nem gondoltam, hogy akad még belőlük errefelé. Azt hittem, mindet elégettétek. Egy kollégám adta nekem az utcán, amikor megkérdeztem, mit olvas. 
A Választófejedelem spiclije pedig gúnyos mosolyát elfojtva így felelne: 
- És nem fogtál gyanút egy ilyen ajándék láttán? 
Ha ilyesmire kerülne sor, akkor a dolgok várhatóan egyre rázósabbá válnának Havvy számára, melyek kicsúsznának az ellenőrzése alól. 
Ártatlan barna szeme a Választófejedelem embereit éppúgy nem tudná meggyőzni, ahogy őt, Jedriket sem. Mindennek fényében egyebekre is rájött, amikor arra gondolt, éppen Havvy volt az, aki az Istenfalhoz való kulcsot felkínálta neki - Jorj McKie személyében. A férfi a maga keménylegényes, összeesküvői módján így kezdte: 
- A Periféria újabb ügynököt akar beküldeni. Úgy gondoltuk, talán... 
És minden részlet, melyet e furcsa fejleményről elárult, minden kérdés, melyet átlátszó őszinteségével megválaszolt, csak fokozta Jedrikben a feszültséget, a meglepetést, az ujjongást. 
Ilyen dolgokra gondolt, ahogy a férfihez közeledett. 
Havvy végre megérezte a jelenlétét, és felnézett. A felismerésen kívül valami váratlan reakció - félig-meddig leplezett óvatosságféle - áradt belőle. Becsukta a könyvet. 
- Korán jöttél. 
- Ahogy megbeszéltük. 
Havvynak e váratlan viselkedésváltása feszültté tette Jedriket, felkeltette régi gyanakvását. Nem maradt más hátra, mint a támadás: 
- Csak a varangyok csinálnak mindent olyan tervszerűen - felelte. 
Havvy gyorsan balra pillantott, aztán jobbra, majd vissza a lányra. Erre nem számított. Ez kissé nyíltabb kockázatot hordozott annál, amint Havvy még szeretett. A Választófejedelemnek mindenütt vannak lehallgatóberendezései. Havvy reakciójából a lány azonban megtudta, amit akart. A siklóra bökött: 
- Induljunk. 
Havvy zsebre tette a könyvét, lecsúszott a motorháztetőről, és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Talán egy kicsit túl hevesek voltak a mozdulatai. Zöld csíkos ruhaujjának kézelője beleakadt az egyik ajtókilincsbe. Zavarodottan, mérgesen szabadította ki magát. 
Jedrik bekapcsolta a biztonsági övet. Havvy egy kicsit túl erősen csapta be az ajtót. Ideges. Jól van. A férfi a lány balján foglalt helyet, az irányítópultnál. A profilját mutatta neki, ahogy beszélt. 
- Hová? 
- Haza. 
Némi habozás után Havvy aktiválta a felfüggesztőművet. A sikló megindult, oldalra libbent, majd a bukófolyosón keresztül az utcára siklott. 
Ahogy kiértek a parkolótornyot körülvevő árnyékból, még mielőtt a felfüggesztőkarok elengedték volna a járművet, és Havvy aktiválhatta volna a sikló saját hajtóművét, Jedrikben megerősödött az elhatározás, hogy nem fog hátrafordulni. Az összekötőközpont épülete múltjának része lett, egy zöldszürke kőkupac a többi felhőkarcoló között, ahol itt-ott azért ki lehetett látni a sziklafalra és a folyó ágaira. Életének egy szakaszát ezzel lezárta. Jobb, ha ezt egyértelműen teszi. Tiszta fej kell a következő lépcsőfokhoz. Mert a következő lépcsőfok a háború. 
Nem történik meg gyakran, hogy Dosadi tömegeiből kiválik egy hadsereg, hogy helyet keressen magának a hatalmi rendszerben. Az általa teremtett erő milliónyi szilánkra aprítja majd a rettegést. Most azonban mindössze néhány ember félelmei foglalkoztatták, és közülük is Havvy volt az első a sorban. 
A férfi szokatlan hozzáértéssel vezetett, nem túl szakszerűen, hanem pontosan úgy, ahogy kell. Kormányboton nyugvó kezének csontjai felett mégis fehér volt a bőr. Még mindig az a Havvy feszíti meg előtte az izmait, akit ismer, nem az a baljós figura, aki Dosadi polgárának bőrébe bújva játssza kisded játékait. Ezért olyan hasznos neki Havvy, no és ezért vallott kudarcot. Dosadi már megfertőzte, sikerült hasonlóvá tennie önmagához. Ez McKie esetében nem megengedhető. 
Havvyban látszólag van annyi logika, hogy tartson tőle. Jedrik hagyta, hogy terjeszkedjen benne ez az érzés, amíg az előtte lejátszódó jelenetet figyelte. A forgalom gyér volt, csupán páncélozott járműveket lehetett látni. Meg az olykor felbukkanó alagsori lejáratokat, melyekből mintha fegyverek szegeződtek volna rájuk az árnyékból, mintha szemek figyelték volna őket a őrhelyek apró nyílásain keresztül - vagyis minden normálisnak hatott. Túl korai lett volna még a felhajtás egy ámokfutó Főösszekötő miatt. 
Késedelem nélkül érkeztek az első, fallal körülvett ellenőrzési ponthoz. Az őrök hányaveti hatékonysággal dolgoztak - s csupán egy futó pillantással illették a siklót, és két utasának azonosító jelvényét. Rutinmunka, semmi más. 
A rutinmunka pedig azt a veszély hordozza, gondolta Jedrik, hogy nagyon hamar unalmassá válik. Az unalom pedig tompítja az érzékeket. Ez az unalomérzet az, melynek kialakulását ő és segédei egyfolytában próbálják megakadályozni a harcosok között. Dosadi eme új ereje még sok meglepetéssel fog szolgálni. 
Ahogy Havvy a szokásos körgyűrűbe vitte fel a siklót a falak között, az utak szélesebbek, nyíltabbak lettek. A szabad területeken kertek nyújtóztak végig - mérgezőek, ám pompázatosak. Leveleik bíborvörösen tündököltek a félhomályban. A bokrok alatt savas folyadékcseppektől csillogó szeméthegy - a terület védelmének egyik sajátos módja Dosadin. A bolyó sok mindenre megtanítja azokat, akik hajlandók tanulni. 
Jedrik a fejét elfordítva Havvyra szegezte a tekintetét, figyelte, ahogy a férfi a vezetésre koncentrál, mozgósítva rejtett energiakészleteit. Havvy számára ez volt a tanulás határa. Úgy tűnt, tisztában van saját fogyatékosságaival, és tudja, sokan csodálkoznak, hogy lehetett belőle sofőr, még ha csak középszerű is, amikor a Katakombákban nyüzsögnek az olyan emberek, akik bármire képesek lennének egyetlen aprócska lépésért felfelé. Havvy nyilván olyan értékes információk birtokában van, melyeket el tud adni a feketepiacon. Ezt a feketepiac-dolgot pedig ki kell szednie a férfiból. Eszrevehetően kell ügyetlenkednie, mintha a nap eseményei felkavarták volna: 
- Kihallgathatnak bennünket? - kérdezte. 
Tervét ez semmiben nem befolyásolná, ám ez az a fajta ügyetlenség, melyet Havvy éppen úgy fog értelmezni, ahogy várja. 
- Kiiktattam a mikrofonokat, ahogy szoktam - felelte a férfi. - Ha bárki ellenőrizné, úgy fog festeni a dolog, mintha maguktól döglöttek volna be. 
Csak te dőlnél be ennek - futott át Jedrik agyán. 
Eppen ilyen gyermekded választ várt Havvytól. Bevetette a vezércselt, és valódi kíváncsisággal kérdezte: 
- Azt akartad, hogy édes kettesben maradhassunk? 
Havvynak még idejében sikerült összeszednie magát, mielőtt a döbbenet kiült volna az arcára. 
- Ó, dehogy! Elővigyázatosságból tettem. További információim is vannak, amit el szeretnék adni neked. 
- De a McKie-ről szóló információt ajándékba adtad. 
- Hogy bebizonyítsam, mennyit érek. 
Ó, Havvy! Miért próbálkozol? 
- Különleges adottságaid vannak - felelte, és észrevette, hogy a férfi még csak meg sem érzi hangjában az iróniát - Miféle információt akarsz nekem eladni? 
- McKie-ről van szó. 
- Valóban? 
- Mennyit ér neked? 
- Én lennék az egyetlen vevőd, Havvy? 
A férfi vállizmai összerándultak, ahogy még erősebben szorította a kormánybotot. Meglepően könnyű volt felfedezni a hangjában a felgyülemlő feszültséget. 
- Ha a megfelelő helyen értékesítem az információmat, azzal körülbelül öt évi gondtalan életet nyerek - nem kellene az élelem, a megfelelő lakhely, vagy bármi más miatt aggódnom. 
- Akkor miért nem ilyen helyen adod el? 
- Azt nem mondtam, hogy el tudom adni. Vevő és vevő között nagy a különbség. - És aztán ott vannak azok, akik egyszerűen elveszik, ami kell nekik, nem igaz? 
Erre nem kellett válaszolnia, és ez pont így volt jó. Hirtelen egy sorompó keresztezte az útjukat, fékezésre kényszerítve Havvyt. Egy futó másodpercre Jedriket hatalmába kerítette a félelem, de érezte, hogy reflexei meggátolják ennek fizikális megnyilvánulásait. Aztán látta, hogy azért tartóztatták fel őket, mert az úton egy alkatrészszállítmány döcögött tova előttük. 
Jedrik kinézett a jobb oldali ablakon. A város erődítményrendszerének soha véget nem érő karbantartása és erősítése folyt a közvetlenül alattuk húzódó szinten. Emlékezett rá, hogy délnyugaton ez a város nyolcadik védelmi szintje. Az utcán felhangzott a sziklakalapácsok robaja. Mindent elárasztott a szürke por, mely felhőkbe sűrűsödve szállongott körülöttük. Égett kovakőszagot érzett, azzal a kesernyés, fémes ízzel vegyítve, melytől Chuban sehol sem lehetett szabadulni - a mérgező halál aromájával, mellyel a bolygó megajándékozta lakóit. Jedrik becsukta a száját és aprókat lélegzett, miközben mintegy mellékesen tudatosult benne, hogy a munkások mind a Katakombákból valók, mindannyian emberek, és körülbelül a kétharmaduk nő. Utóbbiak közül egyik sem látszott tizenötévesnél idősebbnek. Már most észrevehető volt komoran éber tekintetük, mely a Katakombákban születetteket jellemezte. 
Egy fiatal munkavezető férfi haladt el mellettük, segédjével a nyomában. A segéd egy idősebb, hajlott hátú férfi volt, csomókban lógó szürke hajjal. Lemondó belenyugvással ballagott, és ez láthatóan bosszantotta a munkavezetőt, mert intett neki, hogy siessen. A kettejük között fennálló kapcsolat ily módon megnyilvánuló finomságai teljességgel elkerülték Havvy figyelmét, fedezte fel Jedrik. 
A munkavezető érdeklődéssel mért végig egy munkásnőt, ahogy elhaladt mellette. A nő felfigyelt az érdeklődésre, és még nagyobb igyekezettel vagdalkozott a kalapácsával. A munkavezető mondott valamit a segédjének, aki erre odament a nőhöz, és beszélgetésbe elegyedett vele. A nő elmosolyodott, rápillantott a munkavezetőre, majd bólintott. A munkavezető és segédje azután továbbálltak - vissza sem néztek. A későbbi találka e nyílt megtárgyalása elkerülte volna Jedrik tudatos figyelmét, ha a nő nem hasonlít annyira egyik ismerősére... aki mostanra halott volt, mint gyermekkori pajtásai közül oly sokan. 
Hirtelen megszólalt a csengő, a sorompó pedig felemelkedett. 
Havvy továbbhajtott, és futólag a munkavezetőre sandított, ahogy elhaladtak mellette. A pillantás nem nyert viszonzást, melyből Jedrik arra következtetett, hogy a munkavezető már sokkal korábban megnézte magának a sikló utasait. 
Jedrik ott folytatta a beszélgetést Havvyval, ahol az imént abbahagyták. 
- Miből gondolod, hogy tőlem többet kaphatsz, mint másoktól? 
- Nem többet... Arról van szó, hogy veled kevesebb rizikót vállalok. 
Érződött a hangján, hogy őszintén gondolja - a hangján, mely ártatlan csengésével sok mindent elárult tulajdonosáról. Jedrik a fejét rázta. 
- Azt akarod, hogy én vállaljam a rizikót azzal, hogy továbbítom felfelé? 
Havvy hosszadalmas szünet után így válaszolt: 
- Iudsz biztonságosabb módszert? 
- Valahol az ellenőrzés területén kellene bevetnem téged. 
- De akkor a védelmed alatt lennék, ugye? 
- Miért vennélek a védelmem alá, ha már nincs szükségem rád? 
- És miből gondolod, hogy nem tudok még több információt szerezni? 
Jedrik erre felsóhajtott, és azon töprengett, miért folytat egy teljesen meddő játékot. 
- Mindketten belerohanhatunk egy információtolvaj karmaiba. 
Havvy nem válaszolt. Bizonyára ő is fontolóra vette ezt az eshetőséget őrült haditervével kapcsolatban. 
Bal oldalon egy alacsony, barna épületet hagytak maguk mögött. Az utca az épületet megkerülve felfelé kanyarodott, és a következő szinten egy zsúfolt téren vezetett keresztül. A jobb oldalon álló két magasabb torony között Jedrik vetett egy futó pillantást a folyó előtűnő részére, aztán egyre több épület fogta közre őket, hasonlóan ahhoz, ahogy a sziklafal öleli körül Chut. Az épületek minden egyes feljebb levő szinten magasabbak lettek. 
Ahogy Jedrik várta, Havvy nem bírta elviselni a lány szótlanságát. 
- Mit fogsz tenni? - tudakolta. 
- Fel tudok ajánlani egy év védelmet. 
- De hát ez... 
- Ez a maximum. Elfogadod, vagy nem? 
A férfi érezte, hogy végleges döntésről van szó, de mivel nem tagadhatta meg önmagát, ezen a pontotn még nem adta fel. Ez volt az egyetlen hasznos tulajdonsága. 
- Nem lehetne esetleg... 
- Nem alkudozom tovább! Ha nem adod el azért, amit kínáltam érte, akkor esetleg egyszerűen kikényszerítem belőled. 
- Te nem lennél képes ilyesmire! 
- Mennyire félreismersz. A magadfajta informátorokat sokkal olcsóbban is meg tudom vásárolni. 
- Kemény fából faragtak. 
Jedrik együttérzésétől vezéreltetve egy kis lec két adott Havvynak: 
- Ez a túlélés garanciája. De ezt most felejtsük el. Az információd valószínűleg olyasmit tartalmaz, amit már úgyis tudok, vagy amire egyébként sem lenne szükségem. 
- Sokkal többet ér, mint amennyit kínáltál érte. 
- Ezt mondod te, de én ismerlek, Havvy! A túl nagy kockázatot nem vállalod. A kisebbeket néha igen, de nagyot aztán soha. Az információdnak nem lehet számomra akkora értéke. 
- Ha tudnád... 
- Már nem érdekel, Havvy. 
- Ó, hát ez aztán remek! Először alkudozol velem, aztán kiszállsz, amikor... 
- Én nem alkudoztam! 
Ez az őrült tényleg semmire sem képes? 
- De hát... 
- Havvy! Jól figyelj rám. Egy kis taknyos vagy, aki olyasmire bukkant, amiről azt hiszi, hogy világrengető jelentőségű. Valójában erről szó sincs, de ahhoz elég nagy dolog, hogy jól megijesszen. Nem tudod úgy eladni ezt az információt, hogy ne tennéd hurokba a fejed. Ezért jöttél vele hozzám. Azt képzeled, majd az ügynököd leszek. Túl sokat képzelegsz. 
A harag visszatartotta Havvyt attól, hogy felfedezze Jedrik szavainak jelentőségét. 
- Igenis vállalom a kockázatot! 
Jedrik nem is próbálta kendőzni, milyen jól szórakozik: 
- Igen ám, Havvy, de sosem ott, ahol kellene. lessék, itt az alkalom. Mondd el, miféle értékes információd van. Csak semmi blöff. Hadd döntsem el én, valóban olyan fontose. Ha úgy gondolom, többet ér, mint amennyit ajánlottam érte, akkor többet fizetek. Ha viszont már tudok róla, vagy semmire sem jó, akkor nem kapsz érte semmit. 
- Lépéselőnyben vagy! 
- Még szép. 
Jedrik Havvy vállát figyelte, fejtartását, izmait, ahogy vezetés közben meg-megfeszülnek a ruhaujj alatt. Kétségtelen, hogy a munkásosztály tagja, mégsem tudja, hogy a munkások őrangyala a csend: Ha megtanulod a csendet, megtanulod értelmezni azt is, amit hallasz. A munkások a legritkábban vállalkoznak bármire is. És itt van Havvy, annyira távol mindettől és a többi munkáshagyománytól, hogy meglehet, soha nem járta meg a Katakombákat. Legalábbis akkor nem, amikor még tanulhatott volna valamit. Mégis a Periférián élő barátairól mesél, és úgy csinál, mintha saját összeesküvői bázisa lenne. Olyan munkája van, amihez alig konyít valamicskét. És minden, amit művel, azon elképzeléséről tanúskodik, hogy mindezen apró jelekkel egy Jedrik-félének nem árulja el magát. 
Hacsak nem egy bravúrosan megalkotott színjátékról van szó. 
Effajta csodában nem hitt ugyan, de elővigyázatosságból azért fontolóra vette a halovány eshetőséget. Ezért és a Havvyban fellelhető, szembetűnő fogyatékosságok miatt nem akarta kulcsként használni a férfit az Istenfalhoz. 
Most éppen a Választófejedelem főhadiszállása mellett haladtak el. Jedrik oldalra fordult, és a kőerődítményre pillantott. Gondolatai szúrtak, akár a tüskés bozótos. A Havvyval kapcsolatos feltételezéseit mindig különös védekezőreflexekkel kell kísérnie. Nem Dosadiról való reflexekkel. 
Nézte, ahogy a munkások tömege lefelé özönlik a lépcsőkön a Választófejedelem palotájának aljában levő alagsori lejárat felé. Havvyval kapcsolatos problémája furcsamód emlékeztette arra, amivel Broey fog szembesülni, amikor az exösszekötő Keila Jedrik sorsáról kell döntenie. Nagy odafigyeléssel és precízítással tanulmányozta Broey döntéseit - ezzel saját képességeinek határait igyekezett felmérni. Eközben alapvető tulajdonságait változtatta meg, és különös módon ezután már nem hasonlított a dosadiakra. Soha nem fognak Keila Jedrik nyomára bukkanni a DemoPolban. Ahogy Havvyra és McKie-re sem. De ha neki sikerült... 
A régióban levő sűrű gyalogosforgalom miatt Havvy csak lépésben tudott haladni. Az Első Számú Lejáratból a Választófejedelem további munkásai özönlöttek elő, tömegével, mint akiket sürgős küldetésre bocsátottak. Jedrik azon töprengett, vajon vane köztük valaki az ő ötven áldozata közül. 
Nem szabad hagynom, hogy elkalandozzanak a gondolataim. 
Lebegni, mint egy tudatos falevél, egy dolog, de még nem sodródhat bele a hurrikánba... még nem. Újra a csendes, ám annál bosszúsabb Havvyhoz fordult: 
- Mondd csak, Havvy, öltél te már valaha embert? 
A férfi válla megfeszült. 
- Miért kérdezel ilyet? 
Jedrik egy ideig Havvy profiljára bámult, mintha maga is ezen töprengene. - Azt hittem, válaszolni fogsz. De már értem, mi a helyzet: nem fogsz. Nem először követem el ezt a hibát. 
Havvy ezúttal sem tudta értelmezni a kapott leckét. 
- Sok embernek feltetted már ezt a kérdést? 
- Ez most teljesen mindegy. 
Jedriknek titkolnia kellett hatalmas szomorúságát. 
Havvynak ahhoz sincs elég esze, hogy a legegyértelműbb jelekből olvasson. A haszontalan részeket rakja össze. 
- Nem férkőzhetsz be csak úgy a magán... 
- Fogd már be, te szerencsétlen! Hát semmit sem értesz? Néha előfordul, hogy csak a halál lehet a megoldás. 
Havvy ebben csupán a kimondhatatlan gátlástalanságot volt képes meglátni, és Jedrik előre tudta, hogy így lesz. Amikor a férfi ráemelte fürkésző tekintetét, egy cinikus vállrándítással felhúzta a szemöldökét. Havvy továbbra is hol az utat, hol pedig a lány arcát figyelte - viselkedése félelemről, balsejtelemről árulkodott. Egyre rosszabbul vezetett, sőt valósággal életveszélyesen. 
- Vigyázz! Mit művelsz, te bolond? 
Havvy erre megpróbált jobban odafigyelni a vezetésre - úgy gondolta, talán mégis a forgalom hordozza a nagyobb veszélyt. 
Amikor legközelebb ismét a lányra bámult, az elvigyorodott, és tudta, hogy a férfi képtelen lesz bármilyen halált hozó hangulatváltást felfedezni rajta. Havvy már-már azon töprengett, megtámadja-e a lány, bár gyanította, hogy valószínűleg nem akkor tenné, amikor éppen vezet. Azt viszont nem hitte, hogy kétségei még jobban elárulják. 
Havvy kétségtelenül nem csodalény. Egy dolog biztos: az Istenfalon túlról érkezett, az "X" birodalomból, McKie hazájából. Nem lényeges, hogy a Választófejedelemnek dolgozike, vagy sem. Sőt, valójában egyre megkérdőjelezhetóbb, hogy Broey egy ilyen veszélyes, és hibás eszközt alkalmazna. A Dosadi tanította egyetlen túlélési lecke látszólagos, és egyben vakmerő semmibe vétele nem lehet ilyen tökéletes. Aki ilyesmit színlel, az elpusztul. Csakis a teljesen tudatlanok képesek Havvy korát megérni, őket is csak kuriózumként hagyják életben, mint különleges adatok potenciális forrását... különleges adatokét, melyek nem feltétlenül fontosak. 
Miután Jedrik a legvégső pillanatra halasztotta a Havvy Probléma megoldását, s miután minden lehetséges hasznot kifacsart belőle, pontosan tudta, mitévő legyen. Bárki védelmét is élvezi Havvy, kérdéseivel pontosan beállított nyomást gyakorol rájuk, egyben minden kaput ny itva hagy saját maga számára. 
- Mi az az információ, amit annyira drágának hiszel? - kérdezte. 
Havvyv mivel érezte, hogy válaszaival az életét mentheti meg, egy ablaktalan épület falához hajtott a siklóval, megállt, majd Jedrikre bámult. 
A lány várt. 
- McKie... - a férfi nyelt egyet - McKie az Istenfalon túlról jön. 
Jedrik hagyta, hadd ragadja magával a kacagás, bár az a vártnál jobban megviselte. Egy pillanatig nmagaleheteüen volt, és ettől azonnal kijózanodott. Még Havvynak sem adhat ekkora lépéselőnyt. 
Havvy dühös volt. 
- Mi olyan vicces ebben? 
- Te magad. Azt remélted egy percig is, hogy nem ismerem fel, ha valaki nem dosadi származású? Kicsikém, te hogy maradtál egyáltalán életben? 
A férfi ezúttal helyesen értelmezte a hallottakat. Egyetlen maradék esélyére kellett hagyatkoznia, mellyel még a lány kérdését is meg tudta válaszolni: 
- Ne gondold, hogy olyan keveset érek. 
Igen, persze: az ismeretlen érték "X"-nek. És van valami bújkáló fenyegetés a férfi hangjában, amit eddig még sosem hallott. Talán erősítést tud hívni az Istenfalon túlról? Ez a körülményeket tekintve nem túl valószínű, de akkor is számítani kell rá. Nem lenne jó, ha a nagyobb horderejű problémához szemellenzővel közelítene. Azoknak, akiknek sikerül egy teljes bolygót körülvenni egy áthághatatlan gáttal, olyan képességeik lehetnek, melyekről neki sejtelme sincs. E lények közül néhányan úgy jönnek-mennek, ahogy kedvük tartja, mintha Dosadi valami csillagközi megálló lenne. És az "X" világból jövő utazók a külsejüket is képesek változtatni - erről a rettenetes tényről sosem szabad megfeledkeznie - őseiben emiatt érlelődött meg a gondolat, hogy megalkossák Keila Jedrike t. 
Az effajta mérlegelésekkor szinte már a kiszolgáltatottság érzése töltötte el, az úton rá leselkedő végső ismeretlenektől való félelem. Havvy vajon még mindig Havvy? Jól bejáratott érzékei azt sugallták: igen. Havvy kém, elterelő figura, és szórakozás. Es még valami, amit nem tud szavakba önteni. Őrjítő. Minden egyes rezdülését képes értelmezni, mégis maradnak megválaszolatlan kérdései. Hogy is lehetne megérteni a Mennybéli Fátylon túli lényeket? A dosadiaknak átlátszóak ugyan, de még ez az átlátszóság is megtévesztő. 
Másrészről hogyan is remélhetik az "X" világ szülöttei, hogy megérthetik (és ezért kiszámíthatják) Keila Jedriket? Érzékeinek minden észrevétele azt sugallja, hogy Havvy csupán Keila Jedrik személyiségének felszínét képes meglátni, pontosan annyit, amennyit a lány mutatni akar magából. Fürkésző szeme csakis annyit fog fel belőle, amennyit a lány láttatni kíván. A kockán forgó, életbevágó érdekek mégis olyan mértékű elővigyázatosságra szólítják Jedriket, mint eddig még soha. Komor elégedettséggel töltötte el, hogy bepillantást nyert a robbanás keltette utórengések ezen arénájába. A puszta gondolata annak, hogy egy dosadi bábu esetleg fellázad "X" ellen, sőt pontosan tudatában van lázadása mibenlétének, bizonyára meghaladja a képességeiket. Túl magabiztosak, míg ő rettenetesen óvatos. Tisztában van azzal, hogy lépéseit nem tudja olyan egyszerűen eltitkolni az Istenfalon túli lények elől, mint a dosadiaktól. "X' olyan felügyelet alatt tartja a bolygót, hogy senki sem tud teljesen észrevétlenül ténykedni. Rá fognak jönni, hogy kétféle Keila Jedrik létezik. Csakis egy dologban bízhat: hogy nem olvassák a legmélyebb gondolatait, hogy csak a felszíni megnyilvánulásokat érzékelik, melyeket amúgy is nekik szán. 
Jedrik erősen figyelte Havvyt, miközben ezen gondolatok futottak át az agyán. Egyetlen rezdülésével sem árulta el, min jár az esze. Ez, végül is, Dosadi legértékesebb ajándéka a túlélőknek. 
- Az információd fabatkát sem ér - bökte ki végül. 
Havvy vádlón nézett rá: 
- Mert már tudtad! 
Mit akar elérni Havvy egy ilyen húzással? 
Jedrik nem most tette fel először magának a kérdést, vajon a férfi a legjobbak közül való-e az "X" által kitermelt egyedek közül. Vagy szándékosan küldik az agyalágyultabbját? Nem valószínű. De hogy lehet Havvy gyermeki tudatlanságával olyan hatalmi eszközöket irányítani, melyeket az Istenfal sejtet? Talán "X" lakói egy nagyszerűbb nép levitézlett utódai lennének? 
Bár a túlélése megkívánta volna, Havvy mégsem fogta be a száját: 
- Ha pedig nem tudtad ezt a McKie-dolgot... akkor... akkor nem hiszel nekem! 
Ez már azért túlzás. Még Havvytól is. A lány elgondolkozott: "X" ismeretlen erejének ellenére Havvynak pusztulnia kell. Túl sok vízet zavar. Az efféle hozzá nem értést csirájában el kell fojtani. 
Minden érzelem nélkül kell elvégezni a dolgot, nem úgy, ahogy a gowachin hímek tizedelik saját ivadékaikat, hanem egyfajta steril határozottsággal, melyet "X" sem értelmezhet félre. 
Egyelőre elérte, hogy Havvy egy meghatározott helyre vezesse. A férfire még vár egy feladat. Majd később, diszkréten odafigyelve a szükséges kacskaringókra, megteszi, amit meg kell tennie. Aztán következhet a második felvonás. 
  

 
Mindenki olyan indíttatásokból cselekszik, melyeket nem kérdőjelez meg, mert így tanították - egy sor mélyen gyökerező előítéletből. Ezért aki bíráskodni kíván, annak fel kell tenni a kérdést: "Hogyan sértettek meg?" És a bírának ekkor a lelkét is meg kell kérdeznie, nemcsak az eszét. 
- "A Kérdés" 
A tárgyalóaréna szertartáskönyve 
A Láda Vigyázóinak kézikönyve 
 
- Az ember azt hinné, titkolsz valamit - mondta McKie vádlón. 
McKie Aritch-csal szemben ült a Főmagiszter termében, és kijelentése, mely a sértés határát súrolta, a köztük levő megváltozott viszony egy jele volt csupán. A nap közelebb úszott a horizonthoz, és glóriája már nem keretezte Aritch fejét. Nyíltabban, sőt őszintébben beszéltek egymással, miután felmérték egyéni lehetőségeiket, és rájöttek, milyen mederben lehet gyümölcsöző párbeszédet folytatniuk. 
A Főmagiszter megfeszítette a combizmát. 
Mivel McKie hosszú ideje közelről ismerte a gowachinok fajtáját, rájött, hogy az agg gowachint a túl sokáig tartó mozdulatlanság okozta fájdalom kínozza. Ezt a felismerést később még a saját előnyére fordíthatja. Feltartotta a bal kezét, és számolni kezdett az ujjaival: 
- Azt mondod, hogy a Dosadira telepített önként jelentkezőket memóriatörlésnek vetettétek alá, ám leszármazottaik közül sokan már immunisak az eljárással szemben. A jelenlegei populációnak tehát sejtelme sincs a Konföderációról. 
- Dosadi lakossága annyit érzékel, hogy ők alkotják az egyetlen civilizációt az egyetlen lakott bolygón az univerzumban. 
McKie alig akart hinni a fülének. Harmadik ujját is feltartotta: 
Aritch undorral meredt a levegőben mutogató kézre. Az idegen ujjak között nincs úszóhártya! 
McKie megszólalt: 
- És azt akarod mondani, hogy ezen a bolygón egy bizonyos, vallási dogmákkal megtámogatott DemoPol a hatalom legfőbb eszköze? 
- Kísérletünk egyik kiindulási feltétele - bólintott Aritch. 
Nem elég kimerítő a válasz, jegyezte meg magának McKie. Az eredeti feltételek mindig változnak. Elhatározta, hogy erre még visszatér, ha a Főmagiszter fájdalmai erősödnek. 
- A dosadiak ismerik az őket körülvevő, kalebán produkálta gát mibenlétét? 
- Próbálkoztak már rakétákkal, és kezdetleges elektromágneses hajtómuvekkel. Annyit felfognak, hogy azzal az energiával, amelyet elő tudnak állítani, nem képesek áttörni az Istenfalon. 
- Így nevezik a határmezsgyéjüket? 
- Igy, vagy Mennybéli Fátyolnak. Ezek az elnevezések bizonyos fokig tükrözik is a gáthoz való viszonyukat. 
- A DemoPol több kormányzási formát is szolgálhat - töprengett McKie 
- Az ő kormányzatuk alapvetően milyen jellegű? 
Aritch gondolkozott egy kicsit, aztán kibökte: - Változó. Eddig körülbelül nyolcvanféle kormányformát alkalmaztak. 
Újabb válasz, melynek semmiféle válaszértéke nincs. Aritch-nak nincs ínyére szembenézni azzal a ténnyel, hogy kísérletük katonai színezetet öltött. McKie a DemoPolra gondolt. Hozzáértő emberek kezében, és egy olyan populációval, aki megfelelően reagál a beprogramozott vizsgálatokra, melynek alapján a számítógépes adatbázist összeállítják, a DemoPol testesíti meg egy népcsoport manipulációjának legkiválóbb eszközét. A Konföderáció betiltotta a használatát, mert sérti az egyéni illetve a szabadságjogokat. Igen, a gowachinok megszegték ezt a rendelkezést, de ennél most egy még érdekesebb dolog kezd a felszínre bukkanni: Dosadi mindeddig mintegy nyolcvan kormányzási formái alkalmazott, a DemoPol megtagadása nélkül. Ez pedig gyakori változásokra enged következtetni. 
- Milyen gyakran váltogatják a kormányzási formát? 
- Azt te is könnyen ki tudod számolni - felelte Aritch ingerülten. 
McKie bólintott. Egyvalami teljesen világos lett. 
- Dosadi népe tud a DemoPolról, de ti nem hagyjátok, hogy kiiktassák! 
Aritch nem várt ilyenfajta éleslátást. Árulkodó éllel válaszolt, melyet izomfájdalmai még elkeseredettebbé tettek: 
- Erre meg hogy jöttél rá? 
- Te mondtad. 
- Hogy én? 
- Tisztán és világosan. A változtatások egy zavaró tényező miatt ilyen gyakoriak - ez pedig maga a DemoPol. A dosadiak megváltoztatják a kormányformájukat, ám a zavaró tényezőt meghagyják. Nyilvánvalóan azért, mert nem tudják kiküszöbölni. Ez bizonyára a kísérletetek részét képezte - hogy fellázítsátok a lakosságot a DemoPol ellen. 
- Egy fellázadt populáció... igen - morogta Aritch, és végigfutott a hátán a hideg. 
- Több ponton megsértettétek a Konföderáció törvényeit - folytatta McKie. 
- Légumom ítélkezni óhajt felettem? 
- Nem. Ha keserűségei érzel a hangomon, kérlek, emlékezz rá, hogy ember vagyok. Nagyon együttérzek a gowachinokkal, de mégis csak ember maradok. 
- Óóóó, igen. Nem szabad megfeledkeznünk arról, milyen sokáig kötődött az emberiség a DemoPolhoz. 
- Azért tudunk fennmaradni, mert a legjobb döntéshozókat választjuk - felelte McKie. 
- A DemoPol pedig a középszerűséget propagálja. 
- Dosadin is ez történt? 
- Nem. 
- De azt akartátok, hogy több különböző kormányzási formát próbáljanak ki? 
A Főmagiszter vállat vont, és csendbe burkolózott. 
- Mi, emberek, úgy találjuk, hogy a DemoPol mélyreható változásokat idéz elő a társadalmi kapcsolatokban. A társadalom bizonyos, előre meghatározott részeit ugyanis szélrobbantja. 
- És mit remélhettünk attól, ha ártunk a Dosadin kialakított társadalmunknak? 
- Visszakanvarodtunk volna a várható eredmények kérdéséhez? 
Aritch kinyújtóztatta sajgó izmait. 
- Kitartó vagy, McKie. Azt meg kell hagyni. 
McKie szomorúan megrázta a fejét. 
- A DemoPolt mindig a legfőbb egyenlősítő eszközként vetették be ellenünk, döntéseket hozó csodaeszközként. Egyre növekvő tudásanyagot kellett volna kitermelnie arról, mire van szüksége egy igazi társadalomnak. Azt hitték, hogy mindenfajla kockázati tényező ellenére igazságot fog szolgáltatni, minden esetben. 
Aritch ideges volt. Előrehajolt, miközben arca összerándult az öreg tagjaiba nyilalló fájdalomtól. 
- Ugyanezt állíthatnánk a gowachin világokon kívül létező összes jogrendszerről! McKie inkább lenyelte a heves visszavágást, amit válaszul szánt. A gowachinok tanításai arra készlették, kérdőjelezzen meg minden, a Konföderációban honos feltételezést a joggyakorlásról éppúgy, mint bármely arisztokrácia magától értetődő jogosságát, minden hatalmi csoportosulást, legyen az többség vagy kisebbség. A SzsabIr egyik axiómája, hogy minden hatalmi csoportosulás az arisztokratikus formák felé tendál, hogy a döntéshozók leszármazottai töltik be a hatalom üres helyeit. A SzabIr ezért sosem alkalmazza ügynökei gyermekeit. 
Aritch magát ismételte, amit a gowachinok igen ritkán tesznek: 
- A törvény csalás és illúzió, mindenütt, a gowachin világok kivételével! A törvényeiteket vallási köntösbe öltöztetitek. Figyelmen kívül hagyjátok, hogy sérti társadalmaitok érdekeit. Ahogy a DemoPol esetében is, törvényeitekre hívatkoztok, mint az igazság örök érvényű kifejezőire. Amikor... 
- A SzabIr... 
- Nem! Ha a társadalmaitokban valami baj van, mit csináltok? Új törvényeket hoztok. Arra nem gondoltok, hogy éppenséggel eltüntessétek a törvényt, vagy megfosszátok a hatalmától. Inkább még többet gyártotok belőle! Még több jogi szakembert képeztek ki. Mi, gowachinok, csak mosolygunk rajtatok! Mi folyton azon vagyunk, hogy csökkentsük törvényeink és Légumaink számát. A Légum elsődleges feladata, hogy elkerülje a vádemelést. Amikor új Légumokat képezünk, azt mindig egy bizonyos probléma megoldásának reményében tesszük. Kikalkuláljuk, mennyiben fogja károsítani társadalmunkat a törvény. 
McKie pont erre a nyitásra várt. 
- Akkor miért képeztek ki egy vrivet? 
Aritch késve döbbent rá, hogy fondorlatos módon többet húztak ki belőle, mint amennyit fel akart fedni. 
- Jól csinálod, McKie. Nagyon jól. 
- Miért? - McKie nem tágított - Miért pont egy vrivet? 
- Idővel majd megtudod. 
McKie látta, hogy Aritch nem fog többet az orrára kötni, de most egyébként is voltak fontosabb megvitatnivalók. Világossá vált, hogy a gowachinok egy speciális ügyre való tekintettel képezték ki: ez az ügy pedig Dosadi. Ha egy vrivet tesznek mueg légummá, akkor egy hasonlóan nagy horderejű probléma foglalkoztatja őket... vagy éppen ugyanaz. A törvény megközelítésének alapvető különbsége azonban fajspecifikusan a felszínre került, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. McKie világosan értette, miért vetnek meg a gowachinok mindenfajta jogrendszert, a sajátjukat is beleértve. Gyermekkoruktól kezdve arra nevelik őket, hogy mindenfajta szakembergárdával szemben bizalmatlanok legyenek, különösen a jogászokkal vigyázzanak. Egy Légum csak akkor ismerheti meg a vallásukat, ha teljes mértékben osztja ezt a bizalmatlanságot. 
Én vajon osztom ezt a bizalmatlanságot? 
Úgy gondolta, hogy igen. Ez egy SzabIr-ügynöknek természetes. A Konföderáció legnagyobb része azonban még mindig rendkívüli mértékben tiszteli a szakembergárdákat, figyelmen kívül hagyva az új eredményekre való intenzív törekvést, mely mindig felülkerekedik ezeken a csoportosulásokon: új eredmények, új elismerések. Az új azonban ezekben a társadalmakban illúzió is lehet, hiszen mindig rendelkeznek egy magasrangú ellenőrző csoporttal, melyben az egyéni érdekek csodálatosan párosulnak a rang szolgáltatta befolyással. 
- A professzionalizmus mindig hatalmat jelent - szólalt meg a gowachin. 
A gowachinok a hatalom minden fajtájával szemben bizalmatlanok. Amit az egyik kezükkel adnak, elveszik a másikkal. A Légumok a halállal játszanak, valahányszor jogot gyakorolnak. A gowachinok tárgyalóarénájában új törvényt alkotni annyit jelent, mint elegánsan kiiktatni a régit az igazság megfelelő módon való alkalmazásával. 
McKie nem először gondolt azon ismeretlen problémákra, melyekkel egy Főmagiszternek szembe kell néznie. A gowachinnak bizonyára egy hajszálon függ az élete. McKie majdnem rákérdezett, de meggondolta magát. Ehelyett inkább a Dosadit körüllengő titkokra koncentrált. Istenfal? Mennybéli Fátyol? 
- Dosadi gyakran hajlandó elfogadni a vallási oligarchiát? 
- Igen, mint külsőleg megnyilvánuló formát. Jelen pillanatban egy legfőbb választófejedelem, egy Broey nevezetű gowachin az uralkodójuk. 
- Emberek is rendelkeztek már a Broeyéhoz hasonló hatalommal? 
- Jónéhányszor. 
McKie-nek ez volt az egyik leghasznosabb párbeszéde, melyet Aritch-csal sikerült folytatnia. Bár tudta, hogy a Főmagiszter malmára hajtja a vízet, elhatározta, hogy ezt a kérdést még jobban körüljárja: 
- Mesélj nekem Dosadi társadalmi formáiról. 
- Egy katonai szerveződés különböző formáiról van szó, állandó támadás, vagy annak veszélye alatt. Bizonyos titkos szövetséget és bázisokat alakítanak, melyek befolyása időről-időre változik. 
- Gyakori az erőszak? 
- Dosadi az állandó erőszak világa. 
McKie felfogta a szavak értelmét. Hadurak. Katonai társadalom. Iudta, hogy a valódi problémának, mely a gowachinokat a bolygó elpusztításának gondolatához vezette, csupán a felszínét súrolja. Ezt a kérdést fokozott elővigyázatossággal kell megközelítenie. A bekerítő hadműveletet választotta: 
- A katonai szerveződésen kívül mivel foglalkoznak? Hogy értelmezik a bűnt és az ártatlanságot? Hogy büntetnek, és hogyan adnak kegyelmet? Hogyan...? 
- Nem hozol zavarba, McKie. Fontold csak meg, Légum: van célravezetőbb módja is annak, hogy választ kapj a kérdéseidre. 
McKie-t félbeszakította a Magiszter korholó hangja, így elhallgatott. Kinézett az ovális ablakon, felismerve, milyen játszi könnyedséggel szorították sarokba. Ideges borsódzás futott végig a hátán. Veszély! Tandaloor aranyló napja szemmel láthatólag közelebb járt a látóhatárhoz. A horizont egy kékeszöldes sáv volt, melyet egyre jobban elhomályosítottak az árvalányhajfák, melyek karcsú, feminin leveleikkel integettek, táncoltak a levegőben. McKie kis idő múlva visszafordult Aritch felé. 
Van célravezetőbb módja is, hogy választ kanjak. 
Nyilvánvaló volt, merre irányulnak a Főmagiszter gondolatai. A kísérletet végzőknek terrnészetesen megvannak a módszereik arra, hogyan felügyeljék a kísérletet. Akár befolyást is gyakorolhatnak rá, bár az világos, hogy ennek bizonyos határai vannak. Egy, a külső befolyásnak ellenállni képes lakosság? A Dosadi-probléma sugallmazott komplikációi megfélemlítették McKie-t. Ó, azok a körkörös táncok, melyeket a gowachinok ropnak! 
Célravezetőbb módszer. 
Aritch egy erőteljes kilégzéssel megtisztította légzőszegmentjeit, aztán megszólalt: 
- Számolva az eshetőséggel, hogy a többiek felülvizsgálnak bennünket, kísérleti alanyainkat átadtuk az Uralkodónak. 
Tejóságos ég! A gowachinok egy efféle ajándékkal kedveskedtek átkozott Uralkodójuknak! Hát persze, hogy senkit sem teremtettek egyenlőnek, és mindenkinek meg kell találnia a saját szintjét! 
McKie tudta, nincs más választása, fejest kell ugrania a vihar kellős közepébe. 
- Azzal a váddal is számoltatok, miszerint több rendben megszegtétek a Konföderáció törvényeit? 
Aritch alaposan meghökkentene, amikor erre csak csettintett egyet az állkapcsával, mely a vállrándítás gowachin megfelelője volt. 
McKie engedélyezett magának egy figyelmeztetésül szánt mosolyt. 
- Emlékeztetem a Főmagisztert, hogy ő maga említette az Uralkodót. 
- Ami igaz, igaz. 
McKie idegesen megrázta a fejét, nem törődve azzal, mit árul el a reakciója. A Főmagiszter nem becsülheti le ennyire légumi érvelő képességét. Szóval igazság! 
- Megmondom én az igazat: A Konföderációnak idevonatkozó törvényei vannak, melyek az alapokmányban leírtak szerint a gowachinokra is kötelező érvényűek! 
McKie már akkor rájött, miközben kiejtette a szavakat, hogy Aritch pontosan ezt a reakciót akarta kiprovokálni belőle. Ezek rájöttek valamire a Dosadi-kísértet segítségével! Valami nagyon lényeges dologra! 
Aritch combjának nyilalló izmait masszirozva így szólt: 
- Én pedig arra emlékeztetlek, Légum, hogy Dosadit önként jelentkezőkkel népesítettük be. 
- Azok leszármazottai viszont semmire sem jelentkeztek örtkéull 
- Az elődök az utódaik nevében is jelentkeznek - lesz ami lesz. Az érző lények jogai? Megfelelő tájékoztatás? A Konföderáció mindig is annyira el volt foglalva azzal, hogy törvényt törvény hátára halmozzon, hogy a jogszerűség bámulatos illúzióját csiszolgassa, hogy majdnem megfeledkeztetek Uralkodónk irányelvéről: a képességek fejlesztéséről. Azok, akiket nem ér kihívás, soha nem fejlesztik túlélési képességeiket! 
McKie-nek a fennálló veszély ellenére eredeti kérdésének megválaszolására kellett kényszerítenie a gowachint: eredményeik vázolására. 
- És mit tanultatok a szörnyetegetektől? 
- Erre a kérdésedre hamarosan kimerítő választ fogsz kapni. 
Ismételt utalás arra, hogy ő maga is megnézheti Dosadit. Először azonban bölcs lenne, ha kiábrándítaná Aritch-ot azon elképzeléséből, hogy fogalma sincs a megbúvó sugalmazásról. Ezt a dolgot azonnal tisztába kell tenni. 
- Nem fogtok belekeverni. 
- Belekeverni? - Aritch meglepetése nyilvánvaló volt. 
- Bárhogy is használjátok fel azt, amit Dosadiból kifolyólag megtudtatok, mindenképpen rosszindulattal fognak gyanúsítani benneteket. 
- Bármit is tudunk meg... 
- Ó, hát erről van szó. Az új ismeretek hatalmassá tesznek. 
- Nem fogsz engem megtéveszteni, Aritch. A fajok történelmében számtalan helyen előfordult, hogy csúnyán visszaéltek az új ismeretekkel. 
Aritch ezt minden további nélkül belátta. Mindketten ismerték a hátteret. A gowachinok a hatalom minden formájával szemben bizalmatlanok, mégis tökéletes biztonsággal alkalmazzák azt. McKie gondolatainak iránya kezdett erősen érezhetővé válni a teremben. Ha elpusztítják Dosadit, azzal elrejtik azt, amire a gowachinok a kísérlet során rábukkantak. Ezért McKie, a nem gowachin, ki fogja szagolni ezt a dolgot, és akár osztozik a bűnösségben is, amennyiben szükséges lesz. A történelem során mindig az átmeneti időszakban élnek vissza az új ismeretekkel: azon intervallumban, amikor néhányan már értesültek a dologról, de az még nem vált közkinccsé. A gowachinok és a SzabIr ezt csak "ismereti szakadéknak" nevezi, mely mindig veszélyt hordoz. 
- Nem fogjuk megpróbálni eltitkolni azt, amire rájöttünk - mondta Aritch - Csak azt, hogy hogyan. 
- És pusztán elméleti kérdés, hogy elpusztítotok-e egy egész bolygót, a rajta élőkkel együtt! 
- Óóóóó igen. Elméleti. Mert arról nincs tudomásod, McKie, hogy az egyik dosadi kísérleti alany, abszolút a saját erejéből, olyan láncreakciót indított el, mely nagyon gyorsan elpusztítja Dosadit, a mi közreműködésünk nélkül is. Hamarosan a saját szemeddel is meggyőződhetsz erről, amikor, mint ahogy az egy olyan kiváló Légumhoz illik, amilyennek téged ismerünk, magad is ellálogatsz Dosadira, hogy a saját bőrödön tapaszlald meg a szörnyeteg ténykedését. 
  

  
Mindannak nevében, amit mindannyian szentnek tartunk, három ígéretet teszek a Szent Kongregáció tagjainak, akik felett uralkodom. Először, hogy az általunk gyakorolt vallás védnökségem alatt mindvégig megőrzi szabadságát; másodszor, hogy mérsékelni fogom a mindannyiunkra veszélyt jelentő önzést és egyenlőtlenséget; harmadszor pedig, hogy minden ítéletben a kegyelmet képviselem, hogy mindenható Urunk színe előtt veletek együtt üdvözülhessek. 
- Hatalmi beiktatási eskü 
A dosadi Szent Kongregáció irataiból 
 
Broey az ima után felegyenesedett, kezével kitapogatta a széket maga mögött, és belerogyott. Mély sötétség vette körül. A helyiség védett burokként nyugodott a Graluz alsó régióiban. A szoba vaskos falain kívül meleg víz fodrozódott, mely a nőstényeit és azok tojásait óvta. A burokba egy padlónyíláson át lehetett bejutni, a Graluzból kiinduló kacskaringós, víz borította alagúton keresztül. A burokban levő nyomás miatt a víz nem törhetett be, de Broey körül minden a Graluz megnyugtató illatát árasztotta. Így könnyebben kerülhetett abba a hangulatba, amire most oly nagy szüksége volt. 
Hirtelen megszólította az Istenség. Broey-t boldogságérzet hatotta át. Az Istenség hozzá szól, csakis hozzá. A szavak sziszegve áramlottak a tudatába. Látóközpontja előtt különböző képek villantak. 
Igen! Igen! Megtartom a DemoPolt! 
Az Istenség megnyugodott, és elégedettségét ki is fejezte. Olyan szertartást mutatott neki, melyet Broey eddig még soha nem látott. A szertartás csakis a gowachinokat illeti meg. A neve Laupuk. Broey a rítus minden dicsőséges mozzanatát átélte, és érezte annak helyénvalóságát, mintha minden egyes sejtje magába itta volna. 
Felelősség és vezeklés - ezt tanította neki a Laupuk. Az Istenség helyeselt, amikor Broey felfogta a rítus értelmét. 
Olyan szavakkal kommunikáltak, melyeket Brocy gondolaiban formáltt meg, de voltak olyan gondolatai is, melyeket az Istenség nem tudott értelmezni. Ahogy kétségtelen, hogy az Istenségnek is voltak olyan gondolatai, amelyeket nem közölt Broey-val. Az Istenség felhasználja az érző lényeket, az érző lények pedig az Istenséget. Isteni beavatkozás cinikus felhangokkal. Broey hosszadalmas és fájdalmas tanulóévek során sajátította el a Választófejedelemséget. 
A szolgálód vagyok, Istenség. 
Broey az Istenség parancsára titokban tartotta a privát meghallgatásokat. Neki is megfelelő volt így, ahogy bizonyára az Istenségnek is. Mégis előfordult, hogy Broey legszívesebben kiáltani akart volna: 
"Ti őrüllek! Tudok beszélni az Istenséggel!" 
Néhány korábbi Választófejedelem beleesett ebbe a hibába. Hamarosan ki is buktak az uralkodói székből. Broey, akinek összegyűjtött tapasztalatai több életet is kitehettek volna, tudta, hogy meg kell tartania a hatalmát, ha valaha is ki akar szabadulni Dosadiról. 
Ezek a futóbolondok egyébként isteni kinyilatkoztatás nélkül is teljesítik az ő (s így az Istenség) akaratát. Minden remekül megy. Az ember előadja néhány gondolatát az Istenségnek... persze mindig vigyázva arra, hol és mikor keveri közé saját, különbejáratú meglátásait. Broey olykor érezte, hogy az Istenség felveszi vele a kapcsolatot, amikor pedig nem is imádkozik, nem is teszi meg az előkészületeket a burokszoba sötétségében. Az Istenség bármikor szétnézhet birodalmán Broey szemével - finoman és észrevétlenül tekintve bolygójára és annak ténykedésére egy halandó érzékein keresztül. 
"Jól vigyázok a szolgálómra." 
A nyugalom melege, mely ebben a pillanatban elárasztotta Broey-t, az a fajta melegség volt, melyet Broey még a Graluzban érzett kisbéka korában, amikor az anyja hátán csimpaszkodott. Meleg biztonságérzet, melyet mégis eltompított Broey tudatában az a másik emlék a Graluz-beli időkről: a hatalmas, szürkészöld gowachin hím, aki átgázol a vizen, és felfalja azokat a kicsinyeket, akik nem elég gyorsak vagy éberek ahhoz, hogy elmeneküljenek. 
Én elég gyors voltam. 
Az eszeveszett, pánikszerű menekülés a Graluzban megtanította Broey-t arra, hogyan viselkedjen az Istenséggel. 
A burokszoba feketeségében végigfutott a hideg a hátán. Igen, az Istenség útjai kegyetlenek. Így felfegyverkezve azonban az Istenség szolgálója ugyanolyan kegyetlen tud lenni, előnyére válthatja, hogy ismeri mind az emberi, mind a gowachin létet. Csupán az Istenség egyszerű szolgálájának kell megmaradnia. Ezt a gondolatot megosztotta urával. 
Vigyázz, McKie. Az Istenség elmondta, honnan jössz. Ismerem a szándékaidat. Ne térj le a biztonságos útról, McKie. Mert esetleg még magadra találsz haragítani. 
  

  
A magatartásszabályozás minden megnyilvánulása óhatatlanul könyörtelen manipulációvá degenerálódik. Mindenkit (manipulálót és manipuláltat egyaránt) a halálos "tömeghatás" szintjére kényszerít. A kiindulópont, miszerint az egyes személyek manipulációja révén egységes magatartási mintázatokat érhetünk el, már többször hazugságnak bizonyult több faj életében, de soha még erősebb bizonysággal, mínt a gowachiak esetében a Dosadin. Megismertették velünk a Walden Fellációt abszolút ostobaságában, és megértettük: minden faj esetében, amely genetíkai keveredés útján szaporodik, úgy, hogy minden egyed a faj egyedülálló képviselője, minden kísérlet, hogy döntési mátrixot álltsunk fel a feltételezett egységes viselkedési mintákra, végzetesnek bizonyulhat. 
- A Dosadi iratok 
SzabIr referenciaanyag 
 
McKie kisétált a dimenzióajtón, és ahogyAritch segédei elmondták, Dosadi homokos talaján találta magát, a délelőtti órákban. Felnézett, hogy most először a maga valójában láthassa az Istenfalat, hogy osztozhasson a dosadiak bezártság-érzetében. Csupán egy halovány, kiábrándító, gyengén ezüstös csillogású ködfátylat látott. A nap korongja viszont a vártnál jobban kivehető volt, és a korábban látott hologram-reprodukciókból még azt is tudta, hogy a hármas fényerősségű csillagok egy részének ragyogása éjszaka nem fog áttörni a Fátylon. McKie nem tudta pontosan, mi mást várt, de valahogy nem ezt a tejszerű ködfátylat. Talán túlságosan áttetsző volt. Az anyagtalanság benyomását keltette, túl gyengécskének tűnt az általa képviselt hatalom nagyságához képest. 
A nap látható korongja újabb sürgős elintéznivalóra emlékeztette, ám ezt későbbre halasztotta, amíg a környezetét vizsgálgatta. 
Egy magas, fehér szikla? Igen, itt van bal oldalon. 
Meghagyták neki, hogy a szikla mellett várakozzon, mert ott viszonylagos biztonságban tudhatja magát. A találkahelytől semmilyen körülmények között nem szabad elmozdulnia. 
"Mesélhetünk neked a Dosadi rejtegette veszélyekről, de a szavak önmagukban semmit sem érnek. A bolygó egyébként is folyton új fenyegetésekkel áll elő." 
Olyan ismeretekhez jutott az elmúlt heti megbeszélések alkalmával, melyek még nagyobb hitelt adtak a figyelmeztetésnek. A szikla, mely kétszer akkora volt, mint egy ember, csupán néhány lépésnyire magasodott előtte, tömören és vésztjóslón. Odament, és nekitámaszkodott. Lába alatt homokszemek csikorogtak. Ismeretlen szagokat és kesernyés, csípős illatot érzett. A szikla napmelengette felülete átadta a bőrének a hőt a vékony, zöld overálon keresztül, melyet az induláskor rákényszerítettek. 
McKie-nek kimondhatatlanul hiányzott páncélozott öltözéke és annak izomnövelő berendezése, de ezeket nem volt szabad használnia. Szerszámkészletének is csupán egy cenzúrázott változatát hozhatta magával, és azt is csak nehezen, hosszadalmas egyezkedés után. Pedig elmagyarázta, hogy a készlet tartalma megsemmisül, ha rajta kívül másvalaki próbálkozik a kinyitásával. Es még így is óva intették attól, hogy a dosadiak jelenlétében kinyissa. 
"A lehető legveszélyesebb hiba, amit elkövethetsz, hogy lebecsülsz egy dosadi bennszülöttet." 
McKie, ahogy körbepillantott, egyetlen dosadi bennszülöttet sem látott. 
A távolban, a sárgás bokrokkal és barna sziklákkal pettyezett poros vidéken túl felfedezte Chu városának felködlő tornyait, melyek a folyóvölgyből törtek az ég felé. Az alacsony aljnövényzet feletti levegőt hőhullámok rezegtették, melyektől a város mesebeli színezetet öltött. 
McKie nehezen tudott úgy tekinteni Chura, ahogy azt a gowachinok a neki rendezett gyorstalpaló tanfolyamon tanították. Azok a csodás, légies tornyok abból a mocsokból emelkedtek, ahol "minden eladó... a világon minden." 
Aritch segédei hatalmas összegű dosadi pénzeszközt rejtettek ruhájának szegélyébe, ugyanakkor azonban hajmeresztő figyelmeztetéseket kellett megemésztenie arról, hogy "védtelen gazdagságát még véletlenül se fitogtassa." 
A dimenzióajtó-kezelők a leglényegesebb okítások közül jónéhányat elismételtek, hozzátéve a következőt: 
"Előfordulhat, hogy több órán át várakoznod kell. Ebben nem vagyunk biztosak. Mindenképpen maradj a szikla közelében, ott viszonylagos biztonságban leszel. Olyan óvintézkedéseket tettünk, melyeknek működniük kell. Ne egyél, igyál semmit, amíg a városba nem érsz. Az étrendváltás miatt néhány napig nem fogod valami rózsásan érezni magad, de a tested elméletben alkalmazkodni fog." 
"Elméletben?" 
"Előbb-utóbb igen." 
Ezután olyan meghatározott veszélyek felől érdeklődött, melyekre a leginkább oda kell figyelnie. 
"Ne keveredj a dosadiakkal, az összekötőiden kívül. És legfőképpen: senkit se próbálj megfélemlíteni." 
"Mi lesz, ha elálmosodom, és szundítok egyet?" 
Ezt fontolóra vették, majd így válaszoltak: 
"Tudod, talán ez a legbiztonságosabb megoldás. Ha valakinek van mersze ahhoz, hogy odakint elszenderedjen, az azt jelenti, hogy átkozottul jó védelemmel rendelkezik. Persze lesz némi kockázat, de hát Dosadin ez természetes. Bár rettenetesen fognak vigyázni egy olyan emberrel, aki elég merész ahhoz, hogy ott kint aludjon." 
McKie ismét körülnézett. 
A magas szikla mögül éles füttyögést és halk neszezést hallott, mintha egy fadarabot vonszoltak volna a homokon. McKie egyetlen hang nélkül arra fordult, amerről láthatta a zajok forrását. A fütyülő hang egy sárgás gyíkhoz tartozott, melynek szinte ugyanolyan színe volt, mint a bokornak, mely alatt meglapult. A zörej pedig abból az irányból jött, amerre a gyík a figyelmét irányította. Forrása mintha egy másik bokor melletti, földbe vájt üregecske lett volna. McKie gyanította, hogy a gyík őt szinte semmiféle figyelemre nem méltatja. Az üreg és a belőle jövő zörej azonban valami okból annál inkább érdekli. 
Az üreg mélyén valami megmoccant. 
A gyík meglapult, és tovább füttyögött. 
Az üregből egy ébenfa színű lény pislantott elő - körülbelül akkota lehetett, mint McKie ökle , majd kiugrott, és felfedezte a gyíkot. Erre villámgyorsan meglibbentette a szárnyát, és felröppent volna, de már elkésett. A gyík szédületes tempóban megiramodott, és rávetette magát. Gyomra tájékán nyílás keletkezett, mely körülvette a sötét kis állatot. A fekete lény egy utolsó pirregéssel eltűnt a gyík gyomrában. 
A gyík pedig ez idő alatt mindvégig fütyörészett. Aztán továbbra is imígyen dalolva bemászott az üregbe, amelyből áldozata érkezett. 
"A dolgok ritkán olyanok Dosadin, amilyennek látszanak" - szokták mondogatni McKie tanítói. 
Azon töprengett, vajon mit is látott valójában. 
A füttyögés abbamaradt. 
A gyík és áldozata arra emlékeztette McKie-t, amire előzőleg már felhívták a figyelmét: nevezetesen, hogy nem maradt elég idő arra, hogy a Dosadin rá váró új élmények mindegyikére felkészítsék. Leguggolt, és még egyszer megvizsgálta közvetlen környezetét. 
A fehér szikla aljában megbúvó árnyék sávját apró, ugrándozó rovarok népesítették be. A sárga bokrok ágain zöld virágok (?) nyitogatták és zárták kelyhüket. Úgy tűnt, a talaj alapvetően mindenütt homok és agyag, ám ahogy közelebbről megvizsgálta, kék és vörös, erekként szerteágazó elszíneződéseket fedezett fel rajta. Ezután a távoli város felé fordult megint, és a messzeségben hegyeket látott, melyek vörös sziluettje kirajzolódott az ezüstös égbolton. Az eső egy időszakos folyómedret vájt abba az irányba. A mélyedésből itt-ott sötétebb zöld foltok törtek elő. A levegőnek kesernyés íze volt. 
McKie ismételten végigfuttatta pillantását a tájon, potenciális veszélyforrások után kutatva. Semmi ilyesfélét nem látott. A tenyerébe fogott egy apró eszközt a szerszámkészletéből, majd laza mozdulattal felállt és kinyújtózott, miközben Chu városa felé fordult. Ahogy a kis tárgyra pillantott, leolvashatta, hogy a várost hangkorlát veszi körül. Szórakozottan még egyet nyújtózott, hogy kendőzze a mozdulatot, ahogy a készüléket visszacsúsztatta a készlettartóba. A hangkorlát felett az ezüstös égen madarak szálldostak. 
Miért pont hangkorlát? - töprengett. 
A vadakat elriasztja, de az embereket nem. Tanítói azt mondták, a hangkorlát a különféle kártevőket tartja távol. McKie azonban nem találta kielégítőnek ezt a magyarázatot. 
A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak. 
A nap melegen tűzött, az Istenfal szűrése ellenére. McKie megkereste a szikla árnyékos oldalát. Ott letelepedett, és a bal mellkasa feletti zöld gallérhoz erősített apró, fehér korongra pillantott: OP4P033-1D404. Standard galach nyelvű felirat volt, a Konföderáció lingua francája. 
"Dosadin kizárólag a galachot beszélik. Lehet, hogy feltűnik nekik az akcentusod, de nem fogják firtatni." 
Aritch emberei elmondták neki, hogy ez a jelvény egy magánzó munkást jelöl, aki egy bizonyos szakterületen valamivel jobb képesítéssel rendelkezik, mint a többiek, de ennek ellenére a munkásosztály tagja, és a szakterületén kívül is alkalmazható. 
"Ezzel a Periférián élőknél három kategóriával vagy magasabban" - mondogatták. 
Ő maga választott így. A társadalmi piramis aljának mindig megvannak a maga kommunikációs csatornái, melyekben a pontos értesülések, az ösztönös meglátások, a vágyálmok, és a felülről készakarva leszivárogtatott információk egyvelege áramlik. Bármi történjék itt, Dosadin, annak jellegére a munkásosztály akaratlan megnyilvánulásai úgyis rátapintanak. A munkások között az ember ráhangolódhat e csatornák hullámhosszára. 
"A takácsmesterséget választom" - közölte tehát, hozzáfűzve, hogy ezzel a tevékenységgel hobbiból sok-sok éve foglalkozik már. 
Választásán tanítói remekül szórakoztak. McKie képtelen volt rájönni, mi tetszett nekik ezen annyira. 
"Ennek pillanatnyilag nincs jelentősége. Ez a foglalkozás is éppolyan jó, mint a többi." 
Ragaszkodtak ahhoz, hogy összpontosítson arra, amit csinál, hogy megtanulja a dosadiakra jellemző testbeszédet. Valóban igen kimerítő volt ez a tandaloori látogatás, miután Aritch (a leglogikusabb észérvek ellenére) hajthatatlan maradt, hogy Léguma akkor jár el helyesen, ha személyesen látogat Dosadira. Az észérvek így visszagondolva meggyőzőek voltak, McKie-t mégis meglepetés érte. Valamely meghatározhatatlan okból a kísérlet valamivel kevésbé személyes megtapasztalását várta, azt, hogy majd műszereken, no meg a bolygót őrző kalebán fürkésző tekintetén keresztül fog bizonyosságot szerezni. 
McKie még mindig nem látta tisztán, hogy akarják kikapartatni vele a gesztenyét, de hogy ez a céljuk, ahhoz kétség sem férhetett. Aritch rejtélyes egyértelműséggel fejezte ki magát: 
"Te vagy Dosadi legjobb esélye a túlélésre, és a mi legjobb esélyünk is... Dosadi megértéséhez." 
Légumuktól azt várták, mentse meg Dosadit, és egyben tisztázza a gowachinokat. A Légum feladata, hogy ügyfele számára megnyerje az esetet, de ez most a lehető legfurcsább körülmények között zajlik, amikor az ügyfél teljhatalommal dönthet a fenyegetett bolygó sorsa felett. 
Tandalooron McKie-nek csupán néhány óra szundítást engedélyeztek. Álma még akkor is nyugtalan volt, mert tudatának egy része átkozottul tisztában volt azzal, hol van: ágya idegen volt, nem felelt meg teljesen az igényeinek, a falon túlról pedig különös neszek szűrődtek be - valahol víz bugyborékolt... mindig csak víz. 
Légumi kiképzése során ehhez kellett legelőször hozzászoknia: a kavargó víz kiszámíthatatlan ritmusához. A gowachinok sosem távolodnak el túlságosan a víztől. A Graluz - a nőstények központi medencéje és egyben búvóhelye, ahol a gowachinok azokat a kicsinyeket nevelik, akik túlélik az apa fékeveszett ritkítását - a gowachinok örök fixa ideája. Ahogy a mondás tartja: 
"Ha nem érted, mit jelent a Graluz, nem értheted a gowachinokat sem." 
És ahogy az a mondásokkal lenni szokott, ez is csak bizonyos fokig igaz. 
De mindig ott van a víz, a tartályokban levő víz, a hullámok ideges csapkodása a falakon. A zajnak nincs meghatározott ritmusa, s viselkedése találóan jellemzi a gowachin fajt: visszafogott, mégis mindig más. 
A gowachinok rövid távolságokra úszófolyosókat használnak. Nagyobb távolságokra pedig a dimenzióajtókat, vagy a sziszegő hangot kibocsájtó lökhajtásos járműveiket, melyek mágnespárnákon mozognak. A Dosadiról szóló gyorstalpaló tanfolyam alatt McKie-t nagyon zavarta az efféle járgányok jövés-menése. Néha, amikor rettenetesen fáradt volt, és a teste pihenésre szorult volna, arra ébredt, hogy hangokat hall. A különféle zajok - a járművek és a vízcsobogás - finom interferenciája azonban lehetetlenné tette a hallgatózást. A felriadt McKie pedig az éjszaka közepén a fülét hegyezte, hátha megért valamit. Úgy érezte magát, akár egy kém, aki életbevágó adatok után kutat, és a szobája falán túli magánbeszélgetések minden nüanszát ki szeretné hallgatni. Végül aztán csalódottan, minden egyes alkalommal csalódottan feküdt vissza aludni. És amikor, ahogy az olykor előfordult, minden elcsendesedett, érzékei kiéleződtek, a szíve zakatolni kezdett, és azon töprengett, vajon mi lehet a baj. 
És a szagok! Micsoda emlékeket idéztek fel benne! A Graluz pézsmaillata, és a kipréselt egzotikus magvak kesernyés kipárolgása minden egyes levegővételét átjárta. Az óriáspáfrányok pora citromos mellékzöngéjével izgatta a nyálkahártyáját. És a karaelik - az apró, békaszerű kis kedvencek - minden áldott hajnalban gyönyörű, szarvasbőgéshez hasonlatos áriázással űzték el az álmot a szeméről. 
Tandaloori kiképzésének első napjaiban McKie meglehetősen elveszettnek érezte magát a fenyegető idegenek gyűrűjében, és állandóan azon lényeges ügyek jártak az eszében, melyek kimenetele az ő sikerétől függött. Az Aritch-csal való találkozó után azonban megváltoztak a dolgok. McKie most kiképzett, kipróbált és megfelelőnek találtatott Légum volt, ráadásul a SzabIr hírneves ügynöke. Mégis előfordult, hogy rátört a korábbi napok hangulata. Ezek a rohamok azért bosszantották, mert arra utaltak, hogy akarata ellenére keverik életveszélybe, hogy a gowachinok titokban jót röhögnek rajta, miközben valami óriási megaláztatásra készítik elő. Kitelik tőlük az ilyesmi. A többi faj általános megítélése szerint a Varangyistenség gyermekei olyannyira civilizáltak, hogy már-már visszakanyarodnak a primitív elvadultsághoz. Elég arra gondolni, hogy mészárolják le a gowachin hímek saját újszülött ivadékaikat! 
Egyszer, egy azon ritka szundítás alkalmával, melyet Aritch emberei engedélyeztek neki, McKie felriadt, felült, és megkísérelte elűzni magától a balsors lehangoló előérzetét. Valós tényeket sorolt magának: hogy a gowachinok most hízelegnek neki, tisztelettel veszik körül, olyan, szinte már vallásos elragadtatással, mellyel minden egyes Légtanukat illetik. Mégsem feledkezhetett meg egy másik igazságról: nevezetesen, hogy a gowachinok hosszú ideje készítik már a Dosadi-problémára, és ezzel a hosszú időszakal, valamint ennek céljaival kapcsolatban soha 'nem voltak őszintének mondhatók. 
A gowachinokka való kapcsolat mindig is képes felfoghatatlan rejtélyekkel szolgálni. 
Amikor ezen az estén megpróbált újra elaludni, zavaró álmai voltak - érző lények csupasz tömegét látta (zöld és rózsaszín testeket egyaránt), ahogy kiszolgáltatottan várják az óriási gowachin hímek támadását. 
Az álom sugallta üzenet világos volt. A gowachinok igenis elpusztíthatják Dosadit, éppúgy (és hasonló okokból), ahogy saját ivadékaikat ritkítják - kutatva, szüntelenül kutatva a legerősebb és legéletrevalóbb túlélők után. 
McKie-t elborzasztotta a feladat, amit az ölébe hullattak. Ha Dosadiról egyidejű igazolás nélkül a legapróbb utalás is beszivárog a köztudatba, megkezdődik a Gowachin Föderáció kíméletlen üldözése. A gowachinoknak egyértelmű és elegendő okuk van arra, hogy megsemmisítsék a bizonyítékot - vagy majd egyszerűen hagyják, hogy az megsemmisítse önmagát. 
Igazolás. 
Hogy lehet ezt igazolni? A megfoghatatlan eredményekkel, melyek a kísérlet elvégzésére csábították a gowachinokat? 
Még ha talál is igazolást, a Dosadi-ügy akkor is alaposan fel fogja kavarni a Konföderációt. Hatalmas botrány lesz belőle. Minden figyelmeztetés nélkül több, mint húsz generációnyi ember és gowachin bukkan fel a semmiből! Magányosságuk története megszámlálhatatlan érző lényt fog izgatni. A nyelv végső határai nyújtotta lehetőségeket fogják kutatni azért, hogy megnyilatkozásaikból az érzelmi provokáció utolsó cseppjét is ki tudják facsarni. 
Bárhogy magyarázkodnak is, a gowachinok indíttatása ezernyi vizsgálat és gyanú tárgya lesz. 
Valójában miért csinálták? Mi történt az eredeti jelentkezőkkel? 
Az emberek és a gowachinok megvizsgálják majd a családfájukat: "Hát ez történt Elfred bácsival?" Áttanulmányozzák a gowachin Phylumok nyilvántartásait. "Igen! Itt van kettő - eltűntek, nyom nélkül!" 
Aritch emberei bevallották, hogy "egy csekély kisebbség" kezdeti bele a kísérletbe, melyet mindvégig titokban tartottak. Egyáltalán épeszűek ezek, ez a gowachin bűnbanda? 
McKie rövidke szundításait mindig egy alázatos gowachin zavarta meg, aki az ágy fölé hajolva megkérte, hogy a lehető leggyorsabban térjen vissza a megbeszélésre, mely a Dosadin való túlélésre készíti fel. 
Azok a felkészítések! A jelenlevőkben rejtező, sugalmazott előítéletek több kérdést vetettek fel, mint amennyire végül választ kapott. McKie megpróbált ésszerűen gondolkodni, de valami állandóan felbőszítette. 
A Dosadin élő gowachinok miért vették fel az emberekre jellemző érzelmi beállítottságot? Dosadi emberi lakói pedig miért másolják a gowachinok társadalmi mintáit? Tudatában vannak egyáltalán a dosadiak, miért váltogatják olyan gyakran a kormányformáikat? 
A lapos válasz e gyakorta felmerülő kérdéekre valósággal sokkolta McKie-t: 
"Mindez érthetővé válik, ha magad tapasztalod meg Dosadi körülményeit." 
Végül maga is éppolyan idegesítő csevelybe kezdett: 
"Nem tudtok válaszolni, ugye erről van szó? Reménykedtek, hogy én majd kiderítem!" 
Az információözön egy része kifejezetten untatta. Amíg az egyik gowachint hallgatta, aki a Perifériával való ismert kapcsolatokról mesélt, McKie figyelme az eligazítási terület melletti gyalogjárdán haladó lényekre terelődött. 
Egy ízben megjelent Ceylang, és a helyiség fala mellett ülve olyan kiéhezett pillantásokat vetett rá, melyektől McKie érzékei dühében pengeélesre csiszolódtak. Hirtelenjében nagyon vágyott a kék ládikóra, de mivel az ünnepélyes beiktatással magára öltötte már a Légumokai védelmező palástot, a ládát visszahelyezték a szentélybe. Nem fogja viszontlátni, hacsak az ügy nem jut el a tárgyalóarénáig. Ceylang továbbra is a töméntelen megválaszolatlan kérdés egyike maradt. Miért kísértett ez a félelmetes vriv nőstény a teremben, ha ott semmi feladata nem volt? Gyanította, megengedték Ceylangnak, hogy a beépített monitorokon keresztül szemmel tartsa. Akkor viszont miért jött be személyesen? Hogy tudassa McKie-vel, megfigyelés alatt tartja? Azzal lehetett összefüggésben a látogatása, ami rávette a gowachinokat arra, hogy kiképezzenek egy vrivet. Olyan, a jövőjüket fenyegető problémájuk van, melyet csakis egy vriv oldhat meg. Úgy tanítgatják a vrivet, ahogy annak idején őt is. Miért? A vrivek mely adottsága vonzza annyira a gowachinokat? És miben különbözik ez a nőstény a többi vrívlől? Kinek a kötelékében áll? Mi a helyzet a "vriv kockázattal"? 
Ez egy újabb, mindeddig felderítetlen vágányra terelte McKie-t: miféle emberi tulajdonságok vezették a gowachinokat éppen hozzá? A hajthatatlan konokság? Az emberiség törvénykezési háttere? Az emberek veleszületett individualizmusa? 
Kérdéseire nem tudott biztos választ adni, mint ahogy a vriv jelenléte is megfejthetetlen maradt. Ottléte azonban továbbra is izgatta McKie fantáziáját. Olyan részleteket is ismert a vriv társadalomról, melyeket a vriv világokon kívül nem sokan. Végül is a vrivek a SzabIr megbecsült, vele szoros együttműködésben álló partnerei. A közös feladatokban olyan bajtársiasság teremtődik közöttük, mely gyakran bizalmas információcserékhez vezet. Azon kívül, hogy a vrivek a szaporodáshoz tenyészhármasokat alkotnak, azt is tudja, hogy a vriveknek még soha nem sikerült előre kiszámítaniuk, a hármas mely tagja lesz képes az utódok gondozására. Ez a vrivek társadalmának egyik alappillére. A hármas ezen tagját időről időre egy másik hármasból való, hasonló taggal cserélik fel. Ezzel biztosítják a genetikai sokféleséget, és ami még fontosabb, megszámlálhatatlan érzelmi köteléket alakítanak ki világaikban. Az efféle kötelékekkel pedig együtt jár, hogy a bajban feltétel nélkül egymás segítségére sietnek. 
Egy, az Irodában dolgozó vriv ezt a következőképpen próbálta megmagyarázni: 
"Vegyük például azt az esetet, amikor meggyilkolnak egy vrivet, vagy, ami még ennél is rosszabb, megsértik vele született hiúságát. A bűnös felet személyesen vonjuk felelősségre - ehhez több milliónyian vagyunk. Ahol csak köt minket a tenyészhármascsere, magánügyünknek kell tekintenünk egy efféle inzultust. Tudomásom szerint nálatok ehhez a családi kötelességérzet áll a legközelebb. A mi családi kötelességünk, hogy bosszút álljunk, amennyiben egy ilyenfajta összeütközés történik. El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt felmenteni minket, akik a SzabIrnál dolgozunk, ezen... ezen kötöttség, ezen felelősséghálózat alól." 
A gowachinoknak ennyit tudniuk kell a vrivekről - gondolta McKie. Vajon pont ez a tulajdonság vonzotta őket, vagy ennek ellenére választották a vrivet, vagy esetleg egy másik jellegzetessége miatt? Egy vrivből lett Légum vajon továbbra is engedelmeskedik a családi felelősséghálózat elvárásainak? Hogyan lehetséges ez? A vrivek társadalma egész biztosan sérti a gowachinok alapvető érzékenységét. A Varangyistenség gyermekei még... még zárkózottabbak és egyéncentrikusabbak, mint az emberek. A gowachinoknál a család megmarad magánügynek - az idegenek elől alaposan elszigetelik, egészen addig, amíg az ember be nem lép a választott Phylumba. 
Ahogy McKie Dosadi sziklája mellett várakozott, ilyesmiről morfondírozott, hogy elfoglalja magát, és közben fülelt. Az idegennek érzett hőség, a szagok és furcsa neszek zavarólag hatottak rá. Azt mondták neki, egy belső égésű motor hangjára figyeljen. Belső égésű motor! A dosadiak azért használnak ilyen szerkezeteket a városon kívül, mert erősebbek (bár nagyobbak is), mint a sugárzott energiát használó hajtóművek, melyek Chu falain belül vannak használatban. 
"A hajtóanyag az alkohol. A nyersanyagok túlnyomó többsége a Perifériáról származik. Nem érdekes, mennyi mérgező anyag van bennük. Megbetegítik a fákat, bokrokat, páfrányokat... bármit, ami a Periférián él." 
McKie-t álmosító csend vette körül. Hosszú ideje barátkozott a gondolattal, hogyan kockáztassa meg azt, amiről tudta, meg kell tennie, amint egyedül marad Dosadin. Lehel, hogy többé soha nem lesz ennyire egyedül, főleg akkor nem, ha már bent jár Chu Katakombáiban. Tisztában volt azzal, hogy hiábavaló lenne kapcsolatba lépnie a taprizióval. Aritch, amikor elmondta, a gowachinok tudomást szereztek arról, hogy a SzabIr "tapriziós biztosítással" látta el, ennyit fűzött hozzá a dologhoz: 
"Az Istenfalon még egy taprizió sem képes áthatolni." 
Dosadi megsemmisülése esetén a kalebánkapcsolatnak vége szakad. McKie tapriziójának esetleg még lesz egy másodperce, hogy a férfi halálának utolsó emlékképeit rögzítse. Esetleg. Ez McKie-nek jelen körülményei között utópisztikusnak tűnt. A kalebán tartozik neki egy szívességgel. A Kavargó Csillag jelentette veszedelem annak idején éppúgy fenyegette a kalebánokat, mint minden egyéb fajt, aki a dimenzióajtókat igénybe vette. A veszély valós volt és körülírható. Ugy tűnt, a dimenzióajtók használóinak, és az azokat kezelő kalebánoknak befellegzett. Fannie Mae a maga különleges modorában így fejezte ki lekötelezettségét: 
"Irántad érzett hálám a végtelenségig összeköt minket." 
Elképzelhető, hogy Aritch szólt a Dosadit őrző kalebármak, hiúsítsa meg minden próbálkozását, hogy bármely más csillaglénnyel kapcsolatba lépjen. Ezt azonban nem hitte. Aritch a taprizión keresztül történő kapcsolatfelvételt tiltotta meg. De minden kalebán tart valamiféle tudati kapcsolatot a többiekkel. Ha Aritch és kompániája abban a tévhitben ringatja magát, hogy a Dosadit körülvevő mezsgye áttörhetetlen... 
McKie óvatosan kitörölt az agyából minden gondolatot a tapriziókról. Nem volt könnyű. Sufi-koncentrálással egy meghatározott ürességre kellett összpontosítania. Még véletlenül sem villanhatott a tudatába a taprizió, mely végtelen türelemmel várakozott a Központi Központ biztonságában. Mindent törölnie kellett az agyából, a Fannie Mae-hez szóló kristálytiszta hívó hangon kívül. 
McKie maga elé képzelte a csillaglényt: a Thyone csillagot. Visszaemlékezett a mentális gondolatcsere véget nem érő óráira. Érzelmi kötődésének minden melegét kisugározta feléje, felidézve mindazt, amit Fannie Mae a "csomópontjához való viszonyáról" elárult neki. 
Ezután behunyta a szemét, és felerősítette a belső képet, mely mostanra egész tudatát elöntötte. Érezte, hogy izmai elernyednek. A szikla melege a bőrén, a lába alatt megcsikorduló homok egyszeriben megszűntek létezni. Csupán egy csillaglény jelenléte ragyogott a tudatában. 
- Ki hív? 
A szavak a hallóközpontjába tolultak, mégsem hallott semmit. 
- McKie vagyok, Fannie Mae barátja. Te vagy az Istenfal őrzője? 
- Én vagyok az Istenfal. Azért hívsz, hogy hódolj nekem? 
McKie érezte, hogy összekuszálódnak a gondolatai. Hódolni? A kalebán kisugárzása vésztjóslóan visszhangzott a fejében, és egyáltalán nem hasonlított arra a puhatolózó kíváncsiságra, ami Fannie Mae-t jellemezte. McKie küszködött, hogy visszaidézze az első, világos képet. A kalebánnal való kapcsolat ragyogása visszatért. Arra gondolt, lehet valami hódolatot keltő jellege az élménynek. Az ember sosem tudhatja egészen biztosan, mire akar kilyukadni egy csillaglény. 
- McKie vagyok, Fannie Mae barátja - ismételte. 
A ragyogás kissé alábbhagyott: 
- De Dosadi hullámhosszán vagy. 
A kommunikáció jellege ismerős volt, olyan, amihez McKie felhasználhatta előző tapasztalatait, a csekély fokú megértés, vagy legalábbis az ahhoz való közelítés reményében. 
- Az Istenfal megengedi nekem, hogy kapcsolatba lépjek Fannie Mae-jel? 
A szavak ott mennydörögtek a fejében: 
- Egy kalebán - az összes kalebán. 
- Fannie Mae jel szeretnék beszélni. 
- Nem éred be a jelenlegi testeddel? 
McKie érezte a testét, azt a remegő hústömeget, a kommunikációs transz állapotát, mely mindenfajta kalebán- és tapriziós kapcsolat velejárója. A kérdést nem tudta értelmezni, a testi kontaktus azonban valóságos volt, és a kapcsolat megszakadásával fenyegetett. McKie lassan visszatért a tudatában hullámzó, törékeny gondolatszálhoz: 
- Jorj McKie a nevem. A kalebánok lekötelezettjeim. 
- Ezt minden kalebán tudja. 
- Akkor fejezzétek ki a hálátokat. 
Várt egy kicsit, és igyekezett nyugodt maradni. 
A fejében levő ragyogást újfajta jelenség váltotta fel. Mindent átható, ismerős érzés itta magát a tudatába - nem is a teljes mentális kapcsolat érzetéhez hasonlított, inkább olyan volt, mint valami harangjáték, mely agyának azon régióiban csilingel, ahol a képek és a hangok tudatosulnak. McKie felismerte a jövevényt. 
- Fannie Mae! 
- Mit kíván McKie? 
Egy csillaglény számára ez elég közvetlen megfogalmazás volt. McKie mindezt szem előtt tartva közvetlenebb hangnemben válaszolt: 
- A segítségedet kívánom. 
- Pontosítsd. 
- Lehet, hogy elpusztulok... hmm, vagyis csomópontom megszűnik itt, Dosadin. 
- Dosadi hullámhosszán - javította ki a lény. 
- Igen. És ha így lesz, ha itt pusztulok Dosadin, vannak barátaim a Központi Központon... Központi Központ hullámhosszán... barátaim, akiknek értesülniük kell mindarról, ami a halálom pillanatában a fejemben van. 
- Erre csak a tapriziók képesek. A Dosadi-szerződés kizárja a tapriziókat. 
- De ha Dosadi megsemmisül... 
- A szerződésben tett ígéretnek nincs vége, McKie. 
- Nem tudsz nekem segíteni? 
- Tanácsot kérsz Fannie Mae-től? 
- Igen. 
- Fannie Mae képes kapcsolatban maradni McKie-vel, amíg az Dosadi hullámhosszán tartózkodik. 
Állandó transz? McKien kétségbeesés lett úrrá. 
A csillaglény megérezte. 
- Nincs transz. Fannie Mae ismeri McKie nexusát. 
- Nem hiszem. Itt nem oszthatom meg a figyelmemet. 
- Hibás döntés. 
A csillaglény ingerültnek látszott. 
- At tudnál küldeni a dimenzióajtón... 
- Addig nem, amíg csomópontvéged Dosadi hullámhosszvégének közelében van. 
- Fannie Mac, tudod-e, mit művelnek a gowachinok Dosadin? Ez... 
- Kalebán szerződés, McKie. 
Fannie Mae nemtetszése érezhető volt. A kalebánok becsületszavát nem lehet kétségbe vonni. A Dosadi-szerződés minden bizonnyal határozottan tilt mindenfajta kinyilatkoztatást a bolygón folyó aktivitásról. McKie-t elborította a rémület. Kísértést érzett, hogy hanyatt-homlok meneküljön Dosadiról. 
Fannie Mae ezt is megérezte. 
- McKie most még elmehet. Hamarosan McKie nem hagyhatja el a testét/csomópontját? 
- Testét/csomópontját? 
- Válaszadás nem engedélyezett. 
Nem engedélyezett? 
- Azt hittem, a barátom vagy, Fannie Mae! 
Melegség árasztotta el. 
- Fannie Mae is barátságot érez McKie iránt. 
- Akkor miért nem segítesz? 
- Ebben a pillanatban akarod elhagyni Dosadi hullámhosszát? 
- Nem! 
- Akkor Fannie Mae nem tud segíteni. 
McKie dühében megkezdte a kapcsolat megszüntetését. 
Fannie Mae a csalódottság és a megbántódás érzetét ragyogta a tudatába. 
- Miért utasítja vissza McKie a tanácsot? Fannie Mae szeretne... 
- Be kell fejeznem. Tudod, hogy amíg kommunikálunk, transzban vagyok. Ez itt veszélyes dolog. Később még beszélünk. Örülök annak, hogy segíteni akarsz, és a világos beszédednek is... 
- Nem világos beszéd! Kicsiny lyuk a megértésben, de az emberekkel csak ennyire van lehetőség! 
Ezt a választ érezhető boldogtalanság kísérte, majd a lény megszakította a kapcsolatot. McKie ébredezni kezdett. Kéz-és lábujjai annyira átfáztak, hogy reszkettek. A kalebánnal folytatott kommunikáció vészesen lelassította az anyagcseréjét. Kinyitotta a szemét. 
Egy, a páncélozott járművek sofőrjeinek sárga uniformisába öltözött, fura kinézetű gowachin hajolt fölé. A háttérben egy lánctalpas jármű dübörgött és pöfögött. Kékes füstlepel lebegett felette. McKie döbbenettel meredt maga elé. 
A gowachin együttérzőn oldalra hajtotta a fejét: 
- Mi van? Nem érzed jól magad? 
  

  
Mi, a Szabotázsiroda tagjai különleges módon képviseljük a törvényességet. Tudjuk, hogy a túl sok törveny árt a társadalomnak; ugyanez a helyzet a túl kevés törvény esetében. Az egyensúlyra kell törekednünk. Olyanok vagyunk, akár a gowachinokat kiegyenlítő erő: nem reménykedünk abban, hogy a halandók társadalmában mennyországot teremtünk, mégis az elérhetetlent keressük. Minden ügynökünk ismeri saját lelkiismeretét, és azt is tudja, miért szolgál egy ilyen eszmét. Ez a minket körülvevő títok nyitja. A halandók lelkiismeretét szolgáljuk, halhatatlan okokból. Mindezt anélkül, hogy magasztalást remélnénk érte, vagy hogy biztosak lehetnénk a sikerben. 
- Bildoon, a SzabIr panspechi vezetőjének korai írásaiból 
 
Tria és hat gondosan kiválasztott társa, egytől-egyig fiatal férfiemberek, kióvakodott az utcára, ahogy a délután árnyai félhomályba burkolták a város szivét. A lány beillatozta magát, hogy izgalomba hozza őket. Sötét sikátorokon vezette keresztül a csapatot, ahonnan már eltávolították Broey spionjait. A csoport minden tagja páncélt és fegyvert viselt - egy közönséges kommandóegység benyomását keltették. 
Egy órával korábban zavargások törtek ki a közelben - ahhoz nem elég felforgatóak, hogy nagyszabású katonai beavatkozást igényeljenek; csupán egy kis létszámú gowachin csoportot tereltek ki egy emberek lakta területről. Egy efféle faji elkülönítés után a Katakombák ezen szeglete pontosan egy ilyen kommandóegység érkezésére számíthatott. Nem volt valószínű, hogy Triát és kísérőit támadás éri. A zavargók közül senkinek sem tetszett volna, ha nagyszabású tisztítóakcióba fognak a környéken. 
Az utcákon egyfajta csendes izgalommal teli várakozás érződött. 
Elhagytak egy vízzel borított kereszteződést, ahol az árokban zöld és vörös színű, bűzölgő lé folydogált. A nyirkosságba vegyülő szagokból Tria rájött, hogy egy Graluz szakadhatott fel - vize szabadon mosta az utca kövét. 
Ez viszont bosszút kíván. Biztosra vette, hogy néhány napon belül le fognak mészárolni néhány embergyermeket. Már megint a régi nóta. 
A csapat tagjai hamarosan a zavargások helyszínére értek; szemrevételezték azokat a pontokat, ahol a halottak lehettek, és megbecsülték a sebesültek számát. A hullákat egytől egyig elszállították már. A madaraknak egy morzsányi sem jutott belőlük. 
Nemsokkal ezután egy gowachinok őrizte kapun keresztül előjöttek a Katakombákból. A gowachinok Broey varangyai voltak. Néhány épülettel odébb újabb kapun mentek keresztül, melyet emberek őriztek, Gar emberei. Tria tudta, hogy Broey hamarosan értesülni fog a tartózkodási helyéről, de hát ő megmondta előre, hogy a Katakombákba indul. Hamarosan egy a középrétegeknek szánt épülettel szemben levő sikátorba értek. Az épület alsó szintjeinek ablaktalan, egyhangú szürkeségét csak a bejárat védelemnek szánt rácsai törték meg. A kapu mögött gyér fénnyel megvilágított folyosó látszott. Az épület megtévesztően sima falai biztonsági berendezéseket és automata fegyvereket sejttettek. 
Tria egyetlen kézmozdulattal visszatartva társait a sötétségben várakozott, miközben a szemben levő épület bejáratát tanulmányozta. A kapu egyszerű tolóretesszel záródott. A bal oldali alkóvban őrszem strázsált, egy ajtó mellett, mely a kapu rácsozatán túl homályosan kivehető volt. Egy különleges védőegység is rendelkezésre állt, ugrásra készen, az őrszem, vagy a biztonsági berendezéseket kezelő személyzet hívására. 
Tria informátorai szerint itt volt Jedrik búvóhelye. Itt, és nem a Katakombák mélyén. Okos ötlet. Triának azonban évek óta dolgozott egy besúgója az épületben, ahogy több más helyen is akadtak emberei. A szükséges óvatosság, semmi más. Most minden az időzítésen múlik. 
Az épületben levő ügynök készen állt arra, hogy a megfigyelőállomáson szolgálatot teljesítő belső őröket kivonja a forgalomból. Csak a bejáratot vigyázó őrszem marad. Tria a megbeszélt időpont elérkeztére várt. 
Az utcán mindenütt a szennyvíz bűze terjengett: felszakadt az egyik csővezeték. Baleset? zavargások okozta vandálkodás? Triának nem tetszett ez a hely. Miféle játékot űz Jedrik? Talán nem várt meglepetésekkel fog előrukkolni az épületben? A lánynak mostanra már tudnia kell, hogy őt gyanúsítják a zavargások kirobbantásával - és egyebekkel is. Vajon biztonságban fogja sejteni magát itt, az emberek lakta területen? Az ember általában az övéi között érzi jól magát. Bár nem lehet nagy tömegbázisa. Mégis valami titkos terv munkálkodik agyának fondorlatos tekervényeiben, és ő, Tria még nem látja át a terv egészét. Ahhoz azonban elég sok olyan felszíni megnyilvánulás látható, hogy a lány megkockáztasson egy nyílt konfrontációt, és egyezkedni próbáljon. Lehetséges, hogy Jedrik azért mutogatja magát annyira, hogy őt odavonzza. Az alkalom kínálta lehetőségek valósággal megszédítették Triát. 
Mi ketten, együtt verhetetlenek lennénk! 
Igen, Jedrik a tökéletes ügynök megtestesítője. A megfelelő szervezéssel... 
Tria ismét körülnézett. Az utcák a célnak megfelelően kihaltak voltak. Megnézte, hány óra. Elérkezett a pillanat. Parancsoló kézmozdulatokkal küldte az embereit mindkét oldalra, az egyik fiatal férfit pedig előre, át az úton, a kapuhoz. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, három maradék harcostársával, akik ékalakú pajzsként fogták közre, maga is megiramodott. 
A kapuőr őszülő ember volt, sápadt arca sárgásan csillogott a folyosó gyér fényében. Szemhéja elnehezült a nemrég bevett kábítószertől, melyet Tria egyik ügynökétől kapott. 
Tria kinyitotta a kaput, és látta, hogy az őr jobb kezében korong alakú halálgépet szorongat, ahogy az várható volt. A férfi szája fogatlan, vigyorra húzódott, ahogy fegyverét a lányra szegezte. Tria tudta, hogy az őr felismerte. Most már sok múlott beépített ügynökének precízitásán. 
- Kész vagy meghalni a varangyokért? - kérdezte Tria. 
A férfi tudott a zavargásokról, az utcákon zajló összetűzésekről. Ember volt, az emberekhez kötődött, de tudta, hogy a lány Broey-nak, azaz egy gowachinnak dolgozik. A kérdést pontosan úgy fogalmazták, hogy elfogja a bizonytalanság. Köpönyegforgató lenne a lány? A férfi az emberekhez húzott, és fanatikusan ragaszkodott a munkájához, mely kimentette a Katakombák mélyéről. Ráadásul kábítószeres. Minden kapuőr az, ő meg éppenséggel olyan szernek a rabja, mely tompítja az érzékeit, és lehetetlenné teszi számára, hogy az egyes gondolatokat összefüggésbe hozza egymással. Szolgálatban nem lett volna szabad bevennie a szerből, és ez most nagyon nyugtalanította. Olyan sok mindenben kell döntenie, és Tria pont a legfogasabb kérdést szegezi neki. Nem akar meghalni a varangyokért. 
A lány kérdő tekintettel mutatott a halálgépre. 
- Csak figyelmeztetésre való - mentegetőzött a férfi - Nincs megtöltve. 
Tria továbbra sem szólt, hagyta, hogy a férfi a saját kétségein rágódjon. 
A kapuőr nyelt egyet: 
- Mit... 
- Vagy beállsz közénk, vagy meghalsz. 
A férfi a lány mögötti idegenekei fürkészte. Gyakorta történnek hasonló incidensek a Katakombákban, de nem itt, a magasságokba vezető lejtőn. Az őrt nem informálták pontosan arról, kiket védelmez valójában. Meghatározott parancsokat kapott, és egy halálgépet, hogy jelezze a betolakodók érkeztét. Másokat bíztak meg azzal, hogy a nagyobb óvatosságot igénylő feladatokat elvégezzék, hogy valódi döntéseket hozzanak. Ez volt az épület gyenge pontja. 
- Mi az a "közénk"? - tudakolta a férfi. 
Ellenséges hangot erőltetett magára, és Tria ekkor már tudta, hogy sikerrel járt. 
- A saját fajtádhoz. 
Ezzel a kábítószertompította agyat visszaterelte eredeti félelmeihez. A férfi tudta, mit kell tennie: ki kell nyitnia a tenyerét. Ezzel a mozdulattal lehet bekapcsolni a halálgép riasztóját. Ezt minden további nélkül megteheti. A riasztó célja az, hogy elvegye a támadók kedvét attól, hogy megöljék. Egy halott keze úgyis kinyílik. Munkaadói azonban folyton ébren tartják benne a dilemmát, hogy kétségei támadjanak. Lehet, hogy a kezében levő műszer nem csupán egy közönséges jelzőkészülék. Mi van, ha tényleg bomba? Most nincs ideje ezen órákig töprengeni. 
- Jól fogunk bánni veled - mondta Tria. 
Bátorítóan átkarolta a férfi vállát, hadd kerítse teljesen hatalmába a pézsmaillatú parfüm, míg másik karját előrenyújtotta, mutatva, hogy nincsen nála fegyver. 
- Mutasd meg a társamnak, hogyan kell kikapcsolni. 
Az egyik fiatalember előlépett. 
Az őr megmutatta, hogy kell kikapcsolni a készüléket, majd ahogy átnyújtotta a férfinak, lassan tovább magyarázott: 
- Nem nehéz, ha már kitapasztaltad. 
Amikor a lány bajtársa már a saját kezében szorongatta a halálgépet, Tria levette a karját az őr válláról, és a körme alá rejtett mérgezett tűvel a nyaki ütőerébe szúrt. Az őrnek mindössze annyi ideje maradt, hogy egy utolsó, hörgésbe fúló lélegzetet vegyen, aztán fennakadt szemmel kicsusszant a lány öleléséből. 
- Jól bántam vele - jegyezte meg Tria. 
Társai elvigyorodtak. Megtanulták már, hogy Triától nem idegen az efféle tréfa. 
A tetemet az alkóvba vonszolták, hogy ne legyen szem előtt, a fiatal férfi pedig, aki megkapta a halálgépet, elfoglalta a helyét az ajtó mellett. A többiek, testükkel védelmezve Triát, berontottak az épületbe. Az egész művelet nem tartott tovább két percnél. Minden zökkenőmentesen zajlott, ahogy ahhoz Tria akciói során már hozzászokhattak. 
Az előcsarnok és a belőle szerteágazó folyosók üresek voltak. 
Remek. 
Az épületben dolgozó ügynöknek ezért előléptetés jár. 
A lépcsőt választották ahelyett, hogy liftbe szálltak volna. Csak három rövid fordulónyit kellet menniük. A felső folyosó is kihalt volt. Tria a megbeszélt ajtóhoz vezette a többieket, és az ügynökétől kapott kulccsal kinyitotta. Az ajtó egyetlen nyikordulás nélkül kitárult, ők pedig belopóztak a helyiségbe. 
Bent az ablakokat sötétítők takarták, mesterséges fény pedig nem világított. Tria társai elfoglalták helyüket a csukott ajtó mellett, illetve a két oldalsó fal mentén. Ez volt a legveszélyesebb mozzanat, amivel csakis Tria tudott megbirkózni. 
A déli ablak sötétítőinek apró résein vékony sugarakban beszűrődött némi fény. Tria előtt kibontakoztak a bútorok homályos körvonalai - egy ágyé, rajta valami meghatározhatatlan, sötét folttal. 
- Jedrik? - suttogta. 
A lány lába puha anyagnak ütközött - a padlón egy szandál hevert. 
- Jedrik? 
Lábszára az ágynak ütődött. Egyik kezében fegyverét szorongatta, míg a másikkal a sötét halom felé nyúlt. Csak egy ágyneműkupac volt. Megfordult. 
A fürdőszoba ajtaja zárva volt, de az aljából vékony fénycsík tűzött elő. Tria kikerülte a padlóra hányt ruhákat és cipőket, megállt az egyik oldalon, és intett az egyik társának, menjen át a másikra. Ezidáig csupán minimális zaj t keltettek. 
Tria ezután lenyomta a kilincset, és feltépte az ajtót. A kád teli volt vízzel, benne pedig egy arccal lefelé lebegő emberi test látszott, melynek egyik karja ernyedten, laza ujjakkal lógott a kád peremén kívül. A bal fül mögött és alatt nagy, sötétvörös duzzanat. Tria a hajánál fogva megemelte a fejet, rámeredt az arcra, majd óvatosan visszaengedte a vízbe úgy, hogy ne csobbanjon. Az ügynöke volt az, akire annyira számított, mert olyan profi módon tervezte meg ezt a hadműveletet. Halála a gowachinok gyilkos szertartását idézte: vörös duzzanat a fül alatt. Egy gowachin karom szakította a sebet, hogy a tettes még a fulladás előtt elhallgattassa áldozatát? Vagy szándékosan akarták a gowachinok keze munkájának beállítani a dolgot? 
Tria úgy érezte, mintha az egész hadművelet darabokra hullana körülötte. Társai nyugtalanságát is észrevette. Arra gondolt, most rögtön idehívja Gart, de elöntötte a félelem, majd pedig a tenniakarás. Visszament a hálószobába, és csak utána nyitotta ki a kommunikátori, hogy vészjelzést adjon. 
- Központ - hangzott fel élesen a fülében. 
- Az ügynök halott - közölte tárgyilagosan Tria. 
Csend. Elképzelte, ahogy ráállítják a lokátort adásának irányára. 
- A helyszínen történt? 
Hirtelen Gar hangja csattant fel: 
- Lehetetlen. Alig egy órája beszéltem vele. Akkor... 
- Belefulladt a fürdőkádba - mondta Tria - De először megsebezték - valami éles tárggyal, a füle mögött. 
Újra csend lett, amíg Gar megemésztette a hallottakat. Ugyanazok a kétségek támadtak benne, mint Triában. 
A lány a társaira nézett. Azok figyelőpozícióban feszítettek a folyosóra nyíló ajtóval szemben. Igen, ha valaki támadni akar, csakis abból az irányból fogja tenni. 
A Garral teremtett összeköttetés csatornája nyitva maradt, és Tria most messziről jövő, pattogó utasításokat hallott, melyekből csupán néhány szót tudott kivenni: 
- ... csapat... ne hagyjátok... időt. 
Majd pedig egészen tisztán: 
- Ezért még megfizetnek! 
Kik fognak megfizetni? - morfondírozott Tria. 
Kezdte újraértékelni a véleményét Jedrikről. 
Gar hangja ismét felcsattant: 
- Közvetlen veszélyben vagytok? - Fogalmam sincs - ismerte be a lány kényszeredetten. 
- Maradjatok, ahol vagytok. Küldünk erősítést. Értesítettem Broey-t. 
Tehát így ítéli meg a helyzetet Gar. Igen. Ez kétségkívül a legmegfelelőbb megoldás ezen új fejlemény fényében. Jedrik kicsúszott a markukból. Nincs értelme egyedül folytatniuk. Mostantól majd Broey módszereihez folyamodnak. 
Tria hátán végigfutott a hideg, ahogy kiosztotta a szükséges utasításokat a társainak. Azok felkészültek, hogy drágán adják az életüket, ha összetűzésre kerülne sor, bár Tria kezdett kételkedni abban, hogy azon nyomban lecsapnak rájuk. Ez csupán Jedrik újabb figyelmeztetése. Gond csak akkor van, amikor az ember elkezdi értelmezni ezt az üzenetet. 
  

  
A katonai szemlélet, a banditák és útonállók szemlélete. gy minden katonaság egyfajta szervezett bűnbanda, ahol a hagyományos erkölcsök csődöt mondanak. A hadsereg a gyilkosság, erőszak, fosztogatás és a garázdaság különböző formáinak legalizaciója, melyeket mindig elfogadnak, mint a hadviselés velejáróit. Amennyiben nincs külső célpontja, a katonai szemlélet szükségszerűen saját civil lakossága ellen fordul, és bűnözői magatartását hasonló elvek alapján legalizálja. 
- SzabIr oktatókönyv, ötödik fejezet: 
"A hadúr-szindróma" 
 
McKie, ahogy a kommunikációs transzból magához tért, ráébredt, milyen képet mutathatott magáról ennek a fura, föléje tornyosuló gowachinnak. Egyértelmű, hogy egy dosadi gowachin betegnek tartja. A transzban a hideg rázta és látszólag félrebeszélt, miközben patakokban csorgott róla a veríték. 
Mély levegőt vett. 
- Nem, nincs semmi bajom. 
- Akkor talán bevettél valamit? 
McKie, felidézve, mennyiféle kábítószert használnak a dosadiak, kísértést érzett, hogy ezzel a kifogással takarózzon, de aztán meggondolta magát. Még a végén a gowachin követelni fog magának is a szerből. 
- Nem vagyok kábszeres - felelte McKie..Feltápászkodott, és körbepillantott. A nap észrevehetően közelebb került a horizonthoz a ragyogó fátyol mögött. A szikla előtt egy eddig még sosem látott dologra lett figyelmes: egy gigantikus, lánctalpas, dübörgő járműre, mely a gowachin jövevény mögött füstfelhőket eregetett egy függőleges kéményszerűségből. A gowachin továbbra is tágra nyílt szemmel, fürkészőn bámult McKie-re, akire ez a lankadatlan leplezetlenség igen nyugtalanítólag hatott. Azon töprengett, vajon fenyegetésnek szánja-e a pillantást, vagy Dosadin esetleg ez a kapcsolatfelvétel módja? Aritch emberei azt mondták, egy járművet fognak érte küldeni a találkozóhelyre, na de... 
- Nem vagy beteg, sem kábítószeres - foglalta össze a gowachin - Akkor talán ez valami furcsa állapot, ami csakis az emberekre jellemző? 
- Beteg voltam - felelte McKie - De már rendbe jöttem. Az állapotnak vége. 
- Gyakran vannak ilyen rohamaid? 
- Olykor évekig nem jön elő. 
- Évekig? És mi okozza ezt az... állapotot? 
- Fogalmam sincs. 
- Aha... - a gowachin bólintott, majd állával az égbolt felé bökött 
- Talán az istenek büntetése. 
- Meglehet. 
- Teljesen védtelen voltál. 
McKie vállat vont. Hadd szűrjön le ebből a gowachin, amit akar. 
- Nem voltál védtelen? 
Valami miatt ez nagyon elámította a jövevényt, aki így folytatta: 
- A nevem Bahrank. Talán ez a te legnagyobb szerencséd. 
Aritch emberei is a Bahrank nevet adták meg neki, mint első összekötőjét. 
- Én pedig McKie vagyok. 
- Illik rád a személyleirás, McKie, az... állapotodat leszámítva. Van még valami mondanivalód? 
McKie-nek sejtelme sem volt, mire gondol Bahrank. Hiszen ő csupán egy egyszerű összekötő, aki a fontosabb személyiségek felé irányítja. Aritch-nak minden bizonnyal vannak jól informált megfigyelői Dosadin, de Bahrank állítólag nem tartozik közéjük. A gowachinokkal kapcsolatos figyelmeztetés erre világosan utalt: 
"Bahrank nem tud rólunk. Nagyon vigyázz, mennyit árulsz el neki. Igen veszélyes lenne számodra, ha megtudná, hogy az Istenfalon túlról jössz." 
A dimenzióajtókezelők is óva intették: 
"Ha a dosadiak rájönnek, ki vagy, egyedül kell visszatérned a térugrás helyére. Erős kétségeink vannak, sikerülne-e. Meg kell értened, hogy ha már egyszer letettünk Dosadira, édeskevés, amit érted tehetünk." 
Bahrank láthatólag eldöntött valamit, mert bólintott magának. 
- Jedrik már vár. 
Ez volt a másik név, amit Aritch emberei megadtak neki. 
- Az egységparancsnokod. Úgy tudja, hogy a Perifériáról jövő, új szökevény vagy. Jedrik nem sejti valódi származásod. 
- Miért, ki sejti? 
- Azt nem mondhatom meg. Ha nem tudod, akkor nem is tudják kiszedni belőled. Afelől viszont biztosíthatlak, hogy Jedrik nem a mi emberünk. 
McKie-nek sehogy sem tetszett ez a fenyegetés. 
"... kiszedni belőled." A SzabIr szokás szerint most is beküldte az oroszlán torkába, de elfelejtett részletes jelentést adni a fenevad fogazatának méreteiről. 
Bahrank a lánctalpas jármű felé bökött: 
- Indulhatunk? 
McKie a járgányra nézett. Nyilvánvalóan harckocsi, vastag páncélzattal, fémtestén keskeny nyílásokkal, melyekből különféle furcsa szögekben lőfegyverek kandikáltak ki. Vésztjósló volt és halálos. Aritch emberei is regéltek efféle szerkezetekről: 
"Tettünk róla, hogy csak kezdetleges páncélos járműveik, lőfegyvereik, viszonylag jelentéktelen robbanóanyagaik legyenek, meg ilyesmi. Az efféle hadieszközök kigondolásában azonban igen ügyesek voltak." 
Bahrank ismét a jármű felé mutatott, és látszott, hogy nagyon indulni szeretne. 
McKie-nek le kellett küzdenie magában az őszinte aggodalom hirtelen felcsapó érzését. Mi a pokolba keverték bele? Úgy érezte, arra kell eszmélnie, hogy ijesztő sebességgel zuhan a vesztébe, és képtelen megbirkózni akár a legjelentéktelenebb fenyegetéssel. Az érzés elmúlt, de alaposan megviselte. Tétovázott, miközben egyre a járművet vizslatta. Körülbelül hat méter hosszú lehetett, súlyos lánctalpakkal és kerekekkel, melyeket a lánctalpak mögötti árnyékban alig lehetett észrevenni. A jármű hátulján egy hagyományos antenna díszelgett, hogy venni tudja a határmezsgye alatt keringő energiaműholdak adását, bár volt egy másodlagos energiatermelőegysége is, mely bűzlő üzemanyag égetésével működött. Az üzemanyag füstje átható szagokat terített szét körülöttük a levegőben. 
- Mire várunk? - érdeklődött Bahrank. Észrevehető félelemmel és gyanakvással méregette McKie-t. 
- Most már mehetünk - felelte McKie. 
Bahrank sarkon fordult, és sietős léptekkel előrement, felkászálódott a lánctalpra, onnan pedig a jármű sötét belsejébe. McKie követte. A járgány belseje kaotikusnak hatott, és kesernyés, olajos szag terjengett benne. McKie két kemény fémülést vett észre, áramvonalas háttámlákkal, melyek magasabbak voltak, mint egy ülő ember vagy gowachin. Bahrank már elfoglalta a helyét a bal oldalon, miközben különféle kapcsolókkal és karokkal foglalatoskodott. McKie a szabadon maradt ülésre rogyott. A mellkasára és a derekára kétoldalról pántok feszültek, hogy mozdulatlanul tartsák; a fejtámla a tarkójához igazodott. Bahrank elfordított egy kapcsolót. Az ajtónyílás, melyen keresztül bemásztak, a szervomotorok dübörgése közepette, és a zárszerkezet hangos kattanásával becsukódott. 
McKien ambivalens érzések söpörtek végig. Mindig is enyhe agórafóbiával töltötték el a tágas helyek, mint például a kinti szikla környéke. E harci járgány félhomályos mélye, primitív korokat idéző hangulata azonban megzendített egy atavisztikus húrt a lelkében, melytől ingere támadt, hogy azonnal a felszínre iszkoljon. Csapdába esett! 
Egy különös megfigyelés segített neki az érzés leküzdésében. A nyílásokat, melyeken keresztül ki lehetett látni, üveg fedte. Üveg. Odanyúlt. Igen, ez üveg. A Konföderációban mindennapos anyag - erős, ám törékeny. Látta, hogy ez az üveg nem túl vastag. Akkor a gépezet vészjósló külseje inkább csak álca, nem pedig valóság. 
Bahrank egyetlen gyors pillantással felmérte a környezetét, és különböző karokat kezdett húzogatni, melynek eredményeképpen a jármű döcögve meglódult. Eközben mély dübörgést hallatott, melyet éles, sivító hang kísért. 
A fehér sziklától egyfajta nyomvonal vezetett a távoli város felé. A jármű idevezető lánctalpnyomai, melyeket most csak követniük kellett. Csak úgy táncolt rajtuk a ragyogó sziklákról visszaverődő fény. Bahrankot láthatóan nagyon lekötötték azok a műveletek, melyek segítségével Chu irányába kormányozta a járgányt. 
McKie azon kapta magát, hogy gondolatai a Tandalooron kapott eligazításokra terelődnek. 
"Amint csatlakozol Jedrik egységéhez, magadra maradsz." 
Igen... nagyon is egyedül érezte magát, feje pedig olyan adatokkal volt tele, melyeknek vajmi kevés közük volt eddigi élményeihez. Az egész bolygó odaveszhet, ha nem tudja értelmezni ezeket az adatokat, no meg mindazt, amit esetleg még a helyszínen megtud. 
Egyedül... egyedül. Ha Dosadi elpusztul, kevés érző szemtanúja lesz. A kalebán tempokinetikus korlátja a végső, pusztító fellobbanás túlnyomó részét felfogná. A kalebán tulajdonképpen a felszabaduló energiából táplálkozna. Ezt még Fannie Mae-től tudta meg. Egy világrengető robbanás egy kalebánnak nem több, mint kiadós vacsora, a SzabIr pedig rá lenne kényszerítve, hogy mindent kezdjen elölről, a tárgyi bizonyítékok legfontosabbika - Dosadi - nélkül. 
A járgány dörgött, rázkódott és csúszkált McKie alatt, de valahogy mindig visszatért az ösvényre, mely Chu távoli tornyai felé vezetett. 
McKie lopva a harckocsi vezetőjét figyelte. Bahrank viselkedése nem volt tipikusan gowachin: közvetlenebbnek, emberibbnek látszott fajtársainál. Ez az! Gowachin ösztöneit már eltompította az emberekkel való összezártság. Aritch ezt bizonyára megveti, fél tőle. Bahrank könnyed hozzáértéssel vezetett, egy összetett ellenőrző rendszer használatával. McKie nyolc különböző kapcsolót és kart számolt össze, amit a gowachin használt. Néhányat a térdével kezelt, a többit a fejével. Kinyújtotta a mancsát, míg egyik könyökével lenyomott egy kapcsolót. A harckocsi ennek megfelelően működött. 
Bahrank megszólalt, de közben továbbra is a vezetésre koncentrált: 
- A második szinten esetleg tűz alá kerülhetünk. Korábban elég jelentős rendőri beavatkozásra került sor odalent. 
McKie rámeredt. 
- Azt hittem, sima utunk lesz. 
- Ti, peremlakók, folyton akadékoskodtok. 
McKie kipislantott az egyik résen: bokrokat látott, pusztaságot, és a magányos ösvényt, amelyen haladtak. 
Bahrank megszólalt: 
- Idősebb vagy, mint bármelyik peremlakó, akit eddig láttam. Aritch emberei figyelmeztették erre, mint inkognitójának alapvető hibájára - el kell titkolnia korának árulkodó jeleit. 
Ebben adtak neki némi segítséget, továbbá megmondták, mivel válaszoljon, ha a kérdés felmerül. Most bevethette, amit tanult: 
- Odakint gyorsan megöregszik az ember. 
- Bizonyára. 
McKie érezte, hogy valami elkerülte a figyelmét Bahrank válaszában, de nem merte firtatni. A párbeszéd sehová sem vezetett. És az az utalás a "rendőri beavatkozásra". McKie tudta, hogy a Chuból kirekesztett peremlakó csőcselék időről időre megpróbál betörni a városba, ami a leggyakrabban sikertelenül végződik. Micsoda barbárság! 
- Milyen kifogással tudtál kijönni ide? - tudakolta McKie. 
Bahrank fürkész pillantást vetett rá, majd egyik úszóhártyás mancsát felemelve a műszerfalról, a tetőn levő karra bökött a feje felett. A kar rendeltetéséről McKie-nek halvány sejtelme sem volt, és tartott attól, hogy már eddig is túl oktalannak látszik. Bahrank azonban magyarázni kezdett: 
- Hivatalosan azzal, hogy átfésülöm a területet, hátha elrejtettek egy-két nem várt meglepetést a peremlakók. Ezt gyakran meg is teszem. Nem hivatalosan meg mindenki azt hiszi, van idekint egy titkos tavacskám, telis-tele termékeny nőstényekkel. 
Tavacska... nem a Graluz. Újra egy viszonylag meddő eszmecsere, rejtett értelmekkel. 
McKie csendesen bámult előre az egyik nyíláson. A poros ösvény lassú és széles kanyart vett balra, majd hirtelen egy vörös sziklafalba vájt keskeny kőperemre vezetett. Bahrank egyre-másra változtatta a sebességet: lassan haladtak, majd gyorsan, megint lassan, megint gyorsan. A vörös sziklafalak tovasuhantak. McKie a saját oldalán lenézett. A mélységben őserdő zöldellett, a távolban pedig Chu városának füstje és tornyai - a szürkés sziklafalak paravánján emelkedő, légiesen karcsú építmények. 
McKie indokolatlannak találta a sebesség változtatását. Az oldalt tátongó, szédítő mélység pedig ámulattal töltötte el. A keskeny kőperem körülölelte a sziklát, azon kanyargott lefelé - egyszer árnyékban, egyszer fényben utaztak. A jármű dübörgött, hörgött alattuk. Az olajszagtól felkeveredett a gyomra. A távoli város alig valamivel tűnt közelebbinek, mint amilyennek a szikla tetejéről látszott, csak magasabb lett, és misztikusabb, ahogy beborította a füstfátyol. 
- Nem kell különösebb gondra számítanod, amíg az első szinthez nem érünk - mondta Bahrank. 
McKie rápillantott. Első szint? Igen, az lesz a város falain kívüli első erődítmény. A szurdok, amelyben Chut emelték, széles szintekben vezetett le a folyóig, és ezeket megszámozták. Chut a maga dombjaival és lapályaival oda telepítették, ahol a folyó lelassul, és sok-sok ágra szakad. A dombok, melyek ellenálltak a víz támadásának, szinte száz százalékban tömör acélból készültek, ahogy a szerteágazó szintek többsége is. 
- Örülök, hogy eljöttünk onnan - szólalt meg Bahrank. 
A keskeny kőperem derékszögekben kanyarodott el a sziklától, egy széles rámpára, mely a szürkészöld őserdőbe vitt lefelé. Hirtelen támadt zöld árnyékként kebelezte be őket a vegetáció. McKie oldalt kipislantva páfrányokat és széles levelű fikuszokat látott, és óriási, vörös, tüskés kalászokat, melyekkel még soha nem találkozott. Ösvényük, akárcsak az erdő talaja, szürkés sártengerré változott. McKie egyik oldalról a másikra pillantott; a növényzet a terrai és tandaloori őserdők szinte felefele arányú keverékének látszott, melyet számos idegen faj tarkított. 
Pislogni kezdett a napfénytől, amikor a mindent beborító vegetációból egy magas fűvel benőtt tisztásra értek, melyet valami nem sokkal korábbi összetűzés során letapostak, leégettek, szétdúltak. McKie bal oldalt egy rakás járműroncsot fedezett fel, kicsavarodott fémdarabokat, itt-ott egyegy darab lánctalppal, vegy égnek meredő kerékkel vegyítve. A roncsok némelyike hasonlónak látszott ahhoz a járgányhoz, amelyben utazott. 
Bahrank kikerült egy bombakrátert, olyan szögben, melyből McKie lelátott a lyuk mélyére. Darabokra tépett testek hevertek benne. Bahrank semmit sem fűzött hozzá a látottakhoz, úgy tűnt, nem is vesz észre semmi különöset. 
McKie hirtelen mozgást észlelt az erdőben, emberek és gowachinok mozgolódását. Néhányan kisméretű fegyvereknek látszó tárgyakat cipeltek - itt-ott megvillant egy fémcső, és egykét, fehér gömbökből fűzött tölténytár a nyakuk körül. McKie annak idején nem is próbálta memorizálni a dosadi fegyverek összes fajtáját - végül is primitív eszközökről volt szó -, most azonban emlékeztette magát, hogy a pusztulás e rémképeit is ilyen fegyverekkel varázsolták `ide. 
Ismét belemerültek az alagútszerű vegetációba, a csatateret maguk mögött hagyva. A dübörgő, döcögő harckocsit haragoszöld árnyékok fogták körül. McKie, akit ide-oda dobált a járgány a szíjak alatt, az orrában érezte a szagok keverékének emlékét: a vér átható kipárolgását, és a kezdődő enyészetét. A zöld alagút hirtelen jobbra kanyarodott, és ismét egy rámpára vezetett fel, majd Bahrank meredeken lefelé vitte a járművet, amikor is egy újabb peremre kormányzott a sziklaszirt körül. 
McKie Bahrankon keresztülnézve kilesett a réseken. A város közelebb került hozzájuk. Döcögős ereszkedésük miatt pillantása ide-oda hintázva újra meg újra végigsöpört Chu tornyain, melyek ezüstös orgonasípokként emelkedtek a Kormánydombok fölé. A távoli sziklafalak homályos lépcsősorokként lassan szürkésvörös köddé olvadtak össze. Chu Katakombái füstös homályba burkolózva kanyaroglak a kecses tornyok alatt. Még a várost körülvevő külső fal egy részét is felfedezte. A fal tetején elszórtan alacsony kis erődítmények látszottak - tüzelőállások. A falakon belül a város irtózatos magasságokba tört. McKie nem számított arra, hogy ilyen szédítően magas lesz - ez azonban a túlzsúfoltságról árulkodott, méghozzá teljesen egyértelműen. 
Útjuk egy újabb csatatéren át vezetett, telis-tele roncsokkal és holttestekkel, melyek felett a halál elkerülhetetlen bűze terjengett. Bahrank jobbra-balra rángatta a kormányt, kerülgetve a roncshalmazokat és bombakrátereket, melyekben a csúszómászók alkotta, hullámzó takaró alatt hullák tömkelege hevert. Páfrányok és egyéb alacsony növényfajták törtek az ég felé az iszonyatos pusztítás helyén. A páfrányok tetején szürke és sárga szárnyas állatkák feszítettek, ügyet sem vetve a körülöttük arató halálra. Aritch segédei figyelmeztették McKie-t, hogy Dosadin brutális szélsőségek közt ingadozó élet folyik, a látottaktól mégis elborzadt. A szanaszét heverő holttestek között emberek és gowachinok hulláit egyaránt felfedezte. Egy fiatal gowachin nőstény fényes zöld bőrének látványa, a karján végigfutó, kiugró termékenységi foltokkal, különösen megrázta. Gyorsan elfordította a fejét, és látta, hogy Bahrank őt fürkészi, s borostyánszín gowachin szemében gúny bujkál. Bahrank vezetés közben megszólalt: 
- Persze mindenhol vannak informátorok, és ezek után... - fejét jobbra-balra ingatta - nagyobb elővigyázattal kell lenned, mint gondoltad. 
Szavainak egy hangos csattanás adott jelentőséget. McKie oldalán a jármű páncéljának csapódott valami. Majd újra célba vették őket. Újra meg újra. A fémlövedékek tompán csattantak a páncélon, és csak úgy záporoztak körös-körül, az üveggel fedett réseket sem kímélve. 
McKie elnyomta magában mély döbbenetét. A vékony üveg nem tört be. Tudta, hogy léteznek a bolygón vastag, edzett üvegtáblák, ez azonban új fényt vetett mindarra, amit Dosadiról meséltek neki. Milyen ügyes megoldás! 
Bahrank egykedvűen vezetett tovább. 
Még több lövedék érkezett, pontosan szemből - a tisztáson túli őserdőben narancsszín víllanások követték egymást. 
- Próbára tesznek bennünket - mondta Bahrank. Az egyik nyílásra bökött - Látod? Még csak nyomot sem hagynak az új üvegen. 
McKie mélységes keserűséggel válaszolt: 
- Az ember néha elgondolkodik, mit bizonyít mindez azon kívül, hogy a világ bizalmatlanságra épül. 
- Ki bízhat meg a másikban? 
Bahrank szavai úgy hangzottak, akár egy katekizmus. 
McKie így válaszolt: 
- Remélem, a barátaink tudják, mikor kell abbahagyniuk a próbát. 
- Mondtam nekik, hogy nyolcvan milliméteresnél nagyobbat nem bírunk ki. 
- Nem egyeztek bele, hogy átengednek bennünket? 
- Még ha így is van, lőniük kell egypárat, ha másért nem, hát hogy jó legyek a főnökömnél. 
Bahrank ismét egy sor szédületes sebességváltoztatást és kanyart eszközölt, minden látszólagos ok nélkül. McKie a pántoknak nyomódott, és éles, horzsolás keltette fájdalmat érzett, ahogy könyöke a jármű oldalának csapódott. Egy közvetlenül a hátuk mögött robbanó lövedék az ösvény bal oldalára dobta őket. Ahogy a jármű megugrott, Bahrank balra rántotta a kormányt, elkerülve a következő robbanást, mely telibe találta volna őket, ha az eredeti útvonalon haladnak. McKie füle csengett a robbanásoktól, és érezte, hogy a jármű egy utolsót bukdácsolva megáll, majd hátramenetbe kapcsol, ahogy egyre több lövedék csapódik be előttük. Bahrank jobbra fordult, aztán hirtelen balra, majd ismét jobbra, aztán előre, teljes sebességre kapcsolva, egyenesen az őserdő falként eléjük toluló közepébe. Mindenfelől bombák robbantak körülöttük, ahogy beleszántottak a vegetációba, ahol jobbra fordultak, egy újabb sötét és sáros ösvényre. McKie már egyáltalán nem tudott tájékozódni. A támadás azonban ebben a pillanatban megszűnt. 
Bahrank lelassított, és légzőszegmentjein keresztül mély levegőt vett. 
- Tudtam, hogy megpróbálják. 
Megkönnyebbültnek, egyszersmind elégedettnek látszott. 
McKie-t annyira megviselte a halál iménti közelsége, hogy szóhoz sem jutott. 
Az alagútszerű csapás jókora távon kanyargott végig az őserdőben, így McKie-nek volt ideje arra, hogy összeszedje magát. Addigra viszont már nem is tudta, mit mondjon. Nem tudta mire vélni Bahrank elégedettségét, azt, hogy egy cseppet sem aggódott egy ilyen heves támadás míatt. 
A következő pillanatban egy érintetlen, lejtős tisztásra értek, melynek füve olyan sima és zöldellő volt, akár egy park pázsitja. Lágyan vezetett lefelé egy keskeny növénysávhoz, melyen keresztül McKie egy folyó ezüstöszöldes villanásait fedezte fel. A férfi figyelmét azonban leginkább egy ablaktalan, átlyuggatott falú erődítmény kötötte le, mely a mezőn, közepes távolságban emelkedett előttük. Az épület a folyót eltakaró növényzet fölé tornyosult. Támfalakkal megerősített szárnyak nyújtóztak feléjük, melyek egy fekete fémből készült kaput fogtak közre. 
- Ez a mi kapunk - közölte Bahrank. 
Ezzel balra fordította a járművet, hogy az egyvonalban legyen a támfalas szárnyak közepével. 
- Kilences Kapu, és aztán az alagsoron keresztül haza. 
McKie bólintott. Falak, alagsorok és kapuk: ezek Chu védelmi mechanizmusának kulcsai. A dosadiak agya határokban és erődítményekben gondolkodik. Ez az alagsor biztosan a folyó alatt fut. Megpróbálta elhelyezni az objektumot a térképen, amit Aritch segédei az emlékei közé ültettek. Elméletben ismernie kellett a bolygó földrajzát, geológiáját, vallását, társadalmi mintáit, minden egyes sziget védelmi rendszerének részletes alaprajzát, most azonban mégis nehezére esett elhelyeznie magát ezen a képzeletbeli térképen. Előrehajolt a nyíláshoz, és felnézett, miközben a jármű gyorsulni kezdett. Aztán megpillantotta a hatalmas központi tornyot, azon pedig a vízszintesen elhelyezkedő órát. A térképes eligazítás minden tudnivalója a helyére ugrott a fejében. 
- Igen. A Kilences Kapu. 
Bahrank, akit túlságosan lefoglalt a vezetés, nem is válaszolt. 
McKie pillantása az erődítményre vándorolt, és el kellett fojtania egy csodálkozó sóhajtást. 
A dübörgő gépezet őrjítő iramban száguldott lefelé a lejtőn, pontosan az útjukat álló fekete fémkapu irányába. Az utolsó tizedmásodpercben, amikor már-már úgy látszott, belerohannak, a kapu felpattant. Egy gyéren megvilágított csőszerűségbe száguldottak bele. A kapu dörögve bezárult mögöttük. Járművük fülsiketítő hangot adott ki magából, ahogy a lánctalpak végiggördültek a fémrácsozaton. 
Bahrank lassított, és meghúzott egy kart az oldalánál. A járgány kerekekre váltott, és azonnal mérséklődött a hatalmas robaj, amitől McKie azt hitte, megsüketült. Az érzést csak fokozta, hogy Bahrank többször is elismételte kérdését, mire a férfi meghallotta: 
- Jedrik azt állítja, hogy a messzi hegyeken túlról való vagy. Igaz ez? 
- Ha Jedrik mondja - megpróbált szárazon válaszolni, amitől szavai szinte kérdő hangsúlyt kaptak. 
Bahrank azonban a gondolataiba merült, ahogy a félhomályos alagútban egyenesen lefelé vezette a harckocsit a rácsokkal barázdált úton. 
- Az a hír járja, hogy ti, peremlakók, egy titkos települést építettetek oda, hogy a saját városotokat akarjátok felépíteni. 
- Érdekes feltételezés. 
- Ugye, hogy az? 
A fejük felett világító egyetlen égősortól sötétebb lett a harckocsiban, mint amilyen a szabad ég alatti haladás során volt - csupán az irányítóberendezésről tükröződött vissza némi fény. McKie-nek azonban az a furcsa érzése támadt, hogy Bahrank tisztán látja őt, és minden arckifejezését tanulmányozza. Ez lehetetlenségnek tűnt, gyanúja mégis megmaradt. Mi lehet az oka Bahrank vizsgálódásának? 
Miért érzem, hogy keresztüllát rajtam? 
Ezen nyugtalanító feltevések megszűntek, amikor az alagútból a Katakombák egyik utcájára értek. Bahrank jobbra kanyarodott, egy keskeny sikátorba, mely szürke árnyak sötétjébe burkolózott. 
Bár sokszor látta az utcák modelljét, a valóság egyre jobban nyomasztotta McKie-t. Annyira szennyesek voltak... lehangolóak... és annyi volt az ember. Mindenütt csak emberek! 
Bahrank ezúttal lassan vezetett a néma kerekeken, a lánctalpak pedig az út felszíne felett függtek. Az otromba masina szűk kis utcákon haladt keresztül, melyek közül néhányat kiköveztek, néhányat pedig ragyogó fekete burkolattal fedtek. Minden utcát a fejük felett függeszkedő felső szintek árnyékoltak be, melyek magasságát McKie a réseken keresztül képtelen volt megítélni. Berácsozott üzleteket is látott, melyekre őrszemek vigyáztak. Néhol lépcsők vezettek lefelé vagy felfelé a feneketlen sötétségbe, melyek előtt szintén őrök strázsáltak. Ezeken az utcákon csakis emberek voltak, és egyikük arckifejezése sem tükrözte a járókelőkre annyira jellemző hanyag könnyedséget. Szoros állkapoccsal, összeszorított ajkakkal igyekeztek az emberek a dolguk után. Szúrós tekintetű, fürkész szemek lesték az elhaladó harckocsit. A férfiak és a nők mindannyian a munkásosztály sötét, egybeszabott uniformisát viselték. 
Bahrank, felfigyelve McKie érdeklődésére, megszólalt: 
- Ez egy emberek lakta terület, és neked gowachin sofőröd van. 
- Látnak bennünket idebent? 
- Tudják. És ebből baj lesz. 
- Baj? 
- A gowachinok és az emberek között. 
McKie ezt gyalázatosnak találta, és azon töprengett, vajon ebből fakadnak-e azok a balsejtelmek, melyeket Aritch és segédei nem voltak hajlandók megmagyarázni: az, hogy Dosadi saját maga fogja elpusztítani önmagát. Bahrank azonban folytatta: 
- Egyre jobban elkülönülnek az emberek és a gowachinok, sokkal rosszabb a helyzet, mint eddig bármikor. Lehet, hogy te vagy az utolsó ember, aki velem utazik. 
Aritch és segédei felkészítették McKie-t a Dosadin tomboló erőszakra, éhínségre és gyanakvásra, de a fajok elleni megkülönböztetéséről egy árva szót sem szóltak... csak annyit, hogy valaki, akit nem voltak hajlandók megnevezni, belülről elpusztíthatja a bolygót. Mire céloz Bahrank? McKie nem merte további kérdezősködéssel elárulni tudatlanságát, és tehetetlensége elcsüggesztette. 
Bahrank időközben a szűk sikátorból egy szélesebb utcára lavírozott a járművel, amelyen szekerek tömege állt, különféle növényzettel megrakva. A szekerek lassan félrehúzódtak, ahogy a páncélozott jármű közeledett, a velük együtt hátráló emberek szemében pedig gyűlölet tükröződött. A zsúfoltság megdöbbentette McKie-t: minden szekér mellett (melyek számát meg sem tudta állapítani) legalább száz ember tolongott - kezüket a magasba emelték, és azon társaiknak kiabáltak, akik láncot alkotva, háttal a megrakott szekereknek ácsorogtak, szemmel láthatólag őrizve azokat. 
McKie-be, ahogy a szekereket bámulta, villámként hasított a felismerés, hogy azok rakománya valójában nem más, mint hulladék. Az embertömeg szemetet akar venni. 
Bahrank újra az idegenvezető szerepkörében tetszelgett: 
- Ez az Éhezők Utcája. Az áru pedig átválogatott hulladék, annak is a legjava. 
McKie felidézte magában, amit Aritch egyik segédje mondott: Chuban olyan éttermek is vannak, melyek a város különböző részeiről származó hulladékból készült ételekre specializálják magukat, hogy a méregmentes élelmiszer egyetlen morzsája se vesszen kárba. 
A tovasuhanó utcai jelenet magával ragadta McKie-t: kemény arckifejezések, lopott mozdulatok, gyűlölet és rosszul álcázott brutalitás - s mindez lényegében egy megszokott üzleti tevékenység, mely a szemét értékesítését célozza. És milyen töméntelen ember! Mindenütt csak emberek: a kapualjakban emberhegyek, akik a szekereket őrizték vagy tologatták, félreugrálva Bahrank útjából. McKie orrába új szag férkőzött - egyfajta fanyar kipárolgás; olyan iszonytató bűz, melyhez hasonlót még életében nem tapasztalt. S volt még valami, ami megdöbbentette: a Katakombák látszólagos kora. Azon töprengett, vajon minden olyan városi populáció, mely a külső veszélyek miatt egy helyre tömörül, felveszie ezt a történelmi köntöst. A Konföderáció mértékei szerint Chu lakói mindössze néhány generáció óta élnek itt, a város mégis régebbinek tűnik, mint bármelyik, ahol eddig járt. 
Egy hirtelen döccenés kíséretében Bahrank befordult egy szűk mellékutcába, és megállt. McKie, a jobb oldali nyíláson kinézve egy mocskos épület boltíves bejáratát fedezte fel, melyből egy lépcső vezetett lefelé a sötétségbe. 
- Odalent fogsz találkozni Jedrikkel - szólalt meg Bahrank. - Lemész a lépcsőn, és a második ajtó balra. Egy étterem. 
- Honnan fogom felismerni? 
- Hát nem mondták neked? 
- Én...- McKie megszeppent. Tandaloori kiképzése során látott néhány képet Jedrikről, és rájött, hogy csupán arról van szó, hogy minél később akar kikerülni Bahrank járgányának páncélozott biztonságából. 
Bahrank mintha megérezte volna McKie félelmét. 
- Ne aggódj, McKie. Jedrik rád fog ismerni. És McKie... 
McKie szembefordult a gowachinnal. 
- ... menj be szépen az étterembe, ülj le, és várd meg Jedriket. Az ő védelme nélkül nem fogsz sokáig életben maradni idelent. Sötét a bőröd, és ebben a negyedben néhány ember még a zöld bőrszínt is jobban kedveli, mint a sötétet. Emlékeznek a Pylash Kapura. Tizenöt év nem elég hosszú idő ahhoz, hogy ezt az élményt kitörölje a fejükből. 
McKie eligazításán azt a bizonyos Pylash Kaput egyetlen szóval sem említették, de most nem mert kérdezősködni róla. 
Bahrank elfordította a kart, mely McKie ajtaját nyitotta. Az utcán terjengő bűz egy csapásra szinte az elviselhetetlenségig fokozódott. Bahrank, látva McKie tétovázását, ráripakodott: 
- Indulj már! 
McKie a bűztől kábán kászálódott ki a járgányból, és azon kapta magát, hogy az utca egyik oldalán áll, gyanakvó pillantások kereszttüzében. A távozó Bahrank látványával az utolsó szál is elszakadt, ami a Konföderációhoz, és mindazon ismerős dolgokhoz kapcsolta, melyektől védelmet remélhetett. Hosszú élete során McKie ebben a percben érezte magát a legmagányosabbnak. 
  

  
Egy jogrendszer csak akkor lehet igazságos, ha az érdekeltek mindegyike - magiszterek, ügyészek, Légumok, vádlottak, tanúk, bárki - kész kockára tenni az éleiéi azért az ügyért, mely a bíróság elé kerül. A tárgyalóarénában mindenért kockázatot kell vállalni. Ha a versengésből és a személyes kockázatvállalásból az ügy bármelyik eleme kimarad, az igazság szükségszerűen elbukik. 
- gowachin törvény 
 
Napnyugta körül finom eső szemerkélt, mely jóval az éj leszállta után állt csak el, amikor a szurdokban fúvó szél kirepítette, felderítve Dosadi egét. A levegő kristálytiszta lett, a növények leveleiről lecsöpögő víz pedig tócsákba gyűlt az utcákon. Még a Katakombák mindenütt érezhető bűze is alábbhagyott kissé, Chu polgárai pedig a ragadozók könnyedségével mozogtak, ahogy a dolguk után siettek az utcákon. 
Broey egy páncélozott csapatszállító harckocsiban, mely kizárólag a legmegbízhatóbb gowachin segédeit fuvarozta, visszatért a főhadiszállására, és még neki is feltűnt a tiszta levegő, miközben pedig arról a jelentésről gondolkodott, mely miatt szélsebesen vissza kellett fordulnia a Kormányzódombokról. Ahogy belépett az ülésterembe, látta, hogy Gar már ott van - háttal állt a sötét ablaknak, mely a keleti sziklafalra engedett kilátást. Broey azon gondolkodott, vajon mióta van itt Gar. Az ember és a gowachin az üdvözlés egyetlen formáját sem alkalmazta, mely a két faj közti növekvő szakadás újabb jele volt. Mindketten látták már a jelentéseket, melyekben egy igen nyugtalanító adat szerepelt: egy emberi lény, egy kettős ügynök meggyilkolása, mégpedig olyan körülmények között, melyek Broey közreműködését sejtették. 
Broey a tárgyalóasztal mellé lépett, felkattintotta a kapcsolót, mely működésbe hozta a kommunikátorát, és beszélni kezdett a képernyőnek, melyet csak ő láthatott: 
- Hívjátok össze a Tanácsot, és teremtsetek konferenciaösszeköttetést. 
Válasz gyanánt torz búgás következett - az adást torzítókészüléken szűrték át, így valódi tartalmát csak Broey érthette, személyes vevőjén keresztül. Gar, aki a helyiség túlsó végében állt, egyetlen szót sem tudott kivenni a kommunikátor továbbította zajokból. 
Amíg Broey arra várt, hogy a tanácstagok bejelentkezzenek a konferenciavonalon, leült a kommunikátor mellé, berendelte egyik gowachin segédjét a képernyő elé, és halkan beszélni kezdett. Szavait felismerhetetlenné tette a torzító. 
- Biztonsági ellenőrzést kérek minden emberen, aki minket potenciálisan veszélyeztető pozícióban van. A D terv szerint járjatok el. 
Broey felpilantott Garra. Az ember ajkai csendesen mozogtak. Bosszantotta a torzító, és az, hogy képtelen meghatározni, miben mesterkedik Broey. Broey folytatta a segédjének szánt utasításokat: 
- Különleges egység szálljon ki, ahogy azt korábban már mondtam... igen... 
Gar szándékosan hátat fordított a beszélgetésnek, és kibámult az éjszakába. 
Broey folytatta utasításai felsorolását: 
- Nem! Még a konferencián jelen levő embereket is bele kell vennünk. Igen, ezt a jelentést adta Gar. Igen, én is vettem az információt. Még több ember kezdhet zavargásokat, és űzheti el gowachin szomszédait, és ezt megtorlás fogja követni. Igen, erre gondoltam, amikor elolvastam a jelentést. 
Broey kikapcsolta a torzítót és a vevőberendezést. Tria épp most jelent meg a képernyőn, sürgősségi kódjával megszakítva a párbeszédet Broey és biztonsági tisztje között. Halkan, hadarva beszélt, melyből a helyiség túlsó végében álló Gar mindössze néhány szót értett. Broey gyanúja azonban beigazolódott. Végighallgatta Triát, majd így szólt: 
- Igen. .logikus lenne a feltételezés, hogy egy efféle gyilkosságot gowachin akciónak akarnak feltüntetni, azért, hogy... Ériem. De a szórványos összetűzések... Valóban? Nos, a körülmények figyelembevételével... 
Nem fejezte be a mondatot, szavai azonban határt szabtak ember és gowachin között, még a Kormányzótanács legfelső szintjén is. 
- Tria, ezzel kapcsolatban nekem kell döntenem. 
Amíg Broey beszélt, Gar megfogott egy széket, és a kommunikátor mellé tette, majd leült. 
Broey befejezte a beszélgetést Triával, és újra bekapcsolta a torzítót. Bár Gar mellette ült, nem értett semmit a társalgásból. Ahhoz viszont elég közel volt, hogy hallja a berendezések búgását, és a zaj felidegesítette. Ezt nem is próbálta titkolni. 
Broey észrevette Gart, de jelét sem mutatta annak, hogy zavarná, vagy éppenséggel jótékonyan hatna rá a férfi jelenléte. 
- Erről már hallottam - folytatta Broey - Igen... kiadom a parancsot, ha itt befejeztem. Nem... Rendben. Az lenne a legjobb - ezzel kikapcsolta a rendszert. Az idegborzoló búgás megszűnt. 
- Jedrik egymásnak akarja ugrasztani az embereket és a gowachinokat - mondta Gar. 
- Ha így van, sokáig folyt a titkos ármánykodás - felelte Broey. 
Szavai több dolgot is sugalltak: hogy magas körökben szervezték az összeesküvést, hogy a helyzet veszélyes méreteket öltött anélkül, hogy rájöttek volna, hogy a mozgásba lendült erők csapásainak helyét most már nem lehet kiszámítani. 
- Azt gyanítod tehát, hogy rosszabbodik a helyzet - mondta Gar. 
- Remélhetőleg. 
Gar hosszasan bámult Broey-ra, majd így szólt: 
- Igen. 
Világos, hogy Broey egy körülírható állapot kialakulására vár, olyanra, mely pontosan előrevetíti a főbb következményeket. Felkészült rá. Amikor viszont Broey a saját megelégedésére értelmezni tudja végre a helyzetet, ő bevetheti nagyon is létező erőit, hogy az anarchia időszakából a lehető legnagyobb hasznot húzhassa. 
- De ha félreértettük Jedrik szándékát... - kezdte. 
- Az csak jó nekünk, ha az ártatlanok szenvednek - felelte Broey egy közismert mondás elferdítésével, melyet minden dosadi ismert. Gar fejezte be helyette a gondolatot: 
- De kik az ártatlanok? 
Mielőtt Broey felelhetett volna, kommunikátorának képernyője kivilágosodott, és megjelentek rajta a tanácstagok - minden egyes fej a saját kis kockájában. Broey gyorsan levezette a konferenciát, és csak kevés közbeszólást engedélyezett. Nem voltak házi őrizetek, sem direkt vádaskodások, hangja mégis azt sugallta, hogy fajok szerint csoportosítja őket. Amikor befejezte, Gar elképzelte a mozgolódást, mely már biztosan megkezdődött Chuban, mialatt a hatalmasok védekező állásba helyezkedtek. 
Anélkül, hogy tudta volna, miből jött rá, Gar érezte, hogy Jedriknek pontosan ez a célja, és hogy Broey hibát kövei el azzal, hogy tovább szítja a feszültséget. 
Broey, miután kikapcsolta a kommunikátort, hátradőlt, és óvatosan megszólította Gart: 
- Tria azt mondja, Jedriknek nyoma veszett. 
- Nem erre számítottunk? 
- Talán - Broey fújt egyet - Csak azt nem értem, hogy tud egy egyszerű összekötő kicsúszni az embereim, és főként Tria keze közül. 
- Azt hiszem, lebecsültük ezt a Jedriket. Mi van, ha... - ezzel állával a mennyezet felé bökött - onnét való? 
Broey elgondolkodott. Előzőleg Bahrank kihallgatását felügyelte egy biztonságos bázison a Kormánydombok gyomrában, amikor a főhadiszállásra való visszatérését sürgető hívás félbeszakította. Az egyre szaporodó jelentések olyasféle rendbontást jeleztek, mely Chuban már több ízben előfordult, de ilyen méretekben még soha. És Bahrank hírei elkeserítőek voltak. Azt a beszivárgott peremlakót, nevezetes McKie-t szállította egy bizonyos címre. (A biztonságiak a zavargások miatt nem tudták idejében ellenőrizni a kapott adatokat.) Bahrank feltételezései nyilvánvalóak. És talán a peremlakók valóban a saját városuk megépítésével próbálkoznak a hegyeken túl. Broey azonban ezt valószínűtlennek tartotta. A Perifériáról való forrásai általában megbízhatóak, a különleges forrása pedig mindig az. Amellett egy efféle vállalkozáshoz óriási élelmiszerkészletekre lenne szükség, melyek léte a szabályos elszámolásnál úgyis kiderülne. Végül is pont ez az összekötők feladata, amiért... Nem, ez lehetetlen. A Periféria Chu legutolsó szemétjén tengődik, meg amit ki lehet facsarni Dosadi mérgező talajából... Nem, Bahrank téved. Ez a McKie furcsa szerzet, de másképpen. És ezt Jedriknek mindenki más előtt tudnia kellett - őt, Broey-t kivéve. A döntő kérdés azonban megmarad: ki segített Jedriknek? 
Broey felsóhajtott. 
- Régóta dolgozunk együtt, Gar. Egy olyan befolyásos ember, aki a Perifériáról, a Katakombákon keresztül verekedte fel magát... 
Gar értette. Broey arra célzott, hogy igen gyanúsnak találja őt. Lényegében soha nem bíztak meg egymásban, ez mégis más: semmi szókimondás, semmi egyenes, vagy nevén nevezett dolog, de a sugallat nyilvánvaló. Még csak nem is lehet alattomos módszernek nevezni - dosadinak annál inkább. 
Egy pillanatra Gar nem tudta, merre forduljon. Broey-val fennálló kapcsolatában mindig is adott volt ez a lehetőség, de a hosszan tartó belenyugvás veszélyes függőségbe sodorta Gart. Mindvégig Tria volt a legértékesebb társa. Most is szüksége lenne rá, de a lánynak ezen a ponton egyéb, sokkal nagyobb horderejű kötelességei adódtak. 
Gar rádöbbent, hogy neki kell végigvinnie a terveit, az összes olyan részfeladattal együtt, mely amúgy is az ő reszortja. Gondolatait a külső termen végigrohanó tömeg zaja szakította félbe. Feltehetőleg az események gyorsabban közelítenek a végkifejlethez, mint gondolták. 
Gar felállt, és szórakozottan kibámult az ablakon az éj sötét árnyaira, a Periféria sziklaszirtjeire. Amíg Broey-ra várt, végignézte, hogy telepszik a városra a sötétség; nézte a felgyúló narancsvörös pontocskákat, a Periféria tüzeit, melyeken a vacsorát főzik. Ismerte ezeket a tüzeket, ismerte az étel ízét, mely lekerült róluk, ismerte a húsba tépő egyhangúságot, mely a kinti létet jellemezte. Broey azt várja tőle, hogy visszameneküljön? Broey-t nagyon meglepné, milyen lehetőségek közül választhat Gar. 
- Most magadra hagylak - szólalt meg Broey. Ezzel felállt, és kicsoszogott. Valójában azt akarta ezzel mondani:"Mire visszajövök, nehogy itt találjalak." 
Gar továbbra is a tájat kémlelte. Dühödt gondolatok cikáztak az agyában. Miért nem jelentkezik már Tria? 
Broey egyik gowachin segédje lépett be, és különféle iratokkal kezdett babrálni a helyiség sarkában levő asztalon. 
Valójában Gar nem maradt öt percnél tovább az ablak előtt. Megrázta magát, sarkon fordult, és kisétált a teremből. 
Alighogy kitette a lábát a külső folyosóra, Broey egy gowachinokból álló különítménye rontott be mellette az ülésterembe. Nyilván arra vártak, hogy kimenjen. 
Gar dühös volt saját magára azért, amit meg kellett tennie. Balra fordult, és a folyosón végigsétálva bement abba a helyiségbe, ahol Broey-t sejtette. Három, a biztonságiak jelvényét viselő gowachin indult meg utána, de nem avatkoztak bele a dolgába. További két gowachin strázsált Broey ajtaja előtt, de nem nagyon merték feltartóztatni. Gar túl hosszú ideje éreztette már velük a hatalmát. Broey pedig, aki nem számított arra, hogy Gar követni fogja, elfelejtett határozott utasítást adni nekik. Gar gyanította, hogy így lesz. 
Broey, aki éppen utasításokat osztogatott gowachin segédei egy csoportjának, egy térképekkel telerakott asztal mellett állt. A pontosan a fejük fölött levő világítótestekből áradó sárgás fény ide-oda táncoló árnyékokat vetett a térképekre, ahogy a segédek az asztal fölé hajoltak, hogy jegyzeteljenek. Amikor Gar berontott, Broey hirtelen abbahagyta, és szemmel láthatólag megdöbbent. 
Gar megszólalt, még mielőtt Broey kitessékelhette volna: 
- Még mindig szükséged van rám, nehogy elkövesd életed legnagyobb baklövését. 
Broey kiegyenesedett, de nem felelt, viselkedése azonban azt sugallta, várja, hogy Gar folytassa. 
- Jedrik a kisujja köré tekert. Hajszálpontosan az ő tervei szerint cselekszel. 
Broey felpuffasztotta az arcát. A vállrándításnak megfelelő gesztus bosszantotta Gert. 
- Amikor először jöttem ide, Broey, bizonyos óvintézkedéseket tettem, hogy biztosítsam a testi épségemet, ha netalántán forralnál valamit ellenem. 
Broey ismét a dühítő gowachin arcfelfújással válaszolt. Ez az egész annyira pórias. Mi másért é1 még mindig ez a szerencsétlen, ráadásul szabadon? 
- Soha nem jöttél rá, mivel biztosítottam be magam ellened - folytatta Gar - Nincsenek szenvedélyeim. Óvatos ember vagyok, és meg tudok halni, még mielőtt a pribékjeid széthasogatnák a tudatomat. Mindent megtettem, amit várhattál tőlem... sőt, még ennél is többet, valamit, amiről most nagyon tudnod kellene. 
- Nekem is megvannak a magam biztosítékai, Gar. 
- Persze, és bevallom, nincs is róluk tudomásom. 
- Akkor hát mit ajánlasz? 
Gar elnevette magát, de nem kárörvendően. 
- Ismered a feltételeimet. 
Broey megrázta a fejét 
- Osszam meg a hatalmat veled? Csodálkozom rajtad, Gar. 
- Csodálkozásod még fokozható. Nem tudod, mit csináltam. 
- Mit is? 
- Nem kellene ezt inkább négyszemközt megvitatnunk? 
Broey végignézett a segédein, majd intette nekik, hogy távozzanak. 
- Most már beszélhetünk. 
Gar megvárta, amíg az utolsó távozó gowachin után becsukódik az ajtó. 
- Valószínűleg tudsz azokról a halált is vállaló fanatikusokról, akiket az emberek lakta területeken neveltünk ki. 
- Készek vagyunk tárgyalni velük. 
- Ha megfelelően motiváljuk őket, a fanatikusok nagy titkok őrzői lehetnek, Broey. 
- Kétségkívül. Egy efféle titkot készülsz elárulni? 
- Fanatikusaim évekig tengődtek csökkentett fejadagokon, míg a fölösleget felhalmozták, és kivitték a Perifériára. Van ott már elég, több megatonnányi élelmiszer. Egy egész bolygó a rendelkezésünkre áll, hogy elrejtsük - soha nem fogod megtalálni. Városi élelmiszer az utolsó cseppig, és fel fogunk építeni... 
- Egy másik várost! 
- Még annál is többet. Chu városának minden fegyvere a miénk. 
Broey akkora dühbe gurult, hogy légzőszegmentjei szinte belezöldültek. 
- Vagyis soha nem tágítottál a Perifériáról? 
- A Periféria szülötte nem felejt soha. 
- Pedig mennyit köszönhetsz Chunak... 
- Örülök, hogy az istenkáromlást kihagytad. 
- De a Fátyol Istenei felruháztak bennünket! 
- Oszd meg és uralkodj, oszd meg még jobban, és uralkodj még fényesebben, aprózd el, és tiéd a teljhatalom. 
- Nem erre gondoltam - Broey több mély levegőt vett, hogy lehiggadjon - Egy város, csakis egy. Erre szól a felhatalmazásunk. 
- Mégis el fog készülni a másik. 
- Valóban? 
- Már megépítettük a saját élelmiszer- és fegyvergyárainkat. Ha Chun belüli embereink ellen fordulsz, kívülről támadunk. Darabokra zúzzuk a falaidat, és... 
- Mit ajánlasz? 
- Működj együtt velünk a fajok szétválasztásában. Egy város a gowachinoknak, egy az embereknek. Akkor azt csinálsz Chuban, amit csak akarsz, de annyit mondhatok, hogy mi ott a másik városban kiiktatjuk a DemoPolt, és annak teljes arisztokráciáját. 
- Egy új arisztokráciát hoznátok létre? 
- Talán. De az én embereim készek meghalni a bennünk élő szabadság mitoszáért. Többé nem adjuk oda a testünket Chunak! 
- Tehát ezért van az, hogy az összes fanatikusod a Periféria szülötte. 
- Látom, még nem fogtad fel, Broey. Az én embereim nem egyszerűen a Periféria szülöttei; hanem hajlandók, készek meghalni egy eszméért. 
Broey ezen elgondolkodott. Egy gowachin, akinek a Graluz-beli időkből származó bűntudata idővel a túlélési ösztön mélységes tiszteletére vált, nehezen érthette ezt. Azt azonban sejtette, hová akar kilyukadni Gar, és gondolatban képet is tudott alkotni arról, amint emberek tömege veti magát az ellenség elé anélkül, hogy egy szemernyit is törődne a fájdalommal, a halállal, vagy a túléléssel. Nagyon is elképzelhető, hogy be fogják venni Chut. Nagyfokú nyugtalansággal töltötte el a gondolat, hogy megszámlálhatatlan bevándorolt peremlakó é1 Chu falain belül, felkészülve egy efféle áldozatra. Erős önuralomra volt szüksége, hogy palástolni tudja ezt az érzést. Egyetlen pillanatig sem kételkedett Gar szavainak hitelességében. Pontosan olyasmiről volt szó, amire egy efféle, szívós peremlakó képes. De miért pont most hozakodik elő mindezzel Gar? 
- Jedrik utasított, hogy készíts fel erre a... 
- Jedrik nem szerepel a tervünkben. Csak bonyolítja a helyzetet, de az általa szított nyugtalanság pontosan olyasmi, amit mi sokkal inkább a hasznunkra fordíthatunk, mint te. 
Broey ezt összeadta azzal, amit Garról tudott, és helytállónak találta, de ezzel még mindig nem jutott közelebb az alapvető problémához. 
- Miért? 
- Nem vagyok hajlandó feláldozni az embereimet - felelte Gar. 
Ez féligazságnak tűnt. Gar több ízben bebizonyította, hogy kemény döntésekre képes. De fanatikus seregében bizonyára rejtezik néhány olyan képesség, amit nem akar elveszíteni - még nem. Igen, így működik Gar észjárása. És Gar ismeri a gowachin lélekben érlelődő mélységes tiszteletet a túlélés iránt, a ritkítás jelentette megrázkódtatás után. A gowachinok is képesek szigorú döntéseket hozni, de a bűntudat... Ó igen, a bűntudat... Gar a bűntudatukra pályázik. Talán túlságosan is. 
- Csak nem várod tőlem, hogy nyilvános és aktív szerepet vállalok a perifériai várossal kapcsolatos terveidben? 
- Ha nem nyilvánosat, akkor burkoltat. 
- És ragaszkodsz ahhoz, hogy megosszam veled Chu kormányzását? 
- Az átmeneti időszakban. 
- Ki van zárva! 
- A gyakorlatban, ha névleg nem is. 
- A tanácsadóm voltál. 
- Háborúságot szítanál köztünk, mialatt Jedrik arra vár, hogy elmarjon előlünk mindent, amit csak lehet? 
- Hmmmm... - Broey bólintott. 
Tehát erről van szó! Gar tehát nincs benne ebben a Jedrik-dologban. Gar fél Jedriktől, jobban, mint tőle. Ez okot adott Broey-nak az elővigyázatosságra. Gar nem ijed meg a saját árnyékától. Mit tud erről a Jedrikről, amit ő nem? Így viszont elegendő ok van arra, hogy kompromisszumot kössenek. A megválaszolatlan kérdésekre később még választ kaphat. 
- A továbbiakban legfőbb tanácsadóm leszel - közölte. 
Ez elfogadható volt. Gar rövid fejbólintással nyugtázta a dolgot. 
A kompromisszum azonban az üresség érzetét keltette Broey gyomortájékán. Gar tudta, hogy kihúzták belőle, mennyire fél Jedriktől. Biztos lehetett abban, hogy Broey meg fogja kísérelni a perifériai város tervének meghiúsítását. Gar ármánykodása azonban minden várakozást felülmúlt, túl sok volt benne az ismeretlen. Elegendő adat hiányában pedig nem lehet megfelelő döntéseket hozni. Gar információt szolgáltatott neki anélkül, hogy kapott volna érte valamit. Ez nem Garra vall. Vagy valóban helyesen méri fel, mi játszódott le köztük az imént? Broey tudta, hogy ebbe még bele kell ásnia - egy pontos információt vetett be csalétkül. 
- Mostanában megemelkedett a gowachinok misztikus élményeinek száma a Katakombákban. 
- Jobban ismersz engem, mintsem hogy ilyen vallásos maszlaggal etess! 
Gar valóban dühösnek látszott. 
Broey leplezte ámulatát. Akkor Gar nem tudja (vagy nem hajlandó elfogadni), hogy a Fátyol Istene olykor fura illúziókat ébreszt a nyájában, hogy az Istenség valóban megnyilatkozik a kiválasztottainak, sőt, még néhány kérdésre is megfelel. 
Sok minden kiderült, több, mint amit Gar tervezett. Bahranknak igaza volt. És Jedriknek tudnia kell Gar perifériai városáról. Lehetséges, hogy Jedrik értesíteni akarta Broey-t, ezért rávette Gart, hogy hozakodjon elő a tervvel. Ha Gar ezt felfogná, alaposan megrémülne. 
Miért nem mondta ezt nekem előre az Istenség? - töprengett Broey - Talán próbára tesznek? 
Igen, valószínűleg erről van szó, mert egy dolog biztos: 
Ezúttal azt fogom tenni, amit az Istenség tanácsol. 
  

  
Az emberek mindig megtalálják a mentő körülményeket cselekedeteik elkövetése után. A jog mozdíthatatlan és zárt rendszere csak a kereteket biztosítja, amin belül a magyarázatok és az előítéletek elhelyezhetők. A halandók számára az egyetlen általánosan elfogadható jog csak az lehet, amelybe minden önigazolás beleilleszthető. Milyen nyilvánvaló ostobaság. A jognak le kell lepleznie az előítéleteket es megkérdőjelezni az önigazolást. A jog rugalmas kell legyen, hogy alkalmazkodhasson az új követelményekhez, máskülönben csak a hatalmasok önigazolása marad. 
- gowachin törvény
(A SzabIr fordítása) 
 
Beletelt egy időbe, amíg McKie összeszedte magát, miután Bahrank elhajtott. Az épület vésztjóslóan magasodott előtte, de a Katakombák egyik hirtelen kanyarulatának nyugatra néző nyílásába beszüremlett az ezüstös délutáni nap egy rézsútos sugara. A fénypászma jól körvonalazható árnyékot vetett minden tárgyra, és csak tovább hangsúlyozta az emberek mozdulatainak élességét. 
McKie-nek nem tetszett, ahogy az emberek ránéznek: mintha mindenki azt méricskélné, mi haszna lehetne belőle. 
McKie lassan keresztülnyomakodott az utcai tömegen a boltíves bejárat felé, miközben mindent megfigyelt, amit csak lehetett, anélkül, hogy ez másoknak szemet szúrjon. A SzabIrnál eltöltött sok-sok év után, az összes kiképzéssel és tapasztalattal a háta mögött, melyek hozzásegítették egy ilyen ravaszul befolyásos irodában elfoglalt posztjához, kitűnő ismerője volt a Konföderáció fajainak. Most ebből a forrásból merített, megérezve a rettenetes titoktartást, mely ezeket az embereket vezérelte. Sajnálatos módon tapasztalatai arról is bőséges tudásanyaggal szolgáltak, mit tehet egyik faj a másik ellen, nem is szólva arról, mit tehet egy faj saját magával. A körülötte tülekedő emberek a forradalomra elszánt csőcseléket juttatták az eszébe. 
Mindvégig úgy helyezkedett, hogyha kell, meg tudja védeni magát, miközben a rövid lépcsősor aljában tanyázó hűvös árnyak felé tartott, ahol kevesebb volt a járókelő, a rothadás és az enyészet kipárolgásai azonban hangsúlyosabbá váltak. 
Második ajtó balra. 
Odament az ajtóhoz, ahová Bahrank irányította, és belesett az egyik nyíláson: újabb lépcsősor. Ettől valahogy inába szállt a bátorsága. A Churól kialakuló kép kezdett éles kanyart venni attól, amit Aritch és bandája lefestett neki. Szándékosan vezették félre? Ha igen, miért? Vagy lehetséges, hogy valóban nem értik a saját teremtményüket? A kérdésekre felgyülemlő válaszoktól borsódzni kezdett. Mi van akkor, ha az Aritchék küldte maroknyi megfigyelő inkább meglovagolja a Dosadi nyújtotta hatalmi lehetőségeket? 
McKie eddigi praxisában még soha nem járt olyan világban, melyet ennyire hermetikusan kirekesztettek az univerzumból. Ez a bolygó magányos, mindazon lehetőségek nélkül, melyek megkönnyítik a Konföderáció bolygóinak sorát: ők nem használhatják a dimenzióajtókat, nem érintkezhetnek a többi ismert fajjal, nincsenek olyan kifinomult örömeik és még kifinomultabb csapdáik, melyek a többi bolygó népei számára természetesek. Dosadi a saját útján fejlődött. A tandaloori instruktorok pedig időről időre visszakanyarodtak a százszor ismételt figyelmeztetéshez: ezek a magányos barbárok át fogják venni a hatalmat a Konföderációban, ha kieresztik őket az univerzumba. 
"Semmi sem vethet gátat nekik. Semmi." 
Ez azért talán túlzás. Néhány dolog igenis gátat vet nekik - kézzelfogható gátat. De a Konföderáció hagyományai és erkölcse semmi esetre sem. Itt mindent meg lehet vásárolni, minden elítélendő gonoszságot, ami ép ésszel elképzelhető. Ez a gondolat nem hagyta nyugodni McKie-t. Ez, és a töméntelen drog, ami a dosadiak java részét függőségben tartja. Iszonytató, mekkora hatalmat adnak ezzel néhány gátlástalan ember kezébe. 
Nem mert azonban megállni, hogy a bizonytalanságaival birkózzon. Olyan határozottsággal lépett be a lépcsőházba, melyet egyáltalán nem is érzett; egyéb választása nem lévén, követte Bahrank utasításait. Az alsó lépcsőforduló szélesebb volt és sötét, csupán egy tompa fényt adó lámpa világított egy fekete ajtó tetején. Az ajtó mellett két ember szunyókált, egy harmadik pedig mellettük kuksolt, egy kezdetleges lőfegyvernek látszó valamivel a kezében. 
- Jedrik hivatott - kezdte McKie. 
A fegyveres őr bólintott, hogy mehet. 
McKie, ahogy elhaladt mellettük, a fegyverre sandított: egy hosszú cső volt, hátsó részén fémdoboz, azon pedig a lapos gyújtószerkezet, melyen az őr hüvelykujja nyugodott. McKie ereiben megfagyott a vér. Az a fegyver egy halálgép! Annak kell lennie. Ha az őr ujja bármilyen okból kifolyólag elernyed, a fegyver elsül, és a folyosón mindenkinek vége. McKie a két alvóra nézett. Hogy lehet ebben a tudatban aludni? 
Most azonban mégis a fekete ajtó, és a rajta levő gyér fényforrás kötötte le a figyelmét. Az egyéb jellegű bűzöket itt elnyomta az erősen fűszerezett ételek szaga. McKie felfedezte, hogy az ajtó súlyos anyagból készült, és szemmagasságban apró kémlelőlyuk díszeleg rajta. Az ajtó közeledtére kitárult. Egy alacsony, de hatalmas terembe lépett, melyben emberek tömege üli a kecskelábú asztalok körüli padokon. Az egyes padok között alig lehetett elférni. És bármerre nézett, embereket látott, akik kicsiny tálakból kanalazták az ételt. A szűk padsorok között pincérek szaladgáltak, miközben teli tálakat tettek az asztalokra, és összegyűjtötték a kiürülteket. 
Az egész hodályt egy kövér nő felügyelte, aki a bal oldalon levő emelvényen ült, egy kis asztal mellett. Úgy helyezkedett, hogy egyszerre tarthatta szemmel a bejáratot, a termet, és az oldalsó lengőajtókat, amelyeken keresztül a felszolgálók száguldoztak ki-be. Az asszony valóságos hústorony volt, és úgy kuksolt az emelvényen, mintha a világ kezdete óta ott lett volna. Valójában McKie-nek nem is esett nehezére elképzelni, hogy az asszonyság fel sem tudna állni az asztal mellől. Karja kidudorodott, ahogy előtört a rövid ujjú, zöld overall fogságából. A bokáján levő hús hurkákban borult a cipőjére. 
Ülj le, és várj. 
Bahrank világosan fogalmazott, a figyelmeztetés nyilvánvaló volt. 
McKie helyet keresett magának a padokon. Mielőtt azonban akár egy lépést is tehetett volna, a hájas asszonyság rikácsoló vércsehangon megszólalt: 
- Mi a neved? 
McKie pillantása a húsos szemhéjak szegélyezte gombszemekre vetődött. 
- McKie. 
- Mindjárt gondoltam. 
Ezzel felemelte egyik hájas ujját. Valahonnan a kaotikus forgatagból egy fiatal fiú szaladt eléje. Nem lehetett kilencévesnél idősebb, szemében azonban már a felnőttek rideg megfontoltsága tükröződött. Felnézett a termetes asszonyságra, utasításra várva. 
- Ez az a fickó. Vezesd. 
A fiú sarkon fordult, és hátra sem nézve, hogy McKie követi-e, végigviharzott a padok közti szűk csapáson a lengőajtó felé, mely ide-oda himbálózott, átengedve a felszolgálókat. McKie-t két ízben majdnem elsodorták a pincérek. Vezetője azonban képes volt kiszámítani, mikor nyílik ki az ajtó, amikor is gyorsan félrehúzódott az útból. 
A folyosó végét újabb súlyos, fekete ajtó zárta el, a hozzá tartozó kémlelőlyukkal. Egy rövid folyosóra nyílt, mindkét oldalon további zárt ajtókkal, szemközti pedig egy üres fallal. Az üres fal érkeztükre szétnyílt, és egy szűk, sziklafalú járatba ereszkedtek, melyet helyenként tompa fényforrások világítottak meg a fejük felett. A falak nyirkosak voltak és bűzösek. Néhol szélesebb tereken haladtak végig, ahol őrök álltak. Több őr vigyázta ajtón mentek keresztül, aztán újabb lépcsők következtek, felfelé vagy lefelé. McKie már régen nem tudott kiigazodni a sok forduló, ajtó, és őrállás között. Egy idő után újabb rövidke folyosóra értek, melyen kétoldalt ajtók sorakoztak. A fiú kinyitotta a jobb oldali második ajtót, megvárta, míg McKie belép, majd becsukta. Mindez egyetlen szó nélkül zajlott le. McKie hallotta, ahogy a fiú léptei távolodnak a folyosón. 
A helyiség kicsi volt, így valamelyest bevilágította az ajtóval szemközti fal tetején levő ablakokon át beszüremlő fény. A teret szinte teljes egészében kitöltötte egy körülbelül két méter hosszú kecskelábú asztal, melynek mindkét oldalán egyegy pad, fejénél és végénél pedig egyegy szék állt. A falak szürke kőből készültek, és teljesen csupaszok voltak. McKie a túlsó székhez oldalazott, és leült. Jónéhány percig ülve maradt, miközben a helyiséget tanulmányozta. Hideg volt: a gowachinok szobáinak hőmérséklete. A mögötte levő magas ablakok egyike résnyire nyitva volt, és beáradt rajta az utca zaja: egy nehéz jármű haladt el, emberek vitatkoztak, sok-sok láb sietett tova. Mintha a Katakombák be akarnának nyomulni az apró helyiségbe. Közelebbről, az egyetlen ajtó túlsó oldaláról edénycsörgést hallott, és olykor-olykor a zsír sercenését. 
Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy magas, karcsú nő lépett be - vagyis inkább libbent be a helyiségbe. Egy pillanatra, ahogy megfordult, az ablakokból jövő fény megállapodott az arcán. Aztán leült a jobb oldali pad túlsó szélére, és árnyék vetült rá. 
McKie még életében nem látott ilyen kemény arcvonásokkal megáldott nőt. Leginkább egy vésett szikladarab benyomását keltette, a leghalványabb kék jégkristályszemekkel. Fekete haja olyan rövid volt, hogy a szálak merev tüskék benyomását keltették. McKie megpróbálta elfojtani borzongását. A lány testének merevsége csak tovább fokozta arcának keménységét. Nem a szenvedés keménysége volt ez, nemcsak az, hanem valami sokkal határozottabb, valami agóniában gyökerező erő, mely a legapróbb érintésre robban. A Konföderáció világain, ahol öregedésgátló eljárásokat alkalmaztak, bármilyen korú lehetett volna harmincöt és százharmincöt között. A félhomály, ahová letelepedett, tovább nehezítette a kormeghatározást, de McKie gyanította, hogy fiatalabb harmincöt évesnél. 
- Szóval te vagy az a McKie. 
McKie bólintott. 
- Szerencséd, hogy Adril emberei megkapták az üzenetemet. Broey már kerestet. Nem szóltak, hogy ilyen sötét a bőröd. 
McKie vállat vont. 
- Bahrank azt üzente, hogy mindannyiunkat elpusztíthatsz, ha nem vigyázunk veled. Azt mondja, még alapvető túlélési gyakorlatod sincs. 
Ez megdöbbentette McKie-t, de nem szólt semmit. 
A lány felsóhajtott: 
- Legalább annyi jó érzés van benned, hogy nem ellenkezel. Hát... légy üdvözölve Dosadin, McKie. Talán képes leszek elég hosszú ideig életben tartani ahhoz, hogy valamelyest a hasznunkra légy. 
Légy üdvözölve Dasadín! 
- Jedrik a nevem, ahogy azt már bizonyára tudod. 
- Felismertelek. 
Ez csak részben volt igaz. A lányról látott képek egyike sem volt képes tükrözni a belőle sugárzó kíméletlen vadságot. 
Halvány mosolyféle futott át a lány arcán:. 
- Nem is válaszoltál, amikor üdvözöltelek a bolygón. 
McKie megrázta a fejét. Aritch emberei e tekintetben a következőkre hívták fel a figyelmét: 
"Jedrik nem ismeri a származásod. Semmilyen körülmények között nem árulhatod el neki, hogy az Istenfalon túlról érkeztél. Azonnal véged lenne." 
McKie továbbra sem szólt, csak bámult a lányra. 
Jedrik arca elkomorult, mintha a szeme és a szája sarkában levő apró izmok még jobban megfeszültek volna. 
- Hát ezt majd még meglátjuk. Namármost: Bahrank azt állítja, van nálad egy tárcaféle, és pénzt varrtak a ruhádba. Először a tárcát kérem. 
A szerszámkészletemet? 
A lány kinyújtotta feléje a kezét. 
- Csak egyszer figyelmeztetlek, McKie. Ha felkelek, és kisétálok, két percen belül elpusztulsz. 
McKie minden izma feszülten tiltakozott, ahogy kivette a zsebéből a készletet, és átadta a lánynak. 
- Én pedig figyelmeztetlek, Jedrik: Én vagyok az egyetlen, aki kinyithatom anélkül, hogy szörnyethalnék, és megsemmisíteném a tartalmát. 
A lány elvette a készletet, és ide-oda forgatta a kezében a lapos kis dobozt. 
- Igazán? 
McKie új szempontból kezdte érdekelni. Kevesebb, mint remélte, mégis több. Persze naiv, rettenetesen naiv. De hát már rájött, hogy az Istenfalon túlról érkezők mind azok. Ez a legkézenfekvóbb magyarázat. Valami nagyon bűzlik Dosadival kapcsolatban. A Fátylon túliaknak embereik legjavát kellene ideküldeniük. Ez a McKie a legjobbak közül való? Döbbenet. 
Felállt, odalépett az ajtóhoz, és egyet koppantott rajta. 
McKie nézte, ahogy a lány valakinek odaadja a készletét az ajtó előtt, majd halk beszélgetést hallott, melynek felét sem értette. Bizonytalanságának futó pillanatában azt fontolgatta, nem kellene-e megpróbálnia legalább a készlet védelmi eszközeit visszaszerezni. Jedrik viselkedése, és a körülötte egyre gyülemlő ismeretlenek azonban visszatartották. Jedrik üres kézzel tért vissza, és újra elfoglalta a helyét. Egy darabig McKie-t mustrálta, félrehajtott fejjel, majd így szólt: 
- Több dolgot is mondok neked. Egyfajta próbáról van szó. Ha nem felelsz meg, garantálhatom, hogy nem fogod sokáig Dosadi levegőjét szívni. Világos? 
Amikor látta, hogy McKie nem válaszol, öklével az asztalra csapott: 
- Világos?! 
- Csak rajta. 
- Na végre. Világossá vált számomra, hogy akik Dosadiról kiokítottak, a lelkedre kötötték, nehogy felfedd valós származásod. Mégis, mindazok, akik néhány másodpercig beszéltek veled, gyanítják, hogy nem közülünk való vagy, nem Chuból, vagy a Perifériáról származol, még csak nem is Dosadiról - a lány hangja élesebb lett - Én viszont tudom. Annyit mondhatok, McKie, hogy nálunk már a gyerekek is rájönnek, hogy a Dosadin fogvatartott emberek nem erről a bolygóról származnak! 
McKie döbbenettel meredt a lányra. 
Fogvatartott emberek. 
A férfi tudta, hogy a lány igazat beszél. Miért nem figyelmeztette Aritch, vagy a segédei? Miért nem jött rá ő maga? Mivel Dosadi mind az emberekre, mind a gowachinokra mérgező, kiveti őket magából, természetes, hogy tudják, nem innen származnak. 
A lány hagyott némi időt arra, hogy McKie megeméssze a hallottakat, majd így folytatta: 
- Többen is vannak nálunk a te világodból, talán még olyanok is, akiket nem sikerült azonosítanunk, akiket jobban kiképeztek. Engem viszont arra tanítottak, hogy kizárólag a biztosra menjek. Benned biztos vagyok. Te nem Dosadiról származol. Megvizsgáltam a kérdést, és most a saját szememmel is meggyőződhetek róla. Az Istenfalon túlról jössz. Ahogy Bahrankkal viselkedsz, és Adrillal, és velem... - csüggedten megrázta a fejét. 
Aritch szándékosan rángatott bele ebbe! 
Ez a gondolat felidézte benne a kérdést, mely SzabIr a Dosadi Kísérletre? Ilyen ügyefogyottak lennének a gowachinok? Ekkora baklövést követnének el? Bizonyára átfogó terveik voltak az akció titokban tartására. Egyes SzabIr-ügynökökhöz mégis kulcsfontosságú adatok szivárogtak ki. McKie belefáradt, hogy állandóan ugyanazon a kérdésen töprengjen, kielégítő válasz nélkül. Most pedig Jedrik még tovább fokozta a feszültséget. Az egyetlen logikus válasz az, hogy Aritch segédei azzal a szándékkal tettek mindent, hogy őt ebbe a helyzetbe hozzák. Szándékosan szivárogtatták ki a híreket Dosadiról. A célpont pedig nem más, mint McKie. 
Mindezt miért? 
- Kihallgathatnak bennünket? 
- Dosadin levő ellenségeim nem. 
McKie végiggondolta a választ. Jedrik nem cáfolta annak lehetőségét, hogy az Istenfalon túl valaki hallgathatja-e őket. Bizonytalanságában lebiggyesztette az ajkát. Jedrik olyan játszi könnyedséggel elszedte tőle a szerszámkészletét... Mégis, van egyáltalán választási lehetősége? Úgysem fognak tudni semmit kivenni a dobozból, és odakint valaki, a lány egyik beosztottja, az életével fog fizetni érte. Ez talán majd jobb belátásra téríti Jedriket. Elhatározta, hogy húzni fogja az időt. 
- Sok mindent mesélhetnék neked. Rengeteg mindent. Nem is tudom, hol kezdjem. 
- Azzal kezdd, hogy jöttél át az Istenfalon. 
Igen, talán össze fogja tudni zavarni a lányt a kalebánok és dimenzióajtók vázlatos leírásával. A Dosadin leélt évek alatt semmi sem készíthette fel Jedriket az efféle jelenségekre. McKie mély levegőt vett. Mielőtt azonban még megszólalhatott volna, kopogtak. 
Jedrik felemelte a kezét, csendre intve McKie-t, majd előrehajolt, és kinyitotta az ajtót. Egy vézna, kopaszodó, szőke hajú fiatalember surrant be. Magas homloka alatt nagy, kerek szemek ültek. McKie szerszámkészletét Jedrik elé tette az asztalra. 
- Nem volt túl nehéz - mondta. 
McKie a döbbenettől bénultan meredt a készletre. A doboz fedele nyitva volt, tartalma pedig kifogástalan rendben sorakozott benne. 
Jedrik intett a fiúnak, hogy üljön le vele szemben. Aztán az egyik raygen felé nyúlt. 
McKie nem bírt uralkodni magán: 
- Vigyázat! Nagyon veszélyes! 
- Te csak halgass, McKie. Fogalmad sincs, mi az, hogy veszélyes. 
Ezzel kivette a raygent, megvizsgálta, majd szépen visszatette a helyére, és a fiatalemberre nézett. 
- Hát akkor mondjad, Stiggy. 
A fiú elkezdte egyenként kiszedegetni a doboz tartalmát. Mindent nagy hozzáértéssel kezelt, miközben hadarva magyarázott. 
McKie megpróbálta követni a társalgás menetét, de olyan kódolt szavakat használtak, amelyeket nem értett Az arckifejezésük azonban mindennél ékesszólóbban beszélt. Áradt belőlük a jókedv. Bármit is mesélt Stiggy a McKie szerszámkészletében talált veszélyes játékokról, a kapott információ mindkettőjüket elégedettséggel töltötte el. 
McKie bizonytalansága, mely a Bahrankkal való utazás alatt kezdődött, ezután csak fokozódott. Úgy alakult benne az érzés, mint egy betegség: felkeveredett gyomor, mellkasi fájdalom, és végül a lüktető góc a homlokán. Egy ideig azon tűnődött, nem esette áldozatul egy Dosadin honos kórnak. Az élelmet nem okolhatta, hiszen még semmit sem evett. Ahogy Jedriket és Stiggyt figyelte, villámként csapott bele a felismerés, hogy mindezen tünetekkel csupán a józan esze próbál meg elutasítani valamit, egy feltevést vagy feltevéseket, melyeket fenntartás nélkül elfogadott. Megpróbált minden gondolatot száműzni a fejéből, miközben semmiféle kérdést nem tett fel magának. Hadd villanjon a tudatába mindenféle gondolat. Azegészet új színben fogja látni. 
Dosadin hidegfejűen kíméletlennek kell lenned minden döntéseddel. Kivétel nincs. 
Hát igen... abban a hitben adta át a szerszámkészletét, hogy valaki majd megkísérli kinyitni, és belehal. De hát szólt előre. A figyelmeztetés segíthetett nekik. Bizonyára segített is. 
Pontosan olyanná kell válnom, mint ők, vagy itt veszek - a sikerről meg jobb nem is beszélni. 
Most végre átérezte Aritch Dosadival kapcsolatos félelmeit, megértette a gowachinok elkeseredését. A hatalom elismerésének és alkalmazásának micsoda szörnyűséges játszótere ez! 
Időközben Jedrik és Stiggy befejezte a készlettel kapcsolatos párbeszédet. Stiggy lecsukta a doboz fedelét, felállt, és a befejezésnek szánt néhány szót már McKie is értette: 
- Igen, nincs vesztegetni való időnk. 
Stiggy a készlettel a kezében távozott. 
Jedrik szembefordult McKie-vel. A készlet és tartalma csak megerősítette azt, amit McKie-ről és fajtájáról amúgyis sejtettek. Az Istenfalon túli emberek azon lények elkorcsosult leszármazottai, akik ezeket az eszközöket feltalálták. Ez az egyetlen elfogadható magyarázat. Szinte sajnálta ezt a szerencsétlent. Ezt az érzést azonban nem engedheti meg magának. Meg kell értetnie a férfival, hogy nincs más választása, együtt kell működnie velük. 
- Most pedig, McKie, minden kérdésemre válaszolni fogsz. 
- Rendben. 
McKie zokszó nélkül megadta magát, és Jedrik tisztában volt ezzel. 
- Ha pedig minden tekintetben kielégítetted a kíváncsiságom - folytatta a lány , megvacsorázunk, és elviszlek egy olyan helyre, ahol viszonylag biztonságban leszel. 
  

  
A Periféria Család/Klán/Egységeiben még mindig elevenen él veszteségük emléke, amikor tömegesen próbálták áttörni védelmi renriszerünket az utolsó Decamo alatt. Ettől, úgy tűnik, alaposan megszelídültek. A következő tervidőszakban mindössze kisebb rendőrségí akciókra kell felkészülnünk. Továbbá: a Periférián dolgozó munkatársaink nem ütköznek különösebb nehézségekbe, amikor a Cs/K/E-ket mindenfajta olyan gazdasági fejlesztéssel szembeni természetes és elfogadható kulturális visszautasítás felé terelik, melyek felhasználása esetén élelmiszerelőállításuk potenciálisan javulhatna. 
- Egy dosadi ellenőrzőhivatal irataiból 
 
A dühödt Broey, a féktelen és zabolátlan haragra gerjedt Broey nem volt mindennapi látvány, márpedig az éjszaka folyamán szép számú gowachin szárnysegéde végigasszisztálhatta érzelemkitörését Most még alig hajnalodott. Broey már két napja egy szemhunyást sem aludt; a negyedik segédcsapat állt előtte a sanctumban, hogy nemtetszésének teljes áradatát végighallgathassa. Köreikben már elterjedt a hír, ők pedig társaikhoz hasonlóan nem is próbálták meg kendőzni ijedtségüket, sem a lázas igyekezetet, hogy visszaférkőzzenek Broey kegyeibe. 
Broey a hosszú asztal végénél állt, ott, ahol korábban Garral és Triával tárgyalt. Kialvatlanságára egyedül a szegmentjei között megbúvó faggyúmirigyek enyhe váladékozása utalt. Tekintete éppolyan éber volt, mint mindig, és hangja sem veszített kezdeti éléből. 
- Csak azt szeretném tudni, hogy történhetett meg mindez, egyetlen figyelmeztető jel nélkül. És nemcsak hogy képtelenek voltunk rájönni, hanem ráadásul önelégült jelentéseket gyártottunk, melyekben pont az ellentéte állt annak, ami valójában folyt. 
A segédek az asztal túlsó végénél toporogtak. Mindannyian csak álldogáltak, babráltak valamivel, és nem hatotta meg őket a Broey által használt többes szám első személy. Világosan felfogták, mit akar mondani: csakis őket teszi felelőssé. 
- Semmi kevesebbel nem érem be, mint egy informátorral - folytatta Broey - Egy emberi informátort akarok, vagy Chuból, vagy a Perifériáról. Nem érdekel, hogy kapjátok el. Meg kell találnunk a titkos élelmiszerraktárakat Ki kell derítenünk, hol kezdték el építeni azt a gyalázatos peremlakó-várost. 
Egyik segédje, egy fiatal, nyúlánk gowachin az első sorból, megkockáztatott egy óvatos kérdést, melyet az éjszaka folyamán több meghunyászkodott szárnysegéd feltett már: 
- Ha túl erősen lépünk fel az emberek ellen a Katakombákban, nem fog ez olyan nyugtalansághoz vezetni... 
- Egyre több megmozdulás lesz, egyre több ember fordul a gowachinok ellen, és egyre több gowachin fordul az emberek ellen - hagyta rá Broey - Erre a következményre azonban felkészültünk. 
Ezúttal, döbbentek rá a segédek, Broey a fejedelmi többest használta. Broey készült fel a következményekre. A segédjei közül jónéhányan azonban nem akartak fajok közti háborúskodást a városon belül. Az egyik hátsó sorban álldogáló gowachin felemelte a mancsát: 
- Talán csak emberekből álló csapatokat kellene bevetnünk a Katakombákban. Ha mi... 
- És azt kit téveszthetne meg? - érdeklődött Broey - Megtettük a szükséges lépéseket, hogy a felügyeletünk alatt tartsuk Chut. Egyetlen dolgotok van, egyetlen egy: találjátok meg azt az élelmiszerkészletet, és a rejtett élelmiszergyárakat. Ha nem lelünk rájuk, elvesztünk. Most pedig tűnjetek el a szemem elől. Egyikőtöket se lássam, amíg nem tudtok nekem sikerről beszámolni! 
A segédek csendben kisomfordáltak. 
Broey kommunikátorának üres képernyőjére bámult. Most, hogy végre egyedül maradt, összegörnyesztette a vállát, és mélyeket lélegzett szegmentjein és a száján keresztül. 
Micsoda zűrzavar! Micsoda istentelen zűrzavar. 
A legmélyebb bensőjében tudta, hogy pontosan úgy viselkedik, ahogy azt Jedrik várja. De a lány nem hagyott neki más lehetőséget. Csak csodálni tudja azért, amiért ilyen jól irányítja az eseményeket, míg ő arra a felütésre vár, melyről tudja, hogy hamarosan elérkezik. De milyen zseniális elme működik abban az emberi fejben! És ráadásul nőstény az illető! A gowachin nőstények egyikének sincsenek ilyen tulajdonságai. Csak a Periférián élnek olyan gowachin nőstények, akiket a szaporodáson kívül egyébre is lehet használni. Az emberek asszonyai azonban mindig is csodálattal töltötték el. Ennek a Jedriknek valódi vezetői tulajdonságai vannak. Majd kiderül, övé lesze idővel a fejedelmi rang. 
Broey azon kapta magát, hogy a Graluzban történt szörnyű tudatra ébredésének első perceire gondol. Igen, így forog a világ. Ha nem ilyen borzalmas próbatétellel válogatnák ki a túlélőket, mindenki odaveszne. Mindkét faj elpusztulna. Legalábbis itt, Dosadin, és végül is csak Dosadi számít. 
Broey ennek ellenére lehangolódott. Úgy érezte, elárulta az Istenség. Miért nem figyelmeztette előre? És amikor rákérdezett, hogy mondhatta azt, hogy csak a Gonosz képes belátni egy fanatikus elméjébe? Hát az Istenség nem mindenható? Léteznek olyan elmék, melyek elzárva maradnak előtte? Akkor mitől Istenség az Istenség? 
Én vagyok az Istenség! 
Soha nem tudja felejteni azt a fejében visszhangzó testetlen hangot. 
Hazugság lenne az egész? 
Nem újkeletű a gondolat, hogy egy hamis Istenség bábfigurái csupán. De ha így áll a helyzet, akkor a Pcharky-félék egyéb felhasználási lehetőségei nem világosak előtte. Mi értelme van emberbőrbe bújtatott gowachinnak lenni, vagy fordítva, ha nem az, hogy elmenekülhessünk a Fátyol Istensége elől? Nyilvánvaló, hogy Jedrik ezen premissza alapján gondolkodik. Mi más indítéka lenne, ha nem az, hogy meghosszabbítsa a saját életét? Amit Chu jelképez a Perifériának, azt jelenti az Istenség (legyen az hamis vagy valós) elől való menekülés kiváltsága a város lakóinak. Dosadi helyzetével kapcsolatban ez az egyetlen logikus feltételezés. 
  

  
Államigazgatásunk korrupt, ezért a törvénytelen és/nagy erkölcstelen viselkedést propagálja. Az uralkodó kisebbségek körében a mindennapi viselkedésben nincs gyakorlati jelentősége a közügy szolgálatának. Tágunk valódi problémáival a hatalom képviselői nem néznek szembe. A köz szolgálatának álcája mögött minden lehetséges eszközzel saját személyes nyereségükön dolgoznak. Megrészegíti őket a hatalom - bolondulnak a hatalomért. 
- Egy Dosadin terjesztett titkos röpiratból 
 
Sötét volt már, amikor az álruhás Jedrik, és az álruha nélküli McKie kiléptek az utcára. A lány szűk sikátorokon vezette végig a férfit, és fejében ott visszhangzott mindaz, amit McKie mesélt. Szőke parókát és felfújt álöltözetet viselt, mely nehézkes, görnyedi külsőt kölcsönzött neki. 
Ahogy áthaladtak egy nyitott udvaron, McKie zeneszót hallott. Majdnem orra esett a meglepetéstől. Egy néhány tagú zenekar játszhatott - lágy hangú üstdob, finom hegedű, fúvósok telített kórusa. Nem ismerte fel a dallamot, mégis jobban hatott rá, mint bármi más zene, melyet eddigi életében hallott. Mintha csakis neki szólt volna. 
Aritch és társai egy szóval sem említették, milyen csodálatos zene hallható ezen a bolygón. 
Az emberek még mindig megdöbbentő tömegekben járták az utcákat. Most azonban úgy tűni, ügyet sem vetnek rá. 
Jedrik egyik szemét McKie-n tartva felfigyelt a zenéjüktől átszellemült őrültekre, és arra, milyen kevesen vannak az utcán - valamivel többen, mint a negyed portyázó járőrosztagai. Számított erre, a valóság mégis baljósnak tetszett a megvilágított utcasarkok halovány és ritka fényében. 
Jedrik korábban arról vitázott McKie-vel, hogy ad neki egy durvább kiképzésű álöltözetet, de a férfiban nyilvánvalóan nincs meg az a fajta ravaszság, hogy dupla inkognitóban mozogjon, amire rá akarta beszélni. Ennek ellenére a lány kezdett valódi intelligenciát sejteni a férfiban. McKie egy nagy rejtély. Miért nem került soha olyan helyzetbe, ahol kipallérozhatta volna ezt az intelligenciát? Érezve a férfi éleslátását, Jedrik nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy elkerülte a figyelmét valami lényeges dolog azon társadalmi egységgel kapcsolatban, melyet a férfi csak Konföderációként emleget. Azt még nem akarta fontolóra venni, vajon azért van-e, mert McKie szándékosan eltitkolta előle, vagy mert egyszerűen nem jól magyarázott. A rejtélytől ideges lett. És az utcákon járók indulatai csak rontottak a helyzeten. örömmel töltötte el, amikor átléptek végre arra a területre, amit az ő alakulata felügyelt. 
Mivel a nyersanyagot egy szelíd szolgálónak látszó ember cipelte magával az utcákon keresztül, Jedrik elengedhette magát egy kissé. 
Mostanra Broey bizonyára értesült már arról, hogy Tria kettős ügynökét meggyilkolták. Erre pedig reagálni fog, mint ahogy az új csalit is bekapja. Hamarosan elérkezik az ideje, hogy a Broey-val kapcsolatos terv a második szakaszba lépjen. 
McKie kérdezősködés nélkül követte a lányt, és agya minden egyes furcsa, feléjük vetett pillantást rögzített. Minden ellenállás megszűnt benne, hiszen tudta, nem maradna életben, ha nem követné Jedriket a sikátorok bűzölgő, viszszataszító homályába. 
Az étteremben elfogyasztott vacsora megfeküdte a gyomrát. Ízletes volt, az igaz: gőzölgő, különös alakú húsdarabok szószban, darabolt zöldfélékkel. Mégsem bírta megemészteni, hogy az étel valakinek a kidobott szemetéből készült. 
Jedrik nagyon kevés titkot hagyott meg neki. Nem tudott meg semmit a taprizióról, sem a gyomrában fészkelő labdacsról, mely valószínűleg úgysem tudja összekapcsolni a Konföderáció erőivel, amennyiben elpusztul. Nem értesült a lány a hagyományos, SzabIr-ügynökökbe ültetett szerkezetekről sem, melyek az érzékeket hivatottak élesíteni. És furcsamód a SzabIrról tett kijelentéseinek többségét sem nagyon firtatta a lány. Inkább úgy tűnt, sokkal jobban érdekli a jövevény rejtegette pénz, és sikeresen el is szedte tőle az összes vagyonát. Alaposan megvizsgálta a pénzt: 
- Ez valódi. 
McKie nem volt biztos benne, de mintha a lány ekkor meglepődött volna. 
- Ezt még Dosadira érkezésed előtt kaptad? 
- Igen. 
A lány egy darabig az ebből következő feltélezéseket vette sorra, de elégedettnek látszott. Átnyújtott neki néhány alacsony értékű érmét a saját zsebéből. 
- Ezek miatt senki sem fog kérdőre vonni. Ha szükséged van valamire, csak szólj nekem. Esetleg ki tudjuk elégíteni a szükségleteid egy részét. 
Még mindig sötét volt, csak az utcasarkokról áradt némi fény, amikor megérkeztek arra a címre, amit Jedrik keresett. Az utcán szürkés fény áradt szét. Egy tízévesforma fiú kuporgott az épület sarkában, hátát a szürke kőfalnak támasztva. Amikor meglátta a közeledő Jedriket és McKie-t, villámgyorsan talpra szökkent. Bólintott egyet Jedriknek. 
A lány látszólag nem reagált, de a fúcska valami rejtett jeladás révén tudta, hogy vették az üzenetét. Ezzel ismét a falnak támaszkodott. 
Amikor McKie néhány lépés után hátrapillantott arra a helyre, ahonnan a fiú üzent, annak már csak hűlt helyét találta. Egyetlen hang, egyetlen jelzés nélkül, egyszerűen nyoma veszett. 
Jedrik megállt egy sötét kapualjban. Áttört fémkerítés zárta útjukat, melyet két oldalról egy-egy fegyveres őr vigyázott. Az őrök szó nélkül kinyitották a kaput. Belül egy nagy, fedett udvar tűnt elő, melyet jobbról és balról fénycsövek világítottak meg. Az udvar három oldala mentén egészen a tető magasságáig különböző méretű dobozok tornyosultak egymáson - némely nagyobb volt egy embernél, és keskeny, a többi kisebb és szélesebb. A dobozhegyek között, a kapuval szemközt egy szűk átjáró volt látható, mely egy fémajtóhoz vezetett, és úgy festett, mintha a fal része lett volna. 
McKie megérintette Jedrik karját: 
- Mi van a dobozokban? 
- Fegyverek - a lány mintha valami idiótához beszélt volna. 
A fémajtót belülről nyitották ki. Jedrik egy nagyméretű, legalább két emelet magas terembe vezette McKie-t. Az ajtó egy kattanással bezárult mögöttük. McKie az udvar mindkét oldalán több emberi lény jelenlétét érzékelte, figyelmét azonban most valami más kötötte le. 
A helyiség legnagyobb részét egy mennyezetre függesztett, óriási ketrec töltötte ki. Rácsai csak úgy csillogtak, tündököltek a benne futó energiáktól. A ketrec közepén levő függőágyban egy gowachin férfi üldögélt, keresztbe tett lábakkal. McKie a Konföderációban ritkán találkozott ilyen idős gowachinokkal. Az aggastyán orrnyergét hámló, sárgás bőrcafatok szegélyezték. A vizenyős szem alatti bőr nehéz ráncokba gyűrődött, a szemgolyók pedig kezdtek már homályosulni - azon sorvadás jele volt ez, mely a víztől túl sokáig távol élő gowachinokat gyakran megvakította. Az aggastyán teste petyhüdtnek látszott, ernyedt izmokkal és a szegmentek közti mirigyek helyén levő lyukakkal. A függőágy a ketrec padlója felett tartotta, mely csak úgy csillogott a benne áramló energiáktól. 
Jedrik megtorpant, és figyelmét megosztotta McKie és az aggastyán gowachin között. Úgy tűnt, valami meghatározott reakciót vár McKie-től, a férfi azonban nem volt biztos abban, hogy a lány azt kapta, amit várt. 
McKie egy pillanatig némán fürkészte a gowachint. Fogoly lenne? Mi a jelentősége a ketrecnek, és a benne villódzó energiának? Ezután körbenézett a teremben, és látta, milyen hatalmas. Hat fegyveres őr, mindannyian emberek, álltak az ajtó mellett, melyen keresztül bejöttek. A terem falai mentén különféle tárgyak különös összevisszasága tornyosult, melyek némelyikének rendeltetése ismeretlen volt számára, a legtöbbjükben azonban fegyverekre ismert: lándzsák és kardok, lángszórók, díszes páncélok, bombák, golyószórók... 
Jedrik egy lépéssel közelebb ment a ketrechez. Annak foglya halvány érdeklődéssel bámult vissza rá. A lány megköszörülte a torkát: 
- Légy üdvözölve, Pcharky. Megtaláltam a kulcsot az Istenfalhoz. 
Az agg gowachin nem válaszolt, bár McKie mintha az érdeklődés szikráját látta volna megvillanni a homályos szemekben. 
Jedrik lassan megrázta a fejét, majd így folytatta: 
- Új hírem van, Pcharky. A Mennybéli Fátylat kalebánoknak nevezett lények hozták létre. Mi napként érzékeljük őket. 
Pcharky pillantása McKie-re vetődött, majd vissza Jedrikre. A gowachin tudta, ki a lány újságának forrása. 
McKie tovább töprengett az öreg gowachinról. Az a ketrec biztosan börtön, melynek rácsozatát veszélyes energiával erősítették meg. Bahrank a fajok közti konfliktusról beszélt. Ez a helyiség emberek felügyelete alatt áll. Miért börtönöztek be egy gowachint? Vagy talán... ez a rabul ejtett gowachin, ez a Pcharky, egy újabb ügynök Tandaloorról? McKie hirtelen gombóccal a torkában azon töprengett, vajon rá is az a sors váre, hogy hátralevő napjait egy ilyen ketrecbe zárva tengesse. 
Pcharky felhorkantott, majd így szólt: 
- Az Istenfal is ketrechez hasonlít, de sokkal erősebb annál. 
Hangja rekedt károgás volt, érthető galach nyelven, de észrevehető tandaloori akcentussal. McKie megújhodott félelemmel pillantott Jedrikre, és rájött, hogy a lány őt figyeli. Jedrik megszólalt: 
- Pcharky régóta itt van már. Nagyon régóta. Összeszámlálni sem lehet, hány embernek segített kijutni Dosadiról. Lehet, hogy hamarosan sikerül rávennem arra, hogy nekem is segítsen. 
McKie szóhoz sem jutott a lány szavaiból kitetsző lehetőségek miatt rátörő döbbenettől. Dosadit talán a kalebán-rejtély megfejtésére hozták létre? Ez volt az a titok, amit Aritch segédei nem voltak hajlandók felfedni előtte? McKie Pcharky ketrecének ragyogó rácsaira bámult. Olyan, mint az Istenfal? De hát az Istenfalat egy kalebán tartja fent. 
Jedrik újfent a fogvatartott gowachinra nézett. 
- Egy napban rettenetes energiák forronganak, Pcharky. A te energiáid talán nem elég jók? 
Pcharky figyelmét azonban McKie kötötte le. Az öreg ismét károgni kezdett: 
- Emberfajzat, mondd csak: önszántadból jöttél ide? 
- Ne válaszolj neki - fortyant fel Jedrik. 
Pcharky lehunyta a szemét. A beszélgetés befejeződött. 
Jedrik ezt tudomásul véve megpördült, és a ketrec bal oldalához sétált. 
- Gyere ide, McKie - hátra sem nézve folytatta - Érdekel téged, hogy Pcharky saját maga tervezte a ketrecét? 
- Ő tervezte? Miért, mi ez? Börtön? 
- Pontosan. 
- Ha ő tervezte... akkor miért nem, tud kimenekülni? 
- Tudta, hogy engedelmeskednie kell nekem, ha életben akar maradni. 
A lány egy másik ajtóhoz ért, mely egy szűk lépcsőfeljáróra nyílt. A ketreces helyiség bal oldalán vezetett felfelé. Egy hosszú folyosóra értek, melyen keskeny ajtók sorakoztak a fejük feletti apró világítótestek halvány fényében. 
Jedrik kinyitotta az egyik ajtót, és egy szőnyeggel borított helyiségbe vezette McKie-t, mely körülbelül négy méter széles és hat méter hosszú lehetett. A padlótól derékmagasságig sötétre pácolt faburkolat védte a falakat, melyek felett könyvekkel telezsúfolt polcok sorjáztak. McKie közelebbről is szemügyre vette őket: könyvek... valódiak, papírból. Megpróbált visszaemlékezni, hol látott valaha is egy ekkora primitív gyűjteményt... De hát valójában nem is primitív. A Dosadin fellelhető furcsaságok közé tartozik csupán. 
Jedrik időközben levette a parókáját, megállt a szoba közepén, és megfordult, hogy szembenézhessen McKie-vel: 
- Ez itt az én szobám. A mellékhelyiség arra van - egy, a polcok közti nyílásra mutatott - Az az ablak - bökött a mosdó ajtajával szembeni résre - csak a fényt ereszti be, kilátni nem lehet rajta és nekünk pont így jó. Dosadi mértékei szerint ez egy viszonylag biztonságos hely. 
McKie pillantása körbejárt a helyiségen. 
Az ő szobája? 
McKie-t megdöbbentette a lakótér tágassága, a hatalom jele Dosadin; az emberek nyüzsgésének hiánya a folyosón. A bolygó mértékei szerint Jedrik szobája, és az egész épület, a hatalom fellegvárának számít. 
Jedrik megszólalt - hangjában és viselkedésében furcsamód idegesség bujkált: 
- Mostanáig más lakóhelyem volt: egy elegáns lakás a Kormánydombok oldalán. Remek kilátásaim voltak arra, hogy befussak, megvolt a saját siklóm és sofőröm. Az adatbankokban a legmagasabb szintű információkon kívül mindenhez hozzáférhettem, ez pedig rettenetes erő azoknak, akik tudják, hogyan bánjanak vele. Most viszont... - körbemutatott - ... ezt választottam. Moslékot eszem a csőcselékkel. A befolyásos pozícióban levő férfiak egyetlen pillantásra se méltatnak. Broey azt hiszi, meglapultam valahol, egy koszos priccsen a Katakombákban. De ez még megmaradt nekem - ismét körbemutatott - ... és ez - egyik ujjával a fejét bökdöste - Többre nincs is szükségem ahhoz, hogy a fóldig romboljam a Kormánydombokat. 
McKie szemébe nézett. A férfi úgy érezte, hihet neki. 
A lány azonban még nem fejezte be: 
- Az biztos, hogy férfiember vagy, McKie. 
McKie nem tudta, hová tegye ezt a kijelentést, de a lány magabiztos modora elkápráztatta. 
- Hogy veszítetted el azt a másik... 
- Nem vesztettem el. Eldobtam. Nincs rá szükségem. Gyorsabb fordulatszámra kapcsoltam az eseményeket, mint ahogy azt a drágalátos Fejedelem, vagy akár a te fajtád el tudná képzelni. Broey arra vár, hogy ellenem fordulhasson? - megrázta a fejét. 
McKie ámultan figyelte, ahogy a lány az ablakhoz lép, és bekapcsolja a felette levő ventillátort. A lábával megnyomott egy fából készült kiszögellést az összefüggő könyvespolcok alatt, és kihúzta a faburkolat egy részét, mely kétszemélyes ágyat rejtett. Ezután az ágy túlsó oldalán, McKie-vel szemben, vetkőzni kezdett. A parókát a földre ejtette, és kibújt az overállból, majd lefejtette bőréről az álöltözethez tartozó párnákat. Teste, akár az elefántcsont. 
- McKie, a tanítód vagyok. 
A férfi szótlanul állt. A lánynak hosszú dereka volt, teste pedig karcsú és kecses. Szeméremtájékától balra két alig kivehető vágás húzódott. 
- Vetkőzz le - utasította a lány. 
McKie nyelt egyet. 
A lány megrázta a fejét. 
- McKie, McKie, ha életben akarsz maradni, akkor dosadivá kell lenned. Nincs sok időd. Vesd már le a ruhád. 
McKie nem tudta, mi vár rá, de szót fogadott. A lány árgus szemekkel figyelte. 
- A bőröd világosabb, mint vártam, ahol nem barnított le a nap. Holnap kifehérítjük az arcodat és a kezedet. 
McKie lenézett a kezére, az éles csíkra, ahonnét a kézelője megvédte a karját a napsugártól. Sötét a bőre. Visszaemlékezett, hogy ezt Bahrank is megemlítette, meg egy Pylash Kapu nevű helyet is. Hogy elkendőzze még számára is szokatlan szemérmességét, Jedrikre nézett, és megkérdezte, mi az a Pylash Kapu-dolog. 
- Akkor hát Bahrank szólt neked róla? Hát ez öreg hiba volt. A Periféria rajtaütő csapatokat küldött, és a kapu védelmére ostoba parancsokat adtak. Mindössze egy csapat maradt életben, mindannyian sötét bőrűek, mint te. Természetesen felmerült az árulás gyanúja. 
- Vagy úgy. 
McKie érzete, hogy gondolatai a fekhely körül forognak. Egy sötétbarna takaró hevert rajta. 
Jedrik az ágyat megkerülve elindult feléje. Alig karnyújtásnyira állt meg... elefántcsontszín bőr, telt mellek. A férfi a lány szemébe nézett, felfelé. Jedrik fél fejjel magasabb volt nála, arcán pedig hűvös álmélkodás tükröződött. 
McKie erotikusan vonzónak találta a lány testének illatát. Jedrik lenézett, észrevette a férfiban támadt hirtelen vonzalmat, elnevette magát, és a következő pillanatban az ágyra dobta McKie-t. Együtt zuhantak a párnák közé, a lány teste pedig magával ragadta a férfit - forrón, keményen, követelőzőn. 
McKie-nek ez volt élete legfurcsább szexuális élménye. Mintha nem is szeretkezést élt volna át, hanem valami heves támadást. A lány nyögdécselt, beleharapott, karmolt. És amikor a férfi simogatni próbálta, még vadabb és fékeveszettebb lett. Furcsamód azonban mindvégig ügyelt arra, hogy McKie-nek örömet szerezzen, figyelte a reakcióit, olvasott benne. Amikor elcsitultak, a férfi kimerülten hanyatlott vissza a párnákra. Jedrik felült az ágy szélén. A lepedők összevissza gyűrődtek alattuk. A lány felkapott egy takarót, a szoba sarkába hajította, felállt, majd megpördült, és a férfi szemébe nézett. 
- Nagyon ravasz és trükkös fickó vagy te, McKie. 
A férfi remegve levegőt vett, és nem szólt semmit. 
- Gyengédséggel próbáltál megfogni - vádolta - Jobban teszed, ha ezt elfelejted. Nem fog működni. 
McKie összeszedte maradék energiáját, hogy felüljön, és úgy-ahogy megigazítsa az ágyneműt. Fájdalom nyilallt a hátába ott, ahol a lány belekarmolt. Nyakán egy harapás helye sajgott. Bemászott a takaró alá, és állig begubózott. Ez a nő őrült, komplett őrült. Futóbolond. 
Jedrik ebben a pillanatban elfordult tőle. Visszahozta a szoba sarkába hajított takarót, ráterítette az ágyra, és a férfi mellé bújt. McKie tisztán érezte, hogy a lány leplezetlenül, zavartan, a szemöldökét ráncolva fürkészi. 
- Mesélj nekem arról, milyen a férfiak és a nők kapcsolata a ti világaitokon. 
A férfi elregélt néhány szerelmi történetet, ami hirtelen az eszébe jutott, mindvégig azon erőlködve, el ne nyomja a buzgóság. Nehezére esett elnyomnia hatalmas ásításait. A lány pedig egyre csak a vállát öklözte: 
- Nem hiszem el. Csak kitalálod. 
- Nem... nem. Tényleg így van 
- Neked is vannak saját asszonyaid? 
- Saját assz... Hát ez nem egészen így van, nem birtoklásról van szó... hmmm, nem tulajdonról. 
- És mi van a gyerekekkel? 
- Mi van velük? 
- Hogy bánnak velük, hogy tanítják őket? 
McKie felsóhajtott, és visszaidézett néhány töredéket a gyermekkorából. 
Egy idő után a lány hagyta, hogy a férfi elaludjon. McKie többször felriadt az éjszaka folyamán, tudatosult benne a furcsa szoba és az ágy, Jedrik szuszogása mellette. Egy ízben mintha azt érezte volna, hogy a lány válla elfojtott sírástól remeg. 
Nem sokkal pirkadat előtt a mellettük levő épületből sikoly hallatszott - ijesztő, fájdalmas jajkiáltás, elég éles ahhoz, hogy a legedzettebb idegzetűek és a legfáradtabbak kivételével mindenkit felriasszon álmából. McKie, aki felébredt, és a sikolyról kezdett gondolkodni, hallotta, hogy Jedrik légzése megváltozik. A lány feszülten és várakozón feküdt, a hang ismétlődésére, vagy valami egyéb zörejre várva, mely megmagyarázná a hátborzongató kiáltást. Az éjszakában fenyegető csend honolt. McKie elképzelte, mi folyhat a körülöttük levő épületekben: néhányan felriadnak, nem sejtve (talán nem is törődve azzal), mi ébresztette fel őket; a felszínes alvók pedig szitkozódnak, majd újra nyugtalan álomba merülnek. 
Végül McKie felállt, és tekintete a szoba feketeségébe mélyedt. Jedrik megérezte a férfi nyugtalanságát. Szembefordult vele, és az árnyékok közé lopódzó sápadt hajnali fényben rápillantott. 
- Sok olyan zajt lehet hallani a Katakombákban, melyekre az ember megtanul nem odafigyelni - mondta. 
Szinte vigasztalásként hatottak a szavai, bocsánatkérésként, a barátság megnyilvánulásaként. 
- Valaki sikoltott - közölte a férfi. 
- Tudtam, hogy ilyesmiről lehet szó. 
- Hogy lehet, hogy egy ilyen hangra nem ébredsz fel? 
- Felébredtem rá. 
- Akkor hogy tudsz nem odafigyelni rá? 
- Azokat a zajokat tudod figyelmen kívül hagyni, amelyek nem jelentenek rád közvetlen veszélyt, azokat, amelyekkel nem tudsz mit kezdeni. 
- Valakinek baja esett. 
- Nagyon úgy fest a dolog. De ne terheld a lelked olyasmivel, amin úgysem tudsz változtatni. 
- Te nem akarsz változtatni... ezen? 
- Azt csinálom. 
Hangja, viselkedése, akár egy tanáré az iskolában, most pedig kétségtelen, hogy szándékosan ilyen segítőkész. Végtére is azt ígérte, a tanítója lesz. Neki pedig teljesen dosadivá kell válnia, ha életben akar maradni. 
- Hogyan próbálsz változtatni? 
- Azt még úgysem értenéd. Azt szeretném, ha lépésről lépésre haladnánk, leckéről leckére. 
McKie nem tudta elfojtani magában a kérdést: 
Ezúttal mit akarhat tőlem? 
Remélte, hogy több szexet nem. 
- A mai nap - mondta a lány - azt szeretném, ha találkoznál három olyan gyermek szüleivel, akik a mi egységünkben dolgoznak. 
  

  
Ha kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzitek magatokat, biztosra vehetitek, hogy despotikus kormányzatot helyeztek a fejetek fölé. A bölcs uralkodó ezért fenntartja népénél azt az elterjedt nézetet, miszerint ők kiszolgáltatottak és tehetetlenek. 
- A Dosadi Lecke: a gowachinok állásfoglalása 
 
Aritch figyelmesen szemlélte Ceylangot zöldre festett falú pihenőszobájának kellemes fényében. Vacsora után azonnal lejött hozzá a nőstény, amikor hivatta. Mindketten tudták a hívás okát: meg kellett beszélniük a legfrissebb jelentést McKie dosadi ténykedéséről. 
Az agg gowachin megvárta, amíg Ceylang elhelyezkedik, megfigyelve, milyen szépen ráigazítja a lény a vörös ruhát alsó végtagjaira. Arcvonásai nyugalmat árasztottak, a harci csőrkáva pedig állkapcsi redőiben pihent. Teljes egészében a biztos önuralom sugárzott belőle - nem hiába a vriv uralkodó osztály tagja , bár a vrivek nem különböztetnek meg efféle lagozórlásokat. Aritch-ot zavarta, hogy a vrivekről csupán az érző lények viselkedésének komplex értelmezése után mondható, hogy alkalmasak a túlélésre, merev viselkedési normáik miatt, melyek ősi szertartásokon alapulnak - ezek valós gyökereit pedig csak találgatni lehet: írásos feljegyzések ugyanis nem léteznek. 
De hát éppen ezért választottuk. 
Aritch felhorkant, majd így szólt: 
- Mit tudsz hozzáfűzni a jelentéshez? 
- McKie gyorsan tanul. 
A vriv kissé sziszegve beszélte a galachot. 
Aritch bólintott. 
- Inkább azt mondanám, gyorsan alkalmazkodik. Ezért választottuk éppen őt. 
- Hallottam, amikor azt mondtad, gowachinabb a gowachinoknál. 
- Reményeim szerint hamarosan dosadibb lesz a dosadiaknál. 
- Ha életben marad. 
- Hát igen. Még mindig annyira gyűlölöd? 
- Soha nem gyűlöltem. Nem tudod érzékelni a vrivek érzelmi skálájának fokozatait. 
- Avass be. 
- Megsértett eredendő hiúságomban. Ez egy meghatározott reakciót vált ki. A gyűlölet csak tompítaná a képességeimet. 
- De én voltam az, aki olyan utasítást adott neked, melyet vissza kellett vonnom. 
- A gowachinok szolgálatára vonatkozó eskümben pontos utalás található arra, hogy egyik tanítómtól sem várhatom el, hogy megértse és betartsa a vriv udvariassági szabályokat. Ugyanaz a cikkely rendelkezik arról, hogy dolgozhatunk McKie Irodjának is. 
- McKie-t tehát nem tekinted a tanítódnak? 
A vriv egy darabig a gowachint fürkészte, majd így válaszolt: 
- Nemcsak hogy nem tekintem annak, azt is tudom róla, hogy sok mindent kifürkészett udvariassági rendszabályainkról. 
- Mi lenne, ha azt mondanám, mégis az egyik tanítód? 
A vriv ismét rábámult. 
- Átértékelném a róla alkotott véleményemet - és a rólad alkotottat is. 
Aritch mély levegőt vett. 
- Igen, meg kell ismerned McKie-t, mintha te lennél a bőrében. Máskülönben nem tudod teljesíteni a rád szabott feladatot. 
- Nem fogtok csalódni bennem. Tudom, miért választottatok engem. Idővel McKie is rá fog jönni. Nem meri kiontani a vérem a tárgyalóarénában, sőt, pellengérre sem mer állítani. Ha bármelyiket megtenné, a vriv világok népességének fele rászabadulna - semmi sem mentené meg a haláltól. 
Aritch lassan megrázta a fejét: 
- Ceylang! Nem hallottad, amikor figyelmeztetett, hogy ki kell vetkőznöd a vriv bőrödből? 
A vriv sokáig nem válaszolt, és a gowachin megfigyelhette rajta a finom jeleket, melyekről korábban megtudta, hogy a vrivek dühének megnyilvánulásai: az állkapocs remegése, az alsó végtagokon átfutó hullámzás... 
A vriv egy idő után megszólalt: 
- Mondd el, mit jelent ez, Mester? 
- A gowachin törvénykezés szerint kell majd eljárnod, mintha te lennél a második McKie. Ő alkalmazkodik! Még nem figyelted meg? Képes arra, hogy oly módon győzzön le téged - és minket is, oly módon, hogy a te vriv világaid hangosan ünnepeljék a győzelméért. Ezt nem engedhetjük. Túl sok forog kockán. 
Ceylang megremegett, és elkeseredettségének egyéb jeleit is,kimutatta. 
- De hát én vriv vagyok! 
- Ha a tárgyalóarénába kerülsz, többé már nem. 
A vriv több apró levegőt vett, hogy lehiggadjon. - Ha túlságosan hasonlóvá válok McKie-hez, nem félsz, hogy habozni fogok, megöljem-e? 
- McKie nem habozna. 
A vriv ezen elgondolkodott. 
- Akkor csakis egy oka van, hogy engem választottatok erre a feladatra. 
A gowachin várta, mit mond a vriv. 
- Mert mi, vrivek vagyunk a legtehetségesebbek az univerzumban, hogy mások viselkedését megtanuljuk - legyen az látható vagy titkolt. 
- És nem bízhatsz egyetlen vélt gátlásban sem, mely vagy dolgozik benne, vagy nem! 
A vriv hosszú csend után így szólt: 
- Jobb tanító vagy, mint sejtettem. Talán még jobb, mint te magad sejtetted. 
  

  
A törvényeik! A koholt hagyományok veszélyes megalapozói. Csupán eszközök, melyekkel a hamis etikát igazolják! 
- A gowachinok véleménye a Konföderáció törvényeiről 
 
Mialatt az egyetlen ablakon át beszűrődő gyér fényben öltözködtek, McKie puhatolózni kezdett, hogy érti Jedrik, hogy ő a tanítója. 
- Bármit kérdezek Dosadiról, mindenre válaszolnifogsz? 
- Nem. 
Akkor hát miféle dolgokat fog elhallgatni előle? Azonnal rájött: azokat, melyek személyes hatalmának megszerzésével és megtartásával kapcsolatosak. 
- Nem fog senkit zavarni, hogy... szeretkeztünk egymással? 
- Zavarni? Miért zavarna az bárkit is? 
- Én nem... 
- Válaszolj a kérdésemre! 
- Miért kell minden kérdésedre válaszolnom? 
- Hogy életben maradhass. 
- Már mindent tudsz, amit... 
A lány félbeszakította. 
- Szóval a te Konföderációd lakóit néha zavarja a többiek szexuális kapcsolata. Akkor biztos nem tudják, hogy kell felhasználni a szexet a többiek sakkban tartására. 
McKie erre nagyot nézett. A lány villámgyors, metsző élű elemzése lesújtotta. 
Jedrik rápislantott. 
- McKie, mihez kezdenél itt nélkülem? Még mindig nem jöttél rá, hogy akik ideküldtek, azt akarták, hogy elpusztulj? 
- Vagy hogy a magam különös módján életben maradjak. 
A lány ezen elgondolkodott. Egy újabb feltételezés McKie-ről, melyet félretett későbbi elemzésre. Elképzelhető, hogy rejtett képességei vannak, melyekei még nem derített fel a kérdéseivel. Csak az bosszantotta, hogy nem tud eleget a Konföderációról ahhoz, hogy ezt kiderítse. Jelen pillanatban nincs is ideje, hogy ilyesmin rágódjon. A férfi válasza nyugtalanította. Olyan színezetet adott a dolognak, mintha mindent, amit csak tehet, már eldöntöttek volna helyette olyan hatalmak, melyekről sejtelme sincs. Talán az orránál fogva vezetik, ahogy ő teszi Broey-val... ahogy nyilván a Konföderációban élő rejtélyes gowachinok tették McKie-vel... szegény McKie. Jedrik itt abbahagyta a töprengést, mert az meddő spekulációnak bizonyult. Logikus, hogy azonnal el kell kezdenie a McKie képességei utáni puhatolózást. Bármit is talál, sokkal többet fog megtudni belőle arról a bizonyos Konföderációról. 
- McKie, nekem nagy befolyásom van az emberek között, és jónéhány gowachin között a Katakombákban - és egyebütt. Ehhez bizonyos haderőket kell fenntartanom, köztük olyanokat, akik valódi fegyverekkel harcolnak. 
A férfi bólintott. A lány úgy beszélt, mintha egy gyermeket okítana, de McKie nem bánta, mert rájött, mennyire odafigyel rá a lány. 
- Először - kezdte a lány - egy közeli gyakorlótérre megyünk, ahol a megfelelő szigorral ellenőrizzük az egyik csapatomat. 
Ezzel sarkon fordult, és kivezette a férfit az előtérbe, majd le a lépcsőn, mely a ketrecet tartalmazó helyiség mellett vezetett le. McKie-ben ennek ellenére felötlött Pcharky emléke, és a hatalmas börtöncellára gondolt, no meg különös lakójára. 
- Miért tartjátok fogva Pcharkyt? - kérdezte, Jedrik hátához idézve szavait. 
- Hogy el tudjak tűnni innen. 
A lány nem volt hajlandó bővebben kifejteni a furcsa választ. 
Csakhamar kiértek a föléjük tornyosuló épületek nehéz kőfalainak tövében megbúvó udvarra. Az égből csupán egy picinyke négyszög látszott, pontosan a fejük felett, a messzeségben. A falak mentén körbefutó fénycsövekből jövő mesterséges fény adott megfelelő világosságot. A fényben két egymással szemben álló csapat tűnt fel az udvar közepén. Emberek voltak, nők és férfiak vegyesen; mindegyikük kezében fegyver: valami csőszerűség, a testükhöz közelebb eső végén pálcikaszerű kiágazással. A két csapat körül néhányan megfigyelő pozícióban álldogáltak. Az ajtónál, ahonnét Jedrik és McKie előjött, egy őrállás volt látható íróasztallal. 
- Ez egy támadó egység - magyarázta Jedrik, az udvaron álló csapatokra mutatva. Elfordult a férfitól, és beszédbe elegyedett az őrhelyen szolgáló két fiatalemberrel. 
MccKie megbecsülte a csapatok tagjainak számát: úgy kétszázan lehettek. Nyilvánvaló volt, hogy azért álltak le, mert megérkezett Jedrik. Úgy látszott, a csapatok fiatal suhancokból alakultak, akik aligha szokhattak még hozzá ahhoz, hogy elviseljék Dosadi kíméletlen kényszerűségeit. A látvány saját képességeinek újraértékelésére késztette. 
Jedrik modorából, ahogy a két férfival társalgott, McKie arra következtetett, hogy jól ismerik egymást. A két fickó nagy figyelemmel hallgatta minden szavát. ők is azt a benyomást keltették, hogy túl fiatalok még az effajta felelősségvállaláshoz. 
A gyakorlótér egészen más kérdés volt. Lehangolóan hasonlított azokhoz a hasonló rendeltetésű helyekhez, melyeket a Konföderáció rejtett szegleteiben látott. A háborús játékok néhány faj között mindig csábítóan hatnak, és ezt a csábítást a SzabIrnak mostanáig sikerült békésebb mederbe terelnie, mint amilyen például a fegyverkultusz. 
Az általános bűzfelhőn keresztül McKie enyhe ételszagot érzett. Beleszagolt a levegőbe. Jedrik feléje fordult, és megszólalt: 
- A katonák éppen az imént ettek. A fizetésük része. 
Mintha a lány olvasott volna a gondolataiban - most pedig fürkészőn tekintett rá, hogy reagál erre McKie. 
McKie körbepillantott a gyakorlótéren. Itt ettek volna az imént? A földön egyetlen morzsányi ételmaradék sem látszott. Visszagondolt az étteremben látottakra, és így utólag rájött, milyen nagy műgonddal szolgálják fel az ételt, aztán visszazökkent a jelenbe. 
Jedrik ismét játszi könnyedséggel értelmezte a reakcióját, legbensőbb gondolatait: 
- Semmi sem megy kárba - közölte. 
Ezzel elfordult. 
McKie követte a lány tekintetét. Az udvar túlsó végében négy asszony állt, fegyverrel a kezében. McKie hirtelen a bal oldali asszonyra pillantott - középkorú lehetett, és profi harcos. Kezében egy... nem, az lehetetlen, mégis... 
Jedrik megindult az asszony felé, keresztül az udvaron. McKie követte, miközben az asszony fegyverét vizslatta. A készletében levő pentrát egy kinagyított változata volt! Jedrik rövid beszélgetésbe elegyedett az asszonnyal. 
- Ez lenne az új darab? 
- Igen. Stiggy hozta be ma reggel. 
- Használható? 
- Szerintünk igen. Valamivel jobban koncentrálja a robbanást, mint a mi felszerelésünk. 
- Remek. Folytassátok. 
Az asszonyok mögött a fal mentén további osztagok gyakorlatoztak. Egyikük, egy idősebb, félkarú férfi, megpróbálta felhívni magára Jedrik figyelmét, miközben a lány a közeli ajtó felé terelte McKie-t. 
- Meg tudnád mondani, mikor... 
- Most nem. 
Az ajtó mögötti átjáróban Jedrik szembefordult McKie-vel: 
- Mi a véleményed a kiképzésünkről? Ki vele! 
- Nem elég változatos. A lány nyilvánvalóan az első, ösztönös reakciójára volt kíváncsi, ezért követelt azonnali, gondolkodás nélküli választ. McKie véleményétől elkomorult az arca - érzelmei kiültek az arcára, ezt azonban a férfi csak sokkal később tanulta meg értékelni. Ezután bólintott. 
- Kommandósok. Egy kommandónak pedig több funkcióval kell rendelkeznie. Várj meg itt. 
Ezzel visszament a gyakorlótérre. McKie a nyitott ajtón keresztül látta, hogy a pentrátot szorongató asszonnyal diskurál. Amikor a lány visszajött, helyeslőn bólintott McKie-nek. 
- Még valami? 
- Átkozottul zöldfülűek. Elkelne közéjük néhány harcedzett tiszt, akik kordában tartanák bennük a veszélyes vakmerőséget. 
- Igen. Ezt már elkezdtem szervezni. Mostantól, McKie, azt akarom, hogy minden reggel gyere le velem, úgy egy órára. Figyeld a kiképzést, de ne avatkozz bele. Véleményedet pedig nekem jelentsd. 
A férfi bólintott. Kétségtelen, hogy a lány hasznosnak találja, ez pedig az első lépés a helyes irányba. Bár maga a feladat meglehetősen idióta. Ezek a tejfelesszájú vademberek olyan fegyverekkel játszadoznak, melyekkel eltörölhetik az életet Dosadi színéről. A helyzet mégis atavisztikus izgalmat ígér. Ezt nem tagadhatja. Az emberi pszichében van valami, ami a tömeges erőszak láttán bekattan - vagyis lényegében bármiféle erőszak láttán. Az emberi szexualitással van összefüggésben a dolog, mely nem más, mint egy, a legprimitívebb korszakokból feiuunaradt, ősi ösztön. 
Jedrik már indult is tovább. 
- Maradj mellettem. 
Ezúttal egy belső lépcsőn indultak meg felfelé, és McKie, amint sietve igyekezett lépést tartani a lánnyal, rájött, hogy gondolatai továbbra is a Jedrik harcosának kezében látott pentrát körül forognak. Megdöbbentette a gyorsaság, ahogy lemásolták és kinagyították a fegyvert. Újabb adalék ahhoz, miért retteg annyira Aritch Dosaditól. 
A lépcső tetején Jedrik rövidet kopogott az egyikajtón. Egy férfihang válaszolt: 
- Tessék. 
Az ajtó kitárult, McKie pedig egy kicsi, üres szobában találta magát, melynek túlsó falán nyitott ajtó vezetett egy nagyobbnak látszó, jól megvilágított terembe. A teremből elfojtott, suttogó hangok szűrődtek ki. A kis szobában egy alacsony asztal és öt aprócska szék állt. A helyiségnek nem voltak ablakai - egy fejük feletti, tejüveggel fedett nyílás juttatott be némi, árnyékot nem vető világosságot. Az alacsony asztalon egy színes vonalakkal ékített, hatalmas grafikon kiterített papírja hevert. 
McKie egy ruha suhogását hallva a nyitott ajtóra pillantott. Egy alacsony, karcsú, őszülő hajú, fehér köpönyeget viselő nő lépett be, a hatalom képviselőinek átható tekintetével, nyomában egy hasonlóan fehérbe öltözött, kissé magasabb férfival. A férfi idősebbnek látszott a nőnél, haja azonban hollófekete volt. Az ő szemében is ugyanaz a parancsnoki fellengzősség. A nő megszólalt: 
- Bocsásd meg a késlekedésünket, Jedrik. Megváltoztattuk a tervet. Nincs olyan mozzanat, ahonnan Broey előre láthatja és manipulálhatja a zavargásokból nyílt háborúba vezető utat. 
McKie-t meglepte a nő hangjának rideg színtelensége. Ez a nő Jedrik alázatos szolgálójának tekinti magát. A férfi ugyanabban a hangnemben szólalt meg, miközben a székekre mutatott: 
- Kérem, foglaljanak helyet. Tervünket a grafikon mutatja. 
Ahogy a nő feléje fordult, McKie-t valami átható szag csapta meg a leheletében - egy ismerősnek tetsző szag. A Katakombákban vezető útjaik során gyakran találkozott ezzel a szaggal. A nő folytatta a beszédet, amint Jedrik és McKie kényelembe helyezték magukat. 
- Nem történt váratlanul - a papíron levő kacskaringókra mutatott. 
A férfi félbeszakította: 
- Már mondogatjuk egy ideje, hogy Tria kész átállni hozzánk. 
- Csak bajt hoz ránk az a lány - felelte Jedrik. - De Gar... 
A nő érvelni próbált, Jedrik azonban a szavába vágott: 
- Tudom: Gar úgy táncol, ahogy Tria fütyül. A lány irányítja az apját. Az meg azt hiszi, a lánya a legcsodálatosabb lény Dosadin, és képes... 
- Nem a képességeiről van szó - közölte a férfi. 
A nő fellelkesült: 
- Igen, olyan befolyást gyakorol Garra... 
- Egyikük sem tudta előre kiszámítani, mit teszek - mondta Jedrik - Én viszont tudtam, hogy ők mit fognak lépni. 
A férfi áthajolt az asztalon - arca szinte súrolta Jedrikét. McKie-nek hirtelen úgy tűnt, mintha egy nagy és veszélyes fenevadat látna - veszélyes, mert soha nem lehet kiszámítani a reakcióit. Beszéd közben összerándult a keze. 
- Minden részletet tudattunk veled arról, amit találtunk, minden forrást, minden következtetést. Most azt akarod mondani, hogy nem értesz egyet a feltevésünkkel, amit... 
- Nem érted - felelte Jedrik. 
A nő időközben visszavonulót fújt. Bólintott. 
Jedrik folytatta: 
- Nem először kell felülbírálnom a következtetéseiteket. Hallgassatok ide: Tria cserben fogja hagyni Broey-t, de akkor, amikor ő áll készen, nem pedig akkor, amikor Broey. Ez mindenkire igaz, akinek dolgozik, beleértve Gart. 
A két fehérruhás egyszerre szólalt meg: 
- Cserben hagyja Gart? 
- Bárkit. Tria kizárólag Triának dolgozik. Ezt soha ne feledjétek. Főleg akkor ne, ha esetleg átpártol hozzánk. 
A férfi és a nő elcsendesedett. 
McKie belegondolt abba, amit a lány mondott. Szavai megint csak arra utaltak, hogy lehetnek olyanok is Dosadin, akiket nem csupán önös érdekek vezérelnek. Jedrik hangvétele egyértelmű: azért vádolja Triát, azért nem bízik benne, mert Triát csak a saját önző érdekei vezérlik. Ebből az következik, hogy Jedrik (és így ez a páros is) valami meg nem határozott közérdekből cselekszik. Egyfajta fajorientált patriotizmus vezérli őket? A SzabIr ügynökei mindig éberen figyelik a törzsi őrület e veszélyes megnyilvánulását, nem feltétlenül azért, hogy csírájában elfojtsák, inkább azért, nehogy a Konföderációra nézve halálos vérontásba torkolljon. 
A fehér köpönyeges nő rendszerezte a gondolatait, majd így szólt: 
- Ha Triát magunk mellé állítjuk... úgy értem, pont az önzése miatt tarthatnánk magunk mellett - javította ki magát - Ha elhiszed, hogy tudunk rá hatni, legyőzzük Broey-t - ezzel beharapta ajkát, szeméből pedig ijedtség sugárzott. 
Jedrik szeme ravaszul összehúzódott: 
- Mire gyanakodtok? 
A nő az asztalon levő grafikonra mutatott. 
- Garnak továbbra is van beleszólása a főbb döntésekbe. Nem kellene, hogy így legyen, mégis így van. Ha... 
A férfi alázatos lelkendezéssel a szavába vágott: 
- Befolyást gyakorol Broey-ra! 
A nő a fejét rázta. 
- Vagy Broey más játékot játszik, mint amit feltételeztünk. 
Jedrik először a nőre pillantott, aztán a férfira, majd McKie-re. Aztán mintha McKie-hez intézte volna a szavait, de a férfi rájött, hogy csupán hangosan gondolkodik: 
- Valami konkrétumról van szó. Gar elárult valamit Broey-nak. Azt is tudom, hogy mit. Semmi más nem venné rá Broey-t, hogy így viselkedjen - a grafikon felé biccentett - A markunkban vannak! 
A nő megkockáztatta a kérdést: 
- Jó munkát végeztünk? 
- Jobbat, mint gondoljátok. 
A férfi elmosolyodott, majd így szólt: 
- Talán itt az ideje, hogy megkérdezzük, nem kaphatnánk-e nagyobb szobákat. Azok a csibész gyerekek állandóan a bútorokat tologatják. 
- Most nem! 
Jedrik felállt. McKie követte a példáját. 
- Hadd lássam a gyerekeket - szólt Jedrik. 
A férfi a nyitott ajtó felé fordult: 
- Hé, gyertek csak elő! Jedrik látni akar benneteket! 
Három gyerek szaladt elő a másik helyiségből. A nő még csak rájuk sem pillantott. A férfi bosszús pillantással méregette őket, majd így szólt Jedrikhez: 
- Lassan már egy hete egy morzsányi élelmet sem hoztak a házba. 
McKie figyelmesen tanulmányozta a gyerekeket, ahogy azt Jedriktől látta. A küszöb előtt ácsorogtak egy sorban, és az arckifejezésükből nem derült ki, hogy reagáltak a hívásra. Két lány volt, és egy fiú. A jobb oldali, az egyik lány, kilencéves lehetett; a másik lány, aki a bal szélen állt, talán öt vagy hat. A fiú valamivel idősebbnek látszott, tizenkettő vagy tizenhárom éves lehetett. McKie-re emelte a tekintetét. Egy ragadozó pillantása volt ez, aki felismeri a potenciális áldozatot, csak éppen nem éhes. Mindhárman jobban hasonlítottak a nőre, mint a férfira, de a szülők le se tagadhatták volna őket: a szemük, a fülük formája, az orruk... 
Jedrik befejezte a gyerekek vizsgálatát. A fiú felé intett: 
- Őt tegyétek be a második kiképzőegységbe. 
- Itt az ideje - mondta a nő - Végre megsz abadulunk tőle. 
- Gyerünk, McKie. 
A folyosón Jedrik megszólalt: 
- Hogy válaszoljak a kérdésedre, elég tipikusak. 
McKie, aki csupán gondolatban tette fel a kérdést, nyelt egyet, hogy megnedvesítse csontszáraz torkát. Az emberek kicsinyes céljai: nagyobb szobát szeretnének, hogy ne kelljen örökké a bútorokba botlaniuk. Nem érezte, hogy a pár különösebben kedvelné egymást. Szükségből vannak együtt. Amikor beszéltek, semmiféle halovány érzelmet sem sugároztak a másik felé. McKie nehezen tudta elképzelni, hogyan szeretkeznek, de hát nyilvánvalóan megtették egypárszor. Három gyerek lett az eredmény. 
A felismerés bombaként robbant az agyában. Hát persze, hogy nem mutatták ki az érzelmeiket! Mi más védelmük lehetne? Dosadin az embereket csak az érdekli, hogy lehetik félre a többieket az útból. És van még valami. 
McKie megszólította Jedrik hátát, miközben lefelé haladtak a lépcsőn: 
- Az a házaspár - kábítószeresek. 
Jedrik meglepő módon megtorpant, és hátrafordulva rámeredt: 
- Szerinted különben hogy tarthatnék egy ilyen párost a markomban? A szer neve dis. Nagyon ritka. A messzi hegyeken túlról származik, messze, a... szóval messziről. A Periféria gyerekcsapatokat küld ki, hogy dist szerezzenek nekem. Egy ötven fős csoportból harminc biztosan elpusztul egy ilyen úton. Felfogod, mit jelent ez, McKie? 
A lány ezzel megindult a lépcsőn. 
McKie ráébredve, hogy Jedrik vette a fáradságot, hogy újabb leckét tanítson neki Dosadiról, a döbbenettől megnémulva követte, a lány pedig egy olyan helyiségbe vezette, ahol néhány technikus kifehérítette bőrének napbarnította részeit. 
Amikor kijöttek, McKie már nem viselte magán a Pylash Kapu bélyegét. 
  

  
Amikor a szörnyű erőszak eszközei elterjednek, semmi semjeienthet nagyobb veszélyt a hatalmasokra, mint a gaztettek és az igazságtalanság, mert a gaztettek és az igazságtalanság minden esetben hasonló bosszút szül. 
- SzabIr oktatóanyag 
 
- Ezt már nem lehet zavargásnak minősíteni - jelentette ki a szárnysegéd. 
Alacsony gowachin volt, elgyötört arcvonásokkal, és abba az irányba nézett, ahol Broey ült, szemben a sötét képernyőjű kommunikátorral. A segéd mögött a falon egy térkép függött, színei szinte ragyogtak a keleti ablakokból betűző reggeli fényben. A térkép alatt egy számítógépterminál emelkedett ki a falból. Néhány percenként búgó hangot adott ki magából. 
A folyosóról Gar lépett be a helyiségbe, körülpislantott, mint aki keres valakit, majd távozott. 
Broey észrevette a betolakodót, és a térképre bámult: 
- Még mindig semmi nyoma, hová tűnt a lány? 
- Semmi bizonyos. 
- És aki végigvonult az utcákon McKie-vel? 
- Nyilván csak egy nélkülözhető beosztott. 
- Hová mentek? 
A segéd egy pontra mutatott a térképen, egy, a Katakombák északnyugati részén levő épületcsoportra. 
Broey kommunikátorának üres képernyőjét bámulta. Már megint csőbe húzták. Tudja. Az az átkozott embernőstény! A városban a nyugtalanság már-már a nyílt háború borotvaélén táncol: gowachinok az emberek ellen. És még mindig semmi: Gar Perifériának szánt élelemraktárainak nyoma sincs, a szégyenteljes gyárakról nem is szólva. Olyan instabil állapot ez, mely nem maradhat sokáig ennyiben. 
Kommunikátorának képernyője kivilágosodott: jelentés érkezett. Heves összecsapásokról adtak hírt a Huszonegyes Kapu közelében. Broey a térképre pislantott. Ezzel a két faj közti, körül nem határolható körzetben történő, ám hivatalosan megerősített összetűzések száma száz fölé emelkedett. A jelentésben új fegyverekről esett szó, és arról, hogy a lázadók sikertelenül próbáltak foglyokat ejteni. 
Huszonegyes Kapu? 
Az nincs messze attól a helytől, ahol McKie-t megsétáltatták... 
Broey agyában több részlet lépett új reakcióba egymással. A segédjére nézett, aki engedelmesen várakozott a térkép mellett. 
- Hol van Gar? 
Broey segédeket hivatott, és küldött szerteszéjjel. Garnak nyoma veszett. 
- Tria? 
A lányt sem találták sehol. 
Gar fanatikusai semlegesek maradtak, Jedrik tervéból azonban egyéb részletek is éreztetni kezdték hatásukat. Minden jel arra mutatott, hogy Jedrik kiválóan megsejtette a Gar és Tria viselkedésében megnyilvánuló gyengeséget. 
És én még azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki észreveszem! 
Broey tétovázni kezdett. 
Miért nem hajlandó mást is mondani neki az Istenség azon kívül, hogy "Figyelnek". 
Broey mélyen a bensőjében úgy érezte, elárulták. Ettől viszont kitisztult az agya. Csak saját magára számíthat. És Jedrik viselkedése mögött egy nagyobb szabású tervet kezdett gyanítani. Lehetséges, hogy Jedrik ugyanazt akarja, mint ő? A lehetőségtől izgalomba jött. 
A segédjeire pillantott, akik berohanva újságolták, hogy Gart és Triát nem találják sehol, majd elkezdett parancsokat osztogatni. 
- Vonjátok vissza az embereinket a Katakombák minden részéről, az északkeleti átjáró kivételével. Azt a részt viszont erősítsétek meg. Mindenki más vonuljon a második falhoz. Egy embert se engedjetek be a körülzárt területre. Zárjátok le az összes kaput. Mozgás! 
Az utolsó szavakat már üvöltenie kellett, mert a segédei tétovázni látszottak. 
Talán már túl késő minden. Rájött, hogy mindeddig hagyta, hogy Jedrik csapdába csalja, és elterelje a figyelmét. Nyilvánvaló, hogy a lány képzeletben Broey szinte tökéletes mását alkotta meg magának. És mindezt egy összekötői pozícióból! Felfoghatatlan. Szinte sajnálni kezdte Gart és Triát. Azok ketten bábfigurák, akik Jedrik kénye-kedve szerint táncolnak. 
Én sem voltam különb. 
Felrémlett benne, hogy Jedrik szimulációjában bizonyára benne van a felismerés eme pillanata is. Broey lelkét elöntötte a lány iránt érzett csodálat. 
Fantasztikus! 
Utasítást adott arra, titokban különítsék el a gowachin nőstényeket a Graluz belső erődítményében, melyet nagy előrelátással előzőleg már megépíttetett. Népe hálás lesz neki ezért. 
Legalábbis azok, akik túlélik az elkövetkezendő néhány órát. 
  

  
Azok támadása ellen, akik meg akarnak halni, lehetetlen tökéletes védelmet biztosítani. 
- Aforizma 
 
A harmadik reggelen McKie úgy érezte, mintha egész életében Dosadin élt volna. Figyelmének minden egyes szikrájával a bolygóra kellett összpontosítania. 
Egyedül álldogált Jedrik szobájában, és szórakozottan az ágyon látható csatateret bámulta. A lány azt várja tőle, tegye rendbe a helyiséget, mire visszatér. McKie tudta ezt. Jedrik meghagyta neki, várjon itt, aztán elment, mert sürgős elintéznivalója akadt. A férfi nem tehetett mást, engedelmeskedett. 
Más aggodalmai is adódtak azonban a rendetlen ágyon kívül. Most már érezte, érti, miben gyökereznek Aritch félelmei. Nem kis esély van rá, hogy a tandaloori gowachinok a levegőbe röpítik Dosadit, akár abban a tudatban, hogy ezzel kinyitják Pandora véres szelencéjét, melybe az érző fajok legtitkosabb félelmeiket rejtették. Ezt most már világosan látta. Az már bonyolultabb kérdés, hogy várhatja el tőle az Uralkodó Phylum, hogy e szörnyűséges döntést megakadályozza. 
Ezzel kapcsolatban titkolóznak előtte. 
McKie úgy érezte, Dosadi nem más, mint a lába alatt tekergőző, rosszindulatú organizmus, mely féltékenyen őrzi előtte titkait. Ez a bolygó a Konföderáció ellensége, mégis úgy érezte, szíve Dosadiért dobog. Ezzel elárulja a SzabIrt, megszegi a légumi esküt, mindent. Mégsem tudta legyőzni az érzést, és nem tudta feledni sem. Dosadi alig néhány generáció alatt különös jelenséggé nőtte ki magát. Iszonytató lenne? Csak ha az ember ragaszkodik a becses kis mítoszaihoz. Lehetséges, hogy Dosadi a Konföderáció történetének legnagyobb tisztító tüze. 
A Konföderáció kilátásaitól undor fogta el. És Aritch gowachin. A gowachinok törvényei? A pokolba a gowachinok törvényeivel! 
Jedrik szobájában csend honolt. Halotti csend. 
Tudta, hogy odakint, Chu utcáin véres küzdelem folyik a gowachinok és az emberek között. Sebesültekkel rohantak át az udvaron berendezett gyakorlótéren, mialatt Jedrikkel ott jártak. Később a lány a parancsnoki szobájába vitte, a Pcharky ketrece feletti folyosó végén levő helyiségbe. Ott állt, és figyelte Jedriket előadás közben, mintha a lány ünnepelt csillag lenne a színpadon, ő pedig a közönség. Lenyűgöző volt. Broey ezt fogj a tenni. Broey azt az utasítást fogja kiadni. És a jelentésekből minden egyes alkalommal kiderült, mennyire pontosan kiszámította a lány ellenfele reakcióit. 
Olykor említést tett Garról és Triáról. McKie-nek feltűnt, hogy e párost kissé másképp kezeli a lány. 
Második együtt töltött éjszakájukon Jedrik lassan, ügyesen keltette fel benne a férfiúi vágyat. Halkan duruzsolva adta át magát neki, utána pedig a könyökére támaszkodva föléje hajolt, és ajka hideg mosolyra nyílt: 
- Látod, McKie: a te szabályaid szerint is tudok játszani. 
Megdöbbentő módon ez a kijelentés olyan lelki húrokat pendített meg benne, melyek létét eddig nem is sejtette. Mintha Jedrik McKie egész eddigi életét valami lesújtó eredményű vizsgálatnak vetette volna alá. 
Ráadásul a megfigyelés pontosan az ő feladata lenne! 
A többi ember tartós kapcsolatokat alakít ki, és szilárd érzelmi alapokon próbál élni. Ő azonban a SzabIr gyermeke, a gowachinoké... és sok mindenen keresztül kellett már mennie. Egyre világosabbá vált számára, miért őt választották a gowachinok, hogy kineveljék erre a feladatra. 
Sérült voltam, ők pedig olyanra javíthattak, amilyenre csak akartak! 
Hát azért a gowachinokat érheti még néhány meglepetés az alkotásukkal kapcsolatban. Erre Dosadi a bizonyíték. Lehet, hogy nem is sejtik: tulajdonképpen McKie-t alkották meg. 
Keserű hangulata támadt, és tudta, hogy ez a keserűség már bizonyára évek óta munkálkodik benne. Magányos, a SzabIrnak elkötelezett élete szíven ütötte, most, hogy megtapasztalta e bebörtönzött bolygó magányát. Érzések hihetetlen forgataga kavargott benne, érezte, hogy lelkében új célok lobognak. 
Hatalom! 
Hmmm... tehát ilyen érzés dosadinak lenni! 
Amikor elfordult Jedrik hideg mosolyától, a vállára húzta a takarót. 
Köszönöm, szerető tanítóm. 
Efféle gondolatok rajzottak az agyában, amikor a következő nap egyedül álldogált Jedrik szobájában, és elkezdett ágyazni. Megnyilatk ozása után a lány továbbra is McKie múltja iránt érdeklődött, és csak néhány percre szundított el, hogy felébredve újabb kérdéseket szögezzen neki. 
A nem éppen kecsegtető kilátások ellenére a férfi még mindig kötelességének érezte, hogy minden elképzelhető szemszögből tanulmányozza a lány viselkedését. Dosadival kapcsolatban semmi sem lehet túl bizarr. Teljesebb képet kell alkotnia erről a társadalomról, és annak hajtóerejéről. 
Mielőtt visszatért volna Jedrik szobájába, még egyszer körbejárta vele a gyakorlóteret az udvaron. Sétája során újabb, a szerszámkészletéből származó fegyver adaptációjával találkozott, és rájött, hogy az udvar csupán Jedrik próbapályája, és hogy a lány követőinek biztosan több hasonló kiképző bázisa van. 
McKie még nem árulta el Jedriknek, hogy Aritch segédei esetleg erőszakkal fogják elpusztítani Dosadi lakóit. Hajnaltájban a lány erről kérdezősködött. Még akkor is erről faggatta, amikor a szoba melletti aprócska fürdőszobában voltak. 
Egy időre McKie azzal terelte el a figyelmét, hogy Pcharkyról kérdezte. Milyen energia áramlik a ketrecben? Egy bizonyos ponton sikerült megdöbbentenie a lányt: 
- Pcharky valami olyan lényegbevágó dolgot tud, melyet szeretne becserélni a szabadságáért. 
- Honnan tudod? 
- Nyilvánvaló. Mondok mást is: szabad akaratából jött ide... bármi okból is tette. 
- Gyorsan tanulsz, McKie. 
A lány ránevetett, McKie pedig csak bámulni bírt. 
- Rendben! Nem tudom, miért, de az is lehet, hogy csak hiszed, hogy tudod. 
Egy futó pillanatra a lány szemében veszélyes tűzvillant; majd így szólt: 
- A dimenzióajtóitok több idiótát idehoztak nekünk, és ezek közül is Pcharky a legnagyobb. Tudom, miért jött. Sokan voltak hozzá hasonlók. Mostanra... már csak egy maradt. Broey az óriási hatalmával képtelen kifogni a saját kis Pcharkyját. És Keila Jedrik az, aki ebben megakadályozza. 
A lány túl későn kapott észbe, hogy McKie szándékosan provokálta ki belőle ezt a kis előadást. Hogy csinálta? Majdnem túl hamar megtudta, amire még nem szabad rájönnie. Veszélyes dolog lebecsülni ezt a naiv, az Istenfalon túlról idecsöppent idegent. 
A lány újra olyasmi után puhatolózott, amit McKie még nem kötött az orrára. Az idő a férfinak dolgozott. Szárnysegédek érkeztek, hogy arra kérjék Jedriket, minél hamarabb tekintse meg az új fegyvereket. Nagy szükség van rájuk. 
Ezután a parancsnoki állásra mentek, majd megreggeliztek egy étteremben a Katakombákban. Evés közben a férfi egyfolytában a harcokról szóló kérdéseivel bombázta a lányt. Mennyire kiterjedtek az összecsapások? Láthatna-e néhány hadifoglyot? A szerszámkészletében lelt eszközökről mintázott fegyvereket használnak-e? Nyerésre állnak? 
Előfordult, hogy Jedrik egyszerűen nem vett tudomást a kérdéseiről. A legtöbb válasza néhány szórakozottan odavetett szóból állt: Igen. Nem. Nem. Igen. McKie rájött, azért használ a lány egytagú szavakat, hogy elvegye a kedvét a faggatózástól. A férfi zavarja a gondolatait. Valami lényeges hírt kapott, ami McKie figyelmét elkerülte. Bár ez a tény bosszantotta a férfit, megpróbálta leplezni, és azon volt, hogy áttörje a lány aggályos hallgatásának kőfalát. Amikor a férfi a három gyermek szüleiről, és a náluk folyt beszélgetésről kérdezte, Jedrik kivételesen válaszolt. 
- Elkezdtél megjelölni egy bizonyos helyet: "Túl a..." Túl a micsodán? 
- Olyasvalami, amiről Gar azt hiszi, nem tudom. Úgy gondolja, kizárólag az ő fanatikusainak vannak olyan jó kapcsolatai a Perifériával. 
McKie a lányra meredt, és az eszébe ötlött egy gondolat. Mostanra már elég sokat tud Garról és Triáról. A lány őszintén válaszolt mindenre, amit róluk kérdezett, gyakran nyíltan arra használva a férfit, hogy a saját gondolatmenetét rendezze. De hogy a halál fanatikusai? 
- Ezek a fanatikusok homoszexuálisok? 
A lány felcsattant: 
- Honnan tudod? 
- Sejtettem. 
- És az mit számít? 
- Azok, vagy nem? 
- Igen. 
McKie megborzongott. 
A lány nem tűrt ellentmondást. 
- Magyarázd meg! 
- Amikor az emberek bármilyen okból készek az életüket kockáztatni egy olyan ügyért, melytől a fajuk fennmaradása függ, akkor viszonylag egyszerű egy fokkal továbbmenni, és rávenni őket arra, hogy akarjanak meghalni. 
- Történelmi tényekről beszélsz? 
- Igen. 
- Például? 
- A törzsi korszak primitív emberei kevés kivétellel mindig összegyűjtötték a homoszexuálisokat, mint a végső elkeseredés idején bevethető fanatikuscsapatot. A legutolsó reménysugarat jelentették, és kamikazeként küldték őket harcba, mert egyszerűen várták, akarták a halált. 
A lány elmagyaráztatta magának a kamikaze kifejezést, majd viselkedéséből kiderült, hogy hisz a férfinak. Aztán megszólalt: 
- A Konföderációd mit tesz e hajlam ellen? 
- Nagyon finoman ügyelünk arra, hogy a szexuálisan eredendően különböző magatartások képviselőit konstruktiv, a túlélést biztosító tevékenységek felé irányítsuk. Megóvjuk őket azon feszültségektől, melyek hatására esetleg a fajra nézve destruktív viselkedési formákat fejleszthetnek ki. 
McKie csak később döbbent rá, hogy a lány nem válaszolt arra a bizonyos "Túl a micsodán?" kérdésre. Egy tárgyalóterembe rohant vele, ahol több mint húsz ember gyűlt egybe, köztük a házaspár, akik a grafikont készítették Garról és Triáról. McKie rájött, hogy még a nevüket sem tudja. 
Előnytelen helyzetbe került azáltal, hogy nem ismert annyi embert látásból vagy névről, amennyit kellett volna. ők persze mindenkit ismertek, aki számított közöttük, és amikor megemlítettek egy nevet, gyakran szinte minden átmenet nélkül témát váltottak, így McKie-nek ritkán volt fogalma arról, kiről esett szó. Ennek azonban pontosan látta az okát. Emlékeik a körülöttük levőkhöz társított képességekre vagy veszélyekre való pontos utalásokban gyökereztek. Nem is arról volt szó, hogy elrejtették az érzéseiket, inkább uralkodtak az érzéseiken. Emlékeik közül valószínűleg egyet sem fedett az érzelmek torzító leple: a szeretet, vagy a barátság érzése. Az efféle dolgok elvonják az embertől az erőt. Minden a quid pro quo szigorú elve szerint működött, miszerint mindenre fel kell készülni - az égvilágon mindenre. McKie, akit a tárgyalóteremben jelenlevők egyvégtében a kérdéseikkel bombázták, tudta, hogy egyetlen pozitív vonással bír csupán: ő az a kulcs, amivel esetleg megpróbálhatják kinyitni az Istenfalat. Nagyon lényeges vonás ez, csak sajnos pont egy idiótát áldott meg vele az ég. 
Ezúttal a halál fanatikusairól szóló ismereteit akarták kihúzni belőle. Teljesen elcsüggesztették, majd kitessékelték, akár a gyereket, aki teljesítette szüleivel szembeni kötelességét. Most, amikor lényeges dolgok kerülnek terítékre, őt egyszerűen a szobájába zavarták. 
  

  
Minél több az ellenőrzés, annál többet kell újfent ellenőrizni. Ez a káosz felé vezetó út. 
- PanSpechi aforizma 
 
A Chuban zajló csata negyedik napján Tria morózus hangulatban volt. Erői a Katakombák összterületének mintegy nyolcadát tartották ellenőrzés alatt, többnyire az alacsonyabb épületeket, Broey Perifériára vezető átjárója környékének kivételével. Triának nem tetszett, hogy Jedrik seregei szabályosan lelátnak a fanatikusok területének szinte teljes egészére. A hadvezérek többsége, akik Triával egyesítették erőiket, kezdenek elpártolni tőle, különösen amióta rájöttek, hogy ezen területnek nincs elegendő élelmiszergyártó üzeme ahhoz, hogy önellátó legyen. A népsűrűség, melybe kénytelen beletörődnie, ijesztő: a Katakombák átlagának majdnem háromszorosa. 
Mindeddig sem Broey, sem Gar nem támadta meg. Tria végül is azt az elkerülhetetlen következtetést vonta le, hogy ő és Gar pontosan ott van, ahol Jedrik szeretné. Olyan szépen és pontosan kikerültek Broey fennhatósága alól, mintha késsel választották volna szét őket. Nincs visszatérés. Broey jelen körülmények között soha nem fog emberi segítséget elfogadni. Ez szintén azt a csodálatos óvatosságot dicséri, mellyel Jedrik kivitelezte a tervét. 
Tria az éjszaka folyamán egy toronyházba lette át parancsnoki székhelyét, mely északon a szurdok sziklafalára nézett. A Perifériától csak a folyó, és az alatta húzódó egyetlen átjáró választotta el. Tria rosszul aludt, gondok gyötörték. A legfőbb problémát az a tény okozta, hogy a Perifériára kiküldött kapcsolatfelvevő csoportok egyike sem tért még vissza. Az éj folyamán a Periféria peremén nem gyújtottak tüzeket. Kint levő emberei közül egy sem adott életjelt magáról. 
Miért? 
Újra végiggondolta a helyzetét, valamilyen lépéselőny után kutatva, legyen az bármi. Birodalmának egyik határát Broey Perifériára vezető átjárója képezi, a másikat a folyóparti sziklafal az egyetlen alagútjával, maga a határvonal pedig egy sor veszélyes párkányzaton halad keresztül, az ötödik faltól le egészen a folyóig. 
Broey átjárójának túlsó végéből csatazajt hallott. Jedrik emberei olyan fegyvereket használnak, melyek rettenetes lármát tudnak csapni. Olykor egy-egy lövedék az ő területén csapódik be. Elég ritkán fordul elő ilyesmi, de vannak sebesültjei, ez pedig károsan befolyásolja a katonái hangulatát. Ez a legnagyobb baj a fanatikusokkal: követelik, hogy bevessék őket, hogy áldozatul eshessenek. 
Tria lenézett a folyóra, és tudta, hogy mérgező vize hullákat sodor - embereket és gowachinokat egyaránt, bár több gowachint, mint embert. Kis idő múlva elfordult az ablak elől, átment a másik szobába, és felébresztette Gart: 
- Kapcsolatba kell lépnünk Jedrikkel - mondta. 
A férfi megpróbálta kitörölni az álmot a szeméból. 
- Nem! Meg kell várnunk, amíg jelentkeznek az embereink a Perifériáról. Akkor majd... 
- Phhh! 
A lány ritkán mutatott ekkora undort az apja iránt. 
- Nem fogunk kapcsolatba lépni az embereinkkel a Periférián. Jedrik és Broey tettek róla. Nem lepne meg, ha összefogtak volna, hogy elszigeteljenek bennünket. 
- De hát mi... 
- Hallgass, Atyám! - Tria felemelte a kezét, és vizsgálgatni kezdte. - Soha nem voltam elég jó ahhoz, hogy Broey főtanácsadója lehessek. Ezt mindig is gyanítottam. Mert túlságosan is igyekeztem. A múlt éjjel felülvizsgáltam minden döntésemet, amit csak lehetett. Jedrik szándékosan hozott nyerő állásba. Olyan gyönyörűen csinálta! 
- De a Periférián levő csapataink... 
- Lehet, hogy nem is a mieink! Hanem Jedriké mind. 
- Még a gowachinok is? 
- Még azok is. 
Gar azt hitte, rosszul hall. Kapcsolatba lépni Jedrikkel? Eldobni az összes hatalmukat? 
- Ahhoz elég jó vagyok, hogy lássam, mi a csapataink gyenge pontja - folytatta Tria - Rá lehet venni bennünket, hogy feleslegesen mészároltassuk magunkat. Erre még Broey sem jött rá, Jedrik viszont láthatóan igen. Vedd csak a területe határán levő párkányzatokat! 
- Mi közük a párkányoknak... 
- Le lehet csippenteni őket, le lehet rombolni mindet! Erre még neked is rá kell jönnöd. 
- Akkor vonuljunk vissza, és... 
- Csökkentsük a területünket? - a lány megütközve bámult az apjára - Ha akár csak megpendítem, hogy erre készülök, kiegészítő csapataink tömegével dezertálnak. Már most is... 
- Akkor támadjunk! 
- És mit nyerhetünk vele? 
Gar bólintott. Jedrik aláaknázná a területét, és ízekre robbantaná a fanatikusokat. Elég nagy a birodalma ahhoz, hogy megengedhessen magának egy efféle pusztítást. Világos, hogy ezt forralta ki. 
- Akkor meg kell kaparintanunk Broey átjáróját. 
- Jedrik pont azt akarja, hogy ezt tegyük. Ez az egyetlen tárgyalási alapunk. Ezért kell kapc solatba lépnünk vele. 
Gar kétségbeesetten megrázta a fejét. 
Tria azonban még nem fejezte be. 
- Lehet, hogy Jedrik megosztja velünk a hatalmat a Periférián épülő városban, ha most egyezkedni kezdünk róla. Broey ezt soha nem tenné. Belátod már, milyen hibát követtél el Broey-val? 
- De Broey-nak szándékában állt... 
- Nem követted az utasításaimat, Atyám. Most már láthatod, miért nem akartam sosem hagyni, hogy önálló döntéseket hozz. 
Gar elszégyellte magát, és nem válaszolt. A lánya áll előtte, mégis veszélyt érez. Tria folytatta: - Azonnal kiadom a parancsot az összes hadvezérnek. Minden áron ki kell tartaniuk. Megmondom nekik, hogy te és én megpróbálunk kapcsolatba lépni Jedrikkel. Megmondom nekik azt is, hogy miért. 
- De hogy lehet... 
- Hagyni fogjuk, hogy elkapjanak bennünket. 
  

  
KÉRDÉS: Ki irányíja az uralkodókat?
VÁLASZ: Az entrópia. 
- gowachin találós kérdés 
 
Több dolog is összeesküdött McKie ellen. Jedriken kívül vajmi kevesen válaszolják meg a kérdéseit. A legtöbben úgy beszélnek vele, mint valami ügyefogyottal. Jedrik úgy kezeli, mintha ismeretlen adottságokkal rendelkező kisded lenne. Tudta, hogy néha jól szórakozik rajta a lány. Máskor meg haragos pillantásokkal bünteti, vagy azzal, hogy figyelemre sem méltatja, vagy egyszerűen faképnél hagyja - sőt, ami még roszszabb, őt küldi el. 
A Chuért vívott háború ötödik napjának délutánja volt, és Broey erői még mindig jól tartották magukat a város szívében, a Perifériára nyíló keskeny átjárójukkal. Ezt azokból a jelentéstikből tudta, amelyek véletlenül a fülébe jutottak. Egy kis szobában álldogált Jedrik parancsnoki terme mellett, négy priccs társaságában, ahol minden bizonnyal a lány és/vagy hadvezérei fújják ki magukat olykor-olykor. Az egyetlen magas, keskeny ablak a déli Perifériára engedett kilátást. McKie nehezen tudta elképzelni, hogy mindössze hat napja jött át azon a bizonyos Periférián. 
A Periféria teraszos rézsűje felett felhők gyülekeztek, ami a drasztikus időjárásváltozás biztos jele. Tandaloori eligazításaiból ennyi hasznosat legalább megtudott. Dosadin nem létezik időjárásfelügyelet. Ettől a tudattól furcsamód kiszolgáltatottnak érezte magát. A természet olyan kiszámíthatatlan és veszélyes tud lenni, ha az ember nem képes kordában tartani a hóbortjait. 
McKie pislantott egyet, és egy pillanatra még a lélegzete is elállt. 
A természet hóbortjai. 
A gowachinokat a természet hóbortjai vették rá arra, hogy elvégezzék ezt a kísérletet. Tényleg azt hiszik, hogy az uralmuk alá hajthatják az ösztönök e hatalmas, forrongó masszáját? Vagy valami más okból alkották meg Dosadit, olyan okból, melyre még nem sikerült rájönnie? Vagy talán ez az egész végül is nem más, mint a kalebán-rejtély próbája ? Ezt azért nem hitte. 
Emlékezett, hogyan közölte vele Aritch és segédjei, hogy elkezdtek egy kísérletet. Az itteni megfigyeléseik alapján építették fel magyarázataikat. Így szerzett adataik közül egy sem engedett arra következtetni, hogy a kalebánokat akarják megérteni. Csak az a rövid találkozás Pcharkyval, amelyet Jedrik nem akart újra előhozni. 
Bárhogy is próbálkozott, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy van valami lényeges, és rejtélyes abban, ahogy ezt a bolygót beavatták a kísérletbe; valami, amit a gowachinok nem kötöttek az orrára, amit talán ők maguk sem értenek. Mit csináltak a kezdet kezdetén? Megvolt a bolygó, Dosadi, az alanyok, az uralkodó... igen, az uralkodó. A gowachinok az egyének eredendő egyenlőtlenségének eszméjét vallják. És adott volt az az átkozott DemoPol. Hogy kaptak rá engedélyt? Vagy inkább: hogyhogy nem vonták meg tőlük az engedélyt? 
Aritch emberei remélik, hogy felfedhetik az érző fajok társadalmi rendszerének belső mozgatórugóit. Legalábbis ezt állítják. McKie azonban dosadi szemmel kezdte nézni ezt a magyarázatot, és dosadi szkepticizmussal. Mit akart mondani Fannie Mae azzal, hogy a saját testével/csomópontjával nem fog tudni távozni innét? Hogy lehet ő egyáltalán Jedrik kulcsa az Istenfalhoz? McKie tudta, több információra van szüksége, mint amit Jedriktől valaha is megkaphat. Broey vajon tisztában van ezekkel az információkkal? McKie eltöprengett, vajon a végén nem kell-e majd felmásznia a Kormánydombok csúcsára ahhoz; hogy választ kapjon a kérdéseire. Egyáltalán szóba jöhet most ez a lehetőség? 
Amikor megkérdezte, Jedrik majdnem ráborította a házat, és figyelmeztette: 
- Ne ártsd bele magad. 
Mibe ne ártsa bele magát? 
Amikor visszakérdezett, a lány csak bámult rá. 
Annyit azonban megtett, hogy előzőleg körbevezette, és mindenkivel ismertette a férfi státuszát. McKie soha nem volt egészen biztos abban, mi ez a státusz, azon kívül, hogy valahol átmenetet képez a látogató és a fogoly között. 
Jedrik a lehető legtömörebben beszélt az embereivel. Gyakran csak kézmozdulatokat használt, hogy jelezze a haladási irányát. Közlekedésének művészete, mely a kapuőrökkel kezdődött, tanulságos lecke volt McKie számára. 
- McKie - mondta Jedrik, a férfire bökve. 
Az őrök bólintottak. 
Jedrik azonban egyéb dolgokkal volt elfoglalva. 
- A Kilences Alakulat? 
- Délben jönnek vissza. 
- Kéretem őket. 
Mindenki alapos vizsgálatnak vetette alá McKie-t, és a férfi biztosra vette, hogy ártalmatlan betolakodónak tekintik csupán. 
Az épületben két lift volt: egy gyorslift a szigorúan őrzött utcai bejáratnál a ház oldalán, a másik pedig a negyedik szinttől felfelé, Pcharky ketrecének mennyezete felett. Ez utóbbiba szálltak be, és minden szinten megálltak, hogy az őrök megismerkedjenek vele. 
Amikor visszatértek a ketreces szobába, McKie-nek feltűnt, hogy az utcára nyíló ajtó mellett közvetlenül egy íróasztalt helyeztek el. A három vad gyermek apja ült mögötte, és Pcharkyt figyelte, miközben néha jegyzetelt valamit a füzetébe. McKie már tudta a nevét is: Ardir. 
Jedrik megállt az íróasztal mellett: 
- McKie-nek szabad átjárása van, a szokásos biztonsági megkötésekkel. 
McKie végre megszólította Jedriket: 
- Köszönöm, hogy ennyi időt pazaroltál rám. 
- Nem kell gúnyolódnod, McKie. 
A férfinak nem állt szándékában gúnyolódni, és újra emlékeznie kellett arra, hogy a Konföderációban megszokott udvariassági fordulatok itt más értelembe facsarodnak. 
Jedrik átfutotta Ardir jegyzeteit, felpillantott Pcharkyra, majd vissza McKie-re. Arckifejezése nem változott. 
- Vacsoránál találkozunk. 
Ezzel magára hagyta a férfit. 
McKie a maga részéről közelebb lépett Pcharky ketrecéhez, felfigyelve, mekkora feszültséget okoz ezzel a szoba őreinek és megfigyelőinek körében. Az aggastyán gowachin egykedvű arccal üldögélt a függőágyán. A ketrec rácsai szinte a hallóküszöbön túli sziszegő hangot adtak, miközben fényesen ragyogtak. 
- Mi történik, ha a rácsokhoz érsz? - kérdezte McKie. 
A gowachin hanyagul felpuffasztotta a pofazacskóját. 
McKie pontosított. 
- A rácsokban energia áramlik. Miféle? Hogy tartják fent a cirkulációt? 
Pcharky rekedt károgással válaszolt: 
- Hogy tartják össze az univerzumot? Amikor először látsz valamit, abban a formájában látod, ahogy megteremtették? 
- Valami kalebán-dologról van szó? 
Hanyag pofazacskópuffasztás volt a válasz. 
McKie körbejárta a ketrecet, és alaposan szemügyre vette. A rácsok találkozásainál fénylő gömböcskéket fedezett fel. A rudak, melyekre a függőágyat szerelték, a mennyezethez kapcsolódtak. Anélkül nyúltak ki a ketrec tetejéről, hogy érintették volna a rácsozatot. Maga a függőágy valami szövetféléből készülhetett. Világoskék színe volt. McKie visszasétált kiindulási helyére, Pcharky elé. 
- Élelmet kapsz? 
Csend. 
Ardir hangját hallotta a háta mögül. 
- Az élelmét a mennyezetről engedjük le. Az ürülékét a csatornába mossuk. 
McKie félig hátrafordulva folytatta: 
- Nem látok bejáratot a ketrecen. Hogy ment be? 
- Köréje építettük a ketrecet, saját utasításai szerint. 
- Mik azok a gömbök, ahol a rácsok találkoznak? 
- Akkor alakultak ki, amikor aktiválta a ketrecet. 
- Hogy csinálta? 
- Nem tudjuk. Te talán igen? 
McKie megrázta a fejét: 
- Hogy magyarázza Pcharky? 
- Sehogy. 
McKie szembefordult Ardirral, puhatolózva, Pcharkyról a bolygó társadalmára terelve a szót. Ardir válaszai, különösen a vallásról és a történelemről, banálisak voltak. 
Később, amikor a parancsnoki terem melletti szobában ácsorgott, és visszaidézte magában ezt az emléket, McKie rádöbbent, hogy gondolatai olyan területre tévednek, amely eddig még csak szóba sem került. 
Jedrik és emberei régóta tudják, hogy Dosadi gowachin gyártmány. Már jóval azelőtt tudták, hogy ő feltűnt a színen. Ez nyilvánvalóan kiderül abból, ahogy Pcharkyhoz viszonyulnak, és ahogy Broey ténykedésére reagálnak. McKie ehhez még hozzáadott egy lényeges elemet: azt, hogy Dosadi a gowachinok kísértete. Jedrik emberei azonban őt nem úgy használják, ahogy azt várná. A lány azt mondja, ő a kulcs az Istenfalhoz, de hát hogyan? 
A választ Ardirtól úgysem tudhatja meg. Ő nem próbált kitérni McKie kérdésözöne elől, de válaszaiból kitűnt, hogy rettenetesen korlátolt ismeretekkel és képzelőerővel rendelkezik. 
McKie-t nagyon elkeserítette ez a felismerés. Nem is annyira az a lényeg, mit mond a férfi, inkább az, mit nem mond, amikor pontosan a nyílt és részletekbe menő beszédre lenne legjobban szüksége. Ardirt nem ejtették a fejére. Olyan ember, aki magasra került Jedrik szamárlétráján. Bizonyára több feltételezés is átfutott már az agyán. Mégis, még a nyilvánvalóbbakról sem tesz említést. Nem kérdezi, hogy lehet az, hogy Dosadi történelme egyetlen múltbéli ponthoz nyúlik vissza, az evolúciós fejlődés minden látható nyoma nélkül. Nem látszik vallásos meggyőződésűnek, de még ha az lenne is, Dosadi nem is tűrné meg a banálisabb vallásos szólamokat. Ardir mindennek ellenére sem hajlandó felülvizsgálni még a legnyilvánvalóbb ellentmondásokat sem azokban az elterjedt vallási szokásokban, melyekről McKie-nek meséltek Tandalooron. Ardir mindig megfelelően reagál, de reakcióinak mélyen legbelül lényegében semmi alapja. Felszínesség az egész. 
McKie-t elfogta a kétségbeesés, hogy ezektől az emberektől ugyan soha nem tudja meg az igazságot - még Jedriktől sem. 
Hirtelen a parancsnoki teremből jövő felerősödött zaj vonta magára a figyelmét. Kinyitotta az ajtót, és kiállt a küszöbre, hogy megnézze, mi folyik a másik helyiségben. 
A falra új térképet ragasztottak. Rajta átlátszó tábla sárga, piros és kék helyzetjelző korongokkal. Öt nő és egy férfi - mindannyian fülhallgatóval a fejükön - dolgozott a táblánál: a színes jelzéseket tologatták. Jedrik háttal állt McKie-nek, és néhány hadvezéréhez beszélt, akik most érkeztek kintről. Még mindig a fegyvereiket és a felszerelésüket szorongatták. Az ő beszélgetésükre figyelt fel McKie. A férfi pillantása körbejárt a helyiségen, és a bal oldali fal mentén két kommunikációs képernyőt fedezett fel, de egyik sem volt bekapcsolva. A gépek utolsó látogatása után kerültek a terembe, és csak találgatni tudta, miféle célt szolgálhatnak. 
Egy segéd hajolt be az ajtón, és elkiáltotta magát: 
- A Huszonegyes Kapu most jelentkezett. Minden elcsendesedett arrafelé. Tudni akarják, hogy készültségbe helyezzék-e a tartalék egységet. 
- Fújd le a készültséget - felelte Jedrik. 
- A két fogoly útban van errefelé - folytatta a segéd. 
- Látom - mondta Jedrik. 
A helyzetjelző tábla felé biccentett. 
McKie követte a lány pillantását, és két sárga pöttyöt látott, melyet nyolc kék jelzés társaságában mozgattak előre. Anélkül, hogy tudná, miből jött rá, érezte, hogy azok a jelek ott a rabokat és kísérőiket jelképezik. A parancsnoki álláson feszültség érződött, ami azt sugallta, hogy ez nagyon fontos mozzanat. Kik lehetnek azok a hadifoglyok? 
Jedrik egyik hadvezére megszólalt: 
- Látom a monitoron, hogy... 
Jedrik ügyet sem vetett rá, mire elhallgatott. A helyzetjelző táblánál ketten helyet és fülhallgatót cseréltek. A férfi, aki a kapuról és a hadifoglyokról hozott üzenetet, eltűnt. Nem sokkal később azonban újabb küldönc jött be, és az ajtó melletti emberekkel váltott néhány halk szót. 
Néhány pillanat múlva nyolc fiatal férfi lépett be, a valamiféle fénylő drótszerűséggel alaposan megkötözött Garral és Triával. McKie Aritch leírása alapján felismerte a párost. A kísérők úgy cipelték magukkal a két foglyot, mintha két darab húst vonszolnának - a kezüknél és lábuknál fogva vonszolták őket. 
- Ide tegyétek őket - mondta Jedrik, a vele szemben levő két székre mutatva. 
McKie hirtelen rádöbbent, hogy több apró részletet észrevett, s mindezt kísértetiesen a dosadiakra jellemző módon. Ettől boldogság töltötte el. 
A kíséret átvonult a termen, mit sem törődve az útba kerülő bútordarabokkal. A folyosóról érkezett küldönc habozott, sehogy sem akart távozni. Felismerte a foglyokat, és tudta, hogy valami fontos dolog van készülőben. 
Gart és Triát a két székre pottyantották. 
- Oldozzátok ki őket - parancsolta Jedrik. 
A katonák engedelmeskedtek. 
Jedrik várt, miközben a szemben levő helyzetjelző táblát fürkészte. A két sárga és a nyolc kék jelet már levették. A lány azonban továbbra is a táblát figyelte. Volt rajta valami, ami fontosabbnak tűnt számára, mint a két fogoly. Egy csoport piros korongra mutatott a tábla felső sarkában. 
- Intézzétek el. 
Egyik hadvezére erre elhagyta a termet. McKie mély levegőt vett. Feltűnt neki, hogy, a lány egy alig észrevehető mozdulatot tett a hadvezér felé, aki azután azonnal kiment. Szóval így csinálja! McKie előrébb lépett a teremben, hogy profilból figyelhesse Jedriket. A lány nem reagált a mozgására, de a férfi tudta, hogy észrevette. Közelebb lépett, olyan távolságra, amit a lány tűréshatárának gondolt, és halvány mosolyfélét fedezett fel Jedrik arcán, ahogy az a foglyok felé fordult. 
Hirtelen csend állt be, olyan kellemetlen pillanat, amikor az emberek rájönnek, hogy el kell végezniük bizonyos dolgokat, de mindenki lusta elkezdeni. A küldönc még mindig a folyosóra nyíló ajtóban ácsorgott, szemmel láthatólag a további fejleményeket várva. A katonák, akik a foglyokat beszállították, egy csoportban álldogáltak a fal mellett. Szinte összebújtak, mintha egymás közelségétől remélnének biztonságot. 
Jedrik a küldöncre pillantott: 
- Elmehetsz. 
Ezután odabiccentett a katonáknak: 
- Ti is. 
McKie megtartotta az óvatosan megbecsült távolságot, és várt, Jedrik azonban ügyet sem vetett rá. Látta, hogy nem elég, hogy maradhat, de még el is várják tőle, hogy használja a sütnivalóját, és nem evilági ismereteit. Jedrik pontsan érzékelte a férfi érzéseit: természetes bizalmatlanság, óvatosság, türelem. No meg persze félelem. 
Jedrik nem siette el a dolgokat a foglyaival. Előrehajolt, és először Triát, majd Gart vette szemügyre. Abból, ahogy fürkészte őket, McKie rájött, hogy több lehetséges variáns közül dönti el, hogyan viselkedjen a párossal. Ráadásul a feszültséget is fokozta, ennek pedig megvolt a maga hatása. Gar megtört. 
- Broey külön szót használ a magadfajta emberek megjelölésére - kezdte - "Rakétának" nevez benneteket, ami egy olyan masina, amit fellőnek a levegőbe - az pedig lezuhan. 
Jedrik elvigyorodott. 
McKie megértette. Gar nem tud eléggé uralkodni az érzésein. Ez pedig gyengeség. 
- Az univerzumban biztosan rengeteg rakéta leli láthatatlan halálát - felelte. 
Gar a lányra bámult. Nem tetszett neki a válasz. Majd Triára pillantott, annak arcáról pedig leolvashatta, hogy szarvashibát követett el. 
Tria halvány mosollyal megszólalt: 
- Személyesen érdeklődtél irántunk, Jedrik. 
McKie számára olyan volt ez a pillanat, mintha hirtelen átlépett volna azon a falon, amely egy furcsa nyelv megértésétől elválasztotta. Tria megállapítása tipikusan dosadi kiszólás, mely több üzenetet is hordoz. Azt mondta ezzel, hogy Jedrik a személyes nyereség lehetőségéi látja a találkozásban, és ő, Tria, tudja ezt. A kijelentés a halvány mosollyal kezdődött. McKie igen meglepődött azon, milyen csodálatosan kifejlődött benne Dosadi megértésének képessége. Tett egy újabb lépést előre. Van még valami Tria viselkedésében... valami furcsa. 
- Ki ez a fickó? 
Tria Jedriket kérdezte, de a szemének villanása McKie-t jelölte. 
- Van egy bizonyos haszna - felelte Jedrik. 
- Emiatt tartod magad mellett? 
- Nem egyetlen okból van velem. 
- Keringtek bizonyos hírek... 
- Az ember abból gazdálkodik, amije van - felelte Jedrik. 
- Gyereket akartál tőle? 
Jedrik a fejét rázta, egy csendes mosoly kíséretében. McKie kitalálta, hogy Tria a lány sebezhető pontjait kereste, de hasztalanul. 
- A fogamzási periódus annyira elesetté teszi az asszonyokat - mondta Tria. 
Szándékosan provokáló hangnemet választott, és McKie izgatottan várta a választ. 
Jedrik bólintott. 
- Az utódok sok utórezgést produkálnak a generációk folyamán. Mi, akik ezzel tisztában vagyunk, nem dönthetünk felelőtlenül. 
Jedrik Garra nézett, s ezzel McKie-t is arra késztette, hogy a figyelme a férfira terelődjön. 
Gar arca hirtelen elfehéredett, és ezt McKie a döbbenet és a harag megnyilvánulásaként értelmezte. A férfi azonban hamar visszanyerte önuralmát. McKie-re bámult, és Jedriknek szögezte a kérdést: 
- A halálából hasznunk lenne? 
Jedrik McKie-re pislantott. 
McKie elborzadt az egyenes rákérdezés hallatán, de legalább annyira érdekelték a férfi által sugalmazott apró részletek. "Hasznunk!" Gar ezek szerint azt hiszi, hogy Jedriknek és neki közös céljuk van. Jedrik elgondolkodott ezen a közös célon, McKie pedig kitörő örömmel konstatálta, hogy megfejtette a titkot. Észrevett még valamit, és rájött, hogy most már viszonozni tudja Jedrik türelmes tanítgatását. 
Tria! 
Tria fejtartása, és az, ahogy a galach szavakat ragozta, McKie eszébe juttatott valamit. Triát egy panspechi taníthatta - ahogy a szeme még azelőtt megmozdul, hogy elfordítaná a fejét, no meg beszédének különleges hangsúlyai... De hát Dosadin nincsenek panspechik. Vagy mégis? 
McKie arcán eme gondolatokból semmit se lehetett észrevenni. Vonásai továbbra is bizalmatlanságot, óvatosságot és türelmet tükröztek. Azon töprengett, akad-e még hasonló elvarratlan szál a Dosadi-rejtélyben. Látta, hogy Jedrik ránéz, erre a dosadi testbeszédet latba vetve megrebbentette felé a szemét, szinte önkéntelenül, majd kisietett a szomszéd szobába A lány kérdés nélkül követte, ami annak a jele volt, mennyire pontosan értelmezte a reakcióit. 
- Igen? 
McKie elmondta, mire gyanakszik. 
- Ezek a panspechik azok, akik képesek magukra ölteni más fajok testét? 
- A szem kivételével. Összetett szemük van. Bármelyik panspechi, aki szabadon tevékenykedhet, és felveheti más fajok alakját, csak felszínes megnyilvánulás. A szabadon mozgó test csak egy az öt közül - a személyiség, az én hordozója. Ez pedig időről időre átköltözik a többi testbe. A panspechiknél bűnténynek számít, ha sebészi úton az ént az egyik testben rögzítik. 
Jedrik a nyitott ajtón keresztül kisandított. 
- Biztos vagy abban, hogy Triát panspechik tanították? 
- Úgy fest a dolog. 
- Az összetett szemeket lehet leplezni? 
- Van rá lehetőség: kontaktlencsével, vagy egy meglehetős precizitást igénylő operációval. Engem azonban kiképeztek arra, hogy az ilyesmit észrevegyem, és annyit mondhatok, hogy Tríát nem Gar tanította. 
Jedrik a férfi szemébe nézett. 
- Broey? 
- A Graluzban kiválóan el lehetne rejteni egy panspechi bölcsőt, de... - megrázta a fejét - Nem hinném. Amit Broeyról mondtál nekem... 
- Ő tehát gowachin - töprengett Jedrik - Akkor hát ki az? 
- Valaki, aki egészen kicsi korában tanította Triát. 
- Ki akarod hallgatni a foglyokat? 
- Igen, de a potenciális értékükkel nem vagyok tisztában. 
A lány őszinte csodálkozással nézett rá. Ez egy gyönyörűen lényegretörő, dosadi-stílusú kijelentés. Mintha az a McKie, akit ismerni vél, hirtelen a szeme láttára alakult volna át valaki mássá. Ahhoz még nem elég dosadi, hogy teljesen megbízzon benne, de hát nem is várta tőle soha, hogy ilyen gyorsan ekkorát fejlődjön. Tényleg rászolgált, hogy részletesebb tájékoztatást kapjon a háborús helyzetről, valamint Gar és Tria viszonylagos képességeiről. Jedrik dosadi módon tájékoztatta McKie-t: tőszavakkal, gyorsan, a leglényegesebb mozzanatokra szorítkozva, mely a szükséges, vázlatos információt nyújtja a hallgatónak. 
McKie az előadást hallgatva ráérzett, mely részeket rövidítette le a lány, szabályosan a képességeihez igazítva mondandóját. Valamennyire a Központi Központon levő NP-jének válaszaihoz hasonlóan fogalmazott. A férfi szinte látta magát a lány viselkedésének tükrében, kiolvashatta, mennyire becsüli őt Jedrik. Behatárolt, kelletlen tisztelet érez iránta, egyfajta szeretettel átitatva, mint ahogy az anya viszonyul a gyermekéhez. És azt is tudta, hogy amint visszatérnek a másik szobába, ez a szeretet azonnal a tökéletes rezzenéstelenség viaszmaszkjának börtönébe zárul. De akkor is ott van. McKie pedig nem merte elárulni a lány bizalmát azzal, hogy kihasználja ezt az érzést, mert akkor az többé soha nem fog kiszabadulni az álarc mögül. 
- Készen állok - mondta. 
Visszatértek a parancsnoki terembe, és McKie-nek immár tisztább fogalma volt arról, hogyan viselkedjék. Kétoldalú, feltétlen bizalom nem létezik. Mindig kételkedni kell. Mindig boldogulni kell. Az egyetlen nyíltan kifejezhető érzés egyfajta vonakodó tisztelet. A dosadiak a túlélésért dolgoznak, vagy ha teljesen nyilvánvaló, hogy a közös munka révén személyes előnyökre tesznek szert. Még ha egyesítik is az erőiket, legbelül mindig csak saját magukkal foglalkoznak. Minden ajándékot gyanakvással fogadnak, mert önzetlenül senki sem ad semmit a másiknak. A legbiztonságosabb kapcsolatok azok, ahol a hierarchia fokozatai tiszták és szilárdak - vagyis fentről és lentről minimális veszély fenyeget. Az egész azokra a történetekre emlékeztette McKie-t, melyek a csillagközi űrutazás korszaka előtti klasszikus éra közigazgatási rendszereinek sajátosságairól szóltak. És sok-sok évvel ezelőtt járt egy olyan multiplanetáris cégnél, mely hasonló vonásokat mutatott, mígnem a SzabIr machinációi rámutattak szokásaik hibás jellegére. Minden mocskos trükköt bevetettek a cégnél: a megvesztegetést, kémkedést, és az információszerzés egyéb nyílt és burkolt formáit; ellentéteket robbantottak ki a riválisaiknál, gyilkoltak, zsaroltak és embereket raboltak. A Konföderációban alig van olyan lény, aki ne hallott volna a Bolygóközi Ellátó nevű cégről, mely ma már nem működik. 
McKie három lépésre a foglyoktól megállt. 
Elsőként Tria szólalt meg: 
- Eldöntötted, mihez kezdesz velünk? 
- Mindkettőtöknek vannak használható képességei - felelte McKie - Minket viszont más érdekel. 
A többes szám nem kerülte el Gar és Tria figyelmét. Mindketten Jedrikre pillantottak, aki egykedvűen ácsorgott McKie oldalán. 
McKie Gar felé fordult: 
- Tria valóban a lányod, vér szerinti gyermeked? 
Tria meglepettnek látszott, és McKie újonnan ébredt ráérzésével felismerte, hogy a lány ezzel azt sugallja, nem bánja, ha a férfi észreveszi a reakcióját, mert neki pont úgy jó, ha észreveszi. Gar tekintetében viszont a döbbenet szikrája villant. Dosadi szemmel nézve egyszerűen elképedt. Akkor Tria valóban nem vér szerinti gyermeke, de eddig a percig a lánynak erről sejtelme sem volt. 
- Mesélj - utasította McKie. 
A dosadiakra jellemző szűkszavúság villámcsapásként érte Gart. Jedrikre nézett. A lány viselkedéséből az derült ki, hogy ha kell, az örökkévalóságig vár a válaszra, vagyis sem McKie szavaira, sem Gar kétségbeesésére nem reagált. 
Gar szemmel láthatólag porig sújtva nézett ismét McKie-re. 
- Két asszonnyal, vagyis összesen hárman vágtunk át a messzi hegyeken. Egy saját, méregmentes élelemgyárat akartunk ott felépíteni. Akkoriban ezt többen is megkísérelték a Periférián. Ritkán sikerült visszatérniük. Valami mindig történik: a növények minden látható ok nélkül elpusztulnak, a víztároló kiszárad, valami vagy valaki ellopja, amit termesztettél. Az Istenek féltékenyek. Mindig ezt mondogattuk. 
Triára sandított, aki szenvtelenül bámult rá. 
- Az egyik asszony az első évben maghalt. A másik a következő aratásra megbetegedett, de tavaszig kihúzta. Az aratás alatt történt... kimentünk a kertbe... És ott a kertben! Ott volt ez a gyermek. Sejtelmünk sem volt, honnan pottyant oda. Úgy hét-nyolc éves lehetett, de úgy viselkedett, akár egy kisded. Ez gyakran megesik a Periférián - valami szörnyű megrázkódtatás hatására a gyerekek egyszerűen visszafejlődnek. Bevittük. Néha még vissza lehet szoktatni az ilyen gyermeket, hogy valami haszna is legyen. Amikor a másik asszony is meghalt, a termés pedig elpusztult, fogtam Triát, és visszajöttem vele a Perifériára. Rettenetes időszak volt. Mire visszaértünk... megbetegedtem. Tria segített rajtam. Azóta együtt vagyunk. 
McKie-re akkora hatással volt Gar története, hogy alig tudta kendőzni érzéseit. Abban sem volt biztos, hogy tudta-e egyáltalán. Újonnan ébredt dosadi-tudatával egy egész regényt képzelt maga elé az események e szűkszavú felsorolásából, mely a Periféria lakói számára valószínűleg egy elég hétköznapi esetet írt le. A járulékos információ viszont, mely Gar szavaiból kiszűrhető volt, egyenesen haragra gerjesztette. 
Panspechi tanítómester! 
Ez a dolog kulcsa. Aritch emberei biztosítani akarták kísérletük tisztaságát: csak két fajt lehetett bevonni. De további ínformációkkal szolgálhatott volna, ha megvizsgálják a panspechikben rejlő képességeket is. Pofonegyszerű. Vegyünk egy embergyermeket. Tegyük kizárólagos panspechi befolyás alá hét-nyolc évig. Végezzünk rajta részleges memóriatörlést. Végül bocsássuk a megfelelő nevelőszülők rendelkezésére Dosadin. 
És ez még nem minden: Aritch hazudott, amikor azt állította, nem tud eleget a Perifériáról, és hogy a Periféria nem része a kísérletnek. 
Miközben ezek a gondolatok kergették egymást a fejében, McKie visszasétált a szomszédos kis szobába. Jedrik követte. A lány megvárta, míg a férfi rendezi a gondolatait. 
McKie néhány pillanat múlva ránézett, és előadta a hipotézisét. Amikor befejezte, az ajtó felé sandított. 
- Minden lehetségeset meg kell tudnom a Perifériáról. 
- Azok ketten jó információs források. 
- De hát nincs szükséged rájuk a többi tervedhez, Broey átjárójának megszerzéséhez? 
- A két dolog futhat párhuzamosan. Visszamész velük a területükre, mint az én hadnagyom. Ettől összezavarodnak. Fogalmuk sem lesz, mit kezdjenek az egésszel. Válaszolni fognak a kérdéseidre. És zavarukban sok olyan dolgot is kikotyognak, amit máskülönben esetleg eltitkolnának előled. 
McKie megemésztette a hallottakat. Igen... Jedrik habozás nélkül küldi őt veszélyhelyzetbe. Ez mindenkinek üzenetértékű tett. Teljesen ki lesz szolgáltatva Garnak és Triának. Jedrik ezzel valójában azt akarja mondani: "Látjátok? Nem hattok meg azzal, hogy McKie életével játszotok!" Ezzel bizonyos szempontból a férfit védi. Ezzel a borzasztóan nyakatekert dosadi megoldással sokfajta potenciális veszélyt hárít el McKie elől, és sokat elárul neki arról is, miféle őszinte érzelmek kötik a férfihez. McKie erre így reagált. 
- Ki nem állhatom a hideg ágyakat. 
A lány szeme egy futó pill maira felragyogott, majd mintha aprócska könnycsepp csillant volna benne. Aztán a karjába vetette magát. 
- Történjen velem bármi, McKie - szabadíts ki bennünket innét! 
  

  
A megfelelő ponton gyakorolt megfelelő nyomással bármely értelmes tudat megdöbbentő önismeretté robbanhat. 
- egy klasszikus ember misztikus mondása 
 
- Hacsak nem követ el hibát, vagy nem találunk valami váratlan lépéselőnyt, csak idő kérdése, mikor rohan le bennünket - mondta Broey. 
Sasfészekszerű parancsnoki állásán kuksolt a Kormánydombok főépületének csúcsán. Szobája páncélozott, ovális alakú terem volt egyetlen ablakkal, mely körülbelül tizenöt méternyire lehetett pontosan Broey-val szemben, aki a folyóvölgy sziklafalán túli napnyugtát nézte. Közvetlenül a balján egy kis asztalon a kommunikátora állt. Az asztal mellett négy hadvezére várakozott. A helyiség fennmaradó részét térképek, helyzetjelző táblák, és a parancsnokság egyéb kellékei foglalták el, kezelőszemélyzetükkel együtt. 
Broey titkosszolgálata épp most hozta a hírt, hogy Jedrik foglyul ejtette Gart és Triát. 
Egyik hadvezére, egy vézna gowachin alultápláltságról árulkodó foltokkal, melyek perifériai születését sejtették, három társára pillantott, és megköszörülte a torkát. 
- Eljött az ideje, hogy megadjuk magunkat? 
Broey megrázta a fejét - a tagadás emberi megnyilvánulása volt ez. 
Ideje elmondanom nekik - gondolta. 
Üresnek érezte magát. Az Istenség nem hajlandó szóba állni vele. A régi felhatalmazásoknak a mostani világban semmi sem engedelmeskedik. 
Tőrbe csaltak bennünket. 
Az Istenfal Erői megcsalták őt is, a bolygóját is, és annak minden lakóját. Ezen kívül... 
- Ez a McKie - kezdte a hadvezér. 
Broey nyelt egyet, majd így válaszolt: 
- Kétlem, hogy McKie egyáltalán felfogná, mire használja a lány. 
Ezzel a kommunikátorasztalon levő jelentésekre sandított - egy köteg McKie-ről szóló jelentésre. Broey titkosszolgálata igen alapos munkát végzett. 
- Ha elfognánk és kivégeznénk... - kockáztatta meg a hadvezér. 
- Ahhoz túl késő - felelte Broey. 
- Van esély rá, hogy esetleg nem kell megadnunk magunkat? 
- Olyan esély mindig van. 
Ez a válasz a négy hadvezér egyikének sem tetszett. Egy másik, egy kövér és selymes zöld bőrű gowachin, megszólalt: 
- Ha kapitulálnunk kell, hogy fogjuk megtudni... 
- Soha nem kapitulálhatunk, és tennünk kell róla, hogy ezt a lány is megtudja - mondta Broey - Ki akar bennünket irtani. 
Tessék! Megmondta nekik. 
A hadvezérek megdöbbentek, de kezdték felfogni, milyen következtetésre jutott Broey. Felfedezte a megértés jeleit az arcukon. 
- Az átjáró... - bökte ki az egyik. 
Broey csak bámult rá. Ennek az együgyűnek tudnia kellene, hogy csapataiknak mindössze egy elenyésző részét képesek kitelepíteni a Perifériára, mielőtt Jedrik és Tria elzárják az útjukat. És még ha ki is tudnának menekülni, mit csinálnának? Halvány sejtelmük sincs, hol temették el a peremlakók az átkozott gyáraikat és raktáraikat. 
- Ha ki tudnánk szabadítani Triát - morfondírozott a vézna gowachin. 
Broey felhorkant. Imádkozott, hogy Tria kapcsolatba lépjen vele, hogy tárgyalásokba kezdjen. De egy szó üzenet nem jött, még akkor sem, miután arra a lehetetlen területre verték vissza a lányt. Emiatt veszítette el az uralmat Tria a városon kívül rekedt csapatai felett. Minden más momentum is ezt a következtetést támasztja alá. Triának nincs kapcsolata a Perifériával. Jedrik emberei vették át a hatalmat odakint. Tria üzent volna neki, amint felismeri, milyen lehetetlen helyzetbe került. Minden értékes információ, e játék minden lehetséges ütőkártyája felötlött volna benne, és akkor rájön, ki fizeti neki a legmagasabb árat. 
Ki is? Tria végül is emberi lény. 
Broey felsóhajtott. 
És McKie - az az idióta nagyokos az Istenfalon túlról, a fegyverszakértő. Jedriknek tudnia kellett. De hogy jött rá? Talán az Istenek szóltak neki? Broey ezt azért nem hitte. Jedrik épp elég tanújelét adja annak, túl okos ahhoz, hogy holmi csaló Istenek átejtsék. 
Okosabb, óvatosabb, dosadibb nálam. 
Megérdemli, hogy nyerjen. 
Broey felállt, és az ablakhoz sétált. Hadvezérei aggódó pillantásokat váltottak a háta mögött. Vajon ki tud gondolni valamit Broey, amivel megmentheti őket? 
Broey még pont kilátott a Perifériára vezető keskeny átjáró sarkára. Nem hallotta a csatazajt, de a narancsvörös robbanások azt sugallták, javában folyik a küzdelem. Tudta, mekkora kockázatot vállal Jedrik. Azok az Istenfalon túli gowachinok, akik ezt az ördögi bolygót megalkották, lassúak - rettenetesen lassúak. Végül azonban nem érthetik félre Jedrik szándékát. Be fognak vajon avatkozni azok a szellemileg elmaradott gowachinok ott kint, hogy megkíséreljék feltartóztatni Jedriket? A lány nyilván úgy gondolja, igen. Minden akciójából az derült ki Broey számára, hogy Jedrik nagyon is tudatosan felkészült a kívülről érkező retardált banda támadására. Broey szinte drukk olt a lánynak, de nem bírta elviselni a tudatot, mekkora árat kell majd neki és népének fizetnie mindezért. 
Jedrik időelőnyben van hozzá képest. Nála van McKie. Mindvégig úgy játszik vele, mint ahogy egy drága hangszeren szokás. És mit fog tenni ez a McKie, ha rájön, mire akarja Jedrik legutoljára felhasználni? Igen... McKie Jedrik számára a tökéletes eszköz. Nyilván régóta várt már e tökéletes eszköz felbukkanására, és azt is tudta, mikor érkezett meg. 
Az Istenekre! Micsoda fantasztikus nőstény! 
Broey a szegmentjei közti mirigyeket vakargatta. Hát még mindig van egypár dolog, amit egy csapdába esett nép tehet. Visszafordult a hadvezérei felé. 
- Adjátok fel az átjárót. Halkan csináljátok, de gyorsan. Vonuljatok vissza a már elkészült belső falak mögé. 
Amikor a hadvezérek már-már elindultak kifelé, Broey megállította őket: 
- Néhány jól megválogatott önként jelentkezőre is szükségem van. Jelenlegi helyzetünket úgy kell előadni nekik, hogy ne értsék félre. Arra fogjuk kérni őket, áldozzák fel magukat oly módon, ahogy elöttük még egyetlen gowachin sem tette. 
- Hogyan? 
Broey a kérdezőhöz intézte a választ. Egy Periférián született gowachiiniak kellene legelőször megértenie, miról van szó. 
- Növelnünk kell az árat, amit Jedrik fizet. Több száz ember - közülünk egyért. 
- Öngyilkosságakció - nyögte a vézna gowachin. 
Broey bólintott, majd így folytatta: 
- És még valami. Hozzátok elém Havvyt, és adjátok ki az utasítást, hogy növeljék a különleges tartaléknak szánt emberi lények fejadagját. 
Két hadvezére szólalt meg egyszerre: 
- De ők nem fogják feláldozni... 
- Velük kapcsolatban mást gondoltam ki. 
Broey bólintott magának. Igen, tényleg. Azok közül az emberek közül néhányan még szolgálhatják az ő érdekeit. Nem valószínű, hogy oly mértékben, mint ahogy McKie szolgálja Jedriket, de mégis van esély... igen, esély. Lehet, hogy Jedrik nem biztos abban, mit tehet Broey az embereivel. Havvyval, például. Jedrik biztosan elgondolkodott, aztán kidobta Havvyt. Ez már önagában is hasznos lehet. 
Broey intett a hadvezéreinek, hogy távozzanak, és hajtsák végre a parancsait. Láthatták benne az újonnan ébredt határozottságot. Majd elmondják az egységeiknek is. Ez is az ő malmára hajtja a vizet. Késleltetni fogja a percet, ainikor a katonáinak rá kell döbbenniük, hogy elkeseredett szerencsejátékba kezdett. 
Visszament a kommunikátorához, hivatta a keresőbrigádot, és újabb akcióra biztatta őket. Még sikerülhet nekik az, ami Jedriknek nyilvánvalóan sikerült Pcharkyval... amennyiben ők is találnak egy Pcharkyt. 
  

  
A tudás a Légum mentsvára, ahogy a bűnök forrása is. 
- gowachin törvény 
 
McKie azt mondogatta magának, tudnia kellett volna, hogy egy Jedriktől kapott feladat nem lehet gyerekjáték. Szükségszerű, hogy Dosadira jellemző módon nehézségek merüljenek fel. 
- Nem lehet kérdéses számukra, hogy valóban a hadnagyom vagy. 
- Akkor a hadnagyodnak is kell lennem. 
Ez tetszett a lánynak, aki nagyjából felvázolta a férfinak a tervét, figyelmeztetve, hogy a közelgő találkozás nem lehet színjáték. Úgy kell válaszolnia, mint egy olyan embernek, aki tökéletesen tisztában van a bolygó támasztotta igényekkel. 
Chu városára leszállt az éj, mire a lány felkészítette, és amikor visszatértek a parancsnoki terembe, ahol Gar és Tria várakoztak, adott volt a lehetőség, ahogy azt Jedrik megjósolta. Broey emberei támadást intéztek a Tizennyolcas Kapu ellen. Jedrik kiadta McKie-nek a parancsot, és elküldte. 
- Derítsd ki, miért csinálták! 
McKie csak annyi időre állt meg, hogy maga mellé állítson négy, a parancsnoki terem ajtajában várakozó őrt, és észrevette a Gar és Tria szemében tükröződő meglepetést. Már véleményt alkottak magukban McKie szerepéről, és most át kellett értékelniük az elképzelésüket. Tria biztosan ki fog borulni ettől, és kétségek fogják gyötörni saját képességeivel kapcsolatban. McKie tudta, hogy Jedrik azonnal fokozni fogja ezeket a kétségeket azzal, hogy elmondja Gar nak és Triának, McKie velük fog tartani, amint visszajött a Tizennyolcas Kaputól. 
- Az ő parancsai az én parancsaim. 
Kiderült, hogy a Tizennyolcas Kapu nem csupán egy gond a sok közül. Broey megkaparintotta a kaput, és a mellette álló két épületet. Egy támadó, aki egy felső ablakból Jedrik legkiválóbb katonái közé ugrott, felrobbantotta magát, és súlyos sérüléseket okozott. 
- Több, mint száz halott van - lihegte McKie-nek egy kifulladt futár. 
McKie-nek nem tetszettek az öngyilkos támadás sugallta feltevések, de most nem habozhatott, hogy mérlegeljen. A fenyegetést meg kell szüntetni. Kitervelt két megtévesztő akciót, míg egy harmadik csapat a levegőbe röpítette az egyik megszállt épületet, eltorlaszolva a kaput a töméntelen törmelékkel. Ezzel már csak egy elszigetelt épület maradt. A gyors siker szinte megbabonázta Jedrik katonáit, és a hadvezérek azonnal ugrottak McKie szavára, amikor az utasította őket, hogy ejtsenek foglyokat, és vigyék be őket hozzá kihallgatásra. 
McKie parancsára egyik eredetileg melléje rendelt segédje hozott neki egy térképet a körzetről, és a falra erősítette. Alig egy órája indult el Jedrik főhadiszállásáról, de máris úgy érezte, egy másik világba csöppent, egy még primitívebbe, mint ami ezt a hihetetlen kis nőt körülveszi, aki lényegében ezt az egész haccacárét elindította. Ez a különbség a másod- és harmadkézből származó akciójelentések, illetve a körülötte zajló események kézzelfogható valósága között. Gondolatait minduntalan robbanások, és a lenti utcákon bevetett tűzvetők sziszegése zavarta meg. 
McKie a térképre összpontosítva megszólalt: 
- Ennek az egésznek erősen csapda jellege van. A fenntartó csapatokon kívül mindenkit vigyetek ki a körzetből. Szóljatok Jedriknek. 
Az emberek rohantak a szélrózsa minden irányába, hogy teljesítsék a parancsot. 
Az egyik őr és két alparancsnok vele maradt. Az őr megszólalt: 
- És mi a helyzet ezzel az épülettel? 
McKie körbenézett. Egy négyzet alakú, barna falú helyiségben álltak. Két ablak engedett kilátást az utcára, a kapu melletti elszigetelt épületért folyó küzdelem túloldalára. McKie szinte nem is nézte meg magának a szobát, amikor idevezették, hogy rendezze be a parancsnoki irodáját. A fő összecsapástól négy utca választotta el, melyek mindegyikén elszigetelt kis csapatok tartották a frontot. Át tudnak lőni egy függőhidat egy másik épületre, ha nagyon felforrósodik a helyzet. És csak javítja a hangulatot, ha bent marad a tűzvonalban. 
Megszólította az egyik alparancsnokot: 
- Menj le a bejárathoz. Hívd le az összes liftet, és egy kivételével mindet vondd ki a forgalomból. Maradj a működő lift mellett egy kisebb osztaggal, a lépcsőházba pedig állíts őrséget. Te magad hozd fel a foglyokat. Még valami? 
- Felküldök két kötélcsoportot, és megnézetem velük, biztonságos-e a mellettünk levő két épület. 
Remek! McKie bólintott. 
Az égre! Hogy tudnak ezek így reagálni vészhelyzetben? Higgadtak, és vág az eszük, mint a borotva. 
- Rendben - felelte McKie. 
Nem telt bele tíz perc, és Jedrik különleges biztonsági őrségének két tagja már hozta is az első foglyot, egy fiatal gowachint, akinek furcsa vágásnyomok látszottak a szemhéján - kacskaringós sebhelyek, melyek világos színükkel elütöttek a zöld bőrtől. 
A két biztonsági őr az ajtón beérve megtorpant. Szorosan tartották a gowachint, bár az nem is akarta kiszabadítani magát. Az alparancsnok, aki felvezette őket, kiment, és becsukta az ajtót maga után. 
Az egyik katona, egy keskeny arcú, idősebb férfi bólintott, ahogy McKie pillantása rávetődött. 
- Mi legyen vele? 
- Kötözzétek egy székhez - utasította őket McKie. 
Miközben a két katona engedelmeskedett, a férfi a gowachint fürkészte. 
- Hol kaptátok el? 
- A másik épületből próbált kimenekülni egy csatornán keresztül. 
- Egyedül? 
- Nem tudom. Ő az első hadifogoly. A többiek odakint várnak. 
Miután az őrök megkötözték a fiatal gowachint, 'elfoglalták helyüket annak háta mögött. 
McKie a foglyot nézegette. Fekete kezeslábast viselt, a jellegzetes V-alakú hasítékkal, hogy kilátszódjanak a szegmentjei. Az öltözék több helyen szakadt volt. Nyilván túl gyors és durva alapossággal motozták meg. McKie elfojtotta együttérzését. A fogoly szemhéjának vágásnyomait a legegyenesebb és legfontosabb dosadi stílusú kijelentéssel nyugtázta: 
- Nagyon ócskán tüntették el Phylumod tetoválását - jegyezte meg. Már fel is ismerte a vágásnyomokból: Mélyúszók. Viszonylag jelentéktelen Phylum, kis számú, és a pozíciójukra érzékeny egyedekből áll. 
A fiatal gowachin pislogott egyet. McKie bevezetése annyira tárgyilagos és már-már hányaveti volt, hogy csak egy pillanattal később fogta fel valódi értelmét. Szájtartása azonban elárulta mély döbbenetét. 
- Mi a neved? - kérdezte McKie, kezdeti társalgási stílusában. 
- Grinik. 
Kikényszerítették belőle. 
McKie az egyik őrtől jegyzettömböt és tollat kért, felírta a gowachin nevét, és mellé kanyarította Phylumának jelét. 
- Grinik a Mélyúszóktól - dörmögte - Mióta vagy Dosadin? 
A gowachin mély levegőt vett a szegmentjeivel, de nem válaszolt. A biztonsági őrök nem értettek semmit. A kihallgatás nem úgy ment, ahogy várták. Maga McKie sem tudta igazán, mit gondoljon. Továbbra is próbált napirendre térni a kitörölt Phylum-tetoválás felfedezése felett. 
- Ez egy nagyon kis bolygó - folytatta McKie - Az univerzum azonban, ahonnan mi ketten származunk, óriási, és nagyon kegyetlen is tud lenni. Biztos nem azért jöttél, hogy itt kilehellhesd a lelked. 
Ha ez a gowachin nem tud felettesei gyilkos tervéről, az hamarosan kiderül. McKie szavait személyes fenyegetésként is lehetett értelmezni, a Dosadi egészét jellemző, általánosabb veszélyeken túl. Majd meglátjuk, hogy reagál erre Grinik. 
A fiatal gowachin azonban habozott. 
Ha kétségeid vannak, inkább ne szólj semmit. - Úgy látszik, megfelelően kiképeztek erre a feladatra - mondta McKie - De kétlem, hogy mindazt az orrodra kötötték volna, amit tudnod kellene. Még abban sem vagyok biztos, hogy a jelenlegi helyzetedben létfontosságú adatokat közölték veled. - Ki vagy te? - érdeklődött Grinik - Hogy merészelsz itt olyan dolgokról beszélni, amelyek... - ezzel hirtelen elhallgatott, és a válla mellett két oldalt álló őrökre sandított. - Ők mindent tudnak rólunk - hazudta McKie. Most már érezte a gowachin rettegését jelző édeskés kipárolgást, egyfajta virágillatot, amit eddig igen ritkán tapasztalt. A két őr is érezte, és halványan elmosolyodtak, felfedve, hogy tisztában vannak az illat jelentőségével. - A feljebbvalóid meghalni küldtek ide - mondta McKie - Lehet, hogy ezért csúnyán meglakolnak. Azt kérded, ki vagyok? Jorj X McKie, a Gowachin Jogászkamara Légumja, ezenkívül Különleges Szabotőr, s egyben Jedrik főhadnagya, azé a Jedriké, aki hamarosan átveszi a hatalmat Dosadin. Ezennel hivatalosan felkérlek, válaszolj a kérdéseimre, mert a törvényesség forog kockán. 
A gowachin világokon ez a legfontosabb ösztönző erő. Grinik teljesen összeroppant. 
- Mit akarsz tudni? 
Alig jött ki hang a torkán 
- Dosadin elvégzendő feladatod mibenlétét. A részletes utasításaidat, valamint hogy pontosan kitől kaptad őket. 
- Húszan vagyunk. Mrreg küldött bennünket. 
Ez a név! A gowachin nyelv találékonysága a döbbenet erejével hatott McKie-re. Várt egy kicsit, majd így szólt: 
- Folytasd. 
- Húszunk közül még ketten kint vannak. 
Grinik az ajtó felé bökött, fogolytársaiért esdekelve. 
- Hogy szólnak az utasításaid? 
- Evakuálnunk kell a munkatársainkat erről az iszonyatos bolygóról. 
- Mennyi időtök van rá? 
- Már csak... hatvan óra. 
McKie lassan kifújta a levegőt. Tehát Aritch és kompániája lemondott róla. El fogják pusztítani Dosadit. 
- Hol vannak a csoportod többi tagjai? 
- Sejtelmem sincs. - Ti persze egy tartalék osztag voltatok, akiket készenlétben tartottak az akció során. Felfogod egyáltalán, milyen rosszul készítettek fel benneteket? 
Grinik nem válaszolt. 
McKie kétségbeesését legyőzve a két őrre pillantott. Rájött, hogy azért pont ezt a foglyot hozták ide neki, mert három olyan gowachin egyike, akik nem dosadiak. Jedrik természetesen kioktatta őket. Új tudatra ébredése óta sok mindent világosabban lát. Jedrik elegendő nyomást gyakorolt az Istenfalon túli gowachinokra. Mégsem tudta elképzelni, milyen szélsőséges megnyilvánulásokra képesek a gowchinok, hogy feltartóztassák. Itt az ideje, hogy megtudja a lány, miféle gyújtózsinórt lobbantott be. És Broey-nak is el kell mondania. Főleg Broey-nak - mielőtt még több öngyilkossági akciót szervezne. 
Ebben a pillanatban kinyílt a külső ajtó, és az alparancsnok lépett be. 
- Igazad volt a csapdával kapcsolatban. Megvizsgáltuk, aláaknázták-e a területet, mielőtt visszavonultunk volna. Szépen el is távolítottuk őket. A kapu most már biztonságos, és azt az utolsó épületet is megtisztítottuk. 
McKie lebiggyesztette az ajkát, majd így válaszolt: 
- Vigyétek ezt a foglyot Jedrik elé. Mondjátok meg neki, hogy visszamegyünk. 
Az alparancsnok szemében a csodálkozás szikrája villant. 
- Már tudja. 
A férfi azonban még mindig tétovázott. 
- Igen? 
- Van odakint egy fogoly, egy ember, akit ki kellene kérdezned, mielőtt eljössz. 
McKie várt. Jedrik tudja, hogy vissza készül fordulni, tudja, mi történt az ő oldalán, tud a kint levő emberi fogolyról. Azt akarja, kérdezze ki. Igen... persze. Semmit sem bíz a véletlenre... az ő mértékei szerint. Hát ezek a mértékek változóban vannak, de lehet, hogy már ezt is tudja. 
- Hogy hívják? 
- Havvy. Broey alkalmazza, de előtte Jedriknek dolgozott. Jedrik kérte, mondjam meg, hogy ő kiselejtezte Havvyt, mert fertőzött. 
- Hozzátok be. 
Havvy meglepetést okozott neki. Látszatra egy beképzelt, szerencsétlen kis senki volt, álarca alatt azonban titkos tudás lapult. Zöld uniformist viselt a sofőrök karjelzésével. Az egyenruha gyűrött volt, de látható vágások vagy szakadások nélkül. Finomabban bántak vele, mint azzal a gowachinnal, akit most vezettek ki a teremből. Havvyt a gowachin helyére ültették. McKie leszedette róla a bilincseket. 
McKie fejében feltörő kérdések kavarogtak. Kibírhatatlannak találta a késlekedést. Hatvan óra! Ám érezte, hogy szinte megfoghatóvá válik számára a Dosadi-rejtély megoldása, hogy percek kérdése csupán, és neveket fog tudni, és azok valódi indítékait, akik megalkották ezt a szörnyűségei. Havvy? Valamikor Jedriknek dolgozott. Hogyan? Es miért dobták ki? Meg van fertőzve? 
Kavargó kérdések, igen. 
Havvy feszült várakozással lapult a széken, olykor egy-egy futó pillantással végigpásztázva a szobát és az ablakokat. Odakint megszűntek a robbanások. 
Ahogy McKie közelebbről is szemügyre vette, bizonyos dolgokat megfigyelt rajta. Havvy alacsony volt de erős; azon kisebb termetű emberek csoportjába tartozott, akik ránézésre nem éppen erős izomzatúak, de ha az ember esetleg beléjük találna ütközni az utcán, nem kis meglepetés érné. Korát nehéz volt megbecsülni, de azt biztosra vette, hogy nem dosadi származású. Talán Grinik csapatából való? Kétséges. Viszont nyilvánvaló, hogy nem dosadi. Nem kezdte el azonnal vizsgálgatni a többieket maga körül, hogy automatikusan besorolhassa őket bizonyos kategóriákba. A reakciói lassúak. Túl sok áramlik a felszínre belőle abból, aminek lent kellene maradnia a felderítetlen mélységekben. Igen, ez a fő árulkodó jel. McKie-t zavarta, hogy oly sok minden zajlik itt láthatatlanul a felszín alatt, oly sok minden, amire Aritch és bandája nem tudták felkészíteni. Egy élet kellene ahhoz, hogy a bolygó minden apró szokását megtanulja, neki pedig kevesebb, mint hatvan órája maradt. 
Mindez a pillanat tört része alatt villant át az agyán. Meghozta a döntését, és jelezte az őröknek és a többi jelenlevőnek, hogy távozzanak. 
Az egyik biztonsági ember tiltakozni kezdett, McKie azonban egyetlen pillantással elhallgattatta, majd előhúzott egy széket, és leült a fogollyal szemben. 
Az utolsó őr becsukta maga mögött az ajtót. 
- Szándékosan küldtek ide, hogy keress meg - mondta McKie. 
Havvy nem ilyen kezdésre számított. McKie szemébe bámult. Odakint becsapódott egy ajtó. Aztán több ajtó nyílt és zárult, és lábak dobogtak. Egy hang felkiáltott: 
- Vigyétek már ki ezeket a foglyokat! 
Havvy beharapta a felső ajkát. Nem ellenkezett. Mély sóhaj szakadt fel belőle, majd így szólt: 
- Te lennél Jorj X McKie a SzabIrtól? McKie lebiggyesztett ajkán keresztül kifújta a levegőt. Havvy talán a saját szemében sem bízik? Meglepő. Ezzel megrázta a fejét, és tovább fürkészte foglyát. 
- Te nem lehetsz McKie! - nyomatékosított Havvy. 
- Ó, egek... - szakadt ki McKie-ből. 
Van valami ebben a Havvyban: izmai mozognak, beszél, de a szeme mintha önálló életet élne. 
McKie visszaemlékezett arra, amit Fannie Mae, a csillaglény mondott. Fénykapcsolat. Hirtelen megvilágosodott előtte: a férfi szemén keresztül nem Havvy figyeli, hanem valaki más. Eeegen. Aritch emberei felügyelik a Dosadi köré font korlátot fenntartó kalebánt. A kalebán kapcsolatba tud lépni bizonyos kiválasztott emberekkel. A csillaglény így folyamatosan informálódik mindenről, amit ezek az emberek megtudnak. Több ilyen kémnek kell lennie Dosadin, jól képzett valamennyi, nehogy elárulják, összeköttetésben állnak a kalebánnal: nem szabad rángatózniuk, vagy transzba esniük. Képtelenség megmondani, hány hasonló ügynöke van itt Aritch-nak. 
És Dosadin minden más ember egyszerűen elmegy egy ílyen furcsaság mellett? Ennek még utána kell járnia. 
- De igen, te vagy McKie - mondta Havvy - Jedrik még mindig... - elhallgatott. 
- Bizonyára elszórakoztattad az ügyetlenkedéseddel - felelte McKie - Afelől azonban biztosíthatlak, hogy a SzabIr nem örül olyan nagyon. 
Havvy kárörvendő képet vágott. 
- Nem, még nem végezte el a transzfert. 
- Transzfert? 
- Hát még nem találtad ki, hogy tudja megvenni magának a szabadságot Pcharky? 
McKie erre a különös fordulatra elbizonytalanodott. 
- Mesélj. 
- A te személyiségedet át kell tennie Jedrik testébe, az övét pedig a tiédbe. Azt hiszem, Jedrik először velem akarta megcsinálni, de aztán... 
Havvy vállat vont. 
McKie új tudatosságában mintha bomba robbant volna. Kiselejtezve! Fertőzött! 
Testtranszfer! McKie támadásba lendült: 
- Broey küldött! 
- Hát persze - csattant fel Havvy. 
McKie fékezte kitörő dühét. A Dosadi-rejtély bonyolultsága már nem képesztette el, mint egykoron. Mintha rétegről rétegre haladva lefejtette volna a titok lepleit. És minden egyes új réteg lehámozásával a választ akarta megtalálni. De ez olyan csapda, melyet az univerzum állít az óvatlannak. A legfőbb rejtély, és ő gyűlöli a rejtélyeket. Vannak, akik azt mondják, ez a SzabIr-ügynökök alapvető sajátossága. Az ember elteszi az útból azt, amit ki nem állhat. De minden, amit erről a bolygóról kiderített, arra mutatott, milyen keveset tudott azelőtt bármilyen létező rejtélyről. Most még valamit megértett Jedrikkel kapcsolatban. Szinte kétség sem fér hozzá, hogy Broey emberi hírvivője az igazat mondja. 
Pcharky rájöhetett a panspechik éntranszferének mibenlétére. Mindezt panspechi alany nélkül tette, hacsak... igen... ezzel bővülnek Tria történetének sugalmazott mozzanatai. Az ő panspechi kísérletük még groteszkebb méreteket öltött. 
- Közvetlenül a kalebán őrződhöz fogok szólni - mondta McKie. 
- A micsodámhoz? 
Annyira átlátszó volt Havvy értetlensége, hogy McKie felhorkantott. Előrehajolt. 
- Közvetlenül Aritch-hoz fogok szólni. Tegyél róla, hogy tökéletesen vegye az üzenetemet. 
Havvy szeme elhomályosult. Megborzongott. 
McKie érezte, hogy a kalebán kapcsolatteremtő indáit megpróbálja a tudatába mélyeszteni, de félresöpörte őket. 
- Nem! A közvetítődön keresztül fogok beszélni. Jól figyelj rám, Aritch. Akik ezt a Dosadi-szörnyűséget csináltátok, nem tudtok elég messzire menni, elég gyorsan vagy elég sokáig futni, hogy ezt megússzátok. Ha azt akarjátok, hogy az univerzumban minden gowachin potenciális célponttá váljon, akkor remekül haladtok. Mások, köztük a SzabIr, tömeges erőszakot alkalmazhatnak, ha kiprovokáljátok belőlük. Még rágondolni is rossz. De hacsak nem tartjátok magatokat a saját törvényetekhez, a Légum és ügyfele közti tiszteletteljes kapcsolathoz, pellengérre állítalak benneteket. Ártatlan gowachinok, na és ti, akik jogi státusza ebben az egészben még meghatározásra vár - mindannyian keservesen megfizettek ezért. 
Havvy szemöldöke értetlenségében lefittyedt: 
- Pellengér? 
- Azt tervezik, hogy felrobbantják az egész istenverte bolygót. 
Havvy hátrahanyatlott a székében, és McKie-re meredt: 
- Hazudsz. 
- Még te is képes vagy rájönni az igazságra, Havvy. Most pedig szabadon engedlek, visszavitetlek Broey területére. Mondd el neki, mit tudtál meg tőlem. 
- Hazugság! Nem fogják... 
- Kérdezd meg Aritch-ot te magad. 
Havvy nem kérdezett vissza, hogy ki az az Aritch. Felegyenesedett. 
- Meg is fogom kérdezni. 
- Mondd meg Broey-nak, hogy már hatvan óránk sincs. Aki közülünk immunis a memóriatörlésre, nem menekülhet. 
- Közülünk? 
McKie bólintott, és átfutott az agyán: Igen, most már én is dosadi vagyok. 
- Na, szedd a sátorfádat - mondta. 
Remekül szórakozott, amikor meglátta, hogy az alparancsnok abban a pillanatban kinyitotta az ajtót, amikor Havvy odaért. 
- Foglalkozz vele te magad - utasította McKie, Havvyra mutatva - Azonnal indulhatunk. 
Mit sem törődve azzal, felfogta-e egyáltalán az alparancsnok, mi a feladata, McKie gondolataiba mélyedve lehunyta a szemét. Még mindig ott van Mrreg, aki átküldött húsz gowachint Tandaloorról, hogy a munkatársait kivitesse a bolygóról. Mrreg. Ez annak a mitikus szörnyetegnek a neve, aki a primitív korok első gowachinjait addig tesztelte, amíg szinte teljesen kiirtotta őket, meghatározva ezzel legmélyebben gyökerező ösztöneik jellegét. 
Mrreg? 
Fedőnévről van szó, vagy valamelyik gowachint valóban így hívják? Vagy esetleg valamelyik gowachin ebben a szerepkörben tetszeleg? 
  

  
Egy adott populáció vajon a megfelelő információ birtokában dönthet, amikor az uralkodó kisebbség titokban háborút robbant ki, azért, hogy e kisebbség haderejének 1étjogosultsagát igazolja? A történelem már válaszolt erre a kérdésre. Ma a Konföderáció minden társadalma azt a történelmileg bizonyított nézetet vallja, hogy egy ilyen horderejű kérdésben a teljes körű tájékoztatás elmulasztása főbenjáró bún. P class=f- részlet a Tárgyalások Tárgyalásáról 
 
A Tizennyolcas Kapu lezárása után alig egy órával McKie és kísérete visszaért Jedrik főhadiszállására. A szigorúan őrzött oldalsó bejárathoz vezette őket, a gyorslifthez, mert pillanatnyilag nem akart Pcharkyval találkozni. Pcharky feleslegesen elvonja a figyelmét. Kíséretétől a folyosón vált el, miután utasította őket, hogy vacsorázzanak meg, és térjenek nyugovóra, majd a liftet hívta. A liftajtót egy apró, tizenöt év körüli lány nyitotta ki, és a félhomályos kis fülkébe tessékelte. 
McKie, aki még a legifjabbakra is gyanakodott ezen a bolygón, elrejtette érzéseit, ám ennek ellenére megfigyelés alatt tartotta a lányt, ahogy eleget tett az invitálásnak. A lány utcagyereknek látszott, maszatos arccal és kézzel, egybeszabott, rongyos, szürke gúnyája pedig a térdéig ért. Az a tény, hogy még az élők sorában volt egyáltalán, arra engedett következtetni, hogy bizonyára számtalanszor áruba bocsátotta már a testét néhány morzsányi élelemért. McKie rájött, mekkora hatást gyakorolt rá Dosadi, amikor rájött, hogy ettől a tudattól még egyáltalán nem ítéli el a lányt. Az ember itt azt teszi, amit a körülmények megkívánnak, amikor ezek a körülmények rád telepszenek. A nagy kérdés mindig az: ezt választom, vagy a halált? Néhányan persze biztosan a halált választják. 
- Jedrik - mondta. 
A kislány babrált valamit a kapcsolótáblán, és a férfi hamarosan egy ismeretlen folyosón találta magát. A folyosó végén levő ajtó előtt azonban két ismerős őr állt. Amikor McKie egy gyors mozdulattal kinyitotta a közöttük levő ajtót, és besétált, ügyet sem vetettek rá. 
Egy apró és üres előszobába ért, közvetlenül előtte azonban újabb ajtó állta az útját. Nagyobb önbizalommal nyitott be, mint amit valójában érzett, és egy nagyobb helyiségben találta magát, melyben a vetítőtermekben szokásos sötétség uralkodott, és sötét alakok ültek benne, akik a balján levő holografikus képet nézték. McKie a profiljáról azonnal felismerte Jedriket, és leült a mellette levő fotelbe. 
A lány a holoképen tartotta a szemét, ahol Broey alakja volt látható, amint a válluk felett néz valamit. McKie-nek feltűnt a számítógépes szimulálás keltette kép finom rezgése. A fókuszban nem a valódi Broey alakja állt. 
A homályban valaki felállt, átment a másik oldalra, és leült egy másik sötét figura mellé. McKie, Garra ismert, amikor az áthaladt az egyik sugárnyalábon. 
McKie odasuttogta Jedriknek: 
- Miért szimuláljátok? 
- Kezd olyasmit művelni, amire nem számítottam. 
Az öngyilkossági akciók. 
McKie a szimulált képre nézett, és azon töprengett, miért nincs hangkíséret. Ó, igen. Mindenki a szájáról olvas, és azért nincs hang, hogy ne terelje el a figyelmet, hogy fokozottabban lehessen koncentrálni. Igen, Jedrik átdolgozza a Broeyról alkotott modelljét, amit a fejében hordoz. Még egy modell fog majd megelevenedni a képzeletében, ami még Broeyénál is pontosabb lesz, és melyből előre fogja tudni, hogyan cselekszik egy bizonyos Jorj X McKie. 
- Valóban megtetted volna? - kérdezte a lányt. 
- Miért vonod el a figyelmemet ilyen zagyvaságokkal? 
McKie elgondolkodott. Igen, ez valóban jó kérdés. Már tudta is rá a választ. A lány valóban megtette volna: testet cserélt volna vele, hogy McKieként jusson ki az Istenfalon túlra. Még mindig megteheti, hacsak ő nem lesz képes rájönni a transzfer technikai megoldására. 
Mostanra a lány már tud a hatvanórás haladékról, és valószínűleg sejti annak jelentőségét. Vagyis kevesebb, mint hatvan óra. És a dosadiak rettenetesen bonyolult következtetéseket képesek levonni akár egy szikrányi információból. Ez a Broey-szimuláció ennek fényes bizonyítéka. 
A fókuszban álló figura egy kövér asszonysággal beszélt éppen, aki egy csövet szorongatott, melyben McKie egy terepen használt kommunikátorra ismert. 
Jedrik átszólt a termen Garnak: 
- Még mindig vele van a nő? 
- Függő. 
Kétmondatos volt a párbeszéd, mégis egy egész beszélgetést tömörített az asszony lehetséges felhasználási módozatairól. McKie nem is kérdezte, miféle függőségről van szó. Túl sokféle drog létezik Dosadin, és mindegyiknek más-más tulajdonságai vannak, gyakran pedig olyan fura monopóliumok ellenőrzése alatt állnak, melyeket úgy tűnik, mindenki jól ismer. Gyanús, hogy Aritch eligazításaiból pont ez a momentum maradt ki: a monopóliumok és azok tevékenysége. 
Miközben McKie a fókuszban zajló eseményeket figyelte, egyre nyilvánvalóbbá vált számára e szimuláció lényege. Broey nem hajlandó hinni Havvy jelentésének. 
Hirtelen Havvy képe jelent meg. 
Jedrik egy futó pillantással tüntette ki McKie-t, amint a Havvy-szimuláció megjelent. Persze. Belevette McKie-t is a számításaiba. 
McKie összeszorította az ajkát. Jedrik tudta előre, hogy Havvy meg fog fertőzni. A világ minden kincséért sem mondanák ki ezen az átkozott bolygón, hogy "Szeretlek". Ó, nem, azt nem. Inkább egy speciálisan dosadi-attrakciót eresztenek meg helyette. 
- Az ezzel kapcsolatos adatok a szakítás előttről valók - mondta McKie - Használhatatlan az anyag. Ahelyett, hogy betáplálnád a számítógépbe, hogy kellemes kis képecskéket futtasson nekünk, miért nem vesszük elő a saját emlékeinket? Valamikor, közös élményeink során Broey-val... 
Valahonnan balról elfojtott kuncogás hallatszott - McKie elhallgatott. 
McKie túl későn vette észre, hogy a teremben levő fotelek karfáján levő kapcsolókkal befolyásolni lehet a szimulációt. A többiek pontosan azt csinálták, amit javasolt, csak sokkal jobban. A fókuszban álló figurákat a közös emlékekhez igazítják. McKie foteljének jobb karfáján is volt egy ilyen kapcsoló. Hirtelen rádöbbent, milyen tapintatlannak és beképzeltnek hathat még mindig ezeknek az embereknek. Ők nem vesztegetik az energiájukat felesleges locsogásra. Aki ilyet tesz, nem normális, rosszul képzett... vagy nem dosadi! 
- Mindig arról fecseg, ami amúgyis nyilvánvaló? - tudakolta Gar. 
McKie azon tűnődött, vajon odalett-e a hadnagyi rangja, és ezzel a lehetőség, hogy fényt derítsen a Periféria rejtélyére, de... nem, erre most nincs idő. Másképp kell eljutnia a Perifériáig. 
- Még új - felelte Jedrik - Az új pedig nem szükségszerűen jelent naívat, ezt tudhatnád. 
- Veled mindenesetre elhitette - jegyezte meg Gar. 
- Azt hiszed, nagyon okos vagy. 
McKie rátette a kezét a jobb oldali szimulációs táblára, és kipróbálta a billentyűket. Egy szempillantás alatt rájött, hogy kell kezelni. Hasonlóan működött a Konföderációban használatos, hasonló célt szolgáló műszerekhez. Kétség kívül a DemoPol inputjának valamilyen adaptációjáról lehetett szó. 
Lassan megváltoztatta a fókuszban ácsorgó Broey-t, aki nehézkesebbé vált, a gowachin hímekre jellemző lógó pofazacskóval, és bőrlebenyekkel. McKie befagyasztotta a képet. 
- Próbálkozol? - kérdezte Gar. 
- Valódi tudást hozott magával - felelt helyette Jedrik. Valamit matatott a kapcsolótáblán, megállította a vetítést, és felkapcsolta a terem világítását. 
McKie észrevette, hogy Tria sehol sincs. 
- A gowachinok elzárták valahová a nőstényeiket - mondta McKie - Nem lehet nehéz megtalálni a vackukat. Szóljatok Triának, hogy még ne kezdjen támadást Broey átjárója ellen. 
- Es miért késlekednénk? - érdeklődött Gar. 
- Broey mostanra már teljesen kiürítette az átjárót - felelte McKie. 
Gar méregbe gurult, és ez látszott is rajta. 
- Egyikük sem ment át a kapun a Perifériára. 
- Nem a Perifériára mentek - csatlakozott hozzájuk Jedrik. 
A lány számára világossá vált a dolog. Erre pedig McKie inspirálta. Eljött az ideje, hogy arra használja, amire mindig is akarta. Ránézett. 
- Nekünk még van egy kis dolgunk. Készen Vagy? 
A férfi nem válaszolt. Hogy is tudna egy ilyen dosadi-típusú kérdésre megfelelni? Annyi mindent nem mondanak ki ezen a bolygón, csakis a bennszülöttek érthetnek mindent. McKie megint csak balga kívülállónak érezte magát, kiforratlan gyermeknek a sok normális felnőtt köZOtt. 
Jedrik felállt, és Garra pillantott. 
- Üzenj Triának, hogy további utasításig álljon készenlétben. Szólj Broey-nak. Nyitott vonalon hívd. Most kiváló hasznát fogjuk látni a fanatikusaidnak. Ha csak néhányan közülük elvergődnek ahhoz a Graluz-komplexumhoz, az már elég, és erre Broey is rá fog jönni. 
McKie-nek feltűnt, hogy a lány az ismerős tanító hangsúllyal beszél Garhoz. Abban a furcsa hangsúlyokkal megtűzdelt stílusban, amit korábban vele szemben is alkalmazott, de már nem látta szükségét. A lányt mulattatta a férfi felismerése. 
- Gyerünk, McKie. Nincs sok időnk. 
  

  
A megfelelő információk birtokában~ dönt-e az a nép, ha nem tanítják meg pénzügyí rendszerének működési elveire, gyanútlanságát kihasználva mégis különféle gazdasági kalandokba ráncigálják? 
- részlet a Tárgyalások Tárgy-alásáról 
 
Reggeli után Aritch közel egy óra hosszat figyelte Ceylangot, aki a McKie-szimulátorral ügyködött. Nagyon igyekezett a lány, abban a hitben, hogy a vrivek hiúsága forog kockán, és már majdnem elérte az Aritch kívánta hatékonyságot. 
Ceylang beállította szimulátorának alaphelyzetét: McKie Broey öt gowachinját hallgatja ki. A gowachinok önszántukból adják meg magukat McKie-nek, széttartott manccsal, úszóhártyás ujjaikat szétterpesztve, hogy mutassák: nincsenek kint a karmaik. 
A szimulált McKie-t csupán a hadviselés részletei érdekelték: 
- Miért pont így támad Broey? 
Vagy egyszerűen a szimulátor h-fókuszán kívül eső dolgok felé fordul. 
- Küldjetek erősítést abba a körzetbe. 
A Perifériáról semmi. 
Korábban Ceylang egy fogoly-kihallgatás szimulációjával próbálkozott, amikor is az öt gowachin megpróbálta összezavarni McKie-t azzal, hogy álhírekkel traktálja McKie-t, miszerint Broey az átjáróban koncentrálja csapatait. Ebből pedig az derült ki, hogy a Perifériára akarnak kitörni. 
A szimulált McKie megkérdezte a foglyokat, miért hazudtak neki. 
Ceylang kikapcsolta a szimulátort, és hátradőlt. Eszrevette Aritch-ot a megfigyelőablakban, és a hangszórón keresztül kiszólt neki: 
- Valami nem stimmel a szimulációban. McKie-t nem lehet rávenni arra, hogy a Periféria céljairól érdeklődjön. 
- Biztosíthatlak, hogy a szimuláció hajszálpontos. Hajszálpontos. 
- Akkor miért... 
- Talán már tudja a választ. Miért nem nézed meg Jedrikkel? Tessék... - Aritch a megfigyelőpult kapcsolói felé nyúlt - Ez talán segít. Ez a McKie legutóbbi dosadi ténykedéséről szóló feljegyzés. 
A szimulátor az egyik épületbe vezető fedett átjáró belsejét mutatta. Mesterséges fény. Az átjáró végében sötétség. McKie két megtermett őr kíséretében közeledik a néző felé. 
Ceylang felismerte a jelenetet. Több szögből megnézte már a Tizennyolcas Kapu körül történt eseményeket - látta ezt az üres folyosót még a csata kezdete előtt, a különböző szögek kínálta látvánnyal ismerkedve, miközben az lassanként megtelt a területet védő emberekkel. A kamera mögött egy kisebb kapu látszott, és a lány tudta, hogy maga a kamera csupán egy fényes pontocska, egy apró, ragyogó kis maszat a kapu boltíve feletti, barnás téglafalon. 
A hosszú átjáró ezúttal furcsának hatott Ceylang számára, a területet védők nyüzsgése nélkül. Csupán egy-két munkást lehetett látni benne, ahogy McKie haladt. A munkások a mennyezetbe épített szervízcsöveket javítgatták. A folyosó túlsó végében egy tisztítóbrigád vérnyomokat tüntetett el, s a gowachinok támadásának intenzitását csupán a víz magasra törő nyomai jelezték. Egy tiszt támaszkodott a falnak a kamera közelében, arcán az unalom, mely azonban nem tévesztette meg Ceylangot. Azért volt ott, hogy McKie-re vigyázzon. A közelében három katona kuporgott, és valami szerencsejátékot játszottak csontokkal, pénzben, amelyből valóságos kis halom gyűlt össze mindegyik mellett. A katonák olykor odadobtak egy-egy érmét a strázsáló tisztnek. A kamerának háttal egy karbantartási felügyelő állt, kezében jegyzettömb, aki a munka befejezéséhez szükséges anyagokat írta össze. McKie-nek és kíséretének ki kellett kerülniük ezeket az embereket. Ahogy elhaladtak mellette, a tiszt megfordult, belenézett a kamerába, és elmosolyodott. 
- Ez a tiszt - kérdezte Ceylang - a te embered? 
- Nem. 
A nézőpont megváltozott, ezúttal a kapura lehetett lelátni, és McKie profiljára. A kapu őrzője egy betört orrú tizenéves kölyök volt, jobb arcán sebhely. McKie a felismerés legkisebb jelét sem mutatta, a fiú azonban ismerte őt. 
- Kérték, hogy menj át. 
- Mikor hívott? 
- Tízkor. 
- Engedj át bennünket. 
A kapu kinyílt. McKie és társai átmentek, és ezzel kikerültek a kamera fókuszából. 
A fiatal kapuőr felállt, és egy ütéssel összetörte a kamerát. A holokép megszűnt. 
Aritch egy pillanatig lenézett a megfigyelőteremből, mielőtt megszólalt: 
- Tehát ki hívta? 
- Jedrik? - Ceylang gondolkodás nélkül válaszolt. 
- Mit tudtál meg ebből a beszélgetésből? Na ki vele! 
- Hogy Jedrik kiszámította a cselekedeteit, hogy mindvégig szemmel tartotta. 
- Es még? 
- Hogy McKie... tudja ezt, mármint hogy a lány ki tudja számítani, mit csinál. 
- Jedrik sokkal jobb modellt alkotott róla a fejében, mint mi ezzel a... ezzel. 
Aritch a h-fókuszra mutatott. 
- De hát annyi mindent nem mondtak ki! - fakadt ki Ceylang. 
Aritch nem válaszolt. 
Ceylang behunyta a szemét. Mintha valakinek a gondolataiban olvasott volna. összezavarodott tőle. 
Aritch félbeszakította a tűnődését. 
- És mi van azzal a tiszttel, meg a kapuőrrel? 
A lány megrázta a fejét. 
- Bölcs dolog, hogy hús-vér megfigyelőket használsz. Úgy tűnik, mindannyian tudják, hogy figyelik őket. És azt is, hogy hogyan. 
- Még McKie is. 
- Ő nem is nézett a kamera felé. 
- Mert kezdettől fogva sejtette, hogy szinte állandóan szemmel tartjuk. Őt a dolog technikai része hidegen hagyja. Alkotott magának egy szimulált McKie-modellt, aki az igazi McKie személyiségének felszínén lavíroz. 
- Így gondolod? 
- Abból szűrtük le ezt a következtetést, hogy megfigyeltük, hogy viselkedik Jedrik McKie-vel. A lány egyenként fejti le McKie-ről a szimulációs kérgeket, és egyre közelebb kerül a legbelül lévő nagy igazsághoz. 
Ceylangot még egy mozzanat zavarta. 
- Miért kapcsolta ki a kapuőr a kamerát? 
- Nyilván Jedrik utasítására. 
Ceylang megborzongott. 
- Néha úgy érzem, a dosadiak úgy játszanak rajtunk, mint valami drága hangszeren. 
- Hát persze! Ezért küldtük el nekik McKie-t. 
  

  
Egy civilizáció zenéje messzemenő változtatásokat eszközöl a tudatban, és így egy adott ársadalom alapvető jellegét befolyásolja. A melódia és a ritmus formálja és irányíja a tudatot, korlátokat szabva, melyeken belül az ily módon elkápráztatott tudat működhet. Vedd ellenőrzésed alá a zenét, és olyan hatalmi eszköz birtokába jutsz, mellyel hatást gyakorolhatsz egy egész társadalomra. 
- A Dosadi-Analízis, SzabIr anyag 
 
Félórába telt, mire Jedrik és McKie a lány szállására vezető folyosón találták magukat. McKie, aki tisztában volt azzal, mekkora erőfeszítésébe telik a lánynak, hogy leplezze kimerültségét, nagyon odafigyelt Jedrikre. A lány arra koncentrált, hogy a megtestesült vitalitás képét húzza magára, miközben tekintete mereven előre szegeződött. Nem lehetett kitalálni, mi jár a fejében. McKie nem is próbálta megtörni a csendet. Megvoltak a maga gondjai. 
Melyik az igazi Jedrik? Hogyan fogja a lány hasznosítani Pcharky-t? És a gowachin ellenállhat neki? 
Tudta, hogy közel áll a Dosadi-rejtély megoldásához, ám tervezett kettős játékának kilátásai kétségeket keltettek benne. 
Amikor kijöttek a vetítőteremből, különös késleltető helyzetben találták magukat, mintha valamiféle erő pont a csalódottságukra pályázott volna. Mindent előkészítettek már az útjukhoz - az őröket figyelmeztették, a lift ott várakozott, az ajtók nyitva voltak. De minden esetben, a-mikor azt hitték, tiszta a levegő, ellenállással találkoztak. Egynéhány nyilvánvalóan fontos késleltető tényező mellett azt sem volt nehéz elképzelni, hogy összeesküdtek ellenük. 
A Hetvenes Kapunál gowachinok egy csoportja készült megadni magát, de először egyezkedni akartak. Jedrik egyik segédjének ez sehogy sem tetszett. Zavarta valami a felajánlás megítélésével kapcsolatban, és mindenáron meg akarta beszélni Jedrikkel. A vetítőterem melletti első folyosón megállította őket. 
A segéd egy idősebb asszony volt, aki McKie-t homályosan egy, a SzabIrnál dolgozó vriv laboránsra emlékeztette, aki mindig gyanakvással szemlélte a számítógépeket, sőt, már-már antagonisztikusan. Ez a vriv minden fellelhető irodalmat elolvasott az efféle berendezések történetéről, és folyton a DemoPollal való visszaélésekre emlékeztette hallgatóságát. Az emberiség történelme bőséges forrásanyaggal látta el a "gépeknek való alávetettség" elleni periodikus lázadásaival. Egyszer McKie-t is sarokba szorította a vriv: 
- Nézz csak ide! Látod ezt a feliratot? "SZBE-SZKI". Nagyon régi felirat, az egyik ősrégi számítógépetek felett függött Rövidítés: Szemét be, szemét ki. Látod? Már ők is tudták. 
Igen. Jedrik segédje erre a vrivre emlékeztette. 
McKie végighallgatta az asszony aggályait. Egyre csak egy központi nyugtalanságról papolt, és ehogy sem akart a lényegre térni. McKie tisztában volt az Aritch szabta határidővel, és Jedrik kimerültségével, és érezte, hogy a feszültség sziklatömbként nehezedik rá. A segéd adatai helyesek voltak. Már ellenőrizték. Végül teljesen elveszítette a türelmét. 
- Ki táplálta ezeket az adatokat a számítógépedbe? 
A segéd meglepődött, hogy félbeszakították, Jedrik azonban a férfi felé fordult, és várt. 
- Azt hiszem, Holjance - felelte. - Miért? 
- Küldd ide a fickót. 
- Nem fickó, hanem nő. 
- Akkor azt a nőt! Vagyis azt, aki betáplálta az adatokat. 
Holjance elgyötört arcú nő volt, ragyogó szeme körül mély karikákkal. Haja sötét volt és drótszerű, bőre szinte olyan sötét, mint McKie-é. Igen, ő volt az, aki betáplálta az adatokat a számítógépbe, mert azok az ő műszakja alatt futottak be, és úgy gondolta, túl fontosak ahhoz, hogy átküldje őket valaki máshoz. 
- Mit akartok? - kérdezte. 
McKie nem érzett udvariatlanságot a nő hangjában. A dosadiak egyenességéről van csak szó. Mindenütt fontos események zajlanak. Ne vesztegessük az időt. 
- Láttad a kapitulálási ajánlat értékelését? - kérdezte a férfi. 
- Igen. 
- Megfelelőnek találod? 
- Az adatok helyesek benne. 
- Nem ezt kérdeztem. 
- Persze hogy megfelelőnek találom! 
Elkészült arra, hogy minden olyan váddal szemben megvédje magát, miszerint elhanyagolta a munkáját. 
- Mondd csak Holjance - kezdte McKie - Ha azt akarnád, hogy a gowachinok számítógépei pontatlan értékeléseket készítsenek, mit tennél? 
A nő egy kis ideig töprengett, pislantott egyet, majd szinte lopva Jedrikre nézett, aki mélyen a gondolataiba merülve álldogált. 
- Hát, uram, létezik egy standard szűrési eljárás, annak megakadályozására... 
- Ez az - szólt közbe Jedrik - Ha én gowachin lennék, nem most rögtön csinálnám. 
Jedrik ezzel sarkon fordult, és utasításokat kezdett üvölteni a háta mögötti őröknek: 
- Újabb csapda. Hárítsátok el! 
Ahogy Jedrik emeletén kiértek a liftből, ismét akadályba ütköztek - McKie egyik kísérője tűnt fel, akivel együtt volt a Tizennyolcas Kapunál. Todu Pellasnak hívták, és McKie a nevén szólította, felfigyelve, hogy ettől a férfi szemében halovány öröm csillan. Pellasnak szintén kétségei voltak egy bizonyos utasítás végrehajtásával kapcsolatban. 
- Azzal kellene támogatnunk Tria hadműveletét, hogy a felső parkolón keresztül támadunk, de van ott egyrakás fa és egyéb kiirtott növényzet, amihez két napja hozzá sem nyúltak. 
- Ki vágta ki azokat a fákat? - érdeklődött McKie. 
- Hát mi. 
McKie megértette. Hadicsel volt. A gowachinoknak ezzel azt sugallják, hogy a terep kiváló edezéket nyújt támadáskor, de már két napja nem támad senki. 
- Bizonyára hatalmas feszültségben élnek - jegyezte meg Jedrik. 
McKie bólintott. Ez is logikus. Az alternatív gowachin feltételezés szerint az emberek ezen a helyen akarják támadásra késztetni őket. A fedezékeket azonban két napja egyik oldal sem távolítja el. 
Jedrik mély levegőt vett. 
- Sokkal nagyobb a tűzkapacitásunk, és amikor Tria... nos hát, képesnek kellene lennetek arra, hogy átvágtok... 
McKie félbeszakította. 
- Fújjátok le a támadást. 
- De hát... 
- Fújjátok le! 
A lány megértette a férfi gondolatmenetét. Broey sokat tanult azoktól a csapatoktól, akiket Gar és Tria vezetésével képeztek ki. A lecke végső tanításait pedig maga Jedrik szolgáltatta. A lány látta, hogy nem kell módosítania a Pellashoz intézett utasításon. 
Pellas megszokta már, hogy McKie-nek engedelmeskedjen, így nem is várt Jedrik válaszára, bár a lány volt a parancsnoka. Már elő is vette övéből a kommunikátort, és pergő szavakkal belebeszélt. 
- Igen! Készüljetek fel egy védelmező akcióra. 
Ezt követően kiszólt Jedriknek: 
- Innen már magam is elboldogulok. 
Néhány lépés múlva Jedrik és McKie a lány szobájában találták magukat. Jedrik háttal az ajtónak támaszkodott, és már nem próbálta titkolni fáradtságát. 
- McKie, kezdesz nagyon is dosadivá válni. 
A férfi odament a faborításhoz, és kihúzta ágyat. 
- Pihenned kell. 
- Nincs rá időm. 
Igen, tud a hatvanórás határidőről - vagyis most már kevesebb mint ötvenöt. Dosadi elpusztítása olyan reakció, melyet nem tételez tt volna fel és most magát hibáztatta. 
A férd megfordult, fürkészni kezdte a 1ányt és látta, hogy az túlhaladt már néhány, általa előzőleg meghatározott tűréshatáron. Jedriknek nincs izom- illetve érzéknövelő berendezése, semmi olyan kifinomult segédeszköz, melyhez McKie végszükség esetén fordulhat. Semmije nincs saját csodálatos elméjén és testén kívül. És már ezen kincsét is majdnem teljesen kimerítette. Mégis, csak erőlteti magát tovább. Ez sokat elárult McKie-nek a lány indítékairól. 
McKie érezte, mély benyomási tesz rá, hogy a lány eddig egyszer sem rótta fel neki, hogy eltitkolta Aritch Dosadival kapcsolatos legkomolyabb fenyegetését. Elfogadta, hogy egy Aritch pozíciójában levő döntnök akár egy egész bolygót megsemmisíthet, és hogy McKie-t annak ésrendje és módja szerint rávették arra, hogy ezt a momentumot eltitkolja. 
A túlélési lehetőség azonban, melyet felkínált, balsejtelemmel töltötte el McKie-t. 
Testet cserélni? 
Most már megértette, hogy ez Pcharky funkciója, az ár, melyet a gowachin aggastyán az életéért fizet. Jedrik mindent elmagyarázott. 
- Még egyszer meg fogja csinálni. Cserébe elengedjük Dosadiról. 
- Ha ő az egyik eredeti... vagyis miért nem megy el magától? 
- Nem kapott tőlünk használható testet. 
McKie elfojtotta magában megütközését. Dosadi történelme azonban, melyet Jedrik korábban lefestett neki, rávilágított, hogy a kalebánokkal kötött szerződésben, melynek alapján azok elzárják a bolygót a külvilágtól, szándékosan hagytak egy kibúvót. Fannie Mae meg is fogalmazta. Más testben elhagyhatja a bolygót. Ez ,a kísérlet alapvető célja. 
Új testek a régiek helyett! 
Aritch annak idején azt várta, hogy ez lesz a végső csábítás, és beterelte McKie-t a gowachinok hálójába, kivételes képességeit és a SzabIrnál betöltött magas pozícióját felhasználva. 
Új test a régiért cserébe. Csak annyit kell tennie, hogy részt vállal a bolygó elpusztításában, eltitkolja jövetelének valódi okát, és segít egy újabb testekkel kereskedő bolygó működésbe állításában, amit már jobban fognak titkolni. 
Aritch mégsem számolt azzal, mit tud összehozni Jedrik és McKie. Most már mindketten ugyanabban a gyűlöletben osztoznak, ugyanaz vezérli őket. 
Jedrik még mindig az ajtónál állt, a férfi döntésére várva. 
- Mondd meg, mit tegyek - kérte McKie. 
- Biztos vagy abban, hogy hajlandó vagy... 
- Jedrik! 
A férfi mintha előtörő könnyeket látott volna. A lány nem próbálta rejtegetni az érzéseit, csak annyi történt, hogy azok éppen átléptek az érzékelhetőség szintjére, amikor Jedrik mégis felülkerekedett rajtuk. Amikor végre meg tudott szólalni, hangja határozottan csengett: 
- A kapcsolótábla az ágy mellett van. Nyisd ki. 
A tábla fedele felpattant - két ragyogó, körülbelül két centiméter átmérőjű cső vált láthatóvá alatta. A csövekben a Pcharky ketrecrácsaiból ismerős energia csillogott. A csövek a padló alól futottak felfelé, derékmagasságban kilencven fokos szögben megdőltek, és amikor a parpel kinyílt, forogni kezdtek, benyúlva a szoba légterébe, akár két ragyogó, egymástól körülbelül egy méter távolságra levő fogantyú. 
McKie a fogantyúkra bámult. Érezte, hogy mellkasát vasmarok szorítja. Mi van, ha félreérti Jedriket? Megbízhat-e egy dosadiban, legyen az bárki? A szoba mostanra olyan ismerősnek tűnt, mint saját otthona a Központi Központon. Jedrik itt adott neki néhány létfontosságú leckét Dosadiról. Mégis... tudta, hogy zajlott le mindeddig az, amit a lány most felkínált. Az eldobott testek a donor énnel együtt kivétel nélkül azonnal elpusztultak. Miért? 
- Megtudod rá a választ, mihelyst készen vagyunk. 
Tipikus dosadi válasz, kétértelmű, az interpretációs lehetőségek garmadájával. 
A férfi körbepillantott a helyiségben, és nehezen tudta elhinni, hogy mindössze néhány napja járt itt először. Tekintete ezután ismét a fénylő csövekre vándorolt. Újabb csapda? 
Tudta, csak vesztegeti a drága időt - túl kell esnie ezen az egészen. De milyen érzés lesz, amikor Jedrik bőrében találja magát, és úgy kell léteznie az idegen testben, mintha az a sajátja lenne? A panspechik az egyik testből a másikba telepítik át a személyiségüket. A donorral azonban olyan szörnyűség történik, amiről soha nem hajlandók beszélni. 
McKie remegve vett levegőt. 
Meg kell történnie. Neki és Jedriknek közösek a céljaik. A lánynak több lehetősége lehetett volna, hogy Pcharky-t felhasználva elmeneküljön, vagy hogy meghosszabbítsa az életét... pontosan úgy, ébredt rá ebben a pillanatban, ahogy Broey is jó ideje hasznosítja Dosadi titkát. Az a tény azonban, hogy Jedrik egy McKie érkeztére várt, rávette a férfit, hogy higgyen neki. Követői is megbíznak a lányban - holott ők is dosadiak. És ha ő és Jedrik elmenekülnek, Aritch egy olyan McKie-vel fogja szemben találni magát, aki gyökeresen különbözik attól a fickótól, aki olyan ártatlanul beszivárgott ide a Perifériáról. Persze ettől még lehet, hogy Aritch markában maradnak. 
A csábítás azonban óriási. Ehhez kétség sem férhet. Vesd le a régi tested, költözz egy újba. És a Periféria mindig is bőségesen szolgáltatta a nyersanyagot: az erős, ellenálló testeket. A túlélőket. 
- Mit kell tennem? - kérdezte. 
Egy kéz érintését érezte a vállán, és a lány ezúttal már mellette szólalt meg: 
- Annyira dosadi vagy, McKie. Megdöbbentő. 
A férfi ránézett, és látta, mekkora erőfeszítésébe került a lánynak, hogy az ajtótól idáig eljusson. Egyik kezével átkarolta a lány derekát, és óvatosan az ágyra ültette úgy, hogy el tudja érni a fogantyúkat. 
- Mondd meg, mit kell tennem. 
A lány a fogantyúkra nézett, és McKie rádöbbent, hogy a düh hajtja, Aritch iránti dühe, aki "X"-et testesíti meg számára, és egy mesterségesen kiagyalt történelmet. A férfi megértette. A Dosadi-rejtély megoldása után most üresnek érezte magát, a felszínen azonban olyan őrült harag kavargott benne, melyet eddig még sosem tapasztalt. Ennek ellenére továbbra is SzabIr-ügynök maradt. Nem akart további vérontást látni Dosadi miatt, elege volt a gowachinok kifogásaiból. 
Gondolatait Jedrik hangja szakította félbe, és McKie látta, hogy a lány is osztozik az őt gyötrő balsejtelmekben. 
- Eretnekek generációinak leszármazottja vagyok. Egyikünk sem kételkedett abban, hogy Dosadi egy bűntett eredménye, hogy valahol léteznie kell az igazságnak, és a bűnösök bűnhődni fognak. 
McKie elnyomta feltörni kívánkozó sóhajtását. Csak a jó öreg Messiás-legendát ne! Azt ne! Erre a szerepre nem alkalmas, még Dosadin sem. 
Jedrik mintha olvasott volna a gondolataiban. Talán a fejében tárolt szimulált modell segítségével pontosan ezt tette. 
- Nem arra vártunk, hogy jön majd egy hős, aki megszabadít bennünket. Tudtuk, hogy bárki is fog jönni, ugyanolyan fogyatékosságai lesznek, mint a többi nem dosadinak, akik felbukkantak nálunk. Te olyan... lassú voltál. Mondd csak, McKie, mi irányít egy dosadit? 
A férfi majdnem kimondta: "A hatalomvágy." 
A lány látta a férfi bizonytalanságát, és várt. 
- Az erő, hogy változtathass a körülményeiden - mondta. 
- Büszke vagyok rád, McKie. 
- De honnan tudtad, hogy én... 
- McKie! 
A férfi nyelt egyet, majd így szólt: 
- Igen, gondolom, ez volt a dolog legkönnyebb része. 
- Sokkal nehezebb volt megtalálni a rejtett képességeidet, és dosadivá alakitani. 
- De lehettem volna... 
- Foglald össze, hogy csináltam, McKie. 
Próbatétel volt. McKie tisztában volt ezzel. Honnan tudta a lány olyan biztosan, hogy éppen őrá van szüksége? 
- Úgy küldtek ide, hogy elkerülhessem Broey-t. 
- És ez nem gyerekjáték - a lány pillantása a mennyezetre vetődött - Időről időre megpróbáltak beetetni bennünket. Havvy... 
- Megalkudott, megfertőződött... 
- Haszontalanná vált. Olykor egy idegen lát Havvy szemével. 
- Az én szemem csakis az enyém. 
- Ez volt az első hír, amit Bahrank hozott rólad. 
- De még az előtt... 
- Igen? 
- Havvy-t használták fel arra, hogy értesítsen a jövetelemről... és ő azt mondta neked, hogy felhasználhatod a testemet. Egy bizonyos fokig őszintének kellett lennie hozzád. Te viszont olvastál benne! Milyen okosnak hitték magukat! Én bizonyára sebezhetőnek tűntem... nagyon sebezhetőnek. 
- Ez volt az első dolog... 
- ...amit megtudtál rólam. - McKie bólintott - A gyanúd beigazolódott. Az a sok pénz, ami nálam volt. Csalétek. Olyasvalaki voltam, akit el kell tenni láb alól. Ellenségeid nagy erővel bíró ellensége. 
- És a helyes dolgok láttán háborodtál fel. 
- Rájöttél? 
- McKie, a fajtádbélieket olyan könnyű olvasni. Olyan könnyű! 
- És a fegyvereim. A saját elpusztításotokra kellett volna felhasználnotok őket. Amit sugalltak... 
- Rájöttem volna, ha közvetlenül ismerem Aritch-ot. Te tudtad, mi a szándéka velünk. Abba a hibába estem, hogy a félelmeidet pusztán személyes jellegűnek gondoltam. Idővel aztán... 
- Csak az időnket vesztegetjük... 
- Attól félsz, elkésünk? 
A férfi újra a ragyogó fémfogantyúkra nézett. Mit fog tenni Pcharky? McKie érezte, hogy átgázolnak rajta az események, elborítják. Valójában milyen üzletet kötött Jedrik Pcharky-val? A lány látta a férfi arcán tükröződő kérdéseket. 
- Az embereim mindvégig tudták, hogy Pcharky csupán eszköze a minket fogvatartó Istenségnek. Mi egy üzletet kényszerítettünk arra az Istenségre - vagyis arra a kalebánra. Azt hitted, nem fog feltűnni nekünk a ketrec és az Istenfal erőinek hasonlósága? De ne késlekedjünk tovább, McKie. Eljött az idő, hogy kiderítsük, eredménnyel járt-e a sáfárkodásunk. 
  

  
A hatalom képviselőinek öregedésgátlással, illetve egyéb módokon történő élethosszabbításai hasonló veszélyt jelentenek az érző fajokra, mint a történelem során az önmagukat megújító közigazgatási rendszerek dominanciája. Mindkettő halhatatlansági előjogokat követel magának, minden múló perccel nagyobb befolyást szerezve. Olyan hatalom ez, mely vallási álruhát ölt: a támadhatatlan törvény, az uralkodó isten általi felhatalmazása a sorsok irányítója. A túl hosszú ideig túl szűk keretek között koncentrálódó hatalom egyre távolabb sodródik a változó körülmények alkalmazkodási követelményeitől. Az uralkodó réteg egyre paranoiásabb lesz, gyanakvással néz mindenfajta kreatív reakciót a változó körülményekre, félénken őrzi személyes hatalmát, es az általa kockázatként értékelt megnyilvánulások rettegéssel körített kikerülése folytán népét vakon vezeti a megsemmisülés felé. 
- SzabIr oktatóanyag 
 
- Rendben van, elárulom, mi aggaszt annyira - mondta Ceylang - Túl sok olyan mozzanata van ennek a problémának, amit egyszerűen nem tudok felfogni. 
A lány egy kis kör alakú szobában ült, és Aritch-ot figyelte, aki egy apró, kék medencében úszkált. Feje a medence pereménél szinte egy szintben volt Ceylangéval. Ismét végigdolgozták az éjszakát. A vriv átérezte ennek fontosságát, hiszen nyilvánvalóan sürgette őket az idő, ám a kiképzés erősen gowachin kicsengése szinte állandó dühös kétkedésben tartotta. 
Ez az egész ügy annyira idegen a vrivektől! 
Ceylang végigsimította a ruhát karcsú testén. Ezúttal kéket viselt, a légumi fekete előtti státusz színét. Körülötte minden stílusosan kék színű volt: a falak, a padló, a mennyezet. Aritch medencéje. 
A Főmagiszter állát a medence peremének támasztva megszólalt: 
- Pontos kérdéseket kell hallanom ahhoz, hogy egyáltalán megértsem zavarod jellegét. 
- McKie vajon védeni fog vagy támadni? A szimulátor... 
- A fenébe a szimulátorral! Arra van nagyobb esély, hogy beleesik a vádemelés hibájába. A logikai képességed... 
- De mi van, ha mégsem? 
- Akkor óriási jelentősége lesz annak, kik kerülnek a bírák testületébe. 
Ceylang oldalra fordult, és érezte, hogy a szék hozzáidomul új testhelyzetéhez. Mint mindig, Aritch válaszától bizonytalansága csak fokozódott. Ennek most hangot is adott. 
- Akkor is folyton az az érzésem, hogy olyan szerepre szántok, melynek mibenlétére csupán az utolsó pillanatban fogok rájönni. 
Aritch hangos lélegzetet vett a száján keresztül, és vizet loccsantott a fejére. 
- Ez az egész csupán elméleti kérdés. Holnapután ilyenkorra kiderülhet, hogy Dosadi és McKie nem is létezik többé. 
- Akkor nem kapom meg a légumi címet? 
- Ó, én meglehetősen biztosra veszem, hogy Légum lesz belőled. 
A vriv fürkészni kezdte a gowachint, mert enyhe gúnyt fedezett fel a hangjában, majd így válaszolt: 
- Milyen elővigyázatosan fogalmazol, Főmagiszter. 
- Aligha. Tisztán és világosan. Tudod, hogy meg van kötve a kezem. Nem árulhatom el a törvényt, sem a népemet. 
- Nekem is éppen ilyen kötelességeim vannak. De ez a Dosadi-ügy - olyan csábító. 
- És olyan veszélyes! Megtenné-e egy vriv, hogy emberi alakot ölt, és megtanul emberi körülmények között élni? Megengednéd egy embernek, hogy beférkőzzön a vrivek társadalmába, ebben a... 
- Vannak egypáran, akiknek benne lehet ebben a kezük! Köztük gowachinok is, akik... 
- A visszaélés lehetőségei határtalanok. 
- Mégis azt mondod, hogy McKie gowachinabb a gowachinoknál. 
Aritch úszóhártyás mancsai a medence szélére tapadtak. Kieresztette a karmait. 
- Sokat kockáztattunk azzal, hogy kiképeztük erre a feladatra. 
- Többet, mint velem? 
Aritch visszahúzta a mancsát, és pislogás nélkül, mereven bámult rá. 
- Szóval ez izgat annyira. 
- Pontosan. 
- Gondolkozz, Ceylang, milyen határig hagynád, hogy a vriv lét mélyére hatoljak. Addig, és csakis addig engedünk téged. 
- És McKie-t? 
- Talán túlságosan is messzire ment már ahhoz, hogy életben maradhasson. 
- Megfogadom a figyelmeztetésed, Aritch. De továbbra is csodálkozom, miért nem tudták megakadályozni a kalebánok... 
- Azt állítják, nem értik a személyiségtranszfer mibenlétét. De hát ki érti a kalebánokat, arról nem is szólva, hogy az egyiknek egy ilyen kényes ügyben dirigáljon. Még ez is, aki az Istenfalat megalkotta... 
- Az a hír járja, hogy McKie érti a kalebánokat. 
- Ő ezt tagadja. 
A vriv megdörzsölte a csőrkávát fedő bal pofazacskóját, végigszántva a tenyészhármasok tagjai okozta sebhelyek tucatjain. Egyik családból a másikba, a másikból a harmadikba, amíg kialakul az egyetlen, gigantikus család. Mégis, mindannyian vrivek. Ez a Dosadi-dolog a vrivség szégyenteljes kigúnyolásával fenyeget. Mégis... 
- Olyan csábító - dünnyögte. 
- Ez benne a veszélyes. 
- Imádkoznunk kellene Dosadi pusztulásáért. 
- Talán. 
A vrivet ijedtség fogta el. 
- Mi van... 
- Lehet, hogy nem fog Dosadival együtt pusztulni. Szent kötelékünk biztosítja, hogy ezzel a tudással távozhass innen. Jónéhány gowachin is tud róla. 
- No meg McKie. 
- A fertőzésnek az a dolga, hogy terjedjen - mondta Aritch - Emlékezz erre, ha a dolog a tárgyalóarénába kerül. 
  

  
Vannak az őrültségnek olyan formái, melyeket ha a végsőkig feszítenek, a józanság új modelljeivé lehetnek. 
- SzabIr oktatóanyag 
 
- McKie? 
Az ismerős kalebán jelenlét csendült McKie tudatában, mintha hallott és érzett volna valakit (vagy valamit), akiről tudja, hogy nincs is ott. 
Az előkészületek megtévesztően egyszerűek voltak. Ő és Jedrik összekulcsolták a kezüket, ő a jobb, a lány pedig a bal kezét nyújtva, majd a másik kezükkel mindketten megragadták az egyik ragyogó fogantyút. 
McKie nem tudta azonnal beazonosítani ezt a bizonyos csillaglényt, és a hangjában megbúvó kérdő hangsúlyról morfondírozott. Azzal kapcsolatban azonban nem voltak kétségei, hogy ő McKie, és éppen mentális beszélgetéssé formálja a gondolatait. Társalgás közben a férfi hirtelen nagyon erősen kezdte érezni Jedrik jelenlétét maga mellett. Most már több volt a lány, mint közönséges ember. McKie képzeletében megjelent Jedrik vázlatos modellje, sőt olykor már a lány válaszait is ki tudta számítani. 
- Mindketten beleegyeztek? - kérdezte a kalebán. 
McKie ekkor érzékelni kezdte Pcharky jelenlétét: távoli rezgés volt csupán, a kísérlet őre. Mintha vázlatos ábrává zsugorodott volna, melyet a csillaglény segítségül hívhat, egy csokor komplex szabállyá, melyek közül jónéhány szavakba sem önthető. McKie egyéni énje úgy reagált erre, mintha egy szörnyeteg kelt volna életre benne, aki most a dühtől tajtékozva felfortyan, amiért felébresztették, és azt mennydörgi: 
- Ki merészelt megzavarni? 
McKie érezte, hogy egész testében remeg, és tudta, hogy Jedrik ugyanígy remeg mellette. Ez a kalebán/taprizióremegés, a transz keltette verejtékes gyötrődés! Most azonban új formában tapasztalta a jelenséget. Amikor az ember a szakadék szélén egyensúlyoz... 
Miközben ilyen gondolatok cikáztak át az agyán, enyhe döccenést érzett, mintha valami moccanásféle elmosódott érzete jutott volna el a tudatáig. Most, ahogy még mindig a saját húsa és vére lüktetett benne, egyszersmind mintha egyfajta belső kapcsolat született volna közte és Jedrik teste között, és tudta, hogy a lány pontosan ugyanezt érzi. 
Olyan páni félelem készült elragadni, amilyenhez foghatót eddig elképzelni sem tudott. Erezte, hogy Jedrik megpróbálja megszakítani a kapcsolatot, hogy befejezze ezt a szörnyűséges egyesítést, ám olyan erő hálójában vergődtek, melyet képtelenség volt feltartóztatni. 
Az élmény elsöpört minden időérzetet, mégis szinte azonnal egyfajta halálos megnyugvás töltötte el őket. McKie érezte, hogy mélyül benne saját/Jedrik testének tudata. Leginkább a kíváncsiság tombolt benne. 
Szóval ilyen nőnek lenni! 
Ilyen lenne egy férfinek? 
Homályos, meghatározhatatlan szálakon keresztül érzékelték egymás gondolatait. McKie-t a csodálat kerítette hatalmába. Tovább puhatolózott. 
Érezte, ahogy (Jedrik) lélegzik. És a különbségek! Nem is a nemi szervek, a mellek vagy azok hiánya volt a lényeg. Bár a lány hiányolta a mellét. A férfit viszont elkeserítette annak jelenléte, és szégyenlősen gondolt a dolog sugallta alapvető tényekre. A különbözőség érzése aztán elmúlt a fuzionált McKie-ben/Jedrikben. 
McKie felfogta a lány gondolatait és reakcióit. 
Jedrik:"Elhullatod magvadat az idő óceánján. 
McKie:"Magadba foglalsz és táplálsz..." 
"Elhullatom/táplálok." 
Mintha ellenkező oldalról szemléltek volna egy tárgyat, és csak későn kaptak volna észbe, hogy tulajdonképpen mindketten ugyanazt nézik. 
"Elhullatjuk/táplálunk." 
A homály leplei lassan lehulltak, és McKie Jedrik fejében találta magát, a lány pedig a férfiéban. Gondolataik közös egészet alkottak. 
A különálló dosadi és Konföderáció-beli élmények közös emlékekké olvadtak. 
"Aritch... Ó, igen. Érted? És a panspechi barátod, Bildoon. Jegyezd meg. Gyanítottad, de most már tudod..." 
Minden egyes tapasztalat a többiből táplálkozott, és terjedt, finomult... tömörült, zsugorodott, kialakult... 
Szóval így képzik a Légumokat. 
Szerető szülők? Ó, igen, szerető szülők. 
"Én/mi nyomást gyakorolunk erre... meg arra... Rá kell venni őket, hogy azt válasszák bírának. Igen, ez megadja nekünk a szükséges lépéselőnyt. Hadd fejtsék meg a saját rejtjeleiket." 
A felriadt szörny megmozdult bennük. Nem volt kiterjedése, helye, csupán létezett. Érezték az erejét. 
"Azt csinálom, amit akarok!" 
Elöntötte őket az erő. Semmi más érzést nem engedtek magukhoz. Érezték az ősi áramlást, a rendíthetetlen célt, az erőt, mely univerzumuk minden más megnyilvánulásán felülkerekedik. Nem Isten volt, nem az Élet, nem egy bizonyos faj jellemzője. Annyira távol esett minden efféle meghatározástól, hogy Jedrik/McKie még behatárolni sem tudta úgy, hogy ne érezné, a következő pillanatban úgyis át kell értékelnie gondolatait. Egyesült, remegő tudatukban egy kérdés fogalmazódott meg. A kérdés a harag, a döbbenet, a hideg rácsodálkozás, és a fenyegetés ötvözete volt. 
"Ezért ébresztettél fel?" 
Most megértették, miért pusztult el azonnal a régi test és a donorszemélyiség. Ez a szörnyű eggyéválás olyan... nagy lármát csap. Felébreszti a kérdezőt. 
Szavak nélkül is értették a kérdést, és tudták, hogy soha nem lesznek képesek felfogni annak teljes értelmét és érzelmi töltését, hogy már maga a próbálkozás is porrá égetné őket. Harag... döbbenet... hideg rácsodálkozás... fenyegetés. A kérdés, ahogy saját egyesült értelmük felfogta, korlátot állított eléjük. Ennyivel tud megbirkózni Jedrik/McKie. 
Az agresszív betolakodó meghátrált. 
Utána soha nem voltak biztosak abban, hogy elkergették-e őket, vagy ők menekültek el rettegésükben, de az utolsó szavak valósággal beégtek eggyévált tudatukba. 
"Az alvók hadd aludjanak." 
Halkan elsétáltak a tudatukban. Megértették a figyelmeztetést, de azt is tudták, soha nem lehetne annak teljes fenyegetését egy valós, érző teremtményre kivetíteni. 
Egyidőben: McKie/Jedrik az Istenfal kalebánjának sugárzó rettenetét érezte, egy behatárolatlan, megmagyarázhatatlan megnyilvánulást. Új élmény volt ez a női/férfi kollektív tudatban. Még Fannie Mae sem sugárzott effélét a valódi McKie felé, amikor azt hitte, sorsa megpecsételődött. 
Egyidőben: McKie/Jedrik érezte, hogy Pcharky kiégett képe homályosul. A szörnyű kapcsolatban valami a halál ösvényére terelte Pcharkyt. Ahogy ezt McKie/Jedrik észlelte, a gowachin aggastyán meghalt. Egy ajtó becsapódott. Ez azonban csak McKie/Jedrik azon felismerése után következett, miszerint Pcharkynak szerepe volt a Dosadi Kísérlet megalkotásával kapcsolatos döntésben. 
McKie élő, lélegző testbe zárva találta magát, mely a tudatába küldte saját üzeneteit. Nem volt egészen biztos abban, a két test közül melyiket birtokolja, bár az meghatározott volt, különálló. Emberi érzékeléssel ruházta fel: a só íze, verítékszag, és a mindenhol ott terjengő katakombabűz. Egyik keze hideg fémet érintett, a másik egy embertársa kezét szorongatta. A verítékezéstől kiszáradt a teste, síkossá tette a szorongatott kezet. Érezte, hogy nagyon fontos lenne tudnia, melyik kéz melyik kezet szorongatja, de még nem volt kész arra, hogy ezzel az információval szembenézzen. Az éntudat, új énjének tudata, a másik élet gyűjtötte új emléktár figyelmének minden mozgósítható szikráját lekötötte. 
Fókusz: Egy város a Periférián, mely soha nem lép ki Jedrik ellenőrzése alól, mert a lány ragyogó elővigyázatossággal adta le jelzéseit Garon és Trián keresztül, és mert azok, akik a Periférián hatalmi helyzetbe kerültek, ugyanazon szelektív tenyésztés példányai, amelyből Jedrik is kikerült. Biológiai fegyver ő, melynek egyetlen célpontja az Istenfal. 
Fókusz: A szerető szülők halálos veszedelembe tudják taszítani saját gyermeküket, ha tudják, hogy minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy felkészítsék a gyermeket a túlélésre. 
McKie számára csak az volt a furcsa, hogy mindezt személyes emlékként érzékelte. 
"Ezeket én csináltam." 
Jedrik hasonló élmények szorításában vergődött. 
Melyik testben vagyok? 
Szóval így képeznek ki egy SzabIr-ügynököt. Okos... és majdnem megfelelő. Komplex, és sok újdonságot tartalmaz, de miért ér véget mindig következetesen a tökéletesség elérése előtt? 
A lány visszaidézte az Aritch-csal és Ceylanggal folytatott találkákat. Ceylang kiválasztásának oka, és a vriv feladata nyilvánvaló volt a számára. Micsoda ártatlanság! Jedrik úgy érezte, nyugodtan sajnálhatja Ceylangot. Amikor az ember hagyja kibontakozni, érdekes ez az érzés. Eddig még soha nem érzett sajnálatot annak rendje és módja szerint. 
Fókusz: McKie valójában szerelmes belé. A lány annak Konföderáció-beli bonyolultságában fogta fel az érzést. A válogatott érzelmek egyenletes áramlása elkápráztatta. Nem kell megfékeznie őket! 
Egyfajta meghittség szőtte át ezen alkotó gondolatcserét, a gátlások nélküli tiszta szexualitás. 
McKie, Jedrik abbéli ámulatát kóstolgatva, amikor Tria egy McKie/Jedrik párosodást javasolt, férfiúi vágyai erős felkorbácsolódását tapasztalta, és az ennek megfelelő reakciókból rájött, hogy megtartotta saját testét. 
Jedrik, felfogva, milyen régóta keresi McKie az őt kiegészíteni tudó asszonyt, ráébredt, hogy ámulata vágyakozássá fokozódik, hogy megmutassa, mennyire alkalmas erre a szerepre. Ahogy a férfi felé fordult, eleresztve a színehagyott fogantyút, mely korábban Pcharky energiáitól ragyogott, McKie bőrében találta magát, amint éppen a saját szemébe néz. 
McKie lélegzetvisszafojtva konstatálta tükörképét. 
Majd éppen ilyen hirtelen, a döbbenet hatására, visszacsusszantak a saját bőrükbe: McKie lett a férfi, Jedrik a nő. Egy csapásra felderítésre váró dolog lett a jelenségből - oda-vissza ugrándoztak, egyik testből a másikba. Új játékuk során az erotika lényegét vesztette. 
"Akaratunkkal befolyásolhatjuk, melyik testbe költözünk!" 
Ez már túlszárnyalta a kalebánok és tapriziók kínálta lehetőségeket, és sokkal kifinomultabb volt annál is, amikor egy panspechi személyiség módszeresen végigvánszorog a bölcsőjében fellelhető testeken. 
Tudták, honnan származik e különös tehetség, már ahogy az ágyra hanyatlottak, és eltöltötte őket az elégedettség, hogy, legalábbis pillanatnyilag, újra a megszokott testükben és nemükben lehetnek. 
Az alvó szörnyeteg. 
Tüskékkel megtűzdelt ajándék volt, amit a szerető szülők adnának a gyermeküknek, érezve, elérkezett egy efféle lecke ideje. Mégis, mintha újjászülettek volna, és tudták, hogy egy pillanatra egy határok nélküli energiaóceánból meríthettek. 
Közös ábrándjaikat türelmetlen kopogás szakította meg. 
- Jedrik! Jedrik! 
- Mi van? 
- Broey beszélni akar McKie-vel. 
Azonnal felpattantak az ágyról. 
Jedrik McKie-re nézett, abban a tudatban, hogy egyetlen titka sem lehet előtte, hogy közös alapokról gondolkodnak. Ezen alap közös megértéséből kifolyólag mindkettőjük helyett beszélt: 
- Megmondta miért? 
- Jedrik... Mindketten felismerték az egyik megbecsült szárnysegéd hangját, és hallották a benne csengő félelmet. 
- ... délelőtt van, és nem kelt fel a nap. Az Istenség lekapcsolta a napot! 
- Lepecsételt bennünket... 
- ... hogy eltitkolja a végső robbanást. 
Jedrik kinyitotta az ajtót, és a rémült segéd szemébe nézett. 
- Hol van Broey? 
- Itt - itt a parancsnoki álláson. Egyedül érkezett, kíséret nélkül. 
A lány McKie-re pillantott. 
- Te fogsz beszélni helyettünk. 
Broey a helyzetjelző tábla mellett várakozott a parancsnoki teremben. Körülötte éber őrök a megfelelő távolságban ahhoz, hogy szükség esetén ártalmatlanná tehessék. Broey megfordult, ahogy McKie és Jedrik belépett. McKie-nek feltűnt, hogy a gowachin teste valóban nehézkes a benne gyülemlő nemzőfolyadéktól, ahogy azt előre megjósolta. Nyugtalanító dolog ez egy gowachin számára. 
- Mik a feltételeid, McKie? 
Broey zihálva, torokhangon beszélt. 
McKie arca a dosadi rezzenéstelenség mintaképe maradt, miközben átfutott az agyán: Broey azt hiszi, én varázsoltam ide a sötétséget. Berezelt. 
McKie az ablakokon túli fenyegető sötétségbe bámult, mielőtt megszólalt volna. Jedrik aprólékos tanulmányából már ismerte a gowachint. Broey kifinomult alak, a kifinomultság gyűjtője, aki hasonszőrű egyedekkel veszi körül magát. Maga a profi elegancia, aki mindent Dosadi különös szemüvegén keresztül szemlél. Senki sem férkőzhet a köreibe, aki hozzá hasonlóan nem játssza meg magát. Minden egyéb kívül reked a látószögén, mint alacsony rendű, pórias dolog. ő az abszolút dosadi, a hibrid, szinte már épp annyira ember mint gowachin, mert korábban nyilván emberi testben létezett. Születésénél fogva azonban gowachin - ehhez nem férhet kétség. 
- Követted a nyomomat - mondta McKie. 
- Kitűnő! 
Broey felderült. Nem várt dosadi-stílusú párbeszédet, mely mindössze az érzelmektől mentes mondanivaló velejét tartalmazza. 
- Sajnos - folytatta McKie - nincs tárgyalási alapod. Bizonyos dolgok meg fognak történni. Vagy önszántadból egyezel bele, vagy kikényszerítjük belőled, vagy egyszerűen nélküled cselekszünk. 
McKie szándékosan provokálta a gowachint a dosadi stílustól idegen formulák alkalmazásával, hogy lerövidítse a beszélgetést. Mindennél fényesebben kimutatta, hogy az Istenfalon túlról jött, hogy a nappali fényt kioltó sötétség csak egy apró trükk a tarsolyából. 
Broey habozott egy ideig, aztán így szólt: 
- Na és? 
A két rövid szó számtalan jelentést sugallt: egy beszélgetés semmibe vételét, szertefoszlott reményeket, az elveszített hatalom miatti szomorúságot, s mindezt a Broey kézjegyeként ismert elegáns visszafogottsággal. Finomabb megnyilvánulás, mint egy vállrándítás, és dosadi felhangjával eredményesebb, mint egy hosszúra nyúlt egyezkedés. 
- Kérdés van? - érdeklődött McKie. 
Broey Jedrikre pislantott, észrevehetően meghökkenve a kérdésen. Mintha könyörgött volna a lánynak - végül is mindketten dosadiak, vagy nem? Ez a betolakodó idejött a faragatlan modorával, és sejtelme sincs Dosadiról. Hogy lehet egy effélével tárgyalni? Megszólította Jedriket: 
- Hát nem fejeztem ki eléggé, hogy feladtam? Egyedül jöttem, és... 
Jedrik ott folytatta, ahol McKie befejezte: 
- Vannak bizonyos... különlegességei a helyzetünknek. 
- Különlegességei? 
Broey pislogott egyet a membránjával. 
Jedrik hagyta, hogy viselkedése enyhe zavarról árulkodjon. 
- Dosadi helyzetének bizonyos finomságait figyelmen kívül kell hagynunk. Most mindannyian a hitvány kis életünkért könyörgünk... és olyan lényekkel van dolgunk, akik nem úgy beszélnek, ahogy mi, nem úgy cselekszenek, ahogy mi... 
- Igen - bökött felfelé Broey - A szellemileg elmaradottak. Akkor valóban veszélyben vagyunk. 
Ez nem kérdés volt. Broey felpislantott, mintha keresztül akarna nézni a mennyezeten, és a felső emeleteken. Mély levegőt vett. 
- Igen. 
Ez ismét mondanivalójának összegzése volt. Aki oda tudta tenni az Istenfalat, lerombolhat egy egész bolygót. Ezért Dosadi, és annak összes lakosa egyazon rabiga alatt nyög. Csak egy dosadi tudja ezt ilyen gyorsan, minden további kérdezősködés nélkül tudomásul venni, és Broey az abszolút dosadi. 
McKie Jedrikhez fordult. Ahogy beszélt, a lány már ismerte minden szavát, de kivárta, amíg befejezi. 
- Mondd meg az embereidnek, hogy szüntessenek be minden támadást. 
Szembefordult Broey-val. 
- Te is. 
Broey Jedrikről McKie-re nézett, aztán megint Jedrikre, mindezt zavart arckifejezéssel, de végül engedelmeskedett. 
- Melyik kommunikátort használjam? 
  

  
Ahol a fájdalom uralkodik, az agónia nagyrabecsült tanító lehet. 
- Dosadi aforizma 
 
McKie-nek és Jedriknek nem kellett megbeszélniük a döntésüket. Olyan döntésről volt szó, melyet együtt hoztak, és tudták, hogy együtt hozták, a mostanra már mindkettőjüknek ismerős emlékképkiválasztási folyamat segítségével. Az Istenfal ad egy kiugrási lehetőséget, és bár ez a fal most feketeségbe burkolja Dosadit, a kalebán kapcsolat akkor is kalebán kapcsolat marad. Az egyetlen kérdés, vajon válaszolni fog-e nekik az Istenfalat fenntartó kalebán. 
Jedrik McKie testében foglalta el őrhelyét saját szobája előtt, míg a Jedrik testébe költözött McKie egyedül ment be a helyiségbe, hogy megkísérelje a kapcsolatfelvételt. Kit próbáljon hívni? Fannie Mae-t? A Dosadit burkoló teljes sötétség a kalebán őrző teljes visszavonulására utalt. És olyan kevés idő maradt. 
McKie törökülésben letelepedett a szoba padlójára, és megpróbálta megtisztítani az elméjét. A pillanatnyilag magára öltött női testtel kapcsolatos, szűnni nem akaró, különös felfedezések megzavarták a koncentrálásban. A testcsere pillanata bizonyos utórezgéseket hagyott benne, és nem hitte, hogy ez az érzés valaha is szűnni fog. Most már csak mindkettőjüknek kívánniuk kell a cserét, és az megtörténik. De ez az idegen test - ó, a különbségek sokaságának megvannak a maga zavaró mellékhatásai. 
Sokkal többről volt szó, mint az új magassághoz és súlyhoz való alkalmazkodás. Ugy tűnt, mintha (Jedrik) karjának és csípőjének izmai rosszul illeszkednének. Ez a test másfajta tudattalan folyamatokon keresztül érzékelte a külvilágot. Az anatómia megteremti saját mintáit, saját ösztönös reakcióit. Például McKie szükségesnek találta, hogy olyan tudatosan ellenőrzött mozdulatokat végezzen, melyekkel (Jedrik) mellét védi. A mozdulatok azon férfiúi megnyilvánulásokra emlékeztették, melyekkel a herék sérülését akadályozza. Olyan mozdulatok, melyeket egy férfi korán megtanul, és melyek ezután önkéntelen viselkedésbeli megnyilvánulásokká válnak. A női testtel az volt a gond, hogy gondolnia kellett ezekre a mozdulatokra. Ez pedig messze túlment a mellek/herék védelmét szolgáló párhuzamokon. 
Ahogy megpróbálta kiüríteni az elméjét a kalebán kapcsolathoz, egymáshoz tapadt emlékkötegek fészkelték magukat a tudatába. Őrjítő érzés volt. Meg kellett szabadulnia a testével kapcsolatos zavaró tényezőktől, női mivolta azonban lekötötte a figyelmét. Elkeseredésében elkezdte szaporán szedni a levegőt, és tudatát spirálszerű fókuszban koncentrálta, melynek veszélyével túlságosan is tisztában volt. Végleges személyiségvesztéshez vezethet, ha túl hosszú ideig marad ebben a tudatállapotban. Ahhoz azonban megfelelően kiürítette az elméjét, hogy aztán Fannie Mae jel kapcsolatos emlékeivel árassza el. 
Csend. 
Érzékelte az idő múlását - mintha minden egyes szívdobbanása egy gőzkalapács sújtása lenne. 
A csend peremére kiköltözött a rettegés. 
Eljutott hozzá a tudat, miszerint valami iszonyatos rémületet keltett az Istenfalat őrző kalebánban. 
McKie haragot érzett. 
- Kalebán! Tartozol nekem! 
- McKie? 
A válasz olyan erőtlenül hangzott, hogy azon töprengett, nem a reményei űznek-e csúfot belőle. 
- Fannie Mae? 
- Te vagy McKie? 
Ez már erősebben csengett, a férfi pedig felismerte a tudatában a csillaglény ismerős jelenlétét. 
- McKie vagyok, és tartozol nekem. 
- Ha valóban McKie vagy... miért vagy olyan... furcsa... megváltoztál... 
- Más testet öltöttem. 
McKie nem volt biztos benne, de mintha megrökönyödést észlelt volna. Fannie Mae válasza ezután még jobban felerősödött. 
- Akkor hát eltávolítsam McKie-t Dosadiról? Szerződés megengedi. 
- Osztozni fogok Dosadi sorsában. 
- McKie! 
- Ne vitatkozz velem, Fannie Mae. Osztozni fogok Dosadi sorsában, hacsak nem távolítasz el velem együtt még egy testet/csomópontot. 
Ezzel kivetítette Jedrik tudatát, mely nem esett nehezére, hiszen a lány minden emlékét magában hordozta. 
- Másik lény McKie testében lakik! - közölte vádlón. 
- Más testben lakik, nem a sajátjában - javította ki McKie. Tudta, hogy a kalebán ismeri új kapcsolatának jellegét Jedrikkel. Most minden a kalebán-szerződés értelmezésétől függött. 
- Jedrik dosadi - tiltakozott a csillaglény. 
- Mint ahogy én is... most már. 
- De hát te McKie vagy! 
- És Jedrik is McKie. Lépj vele kapcsolatba, ha nekem nem hiszel. 
Ezzel dühében azonnal megszakította a kapcsolatot, és a padlón találta magát, hanyatt vágódva. Még mindig rángatódzott. Női teste, melyet továbbra is viselt, verejtékben fürdött. Fájt a feje. 
Megteszi vajon Fannie Mae, amire kérte? Tudta, hogy Jedrik éppúgy képes arra, hogy a férfi tudatát sugározza, mint ahogy ő is sugározhatja Jedrikét. Hogy fogja értelmezni a szerződést Fannie Mae? 
Az istenekre! Fejfájása szinte égetett. Idegennek érezte magát Jedrik testében, tévedésnek. A fájdalom nem csitult, és ő azon töprengett, nem okozott-e maradandó károsodást Jedrik agyában a spirális fókusszal. 
Lassan ülő helyzetbe tornászta magát, majd felállt. Jedrik lába remegett alatta. Az ajtó előtt strázsáló Jedrikre gondolt, aki a tudati kapcsolat megkívánta zombiszerű transzban reszket odakint. Mi tart olyan sokáig? Visszavonultak a kalebánok? 
Vesztettünk? 
Elindult az ajtó felé, de még mielőtt megtehette volna a második lépést, mintha fényáradat öntötte volna el. A pillanat törtrészéig azt hitte, a Dosadit felemésztő utolsó lobbanás ez, de a fény állandósult körülötte. Körbepillantott, és a szabad ég alatt találta magát. Azonnal felismerte a helyet: A Szárazfejűek településének udvara Tandalooron. Észrevette a falakon díszelgő ismerős phylum jeleket: a zöld gowachin kacskaringókat a sárga téglán. A sarokmedencéből csobbanások hangját hallotta. Közvetlenül előtte, a boltíves bejáratnál gowachinok egy csoportja álldogált, és egyikükben egy öreg tanítójára ismert. Igen - a Szárazfejűek szentélyében van. Ezek a lények óvták, képezték ki, avatták be legféltettebb titkaikba. 
A gowachinok izgatottan áramlottak elő a sötét kapualjból, és figyelmük a közelükben fekvő alakra koncentrálódott. Az alak megmoccant, és felült. 
McKie ráébredt, milyen alakot is látnak. 
Jedrik! 
Mindkettőjüknek iszonyatosan szüksége volt a másikra. A testcsere alig egy szempillantásnyi időt vett igénybe. McKie saját, ismerős testében találta magát - hideg kőpadlón ült. A köréje gyűlő gowachinok valóságos kérdésözönt zúdítottak rá. 
- McKie, mit jelentsen ez? 
- Egy dimenzióajtón keresztül pottyantál ide! 
- Megsérültél? 
Egy kézmozdulattal elhárította a kérdéseket, törökülésbe helyezkedett, és a gyomrában levő labdacsra koncentrálva a távkapcsolatot megteremtő transzba esett. Az a labdacs, melynek használatát Bildoon soha nem várta volna tőle! 
A Központi Központon várakozó taprizió munkaköri kötelességéhez híven kinyitotta felé a tudatát. McKie visszautasította a kapcsolatot Bildoonnal, és hat hívást bonyolított le a készséges taprizió segítségével. A hívások a SzabIr legbefolyásosabb ügynökeihez futottak be, törekvő és igen agyafúrt ügynökökhöz, akik mindannyian hűségesen szolgálják Irodájukat. Dosadiról szerzett információkötegét egy adagban továbbította részükre, a Jedrikkel való kommunikációból elsajátított technikával - tudati kapcsolattal. 
Nem volt sok kérdés, de azokra is könnyen meg tudott felelni: 
- A Dosadit fogvatartó kalebán Istent játszik. Ez a szerződés egyik pontja. 
- És a kalebánok helyeslik ezt? 
A kérdés egy különösen ügyes vriv ügynöktől származott, aki mindig is érzékenyen reagált azon tény okozta komplikációkra, hogy a gowachinok egy vriv nőstényt - nevezetesen Ceylangot - Légummá készülnek képezni. 
- A helyeslés vagy rosszallás kérdése nem jellemző. A szerepre szüksége volt a kalebánnak ahhoz, hogy eleget tegyen a szerződésnek. 
- Játék volt neki? 
A vriv ügynök mélységesen fel felháborodott. 
- Talán. Egy biztos: a kalebánok nem úgy értelmezik a veszélyt okozó viselkedést és az etikát, ahogy mi. 
- Ezt mindig is tudtuk. 
- Most viszont újból, istenigazából megtanultuk. 
Amint McKie lebonyolította a hat hívást, arra kérte a tapriziót, teremtsen kapcsolatot Aritch-csal. A Főmagiszterre az Uralkodó Phylum tárgyalómedencéjében talált rá. 
- Udvözletem, tisztelt ügyfelem. 
McKie csípős gúnyt sugárzott a gowachin felé, és érzékelte annak méla döbbenetét. 
- Légumod bizonyos dolgok elvégzésére szólít fel, kapcsolatunk szent pecsétje alatt - mondta McKie. 
- Akkor hát a tárgyalóarénába viszel minket? 
A Főmagiszter azonnal kapcsolt, és bár Dosadi különös adományainak kedvezményezettje volt, mégsem dosadi. McKie viszonylag könnyen manipulálta Aritch-ot, felsorolva a Főmagiszter legbensőbb indítékait. Amikor Aritch az Istenfal-szerződés megszüntetése ellen ágált, McKie makacs elhatározásának mindössze legfelső rétegét villantotta fel neki. 
- Nem fogod tovább fokozni Légumod nehézségeit. 
- De mi fogja őket Dosadin tartani? 
- Semmi. 
- Akkor védelmezni fogsz inkább, nem pedig vádat emelni? 
- Kérdezd a kedvenc kis vrivedet - felelte McKie -, Ceylangot. 
Ezzel megszakította a kapcsolatot, és tudta, hogy Aritch nem tehet mást, engedelmeskednie kell. A Főmagiszternek nincs sok egyéb választása, azok is többnyire rosszak. És a gowachin törvény értelmében nem hagyhatja figyelmen kívül Léguma utasításait, ha már a versengés jellege kialakult. 
McKie arra eszmélt a hívások okozta transzból, hogy Szárazfejű barátai Jedrik körül csoportosulnak. A lány a megpróbáltatásaikról mesélt. Igen... Megvannak az előnyei, ha két testnek közösek az érdekei. McKie talpra állt. A lány észrevette, és megszólította: 
- Már nem fáj annyira a fejem. 
- Meleg helyzet volt - felelte McKie, majd hozzátette: - Vagyis még mindig az. Dosadi azonban felszabadult. 
  

  
A hatalom képviselői számos faj klaszszikus korszakaiban bírtak olyan szokásokkal, hogy a hatalom fokmérőinél (p1. pénz vagy más gazdasági csereeszköz, státuszpontok, stb...) időnként heves ingadozásokat idéztek elő, melyből a beavatott kevesek hasznot húztak. Ezen gyakorlat emberek általi leírásai eme viselkedés iskolapéldáit tárják elénk (bővebben lásd a G Függeléket). Úgy tűnik, csak a panspechiknél nem volt tapasztalható e jelenség, ualószínűleg a bölcsőbelí rabszolgatartás miatt. 
- összehasonlító világtörténet
- SzabIr anyag 
 
McKie soron következő hívásait egy olyan helyiségből bonyolította le, melyet a Szárazfejűek bocsátottak rendelkezésére. Viszonylag nagyméretű szoba volt, melyet emberi vendégeik számára tartottak fent, és mely testhez idomuló ülőalkalmatosságokkal, illetve egy széles fekhellyel volt ellátva, mely utóbbit Jedrik meglehetős gyanakvással szemléli, McKie efféle berendezési tárgyakkal kapcsolatos emlékei ellenére. A lány tudta, hogy ezen testhez alkalmazkodó dolgoknak csak kezdetleges agyuk van, de hát mégis... élnek. 
Az egyetlen ablak előtt állt, mely az udvari medencére nézett, és megfordult, amikor hallotta, hogy McKie feleszmél a tapriziós hívások után. 
- A gyanúm megerősítést nyert - mondta a férfi. 
- És ügynök barátaid a mi kedvünkért elpártolnak Bildoon mellől? - tudakolta a lány. 
- Igen. 
Jedrik visszafordult az ablak felé. 
- Azon töröm a fejem, hogy festhet ezek után Dosadi ege... az Istenfal nélkül. Olyan ragyogó lehet, mint itt - ezzel az ablakon túli kert felé biccentett - És ha kapunk dimenzióajtókat is... 
Elhallgatott. McKie természetesen osztozott a gondolataiban. Ez az újfajta együttlét nagyfokú alkalmazkodást kívánt tőlük. 
- Légumi tisztségedről is sokat gondolkodtam - folytatta a lány. 
McKie tudta, merre eveznek a lány gondolatai. 
A gowachinok, akiket a kiképzésére válogattak össze, mindannyian őszintének tűntek a kezdet kezdetén. Azt mondták neki, hogy tanítóit úgy válogatták össze, kiválóságuk alapján - a feladathoz illő lehető legjobbakat kapta. A feladathoz, hogy faragjanak egy nem gowachinból gowachin Légumot. 
Selyemerszényt egy anyakocafüléből! 
Tanítói látszólag hagyományos gowachin életet éltek, családi tartályaikban a szokásos számú termékeny nősténnyel, a megfelelő könnyedséggel ritkítva a Graluz porontyait. A felszínen minden a hétköznapi sémák szerint futott. Beavatták életük rejtett részleteibe, és ha kérdezett, lefegyverző őszinteséggel válaszoltak neki. McKie Jedrik-élezte tudatával most már egészen más fényben szemlélte emlékeit. Élesen kitetszett belőlük a gowachin Phylumok közli versengés. Es McKie most már tudta, hogy nem a megfelelő kérdéseket tette fel, hogy tanítóit más szabályok szerint válogatták össze, mint amelyeket annak idején az orrára kötöttek, hogy azok gowachin feljebbvalóiktól kapott személyes instrukcióik igen lényeges részleteket tartalmaztak, melyeket eltitkoltak tanítványuk elől. 
Szegény Ceylang. 
Nyugtalanító gondolatok voltak ezek. Megváltoztatták a gowachin becsületről alkotott elképzelését, és megkérdőjelezték mindazon elhamarkodott párhuzamokat, melyeket a gowachin jogformák és a SzabIr hatásköre között vont. Szablr-beli kiképzését ugyanilyen kétkedő vizsgálódásnak vetette alá. 
Miért... miért... miért... miért? 
Törvények? Gowachin törvények? 
Hirtelen új értelmet kapott egy SzabIr-ügynök gowachin Légummá történt kinevezésének értéke. McKie olyan élességgel látta ezeket a dolgokat, ahogy annak idején Jedrik keresztülpillantott az Istenfalon. A látható dolgok álcája mögött más erők is léteznek, igaz, alig kivehetően. Egy láthatatlan hatalmi rendszer bontakozott ki előtte - emberek, akik ritkán jelennek meg a nyilvánosság előtt, döntéshozók, akik legapróbb rezzenésükkel számtalan világ sorsát befolyásolják. Számtalan világ, számtalan bolygó kerülhet az alávetettség különböző megnyilvánulásainak szorításába. Dosadi csupán egy kirívó eset egy különleges célra. 
Új testek a régiek helyett. Halhatatlanság. Olyan emberek gyakorlótere ez a bolygó, akik szörnyűséges döntésekre képesek. 
Ám egyikük sem lesz soha olyan tökéletesen dosadi, mint a Jedrik-erősítette McKie. 
A férfi azon töprengett, hol döntöttek Dosadi sorsa felől. Aritch nem volt benne - ez nyilvánvaló. Vannak még mások Aritch mögött, gowachinok és egyebek. Egy titkos hatalmi csoportosulás. A Konföderáció bármelyik bolygóján berendezkedhettek. A hatalommal kereskedőknek olykor találkozniuk kell, de nem szükségszerűen szemtől szemben. És soha nem a nyilvánosság előtt. Az első számú szabály a titkosság. Bizonyára sok olyan embert alkalmaznak, akik hatalmuk nyilvános csücskeiben sütkéreznek, és akik sötét utasításokat hajtanak végre - mint például Aritch. Vagy Bildoon. 
Mit remélhetett mindettől a panspechi? Hogy bölcsőjének személyisége mindvégig a saját testében marad? Persze. Ezt... és további testeket - emberieket is, kétségtelenül, melyek nem viselik panspechi eredetének stigmáját. 
Bildoon viselkedése - és Artch-é mindennek fényében annyira átlátszóvá vált. És ott van a közelben egy bizonyos Mrreg, aki az Aritch-ot felszínen tartó hullámokat gerjeszti. A bábu elvezet a bábjátékoshoz. 
Mrreg. 
Az a szerencsétlen, idióta Grinik többet elárult, mint sejtette volna. 
És Bildoon. 
- Két kiindulópontunk van - szólalt meg MeKie. 
A lány egyetértett. 
- Bildoon és Mrreg. Az utóbbi a veszélyesebb. 
Egy ránc viszketni kezdett McKie orra tövében. Szórakozottan megvakarta, és ráébredt, hogy valami megváltozott. Körülnézett, és azon kapta magát, hogy az ablak előtt áll, női testben. 
Az áldóját! Olyan könnyedén történt. 
Jedrik McKie szemével nézett rá. McKie-hangon beszélt hozzá, melynek felhangjai mégis jellegzetesen Jedrik-szerűek voltak. Ezt mindketten mulatságosnak találták. 
- A Szabotázsirodád hatalma. 
A férfi megértette. 
- Igen, az igazság bajnokai. 
- Hol voltak az igazság bajnokai, amikor őseimet Dosadi csapdájába csalták? 
- Az igazság bajnokának lenni igen veszélyes szerepkör - szögezte le McKie. 
- Átérzed, mennyire fel vagyunk háborodva - mondta a lány. 
- Én pedig tudom, milyen az, ha valakinek szerető szülei vannak. 
- Emlékezz erre, amikor Bildoonnal beszélsz. 
McKie újra az ágyon találta magát, saját, ismerős testében. 
Hirtelen egy tapriziós hívás mentális szálait érzékelte - Bildoon tudata került vele kapcsolatba. McKie nem vesztegette az idejét. A sötét erők kezdik bekapni a horgot. 
- Megtaláltam Dosadit. Az ügy a tárgyalóarénába fog kerülni. Efelől semmi kétség. Szeretném, ha megtennéd a szükséges előkészületeket. Értesítsd Aritch Főmagisztert, hogy légumi tisztségemben leszek jelen. A bírák testületének egyik tagja egy dosadi gowachin legyen. Már ki is gondoltam, hogy kicsoda. Broey-nak hívják. 
- Hol vagy most? 
- Tandalooron. 
- Lehetséges ez? 
McKie titkolta mélységes szomorúságát. Ó, Bildoon, milyen könnyű átlátni rajtad! 
- Dosadit pillanatnyilag nem fenyegeti közvetlen veszély. Tettem bizonyos óvintézkedéseket. 
McKie ezzel megszakította a kapcsolatot. 
Jedrik elgondolkodva megszólalt: 
- Ó, micsoda hullámokat kavarunk. 
McKie-nek nem volt ideje erről filozofálni. 
- Broey-nak segítségre lesz szüksége, egy segédcsapatra, egy nagyon megbízható társaságra. Szeretném, ha te állítanád össze őket. 
- Igen, és mi lesz Garral és Triával? 
- Hadd fussanak. Broey később majd összeszedi őket. 
  

  
A kommulális tervgazdaság mindig károsabb volt a társadalomra nézve a bírvágy meghatározta gazdálkodásnál. Hogy mit mond a Dosadi? A bírvágy megszabja a maga határait, a bírvágy önvezérlő. 
- A Dosadi-Analízis/Szablr anyag 
 
McKie körbenézett a légumi irodában, amit a rendelkezésére bocsátottak. A nyitott ablakon keresztül beáramlott Tandaloor páfránydzsungeleinek délutáni illata. A nézőtér körbefutó szintjeivel körülvett tárgyalóarénától alacsony korlát választotta el. Irodája és hozzá csatlakozó szálláshelye szűkös volt, ám jól felszerelt: az adatbankok használatához szükséges csatornák éppúgy rendelkezésre álltak, mint a tanúk és szakértők szólítására szolgáló berendezések. Olyan megtévesztően szokványos, zöldre festett falú helyiség volt, hogy a hozzá hasonlók már több nem gowachint arra a következtetésre juttattak, miszerint McKie pontosan tudja, hogy kell dolgoznia benne. Ez a bizonyos iroda azonban ingoványos terület, mivel gowachin földön fekszik. A Konföderációs Paktum hiába határolja be a gowachinok mozgásterét, ez itt Tandaloor, és itt a varangyemberek szokásai döntenek. 
Az iroda egyetlen asztalánál helyet foglalva McKie érezte, amint széke hozzáidomul a testéhez. Jólesett újra efféle ülőalkalmatosságban tudnia magát Dosadi kíméletlen bútorzata után. Felkattintott egy kapcsolót, és megszólította a gowachint, aki az asztalba süllyesztett képernyőn tűnt fel. 
- Tanúvallomást kérek mindazoktól, akik a Dosadi Kísérlet elindításáról döntöttek. Kész vagy arra, hogy teljesítsd ezen kérésemet? 
- Ismered ezeknek a gowachinoknak a nevét? 
Talán azt hiszi ez a szerencsétlen, kikotyogja, hogy "Mrreg"? 
- Ha rákényszerítesz - figyelmeztette McKie - Eskü alá helyezem Aritch-ot, és kiszedem belőle. 
Ez láthatólag nem hatotta meg a gowachint. Neve és rangja megjelölésével szólította meg McKie-t, és hozzátette: 
- A formalitásokat rád bízom. Minden tanút név szerint tudok csak beidézni. 
McKie elfojtotta mosolyát. A gyanúja beigazolódott. Ez a tény a képernyőn levő óvatoskodó gowachinban csak bizonyos késéssel tudatosult. Volt azonban valaki, aki helyesen értelmezte a kis párbeszédet. Egy idősebb gowachin feje tűnt fel a képernyőn, a fiatalabb helyén. 
- Mit művelsz, McKie? 
- Most döntöm el, hogy fogok eljárni ebben az ügyben. 
- Mint a Gowachin Jogászkamara Légumja. 
- Pontosan. 
McKie várt. 
A gowachin lapos pillantásokkal méregette a képernyőn. 
- Jedrik? 
- Jorj X. McKie-vel beszélsz, a Gowachin Jogászkamara Légumjával. 
Az idős gowachin, ha késve is, de kezdett felfogni valamit abból, mennyit változtattak McKie-n Dosadin szerzett tapasztalatai. 
- Azt kívánod, teremtsek kapcsolatot Aritch-csal? 
McKie a fejét rázta. Annyira átlátszóak ezek a beosztottak. 
- A Dosadival kapcsolatos döntést nem Aritch hozta. Aritch-ot szemelték ki bűnbaknak arra az esetre, ha egy fejnek porba kell hullnia. Nem érem be kevesebbel, mint azzal az illetővel, aki a végső döntést hozta, mellyel a Dosadi Kísérlet lényegében elindult. 
A gowachin hűvösen bámult rá, majd így szólt: 
- Egy pillanat. Megnézem, mit tehetek. 
A képernyő elsötétült, a hang azonban maradt. McKie hallotta, miről beszélnek. 
- Halló... Igen, elnézést, hogy ilyenkor zavarom. 
- Mi a helyzet? 
Mély és arrogáns gowachin hang volt, aki nagyon haragudott a zavarásért. Ráadásul olyan akcentusa volt, melyet egy dosadi az óvatosan kidolgozott torzítás ellenére felismerne. Íme valaki, aki dosadi tájszólással beszél. 
A McKie képernyőjéről ismerős idős gowachin folytatta: 
- Az Aritch mellé osztott Légum igen érzékeny kérdéseket kezd firtatni. Veled akar beszélni. 
- Velem? De hát én a Laupukra készülök! 
McKie-nek sejtelme sem volt, mi az a Laupuk, de azonnal új fényben tüntette fel előtte a gowachinokat. Íme egy pillantás azon felső szférákba, melyeket e sok-sok év alatt mindig eltitkoltak előle. Ez az apró kis részlet megerősítette benne a tudatot, hogy jó irányt választott. 
- Most is lehallgat bennünket. 
- Lehallgat... Miért? 
A hangsúly fenyegetést hordozott, a McKie kérését meghiúsító gowachin azonban rezzenéstelenül folytatta: 
- Hogy ne kelljen magyarázkodni. Nyilvánvaló, hogy semmi egyébbel nem elégszik meg, csak ha veled beszélhet. A neve McKie, de... 
- Igen? 
- Meg fogod érteni. 
- Feltételezem, hogy helyesen mérted fel az eseményeket. Rendben van. Kapcsold ide. 
McKie képernyője villant egyet, és egy olyan gowachin szobabelsőt mutatott, melyhez foghatót McKie még soha nem látott. A szemközti falon lándzsák és vágófegyverek sorjáztak, színes lobogók, csillogó sziklatöredékek, fényes fekete anyagból készült cikornyás faragványok. Mindez egy félig hátradöntött ülőalkalmatosság hátteréül szolgált, melyben egy idős, szétterpesztett lábú gowachin ült, körülötte pedig két fiatal szolgáló serénykedett. A szolgák valami sűrű, aranyszínű folyadékot öntöttek az idős gowachinra, zöld színű kristályüvegekből. Áz üvegeket mintha még képlékeny állapotukban megcsavarták volna. A folyadékot a szolgák finoman belemasszírozták a gowachin bőrébe. Az öreg gowachin fénylett a folyadéktól, és amikor pislogott - látszott, hogy nem viseli Phylumának tetovált jelét. 
- Amint látod - szólalt meg -, éppen előkészítenek a... 
Hirtelen elhallgatott, mert rájött, hogy nem gowachinhoz beszél. Pedig biztosan tudta. Egy dosadihoz képest igen lassú a felfogása. 
- Ez hiba volt - mondta. 
- Valóban - bólintott McKie kedélyesen - Mi a neved? 
Az öreg gowachin összeráncolta a szemöldökét e tapintatlanság hallatán, aztán felnevetett. 
- Mrreg a nevem. 
Ahogy azt McKie sejtette. De miért venné fel egy tandaloori gowachin a mitológiai szörny nevét, vagy inkább címét, aki a szörnyűséges túlélési próba ösztönével ajándékozta meg a varangyembereket? A lehetőségek túlléptek ezen a bolygón, egészen Dosadiig. 
- Te hoztad meg a Dosadi Kísérlet elindításának döntését? 
- Valakinek meg kellett hoznia. 
Ez nem volt érdemi válasznak mondható, és McKie elhatározta, hogy kenyértörésre viszi a dolgot: 
- Nehogy azt hidd, hogy holmi szívességet teszel nekem! Most már tudom, mit jelent a Gowachin Jogászkamarájának Léguma cím, és az a szándékom, hogy hatalmamat a legmesszebbmenőkig kihasználjam. 
Mintha valami agyafúrt varázslatot alkalmazott volna, hogy befagyassza a képernyőn játszódó jelenetet. A két szolgáló abbahagyta a folyadék öntözését, bár nem néztek a kamerába, mely minden mozdulatukat rögzítette McKie számára. Mrreg teljes mozdulatlanságba dermedve ült, és merev tekintettel fixírozta McKie-t. 
McKie várt. 
Mrreg ekkor megszólította a balján álló szolgálót: 
- Kérlek, folytasd. Nincs sok idő. 
McKie magára vette a kérést. 
- Te vagy az ügyfelem. Miért küldtél valaki mást magad helyett? 
Mrreg tovább fürkészte McKie-t. 
- Most már értem, mire célzott Ekris - majd kissé pergőbben - Nos, McKie, érdeklődéssel figyeltem a ténykedésedet. Bár most már úgy tűnik, nem figyeltem rád oda eléggé. Talán ha nem... 
Befejezetlenül hagyta a gondolatot. McKie viszont kihasználta a lehetőséget. 
- Elkerülhetetlen volt, hogy elmeneküljek Dosadiról. 
- Talán. 
A szolgálók befejezték alkotásukat, és távoztak. A furcsa alakú kristályüvegeket magukkal vitték. 
- Felelj a kérdésemre - utasította McKie a gowachint. 
- Nem kell válaszolnom rá. 
- Akkor nem vállalom az ügyet. 
Mrreg hirtelen ijedtségében előrelendült: 
- Azt nem teheted! Aritch nem... 
- Aritch-csal semmi tárgyalnivalóm nincs. Az én ügyfelem az a gowachin, aki a Dosadival kapcsolatos döntést hozta. 
- Egy Légumhoz képest nagyon furcsa üzelmeket folytatsz. Igen, hozd csak ide. 
Ez utóbbi felszólítás olyasvalakinek szólt, aki kívül esett a képernyő fókuszán. Újabb szolgáló tűnt fel, aki egy hosszú ruhát hozott be, mely leginkább egy hosszú ujjú kötényhez hasonlított. A szolgáló ráadta az öltözéket Mrregre, aki figyelemre se méltatta, mert továbbra is McKie-re összpontosított. 
- Van fogalmad arról, mit művelsz, McKie? 
- Arra készülök, hogy ügyfelemért cselekedjem. 
- Értem. Ki mesélt neked rólam? 
McKie a fejét rázta. 
- Valóban azt hitted, hogy képtelen leszek felfedni a kilétedet, vagy értelmezni azt, amit a saját szememmel látok? 
McKie észrevette, hogy a gowachin nem képes felfogni a felszínes gúnyolódás sugallatait. Mrreg a szolgáló felé fordult, aki éppen egy zöld szalagot próbált megkötni a kötény hátulján. Az öreg gowachinnak ehhez előre kellett hajolnia. 
- Egy kicsit szorosabbra - mondta. 
A szolga újra megkötötte a szalagot. 
Mrreg ezután ismét McKie-hez intézte szavait: 
- Kérlek, bocsásd meg ezt a kis intermezzót. Muszáj folytatnom ezt is. 
McKie megemésztette a hallottakat, elemezte a jól bevált dosadi stílusban. Egy fontos gowachin szertartás előkészületeit asszisztálja végig, bár ezt a rítust még nem ismeri. Mindegy. Ez most nem olyan lényeges. Folytatta a társalgást, próbára téve Mrreget. 
- Amikor rájöttél, hogy használhatnád fel Dosadit önös kis dolgaidra... 
- Önös? Az, McKie, hogy megkísérled csökkenteni a versenyt, egyetemes mozgatórugó. 
- Helyesen mérted fel, milyen árat kell esetleg majd fizetned mindezért? 
- Ó, igen. Tdtam, hogy alkalomadtán mekkora árat kell fizetnem. 
A gowachin hangjában érezhető lemondás bújkált, melyet ennél a fajnál ritkán hallani. McKie tétovázott. A köpenyt behozó szolga elhagyta a szobát, miközben egyszer sem pillantott McKie irányába, bár bizonyára ott van valahol a képernyő, melyen Mrreg valamennyit láthat a hívó alakjából. 
- Azt kérded, miért utasítottam valakit, hogy felkérje helyettem a Légumot? - kérdezte Mrreg. 
- Miért pont Aritch-ot? 
- Mert ő egy... nagyobb felelősséggel járó pozíció várományosa.lludod. McKie, megdöbbentesz. Bizonyosan tisztában vagy azzal, mit tehettem volna veled ezért a pimaszságért, mégsem tágítasz. 
Ez a kijelentés többet árult el, mint ahogy azt Mrreg gondolhatta, bár nem fogta fel (vagy nem törődött vele), mi mindenre ébreszti rá McKie-t. McKie a maga részéről rezzenéstelen maradt - olyan egykedvű arckifejezést öltött, mint bármelyik dosadi. 
- Egyetlen célom van - mondta McKie - És ettől még az ügyfelem sem riaszthat vissza. 
- A Légum-feladat elvégzése - tűnődött Mrreg. 
A fehér öltözékhozó szolga ismét feltűnt, ezúttal egy hüvely nélküli szúrófegyverrel. McKie előtt felvillant egy drágakövekkel kirakott markolat, és egy körülbelül húsz centi hosszú, csillogó penge. A penge a fegyver tetején éles szögben visszakunkorodott. A szolga Mrreg-gel szemben állt meg, háttal McKie-nek. A fegyver eltűnt szem elől. 
Mrreg, akit bal oldalról némileg leárnyékolt a szolgáló, kihajolt jobbra, és felnézett a képernyőre, hogy McKie-t figyelhesse. 
- Soha nem avattak be az általunk csak Laupuknak nevezett ceremóniába. Nagyon lényeges szertartás, és bizony lustaságunkat mutatja, hogy kihagytuk a kiképzésedből. A Laupuk létszükséglet volt egy olyan... projekt beindítása előtt, mint Dosadi. Próbáld megérteni a rítust. Segíteni fog az ügyed előkészítésében. 
- Melyik Phylumba tartoztál? - tudakolta McKie. 
- Ez már nem lényeges, de... hát jó. A Nagy Ébredésbe. Húsz évig voltam Főmagiszter, mielőtt meghoztuk a Dosadival kapcsolatos döntést. 
- Hány peremlakó testét használtad fel? 
- A mostanit. De már ez sem lényeges. Mondd csak, McKie, mikor jöttél rá, hogy Aritch csak egy bábfigura? 
- Amikor rádöbbentem, hogy nem minden gowachin született gowachinnak. 
- De Aritch... 
- Óóó, igen. Aritch egy nagyobb felelősséggel járó pozíció várományosa. 
- Igen... persze. Értem. A Dosadival kapcsolatos döntésnek messze túl kellett lépnie néhány phylumon vagy egy magányos fajon. Lennie kellett egy... azt hiszem, ti, emberek "Felsőbb Hatalomnak" hívjátok ezt. Igen, valószínű, hogy egy olyan éleslátással megáldott fickó, mint amilyennek te látszol, rájön erre. Azt hiszem, megtévesztett minket a több tucatnyi házasságod. Szándékosan csináltad? 
Mivel McKie biztonságban érezte magát dosadi álarca mögött, feltette magában, hogy füllenteni fog: 
- Persze. 
- Ahhhhhhhh. 
Úgy látszott, Mrreg menten összeroppan, de összeszedte magát. 
- Értem. Elhitetted velünk, hogy valami dilettáns vagy, némi perverzitással fűszerezve. Olyan hibának ítéltük ezt, melyet a javunkra tudtunk fordítani. Aztán van még egy Felsőbb Hatalom, amiről sejtelmünk sem volt. 
Mindez nagyon gyorsan kiszaladt Mrreg száján, és ily módon felfedte, miféle fogaskerekek irányítják a Konföderációról alkotott képét. McKie elcsodálkozott, hogy a puszta szavakon túl mennyi minden más is elhangzott. Ez a gowachin túl sokáig volt távol Dosaditól, és nem is ott született, most azonban olyan nyomás nehezedett a jó öreg Mrregre, ami arra késztette, hogy dosadi ismereteinek minden apró részletét elővegye. 
McKie nem vágott a szavába. 
- Nem számítottunk arra, hogy rájössz Aritch szerepére, de nem is szándékosan tettük, ahogy azt te is tudod. Feltételezem... 
Bármit is feltételezett Mrreg, McKie elhatározta, hogy nem mondja ki, csak hangosan gondolkodik. 
- Már-már azt hinném, Dosadin születtél. 
McKie nem válaszolt, hagyta, hadd borítsa el Mrreget a rémület a gondolatra. 
Mrreg kisvártatva felcsattant: 
- Az összes gowachint hibáztatod? 
McKie továbbra sem válaszolt. 
Mrreg dühbe gurult. 
- Mi egyfajta kormány vagyunk, mármint az én Felsőbb Hatalmam az. Az embereket pedig rá leltet venni arra, hogy ne kérdőjelezzenek meg egy kormányt. 
McKie elhatározta, hogy ezen a vonalon halad tovább. 
- A kormányok mindig a teljes populáció nevében kötelezik el magukat, ha megnőnek a terheik. Passzív belenyugvása során a populáció bűnrészes lesz mindabban, amit a nevében elkövetnek. 
- A dosadiaknak felajánlottad a dimenzióajtók szabad használatát? 
McKie bólintott. 
- A kalebánok tisztában vannak a kötelezettségeikkel. Jedrik pedig szorgalmasan kitanította a ,társait. 
- Azt hiszed, rászabadíthatod Dosadit a Konföderációra, és elpusztíthatod az én Felsőbb Hatalmamat? Vigyázz, McKie. Figyelmeztetlek: ne hanyagold el légumi kötelességed, és ne fordíts hátat Aritch-nak. 
McKie továbbra is hallgatott. 
- Ne kövesd el ezt a hibát, McKie. Aritch az ügyfeled. Rajta keresztül az összes gowachin képviselője vagy. 
- Egy Légumnak felelősségteljes ügyfélre van szüksége - felelte McKie - Nem valami bábura, hanem ügyfélre, akinek cselekedetei a tárgyalt ügy kapcsán megmérettetnek. 
Mrreg a mélységes aggodalom gowachin jeleit produkálta. 
- Hallgass ide, McKie. Nincs sok időm. 
McKie hirtelen feltörő balsejtelemmel pillantott a fegyvert tartó szolgára, aki félig eltakarta az ülő gowachint. Mrreg hadarva megszólalt: 
- A mi mértékeink szerint, McKie, nem nagyon ismered a gowachinok szükségleteit. Ez a mi hibánk volt. Es most a... meggondolatlanságod miatt olyan helyzetbe csöppentél, mely kezd tarthatatlanná válni. 
A szolgáló megmoccant, felemelte a karját. McKie látta, hogy a penge éle megvillan a szolga jobb vállánál. 
- A gowachinoknak nincs emberi vagy vriv értelemben vett családjuk - mondta Mrreg - Lassanként egyes csoportokat kiemeltünk, melyek egyre több hatalommal rendelkeznek az alávetettjeik felett. Felsőbb Hatalmunk ezt az eljárást alkalmazta. Amit te gowachin családként érzékelsz, az csupán egy korlátok között működő tenyészcsoport. A felelősség minden egyes lépcsőfokával együtt jár az a kívánalom, hogy kudarcainkért egyre nagyobb árat fizetünk. Azt kérded, tudom-e, milyen árat fizetek? Ah, McKie. A gowachin tenyészhím biztos akar lenni abban, hogy porontyai közül csak a legéletrevalóbbak maradnak életben. A Magiszter a törvény szolgálója. A Felsőbb Hatalom pedig egy... Mrreg nek felel. Érted már? És egy Mrreg csakis a legjobb döntéseket hozhatja. Nem hibázhat. Ezért hát... jön a Laupuk. 
Ahogy az utolsó szót kiejtette, a szolgáló kezében meglendült a fegyver, és egy villámokat hányó kört írt le. A penge a nyakánál érte az ülő gowachint. Mrreg pontosan leválasztott fejét a penge hegyének görbülete megtartotta - a fej a magasba emelkedett, majd lehullt a fehér köténybe, melyet mostanra már elborított a zöld színű vér. 
A képernyő villant egyet, és az a gowachin jelent meg rajta, aki összeköttetést teremtett McKie és Mrreg között. 
- Aritch beszélni kíván Légumával - közölte a gowachin. 
  

  
A változó univerzumban csakis egy változni képes faj reménykedhet a halhatatlanságban, és az is csak akkor, ha spóráit a legkülönbözőbb területekre hinti. Különleges lények garmadája lesz az eredmény. 
- Gondolatok (A korai emberi filozófia kistükre), SzabIr anyag 
 
Jedrik kapcsolatba lépett McKie-vel, mialatt a férfi Aritch és Ceylang érkeztére várt. Üres tekintettel bámulta a mennyezetet, abszolút dosadi módon azt fontolgatva, hogyan tudna minél nagyobb személyes hasznot húzni a közelgő találkozásból, amikor megérezte a lány tudatának érintését. 
McKie bezárta magát férfiúi testébe. 
- Csak semmi testcsere. 
- Persze, hogy semmi. 
Apróság volt, finom kis árny, mely a kapcsolatra vetült, és amit bárki figyelmen kívül hagyott volna, aki egy kicsit is pontatlanabb modellt hordoz a fejében Jedrikről. 
- Haragszol rám - következtetett McKie. 
Enyhe gúnyt sugárzott a lány felé, és tudta, hogy az vette az üzenetet. 
Amikor Jedrik válasza megérkezett, haragja idegességgé csillapult. A lényeg nem is az érzés árnyalata volt, inkább maga a tény, hogy hagyott kibontakozni egy eféle érzést. 
- Egyik ifjúkori szeretőmre emlékeztetsz - közölte a lány. 
McKie a lány pillanatnyi tartózkodási helyére összpontosított: ott hintázott a Tutalsee óceánján, a férfi lebegő szigetének balzsamos levegőjén, biztonságban. Milyen szokatlan lehet ez a környezet egy dosadinak - nem fenyegeti veszély, nyugodtan leszedheti és elfogyaszthatja a fák gyümölcsét anélkül, hogy a bennük levő mérgekkel kellene törődnie. A tőle átvett emlékek bizonyára ismerős színt adnak a szigetnek, de azért kétségtelen, hogy Jedrik saját tudata és teste rendkívüli élményként fogja fel a körülötte levő valóságot. Az emlékei - igen. A sziget a lányt azon feleségek sokaságára fogja emlékeztetni, akiket annak árnyas lugasaiba vitt nászútra. 
McKie ebben a tudatban szólt Jedrikhez: 
- Az a korai szerető bizonyára nem tudta megfelelően értékelni a képességeidet, mármint a hálószobán kívül. Ki is volt az... 
Ezzel több lehetséges nevet sorolt fel, a Jedriktől elcsent emlékek felidézésével. 
A lány elnevette magát. A férfi érezte Jedrik cenzúrázatlan reakcióját, a valódi, zabolátlan jókedvet. 
Most hirtelen McKie emlékezett vissza egyik ifjúkori feleségére, és ez Jedrik eredeti környezetének gyermeknemzési szokásait juttatta eszébe - ahol a kiszemelt apát nem keverik össze a szex elérhető élvezetéért választott szeretővel. Az is előfordulhat, hogy egyenesen gyűlölik a potenciális apát. 
Szeretők... feleségek. Mi a különbség, a társadalomban gyökerező konvenciókon kívül, melyekből e szerepek kinövik magukat? Jedrik azonban nagyon emlékeztette erre a bizonyos asszonyra, mire kutatni kezdett utána az emlékezetében, és azon tűnődött, vajon segíthet-e a Jedrikhez fűződő kapcsolatában. Harmincas éveinek közepét taposta, és életének egyik első személyes SzabIr-ügyét kapta meg, amikor is már nem küldtek vele kísérőnek egy veteránt, hogy oktassa, és vigyázzon rá. A SzabIr történetében ő volt a legfiatalabb emberi ügynök, akit kísérő nélkül elküldtek, vagy legalábbis ezt híresztelték. A bolygó az Ylir-csoport egyike volt, és nem hasonlított McKie addigi tapasztalatai alapján semmire: egy dús növényzettel benőtt planéta, az épületekhez vezető mély utakkal, és mindenütt baljós csend. Nem élt rajta egyetlen állat, madár, vagy akár rovar sem - csak az a vésztjósló csend, melyből a jelentések szerint egy fanatikus vallás kezdett kibontakozni. A bolygó lakói halkan beszéltek, és finom intonációik egy Ylirre jellemző belső kommunikációt sejtettek, és valahogy mintha csúfot űztek volna minden idegenből, akik előtt nyelvi finomságaik megfejthetetlenek maradtak. Ebben nagyon hasonlóak Dosadihoz. 
Akkori felesége, aki Tutalsee biztonságát élvezte, ennek pontosan az ellentéte volt: társaságkedvelő, mozgékony és hangos. 
Az Ylir-ügyből kifolyólag McKie úgy tért vissza a feleségéhez, hogy fokozottan tudatában volt az asszony igényeinek. Házasságuk jó ideje kiválóan működött, és hosszabb volt, mint az előzőek. És most rájött, miért emlékezteti Jedrik annyira arra az asszonyra: mindketten a nőiesség kemény páncéljával védelmezik magukat, de az álca mögött nagyon is sebezhetőek. Amikor pedig a páncél lehull, teljesen elenyészik. A felismerés zavarba ejtette McKie-t, mert a saját reakcióját pontosan tudta értelmezni: félt. 
E gondolatok felvillanásának pillanatában Jedrik mintha nyitott könyvet olvasott volna. 
- Nem hagytuk el Dosadit. Elhoztuk magunkkal. 
Tehát ezért lépett kapcsolatba vele, hogy biztos lehessen abban, a férfi beleveszi ezt a részletet az ítéletébe. McKie kinézett a nyitott ablakon. Tandalooron hamarosan lenyugszik a nap. A gowachinok anyabolygója standard évezredek óta egy szemernyit sem változott. Bizonyos szempontból kis porfészek csupán. 
A Konföderáció soha nem lesz már az, ami volt. 
A Dosadival kapcsolatos kis hírszivárgás, amit Aritch bandája befejezettnek remélt, dübörgő áradattá nőtte ki magát. Dosadi lakói majd szépen beköltöznek a Konföderáció civilizációjába, egyre mélyebbre és mélyebbre férkőzve. Mi állíthatná meg akár a legalpáribb dosadit? A törvények változni fognak. A kapcsolatok lényeges és finom változásokon mennek keresztül. A legmeghittebb barátságtól a legbonyolultabb üzleti kapcsolatig mindenhol érezhető lesz a Dosadi-befolyás. 
McKie felidézte Aritch búcsúzóul feltett kérdését, ahogy a gowachin a Dosadira vezető dimenzióajtóhoz vezette. 
- Tedd fel magadnak a kérdést, vajon előfordulhat-e, hogy túl magas árat kell fizetned a Dosadi-leckéért. 
McKie ebből kezdte sejteni Aritch valós indítékait, és a lecke kifejezés is nyugtalanította, de nem értette a felszín alatti sugallatokat. A férfi némileg szégyenkezve gondolt saját sekélyes válaszára: 
- Az a leckétől függ. 
Ez igaz, de mennyire nem látta azokat a dolgokat, melyek bármelyik dosadinak szemet szúrtak volna. Mennyire oktalan volt. Most viszont jelezte Jedrik felé, érti, miért hozakodott elő a lány ilyesféle meglátásokkal. 
- Aritch-ot az elvakultság és igazságtalanság felhasználási lehetőségein túl semmi más nem érdekelte... 
- És hogy miként fordítsa ezeket a saját előnyére... 
Persze Jedriknek igaza van. McKie kinézett a mélyülő félhomályba. Igen, ez a faj mindent megpróbál a saját hasznára fordítani. Ha pedig a faj elbukik, akkor helyébe lépnek a felette levő hatalmak, és így tovább, ad infinitum. 
Azt teszem, amit teszek. 
Borzongással idézte vissza az alvó szörnyeteg szavait, érezte, hogy Jedrik is megretten. De a lányt még ez sem tudta kizökkenteni. 
- Micsoda hatalma volt a te Konföderációdnak. 
Igen, így helyes, múlt időben. És nem a mi Konföderációnk, mert az már úgyis a múlté. Egyébként meg... Jedrik dosadi. 
- És a hatalom illúziója - folytatta a lány. 
McKie végre rájött, mire akarja rávezetni Jedrik, és a lány emlékei, melyek a férfi fejében is tanyát verlek, megduplázták a lecke hatását. A lány pontosan tudta azt, ami McKie személyes én-fókuszának figyelmét elkerülhette. Mégis ez az egyik olyan erő, mely összetartja a Konföderációt. 
- Ki képzelheti, hogy mentes minden bosszúvágytól? - idézte a férfi. 
A SzabIr kézikönyvből idézett. 
Jedrik nem felelt. 
McKie-nek nem volt szüksége Jedrik további utalásaira. A történelmi lecke megvilágosodott előtte. Az erőszak erőszakot szül. Ha pedig ez az erőszak elszabadul, olyan pályát fut be, melynek ismerős jellege elkeserítő. Az esetek legnagyobb részében ez a pálya az ártatlanokra hoz halált, amikor az úgynevezett "toborzási fázisba" ér. Az exártatlanok pedig egyre nagyobb fokú erőszakhullámot indítanak el, amíg vagy felülkerekedik az értelem, vagy minden elpusztul. Jónéhány olyan holt anyagtömeg kering az űrben, melyek egykoron lakott világok voltak, hogy e leckére figyelmeztessenek. Dosadi hajszál híján maga is felkerült a lakatlan és lakhatatlan bolygók listájára. 
Mielőtt Jedrik megszakította volna a kapcsolatot, még valamit el kellett mondania: 
- Emlékszel, amikor az utolsó napokban Broey növelte emberi tartalékosainak fejadagát, a maga módján azt közölve velük: "Hamarosan a Perifériára kerültök, és nektek kell majd gondoskodnotok magatokról." 
- Inkább Dosadi módján. 
- Így van. Mindig ott lapult bennünk ez a gondolat: oly mértékben szaporodunk, hogy néhányan úgyis megmaradnak, történjen bármi. Ekkor aztán elkezdünk olyan egyedeket produkálni, akik Chu városán kívül is fenn tudják tartani magukat... vagy bármely más városon kívül, melynek mindössze a méregmentes élelmiszer előállítása a feladata. 
- De valahol mindig ott lapul egy magasabb hatalom. 
- Tegyél róla, hogy ezt Aritch is felfogja. 
  

  
Ha nem tudod elkerülni az erőszakot, válassz olyat, amelyik megfékezhető. Még az isjobb, mintha kitör ajárvány. 
- A választás tudománya.
SzabIr kézikönyv 
 
A tárgyalóaréna főgondnoka, egy tömzsi és tiszteletet parancsoló külsejű gowachin, a Töprengők Phylumának tagja, az aréna bejáratánál lépett McKie elé, egy vallomással: 
- Késve informállak arról, hogy néhány tanúdat vádemelési gyanú miatt kizárták a szereplésből. 
A gondnok, akit Daraknak hívtak, a gowachinok jellegzetes arcfelfúvós vállrándítását produkálta, és várt. 
McKie keresztülnézett a gondnokon, az aréna bejáratának csonka oválisára, melyből előtűntek a nézőtér alsó sorai. A nézőtér tele volt. Várta is, hogy valami eféle hírt fog kapni a tárgyalás délelőtti, első ülésén, és Darak szavait életbevágó megvilágosodásként fogta fel. Bekapták a csalétket. Darak rámutatott, hogy a Ceylang ténykedését irányító erők kockázatos támadási módot választottak. Az várják, hogy McKie tiltakozni fog. A férfi hátranézett Aritch-ra, aki csendes megadással ácsorgott, Léguma mögött három lépéssel. Aritch viselkedése arra mutatott, hogy belenyugodott az arénában uralkodó viszonyokba. 
"A formákat be kell tartani." 
A felszín alatt azonban a gowachin törvénykezés ősi hagyományai lapultak - A bűnösök ártatlanok. A kormányok mindig bűnözők. A legalisták számára a saját érdekeik a Legfontosabbak. A vád és a védelem testvérek. Mindent gyanakvással kell szemlélni. 
Aritch Légumja határozza meg az ügy kiindulási alapját, és McKie a védelmet választotta. Nem nagyon lepte meg, amikor megtudta, hogy Ceylang viszont vádolni fog. McKie azzal vágott vissza, hogy ragaszkodott ahhoz, Broey legyen a bírák testületének egyik tagja, a csoport létszámát pedig háromban határozta meg. Ez késedelmet okozott, mialatt Bildoon felhívta McKie-t, és az árulás kérdését illetően puhatolózott nála. Bildoon hozzáállása annyira átlátszó volt, hogy McKie először dupla csavart sejtett mögötte. 
- McKie, a gowachinok attól tartanak, a befolyásod alatt tudsz egy kalebánt. Ez pedig olyan erő, amit ők... 
- Minél jobban félnek, annál jobb. 
McKie Bildoon képernyő/keretezte arcára meredt, és a kimerültség jeleit fedezte fel főnöke vonásain. Jedriknek igaza van: a Dosadin kívülieken roppantul egyszerű átlátni. 
- De azt is megtudtam, hogy a kalebán/szerződésben foglaltak ellenére kijutottál erről a Dosadiról, holott az előírja... 
- Hadd aggódjanak. Annál jobb. 
McKie figyelmesen szemlélte Bildoont, anélkül, hogy bármiféle érzelmet mutatott volna. Kétségtelen, hogy beszélgetésüket kihallgatják néhányan. Hadd szembesüljenek azzal, ami rájuk vár. A Bildoon nevű bábfigura mindjárt elkezdi felfedni a sötét erők valós szándékait. Bildoont idehozatták Tandaloorra, ez pedig létfontosságú információval szolgált McKie-nek. A SzabIr panspechi igazgatóját csalétkül szolgálják fel. És ez pontosan az a reakció, amit McKie akart. 
Bildoon megszakította a kapcsolatot, anélkül, hogy elérte volna, amit akart. McKie csak annyit csipegetett fel, hogy fenntartsa Bildoon további csalétek-szerepét. Es a bábjátékosok továbbra is tarthatnak attól, hogy van egy kalebán udvarnoka. 
Kétségtelen, hogy a bábjátékosok megkísérelték kihallgatni az Istenfal kalebánját. McKie elfojtotta mosolyát, és arra gondolt, hogy folyhatott le ez a beszélgetés. A kalebánnak csak a szerződést kellett idéznie, és ha a kérdezők esetleg megvádolták, a kalebán biztos dühösen válaszolt, és megszakította a kapcsolatot. És a kalebán szavai bizonyára annyi, többféleképpen értelmezhető jelentést hordoztak, hogy a bábjátékosok soha nem lehetnek biztosak abban, mit is hallottak. 
Ahogy a türelmesen várakozó Darakot figyelte, McKie érezte, hogy valami gondjuk van az Aritch mögött álló sötét figuráknak. A Laupuk révén Mrreg eltűnt a köreikből, bár a tanácsaira pillanatnyilag nagy szükségük lenne. McKie arra a következtetésre jutott, hogy a helyes utalás úgy szólna "A Mrreg", és hogy a szóba jöhető utódok listájának első helyén Aritch áll. Lehet, hogy Aritch-ot Dosadin képezték ki, de nem dosadi születésű. Ez pedig olyan lecke, amit az egész Konföderáció hamarosan meg fog tanulni. 
Es Broey akkor is bíraként fog részt venni ebben az ügyben. Broey pedig nagyon is dosadi születésű. A kalebán-szerződés miatt mérgező bolygóján kellett maradnia, ez azonban még nem börtönözte gowachin testbe. Broey tudja, milyen embernek és gowachinnak lenni. Broey ismeri a Pcharky-féléket és azt is, mire használták őket a Dosadit fogvatartó erők. És Broey most éppen gowachin. A McKie-vel szemben álló erők nem mernek még egy gowachin bírát kinevezni. Más fajokból kell válogatniuk. Érdekes dilemmába kerültek. Márpedig kalebán segítség nélkül nem lehet több Pcharky Dosadin. A legértékesebb ütőkártya elveszett a bábjátékosok tarsolyából. Bizonyára kétségbe vannak esve. Az idősebbek közül pedig többen bizonyára még annál is jobban kétségbe vannak esve. 
Aritch háta mögül lépések hangzottak fel a folyosó kanyarulatában. McKie hátranézett, és Ceylangot látta közeledni kíséretének körében. McKie nem kevesebb mint húsz vezető Légumot számlált össze körülötte. Nagyon bevetették magukat. Nemcsak a gowachin büszkeség és tekintély, hanem a törvényről mint szentségről alkotott elképzelésük is kockán forog. És ott ágálnak mögöttük a kétségbeesett figurák, noszogatva őket. McKie szinte látta, amint e díszes társaságba sötét alakok vegyülnek. 
Ceylang a vádat képviselő Légumok fekete ruháját és fehér csíkos süvegét viselte, de ez utóbbit hátratolta, hogy szabadon hagyja a csőrkáváját. McKie feszültséget érzett a mozdulatataiban. A vriv a felismerés egyetlen jelét sem mutatta, McKie azonban dosadi szemmel nézte. 
Fél tőlem. Es igaza van. 
McKie ezután a várakozó gondnok felé fordult, és hangosan megszólalt, hogy a közeledő kis csapat biztosan meghallja a mondandóját: 
- Minden törvényt próbára kell tenni. Elfogadom, hogy hivatalos tájékoztatást adtál arról, milyen határai vannak a védelmemnek. 
Darak, aki fékeveszett tiltakozást, és a kizárt tanúk névsorát követelő reakciót várt, szemmel láthatólag zavarba jött: 
- Hivatalos tájékoztatás? 
Ceylang és kísérete megtorpant Aritch mögött. 
McKie ugyanolyan emelt hangon folytatta: 
- A tárgyalóaréna kötelékén belül állunk. Az arénába került vita minden egyes részlete hivatalos színt ölt e becses helyen. 
A gondnok Ceylangra pislantott, segítséget kérve. Ez a válasz megijesztette. Daraknak, aki abban reménykedett, hogy egy szép napon Főmagiszter lesz belőle, most tisztába kellett jönnie saját fogyatékosságaival. Soha nem fog bejutni a gowachin phylumok politikai vérkeringésébe, főleg nem az elkövetkezendő Dosadi-érában. 
McKie mintha egy zöldfülűnek magyarázott volna: 
- Azon információk, melyeket a tanúk voltak hivatottak megerősíteni, tökéletesen ismertek előttem. Magam fogok bizonyítékokkal szolgálni. 
Ceylang, aki megtorpanva meghallotta egyik gowachin tanácsadójának elsuttogott megjegyzését, a meglepetés jeleit mutatta eme kijelentésre. Egyik fonálszerű mellső végtagját a magasba emelte. 
- Tiltakozom. Egy védelmet képviselő Légum nem adhat... 
- Hogyhogy tiltakozol? - csodálkozott McKie - Nem látok semmiféle bírói testületet, akit felhatalmaztak volna arra, hogy helyet adjon bármiféle tiltakozásnak! 
- Hivatalosan tiltakozom! - erősködött Ceylang, ügyet sem vetve a jobbján álló tanácsadóra, aki a ruhaujját húzogatta. 
McKie hideg mosolyra fakadt. 
- Rendben. Akkor tanúként be kell idéznünk Darakot az arénába, mivel ő az egyetlen kívülálló a vitában. 
Aritch szája a gowachinok jellegzetes grimaszával lefittyedt. 
- A végén szóltam nekik, hogy ne a vrivvel együtt jöjjenek - mondta - Nem mondhatják, hogy senki sem figyelmeztette őket. 
Ceylang túl későn döbbent rá, mi történt. McKie ki fogja tudni kérdezni Darakot a kizárt tanúkkal kapcsolatban. Néhány ilyen kizárást bizonyára módosítani fognak. McKie, ha másra nem is, arra bizonyosan rá fog jönni, kitől fél annyira a Vád. Idejében meg fogja tudni ahhoz, hogy cselekedjen. A Vádnak nem fog rendelkezésre állni felhasználható késedelmi idő. A feszültség, a félelem és a büszkeség elragadtatták Ceylangot. Aritch-nak igaza volt, amikor figyelmeztette őket, de ők arra alapoztak, hogy McKie visszaretten a vriv tenyészhármasok összefonódásai jelentette fenyegetéstől. Hát csak alapozzanak erre. Hadd tompítsák vele éberségüket, mint ahogy azt a kizárt tanúkkal kapcsolatos szükségtelen aggályaikkal is teszik. 
McKie a bejáraton keresztül beterelte Darakot az arénába, és hallotta, amint az fogadalmat tesz. Ennek oka nyilvánvalóvá vált McKie számára, miközben átnyomakodott a Vád képviselőjének méhrajként nyüzsgő emberein. A bírák pulpitusa alatti ősi tartóban már elhelyezték a Fájdalom az Igazságért alapelv érvényesítésének kellékeit. A szerszámokat, melyeket manapság még a magasrangú méltóságok látogatásának alkalmával is ritkán csomagolnak ki, élő szemtanúk emlékezete óta nem állították ki az arénában. McKie számított arra, hogy most viszont előkerülnek. Az is nyilvánvaló volt, hogy Ceylang és Darak viszont annál kevésbé. Érdekes volt megfigyelni Ceylang kíséretének tagjait, akik McKie reakciójára vártak. 
A férfi elégedett vigyorral nyugtázta a felfedezést. 
Ezután a bírák testülete felé fordult. Meghívták neki Broey-t. Ezen kívül a Konföderációnak is, mely a SzabIron keresztül érvényesíti akaratát, fenntartottak egy kinevezést. A választás boldogsággal töltötte el McKie-t. Micsoda fogás! Broey jobbján ugyanis Bildoon terpeszkedett. A panspechi igazgató közönyös tekintettel, méltóságteljesen ült a gowachinok számára szokatlan, palackzöld öltözetében. Bildoon összetett szeme csak úgy ragyogott az aréna éles fényében. A harmadik bíra kiválasztását a gowachinokra kellett bízni, ám kétségtelen, hogy a döntést (éppúgy, mint Bildoon esetében) a bábjátékosok befolyásolták. Egy emberi lény volt a harmadik bíra, és amikor McKie , felismerte, majdnem hanyatt esett. Látható erőfeszítésébe telt összeszednie magát. 
Mit művelnek ezek? 
A harmadik bírát Mordes Parandonak hívták, és a SzabIr akcióinak ismert kerékkötője volt. El akarta törölni a SzabIrt, úgy, ahogy volt - vagy azonnal, vagy az iroda kulcsfontosságú szerepeinek visszavonásával. A Lirat bolygóról érkezett, ami McKie-nek nem volt meglepetés. Lirat a sötét erők természetes fedezéke. Hatalmas gazdagság és óriási magánbirtokok jellemzik, melyeket a bolygó saját biztonsági ereje őriz. Parando egy némiképp felszínes modorú ember, ez azonban akár egy valódi, kifinomult, bölcs és művelt úriembert is takarhat, éppúgy, mint egy Broey-féle kegyetlen autokratát. Annyi bizonyos, hogy dosadi kiképzést kapott. Arcvonásai pedig a Periféria jegyeit viselték magukon. 
Parandoról még valamit tudni kellett, amit Liraton kívül senki sem sejthetett. McKie is teljesen véletlenül bukkant rá, miközben egy palenki után nyomozott, egy lirati birtokőrző után. A teknősbékaszerű palenkik arról híresek, hogy unintelligensek, ezért főleg fizikai munkára alkalmazzák őket. Ez a bizonyos példány azonban különlegesen éleslátó volt. 
"Parando a gowachin törvénykezés tanácsadója." 
Ez felelet gyanánt hangzott el egy olyan kérdésre, mely Parando kapcsolatát firtatta a nyomozás tárgyát képező birtokőrrel. McKie, nem látva a kérdés és a válasz közti összefüggést, nem kérdezősködött tovább ez ügyben, bár az információt tárolta az agyában, hogy később még utána néz. Valamelyest érdekelte is a dolog akkoriban, mert Liraton egy legalista bázist gyanítottak, és azok arról voltak híresek, hogy a jog lehető legvégsőbb határait térképezik fel. 
Az Aritch mögött állók bizonyára azt várják, hogy felismeri Parandot. Azt is várják, hogy Parandot legalistának fogja titulálni? Bizonyosan tisztában vannak azzal, milyen kockázatot hordoz, ha Parandot a gowachin pulpitusra ültetik. A legalista hivatást gyakorlók semmilyen körülmények között nem dolgozhatnak a gowachin törvénykezésben. 
"Hadd ítéjen a nép." 
Miért van szükségük egy legalistára? Vagy azt várják McKie-től, hogy ismerje fel Parando testének peremlakó származását? Arra akarják figyelmeztetni, ne hozza fel azt a bizonyos kérdést? A testcsere és a halhatatlanság kérdése olyan, akár egy kígyókkal teli láda, amit senkinek sem akaródzik kinyitni. És annak lehetősége, hogy a egyik faj a másik után kémkedik... Ez az ügy a Konföderáció megosztásával fenyeget. Több szempontból is. 
Ha tiltakozom Parando ellen, esetleg egy még elvetemültebbet ültetnek a nyakamra. Ha a tárgyalás megkezdése után legalistának kiáltom ki... Lehet, hogy ezt várják tőlem? Ki kell deríteni. 
McKie annak tudatában, hogy milliónyi szempár szegeződik rá, végigjáratta tekintetét az arénában. A halványzöld, hangszigetelt padló oválisa felett több padsor magasodott egymás fölé. Minden hely elkelt. A boltozatos, áttetsző mennyezet tompította reggeli fény emberek, gowachinok, palenkik és szobaripok tömegére vetődött... McKie közvetlenül az aréna felett egy csoport készenlétbe helyezkedett vrivet is felfedezett: nádszálkarcsúak voltak, és minden moccanásra kígyószerű hullámzás futott végig rajtuk. Jó lesz, ha odafigyel rájuk. De itt a Konföderáció minden faja és pártja képviseltetni fogja magát. Akik pedig nem tudnak személyesen eljönni, a csillogó kamerákon keresztül fogják élvezni az előadást, melyek az aréna mennyezetének szélére voltak felszerelve. 
McKie most a tanúk jobb oldalon levő páholyára pillantott, melyet a lépcsőzetes padsorok alatti falba süllyesztettek. Minden beidézett tanúját felismerte, még a kizáratottakat is. Tartják magukat a formákhoz. Míg a konföderációs szerződés bizonyos módosításokat írt elő, az arénában továbbra is a gowachin törvények szerint törénik minden. Ezt hangsúlyozandó, a bírák pulpitusa előtti padon, a legmegtisztelőbb helyen, az Uralkodó Phylum kék fémládikója pihent. 
Ezúttal kifogja megízlelni a kést? 
A hagyomány úgy kívánta, hogy a Vád és a Védelem képviselője a bírák pulpitusa alatti helyen találkozik, meghajolnak, és kijelentik, hogy elfogadják az arénában uralkodó feltételeket. A Vád képviselőjének oldalán azonban nyugtalanság támadt. Ceylang két tanácsadója izgatottan suttogták tanácsaikat a vriv fülébe. 
A bírák tanácskozni kezdtek, és az alattuk lejátszódó jelenetet figyelték. Hivatalosan semmit sem tehettek a Légumok meghajlása előtt. McKie végignézett a bírák testületén, és feltűnt neki Broey testhelyzete. A dosadi gowachin felszabadult mohósága akár egy kikötő az óceánon. Mint maga a gowachin törvények - csak a felszínen változnak. És Broey a Jedrik által jóváhagyott dosadi tanácsadó testületnek csupán a csúcsa. 
McKie oldalra kinyújtott karral lépdelt előre, majd arccal a földre borult, és felkiáltott: 
- Elfogadom az arénát, úgy, mint barátomat. Az itt uralkodó feltételek az én feltételeim, de a Vád képviselője megszegte e hely szent hagyományait. Engedélyezi-e ezért a bíróság, hogy itt helyben kioltsam az életét? 
A háta mögül kiáltás harsant, majd futó lábak zaját hallotta, és egy, az aréna puha padlójára vetődő test hirtelen puffanását. Ceylang nem szólhat a bírákhoz e meghajlás előtt, és erre ő is rájött. Ráadásul ő és társai még valamit megtudtak, ami éppen ennyire lényeges - hogy McKie kész megölni a lányt, a vriv vendetta minden fenyegetése ellenére. 
Ceylang kifulladva jelentette ki, hogy elfogadja az aréna feltételeit, majd így kiáltott: 
- Tiltakozom a Védelmet képviselő Légum eme trükkje ellen! 
McKie látta, hogy a közönség soraiban ülő gowachinok fészkelődni kezdenek. Trükk? Hát Ceylang nem tudja még, mennyire imádják a gowachinok az efféle jogi trükköket? 
A bírák testületének tagjait nagy alapossággal kioktatták a gowachin formák felszíni szükségszerűségeiről, bár kétséges, hogy Bildoon kellőképpen felfogta, mi húzódik e formák felszíne alatt. A panspechi ezt most bizonyította is, mert előrehajolt, hogy beszélhessen. 
- Miért van az, hogy a bíróság főgondnoka lép be először, a Légumok pedig csak utána? 
McKie futó mosolyt fedezett fel Broey arcán, majd hátranézett Darakra, aki a Vádat képviselő tömegtől kissé távolabb állt, magányosan, remegve. 
McKie tett egy lépést előre. 
- Lenne szíves a bíróság a tanúk páholyába irányítani Darakot? Azért van itt, mert a Vád képviselője hivatalosan ideszólította. 
- Ez az illető a bíróságotok főgondnoka - ellenkezett Ceylang. - A bejáratot őrzi... 
- A Vád hivatalosan tiltakozott egy olyan ügyben, mely a főgondnok jelenlétében merült fel - közölte McKie - Gondnokként Darak az összeütközésbe került érdekeken kívül áll. Ő az egyetlen megbízható tanú. 
Broey megmozdult, Ceylangra nézett, és McKie rájött, milyen furcsának tűnhet egy dosadinak egy vriv. Ez azonban nem akadályozta Broey-t: 
- Tiltakoztál? 
A pulpitusról jövő közvetlen kérdés volt ez. Ceylangnak válaszolnia kellett. Segélykérőn sandított Bildoonra, de az nem szólt semmit. Parando sem akart segíteni rajta. Végül Darakra nézett. A halálra rémült gondnok nem tudta levenni a szemét a fájdalom eszközeiről. Talán ő pontosabban tudta, miért kerültek be az arénába. 
Ceylang magyarázkodni próbált: 
- Amikor a Védelem Léguma egy jogellenes... 
- Tiltakoztál? 
- De hát a... 
- A bíróság dönt a minden ügyben, mely a jogszerűséget érinti. Tiltakoztál? 
- Igen. 
Kikényszerítették belőle. A karcsú vriv testen ideges hullámzás futott végig. 
Broey a tanúk páholyába intette Darakot, de szóban is meg kellett ismételnie az utasítást, mert a rémült gondnok nem értette a mozdulatot. Darak szinte futva érkezett meg a tanúk páholyába. 
Az arénát csend borította el. A közönség némasága, akár a vihar előtti csend. Éberen gubbasztottak ülőhelyükön, minden egyes faj és csoport a saját kis félelmeivel. Mostanáig éppen elég történetet és híresztelést hallottak. A dimenzióajtók segítségével a dosadiak a Konföderáció minden szegletébe eljutottak. A médiák képviselőit kizárták Dosadiról és az arénából, azon gowachin érveléssel, hogy "meg nem erősített, szubjektív reakciók áldozatává" válhatnak, de a mennyezet kameráin keresztül figyelemmel kísérhetik az eseményeket. 
McKie körülnézett. Semmi különöset nem keresett, csak a részleteket próbálta magába inni. Az arénában több mint három bíra van, és erre Ceylangnak is rá kell jönnie. A gowachin törvény önmaga ellen fordult azzal, hogy "azért létezik, hogy változhasson". De ez a hatalmas közönségtömeg egészen más kérdés. Ceylangot rá kell döbbenteni arra, hogy ő nem más, mint az aréna áldozata. A Konföderáció megítélése Damoklész kardjaként lebeg felette. 
Most Parando következett: 
- A szembenálló Légumok felvázolnák nyitó érveiket? 
- Nem haladhatunk előre, amíg egy hivatalos tiltakozás ügye el nem dőlt - felelte McKie. 
Parando megértette. A közönségre nézett, majd a mennyezetre. Reakciója közvetlen utalás volt: Parando tudja, miféle bírák döntenek valójában. Ezt hangsúlyozandó, egyik kezét végigfuttatta a nyakán és a mellkasán, mely Dosadin a peremlakó fosztogatók különös üdvözlése, és körülbelül annyit jelent: "Megadás helyett inkább halál". Viselkedésének egyéb kis jelei még valamit elárultak McKie-nek: Parando egy emberi testbe költözött gowachin. Mégis meg merték kockáztatni, hogy két gowachint ültettek a bírói székekbe! 
Dosadi éleslátásával McKie rádöbbent ennek az okára. Elkészültek arra, hogy bemutatják a kalebán-szerződést. Azt akarják mondani McKie-nek, hogy ők felfedik a testcsere titkát, ha ő ezt kiprovokálja belőlük. Mindenki számára nyilvánvalóvá válik a kalebán-szerződésben levő kiskapu, mely a dosadi születésűeket bebörtönzi, a dosadi testbe bújt idegeneket azonban kiereszti. 
Ezek azt hiszik, valójában én a McKie testébe költözött Jedrik vagyok! 
Parando még ennél is többet elárult. Emberei meg akarják találni Jedrik testét, hogy elpusztítsák, hogy mindörökre kétséges maradjon, kié ez a McKie test. Bármikor megkérdőjelezheti McKie kilétét. A többieknek pedig fel kell kérniük, bizonyítsa. A másik személyiség nélkül... Mit is mondott nekik az Istenfal kalebánja? 
"A férfi is McKie, a nő is McKie. A férfi is Jedrik, a nő is Jedrik." 
McKie felkavart gondolatokkal azon tűnődött, megkockáztassone egy azonnali tudati kapcsolatot Jedrikkel. Együtt már felismerték ennek a veszélyét. Jedrik elmenekült McKie titkos búvóhelyén, egy tutalseei lebegő szigeten. Egy különleges tapriziós kapcsolat védi, hogy megakadályozza a nem kívánt hívásokat, melyek véletlenségből felfedhetik a búvóhelyét. 
A bírák azonban Parando vezetésével munkába lendültek, és megkezdték Darak azonnali kihallgatását. McKie rávette magát, hogy Légumként működjön közre. 
A gondnok gépiesen válaszolt, és tudta, karrierje romokban hever. Végül McKie a legtöbb tanúját visszakapta. Két figyelemre méltó kivétel akadt csupán: Grinik (az az elszakadt szál, mely elvezethette volna a Mrreg hez), és Stiggy. McKie nem volt biztos abban, miért akarták kizárni a dosadii fegyverzsenit, aki egy SzabIr túlélési szerszámkészlet tartalmát a győzelem fegyvereivé tudott átalakítani. Talán Stiggy megfejtett egy megfejthetetlen kódot? Ennek csak akkor van értelme, ha a Vád képviselője a dosadiak eredendő felsőbbrendőségi érzetét akarja kigúnyolni. 
A még mindig bizonytalan McKie eldöntötte, hogy visszavonul, és megpróbálja kikerülni Parando csapdáját, Ceylang azonban a pulpitushoz fordult: 
- Miután a Védelem felvázolta a tanúk ügyét - mondta , a Vád szeretné alaposabban megvizsgálni ezt az ügyet. Látjuk, hogy a Védelem több dosadi szemtanút beidézett. Van azonban egy figyelmet érdemlő kivétel, akinek a neve még nem hangzott el a teremben. Egy Jedrik nevezetű emberi lényre célzok. A Vád kéreti Keila Jedriket, mint... 
- Egy pillanat! 
McKie egyre kutatott az agyában, a lehetséges kiút hivatalos formáit keresve. Tudta, hogy közbeszólása többet elárult, mint amit szándékában állt közölni. De gyorsabban haladnak, mint várta. A Vád nem igazán akarhatta tanúnak beidézni Jedriket, legalábbis nem a gowachin tárgyalóarénában, ahol a szerepek sosem úgy alakulnak, ahogy azt egy kívülálló látja. Ez egy direkt üzenet McKie-nek címezve. 
"Meg fogjuk találni, és elpusztítjuk." 
Bildoon és Parando beleegyezésével szabaddá tettek egy dimenzióajtót, Ceylang pedig folytatta kisded játékát: 
- A Védelem ismeri a tanú Keila Jedrik tartózkodási helyét. 
Egyre erősködtek, mert tudtak a McKie és Jedrik közti érzelmi kapocsról. A férfi választhatott: érvelhet, hogy a tanút kizárja a hozzá fűződő intim kapcsolata. De ebbe a Vádnak és az összes bírának bele kellene egyeznie. És az világos, hogy nem fognak - még nem. McKie szigorúan lelakatolta érzelmeit, és megadta a dimenzióajtó aktiválásához szükséges utasításokat. 
Néhány pillanat múlva Jedrik kilépett az arénába, a bírákkal szemben. Előzőleg benézhetett a férfi házikójának ruhatárába, mert egy sárga és narancsvörös szarongot viselt, mely szépen kiemelte magasságát és kecsességét. Lábán nyitott, barna szandál. Bal füle mögött egy lángvörös virág díszlett. Egzotikus és törékeny külsőt öltött magára. 
A bírák nevében Broey szólalt meg: 
- Tudod-e, miféle ügyeket tárgyalunk? 
- Miféle ügyeket tárgyaltok? 
Olyan gyerekes ártatlansággal kérdezett vissza, mellyel még Bildoont sem tudta megtéveszteni. Mégis el kellett magyarázniuk, a többi bíra kedvéért, akiknek minden apró részlet létfontosságú. A lány csendben hallgatta őket. 
- Egy állítólagos kísérlet, melyet egy érző lakosságon hajtottak végre, egy Dosadi nevű bolygón... A vád az, hogy a kísérleti alanyokat döntésük előtt nem informálták... Az összeesküvés vádja néhány gowachinnal szemben, meg másokkal, akiket még nem neveztek meg... 
McKie két ujját a szemzugához szorította, mintha nagyon koncentrálna, miközben kapcsolatba lépett Jedrikkel. Tanácsokat adott neki, megvitatta vele a helyzetet. Valahogy ki kell jutniuk ebből a csapdából! Amikor felnézett, látta a kétkedést Parando arcán: Melyik testben melyik személyiség lehet? McKie? Jedrik? 
Végül Ceylang tapintatlanul feltette a nagy kérdést, vajon Jedriket "köti-e intim kapcsolat a Védelem Légumához"? 
Jedrik szándékosan nem dosadi stílusban válaszolt. 
- Persze... Igen. Szeretők vagyunk. 
Ez még önmagában nem volt elég ahhoz, hogy kizárják az arénából, hacsak a Vád és a bírói testület összes tagja el nem fogadja a döntést. Ceylang a kizárást javasolta. Bildoon és Parando egyetértett, ami nem is volt kétséges. McKie Broey válaszára várt. 
- Egyetértek. 
Broey ezek szerint lepaktált a sötét erőkkel. Jedrik és McKie számítottak erre, csak azt nem látták előre, milyen formában fognak róla bizonyosságot szerezni. 
McKie a tárgyalás elnapolását kérte másnap délelőttig. 
Ezt a lehető legnagyobb kegyességgel teljesítették. A döntést Broey hirdette ki, miközben Jedrikre mosolygott. McKie dosadi idomításának fokmérője volt, hogy nem tudta azért hibáztatni Broey-t, amiért személyes győzelmet akar aratni olyasvalakin, aki Dosadin őt győzte le. 
A férfi szállásán Jedrik McKie mellére tette a kezét, és lesütött szemmel megszólalt: 
- Ne hibáztasd magad, McKie. Elkerülhetetlen volt. Azok a bírák, egyikük sem fogadta volna el a tiltakozásodat, ha nem lát engem a magam fizikai valójában az arénában. 
- Tudom. 
A lány mosolyogva ráemelte a tekintetét. 
- Igen... persze. Mennyire egyek vagyunk. 
Ezután egy ideig a Broey-nak szánt segédek kérdését vitatták meg. A közös emlékképeiket apró részletekké bontották. Lehetne még tökéletesebb döntéseket hozni? Egyetlen embert vagy gowachint sem húztak ki. A tanácsadók és segédek mindegyike dosadi születésű. Számítani lehet rá, hogy hűségesek a gyökereikhez, a képzésükhöz, saját magukhoz. A rájuk bízandó feladatra ők a lehető legjobbak. 
McKie lezárta a beszélgetést. 
- Nem hagyhatom el az aréna közvetlen környezetét, amíg a tárgyalás folyik. 
Az irodája mellett volt egy kis fülke, benne egy ágy és kommunikációs berendezések, no meg egy apró mellékhelyiség. Nem akartak még bemenni a hálószobába, inkább halk eszmecserébe bocsátkoztak egy testcsere lehetséges előnyeiről. Mindketten csak az időt húzták, és az eredményt már előre sejtették. Az ismerős testt régis csak ismerős test, kevesebb a zavaró lényező. Olyan éberséget ad mindkettőjüknek, amit nem mernek feláldozni. McKie játszhatja Jedriket, Jedrik pedig McKie-t, de ez most veszélyes játék lenne. 
Amikor lefeküdtek, alig várták, hogy szerethessék egymást, és ez eddigi életük leggyengédebb együttléte volt. Nem kellett megadniuk magukat, csak adtak, megosztottak, olyan őszinteséggel, mely a boldogság és a félelem furcsa egyvelegének varázslatos erejével szorította össze McKie torkát, Jedriket pedig egy dosaditól merőben idegen reakcióra, heves zokogásra késztette. 
Amikor a lány összeszedte magát, a férfi felé fordult az ágyon, és az ujjával megérintette McKie jobb arcát. 
- McKie. 
- Igen? 
- Még soha nem mondtam senkinek, de... 
A férfi közbe akart szólni, mire a lány beleöklözött a vállába, hogy elhallgattassa, majd egyik könyökére támaszkodva fölé hajolt. Ez McKie-t első együtt töltött éjszakájukra emlékeztette, és látta, hogy a lány visszabújt dosadi bőrébe... Mégis volt valami különbség, valami különös a tekintetében. 
- Mit akarsz mondani? 
- Csak azt, hogy szeretlek. Nagyon érdekes érzés, főleg, ha az ember nyíltan elismerheti. Milyen különös. 
- Maradj itt velem. 
- Mindketten tudjuk, hogy ez lehetetlen. Egyikük sincs itt biztonságban, csak addig... 
- Akkor... 
- Már eldöntöttem, hogy nem cserélünk testet. 
- Hová fogsz menni? 
- Jobb, ha nem tudod. 
- Ha... 
- Nem! Tanúként nem lennék biztonságban. Még melletted sem vagyok biztonságban. Mindketten... 
- Nehogy visszamenj Dosadira! 
- Hol van Dosadi? Az egyetlen hely, ahol otthon érezhetném magam, de Dosadi nem létezik többé. 
- Úgy értettem... 
- Tudom. 
Jedrik felült, és átkarolta a térdét, felfedve válla és háta hosszú izmait. McKie a lányt tanulmányozta, és megpróbálta kideríteni, mi az, ami abban a Dosadi-bőrben lakik. Közös emlékeik intimitása ellenére van valami, amit nem tud megfejteni benne. Mintha nem is akarna rájönni, mi az. A lány elmenekülne és elbújna, persze, de... Nagyon odafigyelt, amikor Jedrik távolról csengő hangon megszólalt: 
- Érdekes lenne visszamenni Dosadira egy szép napon. A különbségek... 
Ezzel a válla felett a férfira pillantott. 
- Vannak, akik attól félnek, Dosadi képére fogjuk alakítani a Konföderációt. Meg fogjuk próbálni, de az eredmény nem Dosadi lesz. Elvesszük, amit értékesnek hiszünk, de ettől Dosadi jobban megváltozik, mint ti. Ti nem vagytok olyan éberek, inkább lassúbbak, kevésbé ravaszak, de nagyon sokan vagytok. Végül a Konföderáció fog győzni, de akkor már nem lesz Konföderáció. Erdekelne, mi lesz belőle, amikor... 
Elnevette magát a saját feltételezésein, megrázta a fejét. 
- És itt van Broey. Dűlőre kell jutniuk Broey-val és csapatával, amit tőlünk kapott. Ez pedig többszörösen Broey! A Konföderációdnak gőze sincs, mit szabadítottunk rá. 
- Akár egy farkas a birkanyájban. 
- Broey-nak a te fajtád olyan, mint a Periféria - természetes nyersanyagbázis. 
- De nincsenek Pcharky-félék a kezében. 
- Még nincsenek. 
- Kétlem, hogy a kalebán valaha is közreműködne... 
- Lehet, hogy más módjai is vannak. Vedd azt, nekünk milyen könnyen megy. 
- De minket egymásra vetített a... 
- Pontosan! És továbbra is gyanítják, hogy te vagy az én testemben, én pedig a tiédben. Egész eddigi tapasztalataik kizárják, hogy egyik testből a másikba ugráljanak, ide-oda... 
- Vagy ez a másik dolog... 
A férfi a lány tudatát simogatta. 
- Igen? Broey túl későn fog rádöbbenni, mi vár rá. Sokáig el fog tartani, amíg rájönnek, hogy nem lehet téged különválasztani... tőlem! 
Ez utóbbi egy izgatott kiáltás volt, mellyel a lány szembe fordult vele, és rávetette magát. Első együtt töltött éjszakájuk látszott megismétlődni. McKie hagyta, hadd sodorják el az események. Nem is lehetett más választása, és nem volt idő, hogy lehangoló gondolatokon törje a fejét. 
Reggel meg kellett kocogtatnia beültetett erősítőit, hogy tudatát a megfelelő élességűre csiszolja az arénában rá váró megpróbáltatásokhoz. Az egész folyamat néhány percet vett igénybe öltözködés közben. 
Jedrik lassan készülődött - rendbe hozta a fekhelyet, megsimította annak rugalmas felszínét. Majd hívott egy dimenzióajtót, és hosszan megcsókolta a férfit. Amikor kibontakozott McKie karjaiból, az ajtó kinyílt mögötte. 
McKie ismerős virágillatot érzett, és felvillant előtte tutalseei szigetének árnyas lugasa, mielőtt az ajtó köddé vált volna, eltüntetve előle Jedriket és a szigetet. Tutalsee? A felismerés döbbenete feltartóztatta. A lány számított rá! McKie összeszedte magát, és Jedrik után ugrasztotta a tudatát. 
Kikényszerítem belőled a testcserét! Az Istenekre... 
Tudata fájdalmat érzékelt, mindeni elborító, szörnyűséges fájdalmat. Olyan kínokat, amit eddig elképzelni sem tudott. 
Jedrik! 
Tudata egy ájult Jedriket tartott, akiből a fájdalom kiűzte saját személyiségét. A kapcsolat annyira finom volt, mintha egy újszülöttet tartott volna. A legkisebb megingás, és tudta, elveszíti örökre, átadja a... Érezte, hogy az első csere rettenetes szörnyetege ott lapul a háttérben, a szeretet és az aggódás azonban felvértezte a félelem ellen. 
McKie kétségbeesetten tartotta a lehelletfinom kapcsolatszálat, míg hívott egy dimenzióajtót. Volt egy kis késlekedés, és amikor az ajtó kinyílt, a boltíven túl a szeme elé ötlött a fekete, torz törmelékhalom, egykori szigete. A forrón tűző nap füstölgő hamuhegyeket láttatott. A háttérben pedig egy behorpadt fémtárgy haladt el, mely lehetett volna akár egy tutalseei négyszemélyes sikló, és némi bugyborékolás közepette belesüllyedt az óceánba. A látható romok arra engedtek következtetni, hogy a pusztítást valami pentrát tipusú robbanóanyag végezte, egy szempillantás alatt, mindent apró darabokra szaggatva. A sziget körül a víz még mindig fortyogott tőle. Miközben nézte, a sziget kezdett darabokra szakadni, elszenesedett maradványait pedig tovasodorták a hosszú, alacsony hullámok. A szállongó füstöt megritkította a szél. Nemsokára semmi sem jelzi majd, milyen csodálatos szépség lebegett itt egykoron. A pentrátrobbanás után nincsenek nyomok... nincsenek holttestek... 
McKie tétovázott, és továbbra tartotta a Jedrik eszméletlen személyiségéhez kötődő, halovány tudati szálat. A fájdalom mostanra emlékké szelídült. Valóban Jedrik van a tudatában, vagy csupán annak lenyomata? Megpróbálta felkelteni az alvó tudatot, hasztalanul. Emlékek rövidke szálai tűntek fel helyette, és a férfi látta, hogy a robbanás Jedrik műve volt, így reagált a támadásra. Támadói élő túszt akartak. Erre a heves, félreérthetetlen válaszra nem számítottak 
"Nem fogtok engem túszul ejteni McKie fejéért!" 
De ha a test nem létezik... 
Újra megpróbálta felébreszteni az eszméletlen tudatot. A lány emlékei megvannak, ő azonban nem tud magáról. A próbálkozás miatt azonban a lány közelebb sodródott hozzá. És McKie azt mondogatta magának, ez biztosan Jedrik, mert különben honnét tudná, mi történt a szigeten? 
Még egyszer átkutatta az üres óceánt. Semmi. A pentrát mindent ízekre szaggat és megsemmisít. A fémdarabokat és az élő húst hamuvá változtatja... 
Halott. Biztosan halott. A pentrát... 
Az ismerős tudat azonban ott kucorgott a fejében. 
Gyászából az ajtó csengője verte fel. McKie elengedte a dimenzióajtót, és megfordult, hogy az ágy melletti monitoron megnézze, mi történik légumi lakhelye előtt. A várt küldöttség megérkezett. A bábjátékosok magabiztosan cselekedtek, még mielőtt ellenőrizték volna, sikerrel járt-e tutalseei missziójuk. Semmiképpen nem tudhatták, amit McKie már tudott. Ezt a csoportot sem dimenzióajtó, sem valami egyéb szál nem kötheti Tutalseehez. 
McKie óvatosan vizsgálgatta őket, és próbálta megfékezni feltörő dühét. Nyolcan voltak - annyira visszafogottak, a dosadi önfegyelemből jelest érdemelnének. Annyira átlátszóak egy Jedrik-élezte McKie-nek. Négy emberi lény volt köztük, és négy gowachin. Túl magabiztosak. Jedrik tett erről - nem hagyott túlélőket. 
McKie ismét megkísérelte felkelteni az eszméletlen tudati jelenlétet. A lány nem reagált. 
Az emlékeimből alkottam meg magamnak? 
Efféle tűnődésre azonban nem volt ideje. Jedrik meghozta a döntését Tutalseen. Neki itt és most egyéb döntéseket kell hoznia - mindkettőjükért. A tudatába fészkelődött kísérteties kis lénynek egyelőre várnia kell. 
McKie bekapcsolta a kommunikátort, mely Broey-val kapcsolta össze, és továbbította az egyezményes jelet. 
- Itt az idő. 
Ezután összeszedte magát, és az ajtóhoz sétált. 
Nem küldtek beosztottakat. Ez mellettük szól. De Jedrikként kezelik, a megjósolt követeléseket támasztják vele szemben, és majd kibújnak a bőrükből, hogy a markukban tudhatják. McKie most döbbent rá, mennyire átlátott az efféle embereken Jedrik; mennyire szépen játszott az ő McKie jén az együtt töltött utolsó órákban - mintha a férfi egy jól hangolt hegedű lett volna. Most már megértette, miért választotta a lány ezt a rettenetes megoldást. 
Ahogy azt megjósolta, a delegáció tagjai iszonyatosan megdöbbentek, amikor Broey emberei minden átmenet nélkül lerohanták őket. 
  

  
A gowachinok számára a lét legszentebb pillanata az, ha egyedül nézhetnek szembe minden ellenséggel. 
- A gowachinok.
SzabIr tanulmány 
 
A nyolc foglyot megkötözve és bilincsbe verve az aréna padlójára lökték. McKie megállt mellettük, és Ceylang érkeztére várt. Még nem hajnalodott. Az aréna mennyezete sötét volt. A felső perem körüli kamerák egy része halványan pislákolt, jelezve, hogy most is működnek. Egyre több aktiválódott közülük, minden egyes pillanatban. A tanúk páholyában csak néhány ülőhelyet foglaltak el, de egyre áramlottak be az emberek, a hírek hallatán. A bírák pulpitusa egyelőre üres volt. 
Az aréna kerengője a biztonsági erők rajzásától visszhangzott - utasítások harsantak, fegyverek csörögtek, teljes zűrzavar uralkodott, mely lassan csillapulni látszott, amikor Broey felvezette két társát a bírák pulpitusára. A szemtanúk páholya is kezdett benépesülni - az emberek megpróbálták kidörzsölni az álmot a szemükből, a gowachinok pedig hatalmasakat ásítottak. 
McKie Broey embereire nézett, akik behozták a foglyokat. Bólintott nekik, hogy elmehetnek, de egy dosadi kézmozdulattal utasította őket, hogy maradjanak a közelben. A katonák távoztak. 
Ceylang belépésekor elhaladt mellettük, és még a ruhája igazgatásával volt elfoglalva. McKie oldalára sietett, és megvárta, míg a bírák leülnek, mielőtt megszólalt: 
- Mit jelentsen ez? A segédeim... 
Broey intett McKie-nek. 
McKie előrelépett, hogy megszólítsa a bírákat, miközben a nyolc megkötözött alakra mutatott, akik időközben fészkelődni kezdtek, és ülő helyzetbe tornászták magukat. 
- Ime az ügyfeleim. 
Parando szólni akart, de Broey egyetlen éles kifejezéssel elhallgattatta, melyet McKie nem értett. Mintha azt mondta volna: "őrület". 
Bildoon félelemittas csodálattal az arcán ült, és képtelen volt levenni a szemét a megkötözött alakokról, akik mindannyian csendben maradtak. Igen, Bildoon bizonyára felismeri mindnyájukat. A maga korlátolt, konföderációs módján Bildoon elég okos ahhoz, hogy ráébredjen, az ő személye is veszélyben forog. Parando természetesen azonnal rájött erre, és nagy elővigyázattal szemlélte Broey-t. 
Broey ismét McKie felé biccentett. 
- Csalás történt a bíróság félrevezetésének célzatával - kezdte McKie - Csalás, mely egy nagyszerű és nagylelkű faj, a gowachinok ellen irányult. A Vád és a Védelem is áldozatául esett. Az igazi áldozat azonban a törvény. 
Az arénára csend települt. A megfigyelői székek megteltek, minden kamerát bekapcsoltak. Az áttetsző mennyezetet megérintette a hajnal halovány fényessége. McKie azon tűnődött, menynyi lehet az idő. Elfelejtette feltenni az óráját. 
McKie mozgást érzékelt a háta mögül. Hátranézett, és látta, hogy segédei megkésve vezetik Aritch-ot az arénába. Ó, igen - bármekkora késést megreszkíroznának, hogy tárgyalhassanak Aritch-csal. Aritch az állítólagos másik nagy McKie-szakértő. Milyen kár, hogy ez a McKie-nek látszó emberfajzat már nem az a McKie, akit ismerni véltek. 
Ceylang nem tudott csendben maradni. Felemelte az egyik mellső végtagját, hogy meghallgassák. 
- Ez a bíróság... 
McKie félbeszakította: 
- ...három tagból áll. Csak háromból. 
Hagyott egy kis időt arra, hogy mindenki megemészthesse az utalását arra, hogy az arénában változatlanul a gowachinok törvénykezési szokásai uralkodnak, melyekhez hasonlók sehol másutt nem léteznek a Konfóderációban. Akár ötven bíra is ülhetett volna a pulpituson. McKie jelen volt már olyan gowachin tárgyalásokon, ahol az embereket vaktában szedték össze az utcáról, hogy bíráskodjanak. Az így kinevezett bírák komolyan veszik a feladatukat, de viselkedésük más fajokat pontosan ennek a megkérdőjelezésére késztethet. A gowachinok ugyanis cseverésznek, partikat rendeznek, vicceket mesélnek, és indiszkrét kérdéseket szegeznek egymásnak. Mindez ősrégi szokás. 
Ez a bíróság azonban három bírából áll, és közülük is csak egy gowachin akad - legalábbis ránézésre. Külön személyiségek, viselkedésük pedig a gowachinoknak merőben idegen elemeket hordoz. Még Broey is, akit ráadásul Dosadi is alakított, szokatlan a gowachin megfigyelőnek. "Egyetlen organizmus" sincs itt, aki a gowachin törvények mögötti megváltoztathatatlan formákhoz tartaná magát. Ez bizonyára nagyon zavarólag hat Ceylang tanácsadó Légumjaira. 
Broey előrehajolt, és kiszólt az arénában ülőkhöz: 
- A szokványos érveléseket mellőzzük, amíg az új fejleményeket tisztázzuk. 
Parando ismét megkísérelt közbevágni. Broey egyetlen pillantással elhallgattatta. 
- Aritch-ot, az Uralkodó Phylum tagját szólítom - mondta McKie. 
Hátrafordult. 
Ceylang szótlan határozatlansággal álldogált. Tanácsadói az aréna végébe húzódtak, és egymás közt tárgyaltak valamiről. Mintha nézeteltérésük adódott volna egymással. 
Aritch az aréna halálkörzetébe csoszogott, oda, ahová a tanúknak kell állniuk. A bírák pulpitusa alatt elhelyezett fájdalomkeltő eszközökre sandított, majd óvatosan végigmérte McKie-t. Az idős Főmagiszter elgyötörtnek és elesettnek látszott. Ez a sebtében összehívott tárgyalás, mely az új fejleményeket volt hivatott feltárni, bizonyára nagy megrázkódtatást okoz az idős gowachinnak. 
McKie elfoglalta légumi helyét Aritch mellett, és megszólította a bírákat: 
- Íme itt áll Aritch, az Uralkodó Phylum Főmagisztere. Mindnyájan úgy értesültünk, hogy amennyiben az arénában bűnöst találunk, úgy az Aritch lesz. Elhitették velünk, hogy ő volt az, aki Dosadi bebörtönzéséről döntött. De hogy lehetséges ez? Aritch idős már, de nem olyan idős, mint Dosadi. Akkor talán állítólagos bűne abban áll, hogy eltitkolta Dosadi fogvatartását. De Aritch volt az, aki magához hivatta a SzabIr egyik ügynökét, és nyíltan Dosadira irányította. 
McKie-t a nyolc fogoly mozgolódása szakította félbe. Többen közülük megpróbáltak lábra állni, de a bilincsek lánca túl rövid volt. 
A bírák pulpitusán Parando kezdett volna előrehajolni, de Broey visszarántotta. 
Igen, Parando és a többiek kezdenek emlékezni a gowachin tárgyalóarénában uralkodó szokásokra, a fogalmak állandó megfordításaira, melyek az egész Konföderációban ismertek. 
A bűnösség ártatlanságot jelent. Ezért aki ártatlan, az bűnös. 
Broey határozott utasítására a foglyok elcsendesedtek. 
McKie folytatta: 
- Aritch-ot, aki szent felelősségét úgy cipelte magával, mint ahogy egy gowachin anya a porontyait, szándékosan nevezték ki bűnbaknak, hogy ő bűnhődjön mindezért, nehogy a büntetés az összes gowachin világ ellen irányuljon. Ki választotta ki ezt az ártatlan Főmagisztert, hogy a gowachinok helyett szenvedjen? 
McKie a nyolc bilincsbe vert fogolyra bökött. 
- Kik ezek az alakok? - tudakolta Parando. 
McKie hagyta, hadd visszhangozzon a kérdés az arénában. Parando jól tudja, kik a nyolcas tagjai. Azt hiszi talán, hogy egy efféle átlátszó trükkel más irányba terelheti az események jelenlegi folyását? 
McKie kisvártatva megszólalt: 
- A megfelelő időben tájékoztatni fogom a bíróságot. Először azonban a kötelességemnek teszek eleget. A legfontosabb jelen pillanatban ügyfelem ártatlansága. 
- Egy pillanat. 
Broey feltartotta úszóhártyás mancsát. 
Ceylang egyik tanácsadója sietett el McKie mellett. Engedélyt kért és kapott arra, hogy néhány szót váltson Ceylanggal. A kiábrándult Parando úgy roskadt magába, mint akinek sorsa ezzel megpecsételődött, és a beszélgetést figyelte, mintha azt remélné, haladékot kap. Bildoon időközben előrehajolt, és fejét a karjai közé temette. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bíróság Broey ellenőrzése alá került. 
McKie ismerte a tanácsadó Légumot: az illető a Laglag névre hallgatott, és középszerű tehetség hírében állt, és tiszti körökből származott. Halkan és gyorsan beszélt Ceylanghoz, sürgetően. 
Az eszmecsere véget ért, Laglag pedig visszasietett a társaihoz. Mostanra felfogták McKie védelmének lényegét. Aritch-nak mindvégig sejtenie kellett, hogy feje a porba hullhat. A konföderációs szerződés most már tiltja azt az ősi szokást, amikor a gowachin közönség betódul az arénába, és puszta kézzel és karommal véget vet az ártatlan vádlott életének. De hadd sétáljon csak ki Aritch az ártatlanság bélyegével - nem fog tíz lépést tenni az aréna határán kívül, és ízekre szabdalják. 
Laglag aggodalommal vegyes csodálattal nézett McKie-re, ahogy elhaladt mellette. Igen... Most már értik, miért ügyeskedett úgy McKie, hogy egy kis létszámú és sebezhető bírói testületet ültessen a pulpitusra. 
A nyolc fogoly újabb mozgolódásba kezdett, Broey pedig egy kiáltással intette csendre őket. Intett McKie-nek, hogy folytassa. 
- Aritch terve az volt, hogy én majd felfedem Dosadit, visszatérek, és megvédem azon vád ellen, miszerint jogellenes pszichológiai tesztelésnek vetette alá a gyanútlan lakosságot. Arra is elkészült, hogy a többiekért feláldozza magát. 
McKie ezzel hűvös pillantást küldött Aritch felé. Hadd harcoljon a Főmagiszter féligazságokkal a védelméért! 
- Sajnos azonban a dosadi lakosság nem volt olyan gyanútlan. Sőt, a Keila Jedrik parancsnoksága alatt egyesült erők kezdték átvenni a hatalmat Dosadin. Broey Bíra meg fogja erősíteni, hogy Jedrik sikerrel járt. 
McKie ezzel ismét a megbilincselt foglyokra mutatott. 
- Ezek az összeesküvők azonban, ezek az alakok, akik kitervelték a Dosadi Kísérletet és hasznot húztak belőle, elrendelték Keila Jedrik halálát! Ma reggel gyilkolták meg Tutalseen, hogy ne tudjam őt a kellő pillanatban felhasználni Aritch ártatlanságának bizonyítására. Broey Bíra a tanúm arra, hogy igazat beszélek. Keila Jedriket tegnap csakis azért hozatták ide az arénába, hogy felfedjék tartózkodási helyét, és megölhessék! 
McKie befejezésképpen mindkét karját felemelte majd leengedte, a szónokok emelkedett modorában. 
Aritch-ot mintha leforrázták volna. Megértette. Ha a nyolc fogoly tagadja az ellenük felhozott vádak jogosságát, Aritch sorsára jutnak. És mostanra már tudniuk kell, hogy Broey gowachin-bűnösnek akarja kikiáltani őket. Behozhatják a kalebán-szerződést, és felfedhetik a testcsereakciót, de ezzel azt kockáztatják, hogy McKie vagy védeni, vagy vádolni fogja őket, mert már hozzákapcsolta őket eredeti ügyfeléhez, Aritch-hoz. Broey ezt is helyeselné. Broey kezében vannak tehát. Amennyiben gowachin-bűnösök, csakis Tandalooron maradhatnak szabadlábon. Ha ártatlanok, akkor pedig itt pusztulnak el. 
Mintha egyetlen organizmust alkotnának, mind a nyolcan oldalra fordították a fejüket, és Aritch-ra pillantottak. Tényleg! Mit tenne Aritch? Ha beleegyezik abba, hogy feláldozza magát, az a nyolc életben maradhat. Ceylang is Aritch-ra összpontosított. 
Az aréna padsoraiban mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. 
McKie Ceylangot nézte. Mennyire voltak őszinték Aritch segédei a drágalátos vrivjükkel? Vajon a lány ismeri az egész Dosadi-ügyet? 
Ceylang törte meg a csendet azzal, hogy felfedte, mennyit tud. Azon jól ismert szólás alapján támadt McKie-re, miszerint ha minden kötél szakad, próbáld megvádolni a szemben álló Légumot. 
- McKie, így véded ezt a nyolc embert, akiket csakis te nevezel ügyfeleidnek? - érdeklődött. 
A helyzet érzékennyé vált. Vajon Broey folytatja a játszmát? 
McKie kérdéssel ütötte vissza a lény akadékoskodását: 
- Azt akarod mondani, hogy te vádolnád ezeket az embereket? 
- Én ugyan nem vádoltam őket! Te viszont igen. 
- Azért, hogy bizonyítsam Aritch ártatlanságát. 
- Mégis ügyfeleidnek nevezed őket. Védeni fogod őket? 
A vriv mögül, az aréna bejáratánál álló tanácsadók csoportja egyszerre nyögött fel. Rájöttek, hogy McKie csapdát állított. Ha McKie elfogadja a kihívást, a bíráknak nem lesz más választásuk, mint hogy a gowachin jogformák szerint az arénába állítják a nyolc embert. Ceylang a Vád képviselőjének szerepébe kényszerítette magát a nyolc illető ellen. Valójában azt mondta, helybenhagyja a bűnösségüket. Ezzel elveszítette az ügyet Aritch ellen, egyben az életét is. Csapdába került. 
Szemében a ki nem mondott kérdés csillogott. 
Mit tesz ezután McKie? 
Még nem - gondolta McKie - Még nem, aranyos kis vriv idiótám. 
Ezzel figyelmét Parandora irányította. Elő merik hozni a kalebán-szerződést? A nyolc fogoly csupán a sötét erők szándékosan felfedett csúcsa, azok sebezhető csúcsa. Fel lehet áldozni őket. Világos volt, hogy ezt ők is érezték, és sehogy sem tetszett nekik. Itt nincsenek holmi gowachin Mrregek, akik vasakarattal vállalják a felelősséget. Ők rajongva szeretik az életüket és a hatalmukat, különösen az emberi alakba öltözöttek. Milyen értékes lehet az élet azoknak, akik már többet is végigéltek! Nagyon elkeserítő a lemondás. 
McKie Dosadihoz szokott szemével mintha olvasni tudott volna a foglyok gondolataiban. Akkor vannak a legnagyobb biztonságban, ha nem szólnak semmit. Bízni kell Parandoban. Bízni kell Broey felkorbácsolódott mohóságában. A legrosszabb esetben itt fogják leélni életük hátralevő részét Tandalooron, új testek érkezésében bízva, mielőtt a mostani elöregszik. Amíg életben vannak, reménykedhetnek, terveket szőhetnek. Talán fel lehetne bérelni egy másik kalebánt, talán hozzá lehetne jutni még néhány Pcharky-féléhez... 
Aritch megtört - nem akarta elveszíteni azt, ami kis híján az övé lett. A Főmagiszter tandaloori akcentusa rekedt volt a tiltakozástól. 
- De hát valóban én felügyeltem a Dosadi lakosságán végzett kísérletet! 
- Milyen kísérletre célzol? 
- A Dosadi... 
Aritch elhallgatott, mert csapdát sejtett. Már több mint egymillió dosadi gowachin elmenekült a bolygóról. Vajon Aritch célpontot csinál belőlük? Bármit mond, bizonyítékot szolgáltathat arra, hogy a dosadiak lényegében tehetségesebbek, mint a nem dosadiak. Bármelyik gowachin (vagy akár emberi lény) célponttá válhat az elkövetkezendő néhány percben. Csak rá kell fogni egy csoport kiválasztott emberre vagy gowachinra, hogy dosadiak. A többit elvégeznék a Konföderáció félelmei. És érveinek bármelyikét felhasználhatják arra, hogy kimondassák vele, mi volt tulajdonképpen Dosadi valós rendeltetése. Ennek nyilván látta a veszélyét, kezdettől fogva. 
A Főmagiszter megerősítette McKie elemzésének eredményét, amikor a közönség soraiban ülő, éberen vigyázó vrivekre sandított. Micsoda megrökönyödést váltana ki a titkolózó vrivekből, ha megtudnák, hogy egy idegen faj képviselői sikeresen magukra ölthetik a vriv álarcot! 
McKie azonban nem hagyhatta a dolgokat jelenlegi állásukban. Feldobott egy kérdést Aritch-nak: 
- Dosadi eredeti benépesítőit beavattátok a kísérlet jellegébe? 
- Ezt csak tőlük lehetne megkérdezni. 
- És az emlékeiket törölték. Erről az egészről még írásos feljegyzések sincsenek. 
Aritch nem válaszolt. Mellette, az aréna padlóján ott ült nyolc azok közül, akik fejéből annak idején kipattant a Dosadi Kísérlet ötlete. Vajon feladja őket, hogy magát megmentse? McKie úgy gondolta, Aritch nem tesz ilyet. Olyasvalaki, akit alkalmasnak találnak a Mrreg tisztség betöltésére, nem lehet ilyen jellemtelen alak. Vagy mégis? Ezzel érkeztek el a fordulóponthoz. 
A Főmagiszter igazolta McKie ítéletét azzal, hogy hátat fordított a bíráknak, mely a megadás ősi gowachin megnyilvánulása. Micsoda döbbenet lehetett Aritch előadása mindazoknak, akik a következő lehetséges Mrreget látták benne. Rossz választás lett volna, a legutolsó teljesítményét leszámítva, és az is inkább csak a teljes vereség elismerése, nem más. 
McKie várt, de már tudta, mi következik. Ceylang megvilágosodása. 
Broey szólította meg a vrivet: 
- Azt sugalmaztad, hogy megvádolod az itt jelenlevő nyolc foglyot. Az ügy a Védelem Légumának kezében van. 
Broey pillantása McKie-re vándorolt. 
- Mit mondasz te, McKie Légum? 
Elérkezett Broey próbatételének pillanata. McKie egy kérdéssel válaszolt: 
- Vajon a tárgyalóaréna képes bármi más státuszt javasolni a nyolc fogoly számára? 
Ceylang visszafojtotta a lélegzetét. 
Broey úszott a boldogságban. Végül mégiscsak sikerült győzelmet aratnia Jedrik felett. Broey számára világossá vált, hogy az arénában álló Légum testében nem Jedrik énje munkálkodik. Most megmutathatja a bábjátékosoknak, mire képes egy dosadi. McKie látta, hogy Broey gyorsan akar cselekedni, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt bárki feltételezné. 
Bárki Jedriken kívül, ő azonban most már csupán egy csendes emlék (?) McKie tudatában. 
Broey a megfontoltság köntösét magára öltve megszólalt: 
- E nyolc személyt a Konföderáció törvénykezése alá helyezhetem, ha McKie a beleegyezését adja hozzá. 
A nyolc fogoly zúgolódni kezdett, aztán elcsitultak. 
- Beleegyezem - felelte McKie. 
Ceylangra nézett. A vriv nem ellenkezett, felmérte a dolog hasznosságát magára nézve: Egyedül a jelen levő harci vrivek elrettentő voltában bízhatott. 
- Akkor így rendelkezem - mondta Broey. Ezzel egy győzelmi pillantást vetett Parando felé - Döntsön a Konföderáció törvénykezése, hogy ez a nyolc bűnöse gyilkosság illetve összeesküvés vétségében. 
Mindez bőven belefért a Konföderáció és a gowachinok közti megállapodás kereteibe, a közönség gowchin részének azonban nem nyerte el a tetszését. Az ő törvényük a legjobb! Az arénában mindenhonnan dühödt füttyögés hangzott fel. 
Broey félig-meddig kihajolva ülőhelyéről, a pulpitus alatt elrendezett fájdalomokozó eszközökre mutatott. A közönség soraiban ülő gowachinok elhallgattak. Mindenkinél jobban tudták, hogy az arénában senki, még a közönség tagjai sem mentesülnek a bírák hatalma alól. És mostanra sokan megértették, miért állították ki azokat a szörnyűséges eszközöket. Bizonyos előrelátó gowachinok számítottak arra, hogy nem lesz könnyű rendet tartani az arénában. 
Miután látta, hogy hatalmát a jelenlevők minden szó nélkül tudomásul veszik, Broey visszatelepedett a székébe. 
Parando úgy bámult Broey-ra, mintha egy gowachin bőrbe öltözött szörnyeteget fedezett volna fel. Sokan át fogják értékelni magukban Broey-t. 
Aritch továbbra is a feltétel nélküli megadás pozíciójában ácsorgott. 
Ceylang gondolatai szinte ott zümmögtek körülötte a levegőben. Bármerre fordult, mindössze egy rakás koordinálhatatlan végtagot látott, és eltorlaszolt kijáratokat. 
McKie látta, elérkezett az idő, hogy kenyértörésre vigye a dolgot. Odalépett a pulpitus lábához, és a szerszámok közül kivett egy rövid lándzsát. Megforgatta kezében a borotvaéles, recés pengéjű fegyvert. 
- Ki ül a bírói székben? 
Egyszer Aritch megengedett magának egy efféle kihívást. McKie ezt megismételve a pulpitus felé bökött a lándzsával, és megválaszolta a kérdést. 
- Egy gowachin, akit magam választottam, akit állítólag sérelem ért a Dosadi Kísérlet miatt. Sérelem ért téged, Broey? 
- Nem. 
McKie ezután Parandoval nézett farkasszemet. 
- És íme egy ember Liratról. Így van, Parando? 
- Liratról származom, igen. 
McKie bólintott. 
- Felkészültem arra, hogy tanúk egész sorát vezessem be az arénába, és a Liraton betöltött hívatásodról kérdezzem őket. Megneveznéd inkább te magad a hivatásod? 
Parando lebámult McKie-re, és arca elvörösödött. 
- Hogy merészelsz faggatni egy bírát? 
- Válaszolj a kérdésére. 
Broey volt az. 
Parando Bildoonra nézett, aki fejét a karjai közé temetve feküdt a pulpituson. A panspechiben valami nagyon taszította Parandot, de tudta, szüksége van Bildoon szavazatára, hogy Broey-t legyőzze. Parando noszogatni kezdte Bildoont. Az érintésre a panspechi teste legurult a pulpitusról. 
McKie rádöbbent. Amikor Bildoon úgy érezte, találkozott a végzetével, visszatért a bölcsőbe. Valahol egy fel nem készített panspechi testet vettek elő, hogy fogadni tudják az összetört személyiséget. Az új Bildoon felbukkanása bele fog telni némi időbe. Nekik nincs ennyi idejük. Amikor a bölcső végül egy működő személyiséggel rukkol ki, az nem lesz soha Bildoon egykori, SzabIr-beli hatalmának birtokosa. 
Parando egyedül maradt, közszemlén. A McKie kezében levő lándzsát bámulta. 
McKie pillantása körbejárt az arénán, mielőtt újra megszólította volna Parandot. 
- A gowachin törvénykezés elismert szaktekintélyét, Aritch Főmagisztert idézem: "A Konföderáció törvényei a joggyakorlókból mindig arisztokratákat varázsolnak. A gowachin törvénykezés ezen felül áll. A gowachin jog azt kérdezi: Ki ismeri a népet? Mert a tárgyalóarénában csak az ítélkezhet." Ez Aritch Főmagiszter szerint a gowachin törvény. Az itt uralkodó törvény. 
McKie újabb esélyt adott Parandonak, hogy beszélhessen, de az nem felelt. 
- Talán valóban méltó vagy arra, hogy ezen a helyen ítélkezz - folytatta McKie - Kézműves vagy? Filozófus? Talán humorista? Művész? Óóó, talán a legalpáribb munkásember, aki egy automata gép működését felügyeli? 
Parando nem felelt - tekintete a lándzsára összpontosult. 
- Egyik sem? - kérdezte McKie - Akkor majd én megmondom, ki vagy. Hivatásos legalista, aki jogi tanácsokat ad, még a gowachin törvénykezéssel kapcsolatban is. Te, egy ember, aki még csak nem is Légum, te mersz a gowachin törvényekről papolni! 
McKie ezzel, izmainak minden előzetes figyelmeztetése nélkül Parando felé hajította a lándzsát, és látta, hogy az mélyen befúródik a férfi mellkasába. 
Ezt Jedrikért kapod! 
Parando egy utolsó, bugyborékoló halálhörgéssel a padlóra zuhant, a pulpitus mögé. 
Broey, megérezve McKie reakciójában a feltörő dühöt, megérintette az előtte levő kék ládikót. 
Ne félj, Broey. Még ne. Még szükségem van rád. 
Most azonban valóban McKie személyisége tört fel belőle, jobban, mint ahogy azt Broey gondolta. És nem Jedrik. A sötét erők tagjai, aki tanúi e jelenetnek, és képesek a cselszövésre, le fogják vonni a várt következtetést, mert nem tudják, milyen szabadon és tökéletesen eggyé vált Jedrik és McKie. A sötét erők sejtették, hogy McKie ismerni fogja Parando hátterét. Egy ilyen hibát azonnal észrevettek volna. Tehát most McKie van az arénában. De valahogy kiszökött Dosadiról. A cselszövők agyában pedig erre csakis egyetlen magyarázat létezhet. 
McKie-nek kalebán segítője akadt! 
A kalebánoktól tehát van miért félniük. 
És McKie gondolatban hozzátette: Csak McKie-től kell félnetek. 
Arra eszmélt, hogy az arénában mindenfelől a gowachinok egyetértő horkantásait hallja. Elfogadták Légumnak, ezért az érveit is elfogadták. Egy ilyen bíra megérdemli, hogy elpusztítsák. 
A precedenst Aritch teremtette. McKie pedig továbbfejlesztette azt. 
Mindketten találtak egy helyeselt megoldást arra, hogyan öljenek meg egy alkalmatlan bírát, McKie tette azonban beültette a gowachin precedenst a Konföderáció törvénykezésébe. A kompromisszumot, mely a megosztott felelősség szerződésében kombinálta a gowachin és a konföderációs törvénykezést, a gowachinok ebben az esetben az első jelentős lépésként fogják értékelni azon az úton, mely az ő törvényeiket az összes többi törvény fölé emeli. 
Aritch időközben félig hátrafordult, és a pulpitus irányába nézett, szemében az elismerés szikrájával, mely azt sugallta: az idős gowachin mégis tett valami fontosat élete során, ezen a szent helyen. 
McKie visszasétált Ceylang elé. A formalitások megkívánta módon helyezkedett el a vriwel szemben, amíg az ítéletre várt. 
- Bildoon? 
Csend. 
- Parando? 
Csend. 
- Broey? 
- A Védelem győzött. 
Broey dosadi akcentusa ott visszhangzott az arénában. A Gowachin Föderációnak, mely a Konföderáció egyetlen olyan tagja, aki meg meri engedni, hogy egy áldozat ítélkezzen az ellene irányult bűntények elkövetői ellen, mélységesen megsérült a méltósága. De olyasmit kaptak, melyet felbecsülhetetlen értéknek fognak tekinteni - törvénykezésük egy része beépült a Konföderáció jogrendszerébe, illetve olyan emlékezetes előadásban lehetett részük, mely most végkifejletként azzal a drámával fenyegetett, amiért a legjobban rajongtak. 
McKie kartávolságra helyezkedett el Ceylangtól,és jobb kezét egyenesen oldalra nyújtotta, tenyérrel felfelé. 
- A kést. 
Segédek rohantak elő. A kék ládikó fedelének nyikorgása hallatszott. Egy pillanat múlva a kés markolatát egy határozott mozdulattal McKie kezébe nyomták. A férfi összezárta körülötte az ujjait, miközben azon megszámlálhatatlanul sok társára gondolt, akiknek valamikor szintén át kellett élniük ezt a pillanatot a tárgyalóarénában. 
- Ceylang? 
- Fejet hajtok a bíróság döntése előtt. 
McKie látta, hogy a vrivek egyszerre állnak fel ülőhelyükről. Elkészültek arra, hogy az arénába vessék magukat, és bosszút álljanak Ceylangért, bármilyen következménnyel is járna a vendetta. Nem tehettek mást, mint hogy eljátsszák azt a szerepet, amit a gowachinok pontosan nekik találtak ki. A tárgyalóarénában mindenki tisztában volt jelenlétük okával. Mindegy, mekkora sebet kapnak, a gowachinok nem szenvedhetik, ha veszítenek. 
Ceylang és McKie furcsa, bajtársias arckifejezéssel néztek egymásra. Itt állnak, azok ketten a Konföderációból, akik nem gowachinek, és mégis végigjárták azt a különös boszorkánykonyhát, mely a közönséges halandóból Légumot farag. Egyiküknek azonnal meg kell halnia, és a másik sem fogja sokkal túlélni az előző halálát. Mégis megértik egymást, akár a testvérek. Mindketten levedlettek egy bizonyos bőrt, hogy valaki mássá alakulhassanak át. 
McKie lassan, szándékos mozdulattal Ceylang bal állkapcsához érintette a penge hegyét, felfigyelve a sok kis pöttyöcskére, tenyészhármas-cseréinek emlékeire. A vriv remegett, de tartotta magát. Villámgyorsan, egyetlen villanásnyi mozdulattal Mckie újabb kis pöttyöcskét szúrt Ceylang bal arcára. 
A vriv csapat értette meg először. Visszatelepedtek a helyükre. 
Ceylang zihált, és egyik mellső végtagját a sebhez érintette. Számtalanszor szabadult már fel egy ilyen seb miatt, hogy új kapcsolatokat alkosson, melyek azért sosem rombolják le a régieket. 
Egy ideig McKie azt hitte, Ceylang nem fogadja el a felajánlását, ám az egyetértés egyre erősödő moraja, mely most már az egész arénát betöltötte, eloszlatta a kétségeit. Az egyetértés hangjai szinte fülsiketítő lármává nőttek, mielőtt elhalkultak volna. Még a gowachinok is éljeneztek. Mennyire szeretik az efféle jogi nüanszokat! 
McKie ezúttal csak Ceylanghoz intézte szavait: 
- Be kellene állnod a SzabIrhoz. Az új igazgató örömmel fogadná a jelentkezésed. 
- Te? 
- Erre mérget vehetsz. 
A vriv egy grimasszal ajándékozta meg McKie-t, ami a vrivek között a mosoly megfelelője, majd a tenyészhármasok búcsúzásának szavaival válaszolt: 
- Jó és igaz kötelék kötött hozzád. 
Akkor hát ő is megérezte a különös közelségük sugallta igazságot. 
McKie elárulta ezoterikus tudásának fokát azzal, hogy illő válasszal szolgált: 
- E jelből rád ismerek. 
A lány még csak meg sem lepődött. McKie okos fickó - nem üti meg a dosadi mércét, de azért okos. 
Jó és igaz kötelék. 
McKie, érzelmeit szigorú korlátok közé kényszerítve (a benne lakozó Dosadi segítségével), Aritch elé járult. 
- Aritch, ügyfelem, ártatlan vagy. 
McKie felmutatta a kés hegyén levő vriv vércseppet. 
- A formákat betartottuk, téged pedig minden vád alól felmentelek. Együtt örvendezem mindazokkal, akiknek szent az igazság. 
A régi időkben e kijelentésre az éljenző tömeg a szerencsétlen ügyfélre vetette volna magát, verekedve minden apró húscafatért, mellyel végigparádézhat a városon. Kétségtelen, hogy Aritch jobban értékelte volna ezt a megoldást, mert alapvetően hű a hagyományokhoz. Ezt most meg is erősítette. 
- Örülök, hogy egy ilyen korban vonulhatok vissza. 
McKie hangosan eltöprengett: 
- Ki lesz a Mrreg, most hogy téged... félreállítottak? Bárki is, kétlem, hogy lesz olyan jó, mint akinek a helyébe lép. Hasznára fog válni az új Mrregnek, ha elgondolkodik a mások manipulálása árán szerzett hatalom törékeny és múlékony jellegéről. 
Aritch lehajtott fejjel sarkon fordult, és az aréna kijárata felé kezdett bandukolni. 
A közönség gowachin tagjai közül néhányan már távozni készültek, nyilván azért, hogy odakint találkozhassanak Aritch-csal. McKie-nek nem akaródzott végignézni az ősi rítus eme maradványát. Mással volt elfoglalva. 
Jó és igaz kötelék. 
Valami mintha égette volna a szemét. És továbbra is érezte a tudatában az ott szundikáló kis lényt. 
Jedrik? 
Nem jött válasz. 
Broey-ra pillantott, aki bírói kötelességeihez hűen utolsónak készült csak távozni az arénából. A gowachin egykedvűen ücsörgött, és láthatólag az arénáról gondolkodott, ahol a Konföderáció leigázására irányuló hadjáratának első lépéseit megtette. Semmivel kevesebbel nem hajlandó beérni, akár a halála árán is. Azok a sötét bábjátékosok lesznek az elsők, akik a bőrükön fogják érezni rettenetes hatalmát. 
Ez beleillik abba a tervbe, amit McKie és Jedrik eszelt ki. Bizonyos szempontból azok terve ez, akik Jedriket kiképezték, kitanították azokra a feladatokra, amelyeket olyan gyönyörűen megoldott. 
McKie arra gondolt, hogy azok a névtelen, arctalan dosadi polgárok, akik Jedrik mögé álltak, merész döntést hoztak. A testkereskedelem tényével szembesülve belátták, hogy döntésük halálos - nem más, mint a halál létjogosultságának elfogadása. Inkább bíztak a spermában és a petesejtben, állandóan az újat, a jobbat, a változót, az alkalmazkodót keresve. Es ezzel egyidőben hadjáratot indítottak világuk Pcharky-féléi ellen, és közülük csak egyet hagytak meg az utolsó felvonáshoz. 
Helyesen tették, hogy ezt a rettenetes titkot megőrizték. McKie hálás volt ezért Ceylangnak. A vriv tudta, de akkor is hallgatott, amikor esetleg a hasznára tudta volna fordítani ezt a titkot. A SzabIrnak most lesz elég ideje ahhoz, hogy kieszelje, hogy lehetne megoldani ezt a problémát. Ceylangnak nagy hasznát fogják venni. És talán többet fognak megtudni a panspechikről, a kalebánokról és a tapriziókról. Bárcsak Jedrik... 
McKie érezte, hogy valami mocorgás támad az emlékei között. 
- Mi van Jedrikkel? 
A lány nevetve szólalt meg a tudatában, mintha egyenesen oda született volna. 
McKie elfojtotta remegését, de kis híján elájult. 
- Csak óvatosan - intette Jedrik - Már csak ez az egy testünk maradt. 
- Kinek a teste? 
A lány megsimította McKie tudatát. 
- A miénk, kicsim. 
Hallucinál talán? Lobogott benne a vágy, hogy a karjába zárhassa a lányt, hogy érezze a lány karjának ölelését, testének közelségét. 
- Ez örökre elveszett, kicsim, de nézd, mit kaptunk cserébe. 
Amikor a férfi hallgatásba merült, így folytatta: 
- Az egyik figyelhet, amíg a másik csinál valamit... vagy alszik. 
- De hát hol vagy? 
- Ahol mindig is voltam, amikor cseréltünk. Érted már? 
A férfi érezte, hogy a közös testben kiegészíti őt a lány, és amikor szándékosan visszahúzódott, kapcsolatba került Jedrik emlékeivel, miközben továbbra is a saját szemén keresztül figyelhette a külvilágot, de mindvégig tudatában volt annak, hogy rajta kívül még valaki figyel, és az a valaki most elfordítja a testét Broey felé. 
McKie már-már pánikba esett, hogy örökre a másodhegedűs szerepében marad, Jedrik azonban visszaadta neki a teste feletti hatalmát. 
- Kételkedsz bennem, szerelmem? 
Elszégyellte magát. A lány a világon semmit sem rejtegethet előle. Tudja, mit érez Jedrik, és hogy mennyi mindent feláldozott érte. 
- Tökéletes Mrreg vált volna belőled. 
- Ne is emlékeztess rá. 
A lány ekkor fejest ugrott McKie arénabeli emlékeibe, és kitörő örömétől a férfit melegség járta át. 
- Ó, milyen csodálatos, McKie! Gyönyörű! Én sem csináltam volna különbül. És Broey továbbra is gyanútlan. 
Szolgák jöttek be, és kivitték a nyolc foglyot az arénából, akik továbbra is bilincsbe verve várták sorsukat. A nézőtér padjai szinte teljesen kiürültek. 
McKien a boldogság különös érzete áramlott át. 
Elveszítettem valamit, de nyertem valami mást. 
- Nem vesztettél annyit, mint Aritch. 
- És sokkal többet nyertem. 
McKie ekkor megkockáztatott egy pillantást Broey felé, dosadi szemmel és két tudattal fürkészve a gowachin bírát. Aritch, és a nyolc, gyilkossággal vádolt fogoly a múltba süllyedt. Ők és több társuk is elpusztul vagy hatalmát veszti a közeli jövőben. Broey már felfedte, milyen tempóban kíván haladni. Jedrik-választotta csapatai segítségével Broey hatalomra fog törni, kiegyenlítve az árnyékkormány erővonalait, az ellenzéki erők minden lehetséges forrását kiküszöbölve. Halottnak hiszi Jedriket, és bár McKie okos fiú, ő és a SzabIr nem tartoznak elsődleges gondjai közé. A valódi hatalmat akarja megkaparintani. Broey nem is tehetne másképp, hiszen dosadi. És majdnem ő volt a legjobb a bolygón. Majdnem. 
A McKie fejében fészkelő Jedrik felnevetett. 
Igen, holtbiztos, hogy Broey-nak sikerülni fog a SzabIr egyetlen célpontját létrehozni. És Jedrik már finomított a Broey akcióit előrevetítő szimulációs modelljén. Broey a megfelelő pillanatban McKie-vel fogja szemben találni magát. 
McKie mögött egy megújult SzabIr fog működni, olyasvalaki vezetésével, akinek az emlékeit és képességeit pontosan az a lény tökéletesíti, aki Broey-t megelőzve valóban a legkiválóbb a Dosadi-szülöttek közül. 
Az immár elcsendesült arénában állva McKie elgondolkozott: 
Mikor fog ráébredni Broey, hogy lényegében a mi munkánkat végzi? 
- Amikor rámutatunk, hogy nem sikerült elpusztítania engem! 
McKie a gowachin formák messzemenő tiszteletével, a fejében lakozó kettős tudat összefonódott, cikázó gondolatainak egyetlen jelét sem adva meghajolt az utolsó életben maradt bíra előtt, majd sarkon fordult, és távozott. Ezalatt pedig a fejében kucorgó Jedrik egyre csak szőtte, szövögette őrült terveit... 
  

  
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Frank Herbert The Dosadi Experiment 
Copyright ©1977 by Frank Herbert 
Published 1987 by ACE Books 
Minden jog fenntartva, beléértve az egész vagy részletek reprodukálásának jogát! 
All rights reserved! 
A címlapon Ian Wurts munkája 
Tipográfia: Marjai Csaba 
Műszaki szerkesztés: Zölley Imre 
Hungarian Tanslation © 1994 Valhalla Páholy Kft. 
Hungarian edition © 1994 Valhalla Páholy Kft és TOTEM Kiadó 
ISBN 963 8353 41 4 
VP-SF-07994-85.8.70 
A kötet kizárólagos terjesztője a TóthÁgas Könyvterjesztő Kft. 1047 Budapest, Perényi Zsigmond u. 15. 
 
Kiadja a Valhalla Páholy és TOTEM Kiadó.
Felelős kiadó: Novák Csanád és Tóth József ügyvezető igazgatók. Felelős szerkesztő: Gáspár András. Művészeti igazgató: Marjai Csaba. Korrektor: Tóth Endre. Szedés, tördelés: Valhalla Páholy DTP. A nyomdai munkálatokat az Athenaeum Nyomda Rt. végezte. A nyomdai megrendelés törzsszáma: 94.0930. Felelős vezető: Vida József vezérigazgató. Terjedelem: 14 ív 
Készült Debrecenben az 1994. évben.